Délmagyarország, 1910. augusztus (1. évfolyam, 61-84. szám)

1910-08-03 / 62. szám

2 DELM AGYARORSZAQ 1910 augusztus 3 érzés és gondolatban közeledett a valódi élet érzés- és gondolatvilágához. A fölirati vitában a kormányzás gyakorlati föladatairól, az indemnitásnál az ország pénzügyi helyzetéről, a kölcsönjavaslatnál Magyarország hiteléről, a román kereskedelmi szerződésnél, a kereskedelempolitika modern föladatairól és a legégetőbb kérdésről: a drágaságról. Az ujoncjavaslatnál a véderő igazi föladatairól, szervezéséről, az ország kulturális és gazdasági életére való hatásairól volt szó. A parlament levegője megtelt élettel, visszhangot adott mindnyájunk gondjainak, bajainak, érzéseinek, vágyainak. Egyszerre megéreztük, hogy olyan parlamentünk van, mely bennünket nem izgat, nem keserít, munkánkban nem hátráltat, hanem amely érettünk és velünk dolgozik. Semmi elfogultság nem szól belőlünk, amikor megállapítjuk, hogy a hat hetes tanácskozásnak ezeket a nagy eredményeit elsősorban a kormány és a többség tagjainak köszönhetjük. A fölirati vitának Láng Lajos komoly, tartalmas, a politika nagy kérdéseit felölelő beszédje adta meg az alaphangot, Tisza István szenzációsan érdekes és politikai eseményszámba menő megnyilatkozása tette nagygvá és érdekessé és méltóbb befejezését még elképzelni sem lehet, mint amilyen Khuen-Héderváry Károly gróf beszéde volt, amelyben megnyilatkozott elmondójának nagy államférfiúi tudása, akaratereje, állammüvészetének, nagy kvalitásainak, egyéniségének mindenkit megnyerő és lefegyverző vonzó közvetetlensége. Az ellenzéki pártok szónokai is dicséretre méltó módon alkalmazkodtak a tanácskozásoknak ehez a nívójához. De ugyancsak minden elfogultság nélkül konstatálhatjuk, hogy Apponyi szónoki művészete akkor kapta vissza régi nemes tüzét és szárnyalását, amilevelet, szerelmes levelet irt Szabó urnákSzabó ur elvitte a levelet apának s kérte, hogy vigyázzanak Licura. De szomorúan és jóságosan, mint ő szokta, azt is kérte, ne essék bántódása Licunak. Ezt apától hallotta délben, aki ismét dühöngött: — Szerencse, hogy egy kis tisztesség még van ebben a Szabóban. Hogy megmutatta a levelet. Náci behunyta a szemét s ugy gondolt Szabó János úrra. És fényesnek látta a Szabó János fejét, mint a szenteké fényes. Délután azonban nem jött Szabó János ur. Apa kidobta Szabó urat. Két nap múlva anya sirt. Apa nyugtalanul, remegve beszél, mint egy gyermek, aki bajba került. De az is elmúlt. Náci hallgatott s nem mert kérdezni semmit Szabó úrról. Pedig érezte, hogy Szabó úrral történt valami. Jött Ferenc páter a hittanórára. Jézus csodás gyermeksége volt a lecke. Nem hallotta Náci, mert kis beteg szive nyugtalanul kalapált. Este megtudta a cselédektől, hogy Szabó urat holnap temetik. Kifogták a Dunából. Azt irta egy levélben, hogy őt, Nácit csókolja. Meghal, mert nincs kenyere s nem tud pénzt küldeni vak édesanyjának. Náci elájult igazán, nem mint Licu. Három doktor is volt az ágyánál. Mikor először fölnézett, sikoltozni kezdett. Az apját látta, aki Szabó urat kidobta. Ott állott apa Heródes-arccal s Náci lázban kiabált: — Apa, apa, menj, te ölted meg. Görcs fogta el testét Nácinak. Aztán elcsöndesedett, pihegett. Tüzes bibliai képek táncoltak a Náci szemei előtt. Siránkozóan, fenyegetően, csöndesen nyögte Náci : — Vigyázz, apa, most Jézus fog jönni. Nagyon, nagyon megbüntet téged. kor a fölirati vitánál a miniszterelnök, az ujoncj avaslatnál a honvédelmi miniszter beszédei adták meg a tanácskozásnak eszmei kereteit. Hieronymi Károly és Lukács László beszédei pedig, amig egyrészről győzelmes polémia