Délmagyarország, 1910. augusztus (1. évfolyam, 61-84. szám)

1910-08-13 / 71. szám

1910 augusztus 10 DÉL MAGYARORSZÁG 3 hasonlókép örömest gyakorolja magát ama folyó társalgás közt, folytatódik pedig a fenséges királyi hercegek magyarul beszélóse efryik magyar komornyikkal is és egy pesti születésű, most az uton elébbjáró „császári királyi szobaőrrel". Ez utóbbiról az imént emiitett tudósításban az az érdekes apróság foglaltatik, hogy Kisfaludy Sándornak valami kis emlékéremfélén levő arcképét mindig magával hordozta; s mikor, az ifjú királyi hercegek említett utazásakor, Sümegre jött, ott nagy örömmel ismert rá a jeles magyar költőre s „tiszteletét ahoz érzékenyen fejezé ki". Ferenc József királyi herceg — úgyszólván — nyilvános vizsgálatot tett a magyar nyelvből és pedig fényes sikerrel, mikor, 1847 október tizenhatodikán, V. Ferdinánd király megbízásából, István királyi herceget Pestmegye főispáni székébe beiktatta. Horváth Mihály, a ieles történetíró, a Huszonöt év történetében, leirva e nevezetes eseményt, ezt mondja: „Az ifjú főherceg tiszta kiejtéssel beszélvén a magyar nyelvet, beiktató beszédével nagy lelkesedéire ragadta a közönséget." Hizelkedés nélkül elmondhatni, mert történelmi igazság, hogy osztrák-házbeli királyaink között Ferenc József az első, aki jól megtanult magyarul. A. Uatskáo veresége, — Békítik Spanyolországot. — (Saját tudósít ónktól.) Most már kétségtelen, hogy Spanyolország és a Vatikán között kitört küzdelemben a szentszék vereséget szenvedett. Leginkább bizonyítja ezt az a körülmény, hogy még Briánd francia miniszterelnök is arra törekedik, hogy Spanyolországot lecsillapítsa. De hir szerint Ausztria-Magyarország vatikáni nagykövete is föllépett mint békitő. Mindkét harcoló felet a mérsékletre figyelmeztetik, ami nem is csoda, mert hiszen az európai nyugalomnak sokat árt ez az affér. Itt emiitjük meg, hogy a spanyol klerikális köröktől szitott bilbaói sztrájk mindjobban elharapódzik, ámbár a madridi kormány erélyes intézkedéseket tesz ellene. A legújabb eseményekről távirataink itt következnek. Paris, augusztus 12. Az Epoka című madridi lap egy beszélgetésről ad hírt, amely Alfonz király és Briancl francia miniszterelnök között folyt le a királyquet mester, rávetvén magát a fosztogatóra, agyba-főbe kezdte verni, ütlegelvén, mint egy eszelős, mint egy meglopott paraszt szokott s ököllel és térddel alaposan megdolgozta az erőtlen nyomorék egész testét, aki képtelen volt védekezni. A tanvabeliek is csakhamar odasereglettek, hogy segitsenek a gazdának agyonütni a koldust. Azután, mikor már kifáradtak az ütlegelésben, felszedték a földről, elhurcolták s a zsandárok megérkeztéig bezárták a fáskamrába. Harang, aki félholt volt, vérzett és csaknem meghalt az éhségtől, elterült a padlón. Eljött az este, azután az éj, majd a hajnal s ő még mindig nem evett semmit. Délfelé megjelenték azsandároks ellenszegüléstől tartván, nagy óvatosan kinyitották az ajtót, mert Chiquet mester ugy adta volt elő a dolgot, hogy a nyomorék megtámadta s ő rsak ügyei-bajjal tudott védekezni. A csendőrtiszt elkiáltotta magát: — Rajta! Gyerünk! De Harang alig tudott mozdulni; megkísértette ugyan, hogy láb'raálljon, de pehogysem akart sikerülni, Tettetést, ravaszRagot, rejtett gonosz szándékot szimatoltak 8 a két fegyveres férfi rárivallt, felkapta s erőszakkal ráemelte mankóira, Iszonyú 'félelem fogta el, a veleszületett félelem a sárga kardbojttól, az a félelem, melyet a vad érez a vadász, az egér a macska láttára. És emberfeletti erőfeszítéssel sikerült magát fentartania a mankókon. — Indulj ! — kiáltott az altiszt. És megindultak. A tanya egész személyzete nézte az elvonulást. Az asszonyok oknak rambouilleti látogatása alkalmával. A lap szerint a miniszterelnök azt tanácsolta a királynak, hogy ne idézzen elő szakítást a Vatikánnal. — Mi, — mondotta Briand — Franciaországban is tovább mentünk a harcban, mint akartuk. De mégse került volna a kenyértörésre a dolog, ha a Vatikán nem kezdett volna hamis taktikát. Spanyolországban azonban más a helyzet, mint nálunk volt. Ott el lehet kerülni a szakitást. A lap megjegyzi, hogy a francia miniszterelnök tanácsát követni kell, de mégis kételkedik, hogy a beszélgetés tényleg igy történt volna. Madrid, augusztus 12. Ausztria-Magyarország vatikáni nagykövetségének vezetője hir szerint az osztrák kormány utasítására azt tanácsolta a Szentszéknek, hogy a spanyol ügyben a mérséklet utján haladjon. Madrid, augusztus 12. A belügyminiszter tegnap elutazott Bilbaoból anélkül, hogy a bányászok sztrájkjának véget vetett volna. A békitő tárgyalások alkalmával a bányamunkások vezére, Berecagua, hevesen összeszólalkozott a hatósági személyekkel. A helyzet Bilbaoban rosszabbodott. TAVI RÁTOK Összeesküvés az olasz király ellen. .Róma, augusztus 12. . Buenos-Ayresból jelentik, hogy ott tegnap este szenzációs letartóztatás történt. A titkosrendőrség kiderítette, hogy egy Bomanoff nevü orosz anarchista igen szoros összeköttetést tartott fönn a buenos-ayresi anarchistákkal és közös tervet forraltak a Colony-szinháznak dinamittal való fölrobbantására. Épen egyik barátjától búcsúzott Romanoff, amikor a rendőrök rajtaütöttek. Az orosz revolvert rántott, több lövést tett támadóira, majd futni kezdett A rendőrök utána. Hosszas üldözés után sikérült elfogni és leteperni. Vele egyidőben elfogtak hat más anarchistát is. Romanoff lakásán házkutatást tartották,1 amelynek eredményeként sok levelet koboztak el. Ezekből az tűnik ki, hogy Romanoff és társai nagyszabású összeesküvést szerveztek az olasz király ellen. Most keresik a többi összeesküvőt is.. lükkel fenyegették, a férfiak gúnyosan kikacagták s szidalmakkal illették. Végre tehát hurokra került! Végre megszabadultak tőle! Két őre között távozott. Megtalálta a kétségbeesett erőt, melyre szüksége volt, hogy estig vonszolhassa magát, de agya eltompult, már azt sem tudta, hogy mi történik vele s megdöbbenésében képtelen volt megérteni bármit is. Az emberek, akikkel útközben találkoztak, megálltak s a parasztok halkan figyelmeztették egymást.: — Ni, ott tolvajt visznek! Már éjjel volt, mikor a kerület székhelyére érkezett. Idáig még sohasem jutott volt el a nyomorék. És most valóban nem tudta elképzelni, hogy mi történik vele, sem azt, hogy mi történhetik még. Mind e rettenetes, váratlan dolgok, ezek az uj alakok, szokatlan külsejü házak megdöbbentették. Nem ejtett ki egyetlen szót, mert nem volt mit mondania, mert nem értett meg semmit. Különben is ama tiz év alatt, amig senkivel sem beszélt, csaknem elvesztette beszélőképességét s gondolatai is sokkal zavarosabbak voltak, hogysem azokat szavakba tudta volna önteni. Bezárták a városka börtönébe. A zsandároknak eszükbe sem jutott, hogy éhes lehetne s ugy hagyták minden nélkül másnapig. De amikor