keretében szorították vissza a sérelmi politika bátortalan kísérleteit, az ország kereskedelmi és pénzügyi politikájának föladataira terelték a parlament és az ország figyelmét. Ezért oly biztató a parlament jövője. Nincs itt szó elernyedésről, apátiáról. Ez a képviselőház dolgozni fog a szó igaz parlamenti értelmében. Szünet felé. — A képviselőház ülése. — (Saját tudósítónktól.) Az utolsó érdemleges ülés . . . Alig néhány képviselő ül a forró padsorokban, de nem is csoda, mert a kánikulai hőséget kibirni alig lehet. A legtöbb honatya már a különböző fürdőhelyeken piheni ki fáradalmait. Az ülésen gyorsan elintézik a konzuli biráskodás harmadik olvasását, megszavazzák a képviselőház berendezésének kiegészítését és az ülés tizenegy órakor már véget is ért. Részletes tudósításunk itt következik : Elnök: Berzeviczy Albert. Jegyzők: Szinnyei-Merse Félix, Szász Károly és Beszkid Antal. Miután hitelesitik a mult ülés jegyzőkönyvét, Elnök bemutatja Zsilinszky Mihály levelét, melyben ez értesiti, hogy a szarvasi mandátumát tartja meg és a liptészentmiklósiról lemond. Ezután harmadszori olvasásban elfogadják a konzuli bíráskodásról szóló törvényjavaslatot. (Ellenzéki előadó.) Elnök: A napirend értelmében a gazdasági bizottság jelentése következik. Minthogy Bujanovics Gyula előadó nincs jelen, kérem Múzsa Gyula képviselő urat, mint a bizottság tagját, hogy az előterjesztést ismertetni szíveskedjék. Fölkiáltások a baloldalon: Ellenzéki előadó ! Ezt precedensnek tekintjük komolyabb ügyekben is. (Mozgás a jobboldalon.) Múzsa Gyula a gazdasági bizottság nevében jelentést tesz némely átalakítás és az étterem további kezelése tárgyában. A gazdasági bizottság két liftnek nyolc személyre való kibővítését és kétszer olyan gyorssá tételét javasolja, továbbá a képviselők használatára — azzal az indokolással, hogy a telefon ma nélkülözhetetlen szerszám — egy külön telefon berendezését, két interurbán és négy helyi telefonfülkével. Az uj fülkék a jelenlegieknél sokkal tágasabbak és kényelmesebbek lennének és kitűnő szigetelésű közíalaikkal teljes biztosságot nyújtanának aziránt, hogy a fülkéből egy szó se hangozzék ki. A liftkibővités 24,230 koronába, a telefon pedig 6000 koronába kerülne. Az étterem szubvencionálásának ügyét — ha már francia mintára ingyen büffét berendezni nem lehet — azzal indokolja a gazdasági bizottság, hogy a képviselők panasza szerint az étterem kezelése nem felel meg a legszerényebb jogos kívánságoknak sem. Köztudomásu, hogy a képviselőház éttermének kezelése nemcsak nem jövedelmező, hanem határozottan veszteséges üzlet. Valamennyi eddigi vállalkozó erről panaszkodott és üzleti könyveikkel panaszuk alapos voltát be is igazolták. Az eddigi engedélyesek valamennyien szubvenció hiánya miatt mondtak le a buffetről; s azt megfelelő segély nélkül tovább kezelni a jelenlegi engedélyes sem hajlandó. A bizottság belátván, hogy ilyeji zárt és bizonytalan természetű üzlet segélyezés nélkül fenn nem tartható ; tekintetbe véve, hogy más parlamentek vendéglősei is mindenütt szubvencióban részeszülnek;végülmérlegelvén annak szükségét, hogy a tisztelt Ház remélhető állandó munkásságának folyamán, körülbelül háromnegyed éven át egy rendes étkezőhelyiséget és megfelelő konyhát alig fogna nélkülözhetni ; ha a tisztelt Ház ezeken a meglevő bajokon segíteni akar, annak egyedüli módja: hatalmazza fel a Ház a bizottságot arra, hogy a jelenlegi engedélyessel egy próbaévre 10.000 korona szubvenció — mit a beérkezett legkedvezőbb ajánlat átalányösszege — engedélyezése és megfelelő ellenszolgáltatások biztosítása mellett szerződést