kora reggel meg akarták kezdeni a kihallgatást, halva találták a padlón. Minő meglepetés! A szultán megbízottai Párisban. Tanger, augusztus 12. Muley Hafid szultán két megbízottja legközelebb Párisba utazik, hogy tekintet nélkül Fezre és Tangerre, a francia kormánynyal fontos egyezményt kössön. Hir szerint Muley Hafid legközelebb Raleatba utazik, hol személyesen fogja a francia egyezményt ratifikálni. Az orosz kolera. Amsterdam, augusztus 12. A Pétervárról érkező és Amsterdamban, illetőleg Rotterdamban kikötő „Kari Lenkering" és „Republique" gőzösöket Ymuidenben, illetőleg Maaszluisben koleragyanus esetek miatt vesztegzár alá helyezték. A török nagyvezér Bécsben. Bukarest, augusztus 12. Hakki basa nagyvezér nyolc órakor este Sinajából Bécsbe utazott. A vasútnál a király képviseletében Graeosky szárnysegéd, továbbá Sefa bej török követ 03 Diuvara külügyminiszter voltak jelen. Tragédia a fürdőn. * Valóban tragédiának lehet nevezni a bártfai esetet. Pihenni és szórakozni ment oda a szerencsétlen Déri kisasszony a szülőivel s eközben érte fiatalon a halál. Az orvul leselkedő, járványos halál, aminek a veszedelmét Bártfán eltitkolták. Mert hát vége lett volna az idei szezónnak, ha Dériék és a többi fürdőzök jóelőre értesülnek a sarlach pusztításáról és otthon maradnak, vagy pihenni és szórakozni máshova mennek. A bártfai fürdőigazgatóság tehát lapított. Csak jöjjenek gyanutlanul a nyaralás áldozatai, végre is fő az üzlet. A bártfai lovacska-játék nem virágzik már, mert a sajtó leleplezte és tiltakozott ellene, ám a sarlachról mitsem sejtett a nyilvánosság. Sajnos, ma már késő. Eltemették a szép Déri-leányt. Ám igenis nemcsak jog, hanem kö" telesség, hogy mint tavaly és azelőtt a hazárdjáték áldozatai fölött, most a sarlach halóttjának sírján tetemrehivást rendezzünk. A járvány eltitkolásának bűne olyan súlyos, annyira kvalifikálhatatlan, hogy megdöbbenésében nem is tudja az ember, minő büntetést'kérjen a vétkesekre. A törvénykönyv ebben az irányban aligha intézkedik. Hiszen a társadalom számíthat arra, hogy gyilkosságok és rablások történnek, de ennyire immorális viselkedést semmiféle fürdőigazgatóságról sem tételezhet föl. A magyar fürdők tulajdonosainak és vezetőinek különben eddig könnyű volt a dolga. Sovinizmusból ós anyagi érdekből is sokat elnéztünk nekik és támogattuk őket. A magyar sajtó évek óta, ismételten arra figyelmeztette a közönséget, hogy hazafiatlan és oktalan dolog a külföldi nyaralóhelyeket fölkeresnie, mert egészség és pihenés nézőpontjából a mi fürdőink megállják a versenyt. Ennek a becsületes szándékú akciónak volt is hatása kétségkívül. Azt ugyan nem tudtuk elérni, hogy az idegenforgalom föllendüljön, de ami közönségünk egyrészé^ legalább idehaza tartottuk. Most ez a bártfai tragédia alkalmas arra, hogy a hosszú idők küzdelme révén elért jó hatást egyszerre lerombolja. Nem szándékunk, hogy kellő alap és bizonyíték nélkül a bártfai hatóságokat kötelességmulasztással vádoljuk. Mégis kifejezést kell adnunk annak a gyanúnak, hogy a közegészségügy ottani 6rei tudtak a veszedelemről. Ha pedig ez be is igazolódik, akkor példásan meg kell torolni a hihetetlen visszaélést. A fürdőigazgatóság számára még lehet keresni némi illuzórius mentséget, de a hatóságok a taga, dáson kivül enyhítő körülményt a maguk számára alig találhatnak. A belügyminisztérium bizonyára statáriális módon intézkedni is fog.