köthessen. Amennyiben a Ház erre nem hajlandó, a bizottság nincs abban a helyzetben, hogy az elébe hozott jogos panaszokon segíthessen. Végül Farkas János kegyelmi nyugdijának ügyéről tett jelentést az előadó. A Ház egyenkint szavazta meg az egyes pontokat. Egyhangúlag szavazták meg a liftre és telefonra vonatkozó előterjesztést, elvetették a buffet szubvenciójára vonatkozó előterjesztést. Farkas nyugdiját szintén egyhangúlag szavazták meg. Elnök javasolja, hogy a Ház legközelebbi ülését szombaton délelőtt tizenegy órakor tartsa, amikor tudomásul veszik a főrendiháznak átiratait, fölolvassák az inditványés interpellációs-könyvet, valamint határoznak az elnapolás fölött. Kéri, hogy adja meg a Ház már most az engedélyt a szünet alatt bekövetkezhető elnöki intézkedésekre, valamint arra, hogy az elnökség augusztus tizennyolcadikán üdvözölhesse a királyt nyolcvanadik születésnapja alkalmából. A Ház ehez hozzájárul. Végül hitelesítették a mai jegyzőkönyvnek a konzuli biráskodás elfogadására vonatkozó részét. Az ülés tizenegy óra öt perckor ért véget. Tárgyalás a románokkal. — Metianu a miniszterelnöknél. — (Saját tudósítónktól.) A Lélmagyarország hozta a sajtóban legelsőül nyilvánosságra, hogy a magyar kormány tárgyal a román nemzetiségi párttal bizonyos békés megállapodások céljából. Ezek a tanácskozások teljesen bizalmas jellegűek voltak s eredményükről semmisem szivárgott ki. De bizonyos külsőségek arra vallanak, hogy folytatják a pourparlékat. Metianu János nagyszebeni román görögkeleti metropolita hétfőn délután meglátogatta Khuen-Héderváry Károly gróf miniszterelnököt. A félhivatalos jelentés azt is eiárulja, hogy e vizit alkalmával a románokkal való kibékülés eszméje is szóbakerült, de az a hir, mintha ilyen irányú értekezletet terveznének, nem felel meg a valóságnak. Bizonyos, valószínűnek látszó, de kompetensnek nem mondható hírek szerint néhány héttel ezelőtt Khuen-Héderváry miniszterelnök meghívta Míhu János dr szászvárosi ügyvédet és földbirtokost, Cosma Partént, az Albina igazgatóját és üngurean Emanoilt, hogy terjeszszek elő neki a románság vélt sérelmeit s ez alapon próbáljanak meg tárgyalni és valamilyen paktumot létrehozni. A miniszterelnök választása e három férfiúban kétségtelenül szerencsés volt. Khuen-Héderváry nem ismeri el a román nemzeti komitét a hazai román nép hivatott képviselőjének, ahoz nem fordult, de kiválasztott magának három olyan román embert, akik bírják az egész hazai románság bizalmát. Míhu János dr dúsgazdag, független és müveit ember, aki épen a napokban huszonötezer koronás alapítványt tett a hazai román újságírók támogatására. Frivolitás volna okozati összefüggést keresni a miniszterelnöki meghívás és az alapítvány között, azonban kétségtelen, hogy Míhu ettől kezdve még kedvesebb lesz a románság szemében. Cosma Partén, az Albina igazgatója, nemcsak előkelő állása révén tartozik a „megbízható" román elemhez, de veje, Goga Oktavián, jeles román költő, ujabban a publicisztikára adta a fejét és szélső hangjával máris elérte azt, hogy sánszai a vezérségre napról-napra nőnek. Üngurean Emanoil nem kevésbé rokonszenves a románok szemében. A három meghívott ur közül csak Mihu János jelent meg személyesen Budapesten s itt kétszer tárgyalt a miniszterelnöki palotában Khuen-Héderváry Károlylyal, egyszer pedig Tisza Istvánnal tanácskozott hosszasabban. Cosma. Partén és üngurean Kmanoil külföldön tartózkodnak s így csak írásban nyújtották be véleményüket a román nenizotisógí kérdésről. Mind a három urnák azonban egybehangzóan az az első kívánsága, hogy a magyar kormány ismerje