Délmagyarország, 1910. augusztus (1. évfolyam, 61-84. szám)

1910-08-12 / 70. szám

14 DÉLM AGYARORSZAG 1910 augusztus 12 szedni, ilyen fonala a gondolkodásnak oldódott volna ki belőle. — Istenem, már. látom, hogy semmire se vagyok én jó. Vén, ostoba ember vagyok én; néma kutya, aki még azt sem érdemli meg, hogy megrúgják. No, én ugyan szépen beillek apostolnak az én forogni nem akaró nyelvemmel . . . Boldogok azok, akiknek a szó erősen hatalmukban van. Mennyei Uram! Miért nem adtad meg nekem a szó hatalmát. Milyen szépen tudnék én a Te dicsőségedre imát mondani, hogy megindítaná a tömegeket; a szivekre hatnék, a szivekbe önteném a hitet a Te dicsedre. Pedig milyen nagy dolgokat tudnék én tenni a szó hatalmával. Nem ugy tennék, mint Padre Incienso, aki egyre a pozitivisták és deterministák ellen prédikál. Ki hallott már ilyenekről itt nálunk? Mikor megkérdezték miatta, azt felelte, hogy: az már mindegy, akár vannak itt'pozitivisták, akár nincsenek. En prédikálok, mivel haragszom rájuk. Mindezt őszintén megvallotta magának a plébános és ilyenkor mindig keserűséget érzett. És ilyenkor még a misézés se esett jól neki. Pedig a misében mindig gyönyörűsége tellett. A nép pedig nem is sejtette, mi játszódik le a plébános ur szivében. A matrózok, mesteremberek, szivaráruslányok s mások, mikor elhaladt mellettük és jóságos arcával rájuk mosolygott, azt suttogták titkolózva: — Valóságos szent. És a plébános jóságáról a dohánygyárakban száz meg száz esetet pletykáztak az asszonyok. Többek közt azt is, hogy eladta a szentelt ezüsttányérokat, hogy néhány szegény embernek kifizethesse a házbórét. Szóval, szerette mindenki a plébános urat s ő is szeretett mindenkit, csak a szépen prédikáló papokat nem. Egy eléggé hűvös éjjen olyan korán tért aludni a plébános ur, hogy épp az időtájt ültek el a kakasok is. Gyalázatos idő volt. Zuhogott. És MjMá&ada valamennyi ablakait sarkaikból kifordítani akarta a szél. De az ágy meleg volt és kényelmetes és a plébános azt a békés nyugalmat élvezte, amely rendesen megszokta előzni a mély álmot. Reumától kínzott tagjai melegedtek a dunyha alatt és katarüstól kimerült melle is jobban működött. Valóságos szibarita-élvezet volt, amilyent ritkán érzett a sok ügy-baj miatt. Épp behunyni készült a szemeit, miKor hirtelen megszólalt a csengettyű. Az egész házat felzavarta ez a hang. És a kapun is kegyetlenül kopogtak. Majd kis szünet múlva az előszobában párbeszéd hallatszott. Erre már donna Romána ís kifutott az alkóvjából, hogy lássa, mi zavarja az éjszakai nyugodalmat. Az előszobában egy szegényesen öltözködött asszony veszekedett a cselédekkel, mivel minden áron bebocsáttatást követelt. A plébános is kiugrott ágyából s valami holmit magára vetvén, kiment az előszobába. Mikor az az asszony meglátta, odasietett a plébánoshoz és megcsókolta a kezét, könyörögvén: — Oh szent ember! Az én bátyám utolsó pillanatait éli . •. . De nem akar meggyónni . .. Oh, ha ön rábírhatná, hogy ne menjen így, meg se gyónva, meg se áldozva a másvilágra. — Ki a bátyja, jó asszony? — Roca, irnok.. A plébános kérdő tekintettel nézett az aszszonyra, ki észrevette a plébános arcán a kérdezve csodálkozó kifejezést és igy rebegett: — Én a szivargyárban dolgozom, de nagyon keveset keresek. A bátyám pedig jó módban van, de nem ad nekem soha egy garast se. Én és az én négy gyermekem pedig néha még éhezni is kénytelen vagyunk. Pedig jókora vagyona van a bátyámnak. Oh, de nem emiatt jöttem én ide. Szegénynek születtem, szegényen fogok én meg is halni. Amiért aggódom, az csak a gyermekeim sorsa. Beszélné tehát rá a plébános ur a bátyámat, hogy tenne érettünk valamit. És gyónjon is meg. — Nézze, jó asszony, — felelte a plébános. — Én nem vagyok alkalmas arra, hogy rábeszéljek valakit. Hanem forduljon Padre Inciensohoz, az tud szépen beszélni és tud tán hatni a bátyjára. — Oh, uram. Ez a páter bizonyára derék, jó ember, mint amilyen a plébános ur. A szivargyárban mi asszonyok többre tartjuk a plébános qrat még a római pápánál is . . . Ha nem akar jönni semmikép, inkább mondja meg nyíltan, de ne ajánljon maga helyett valaki mást. Mert ha a plébános ur nem cselekszi meg a csodát, más bizony meg nem cselekszi. A plébánosnak jól esett ez a beszéd. Mert lilába, minden emberben van hiúság! — Donna Romana, az esernyőmet. — Az esernyőjét? — dörmögött a gazdaszízony. — Nem tudja, hogy most két hete eltörte és oda kellett adni megcsináltatni? A plébános ingadozott, vájjon menjen-e vagy ne? Végre rászánta magát, hogy megy. — Isten neki! — mondá. — Add akkor a bundámat, meg a régi kalapomat. És kimentek az utcára. Az eső csak ugy omlott az égből. A plébános kénytelen volt a házfalak mellett bujkálni, hogy tökéletesen át ne ázzék. De azért a bundáján átszivárgott a viz és szinte megfagyott a plébánosnak minden tagja. Mivel kegyetlenül hideg volt. És jó messzire esett ám az irnok háza. Mennyi szűkebb és tágabb utcán át kelle haladniok. A plébános mindjobban didergett a hidegtől. Ilyes gondolatok jártak a plébános agyában: — Oh, uram Isten, adj még egy kis meleget a Te hív szolgád testébe. Ha még tüzet se öntesz belém, hogy öntsek én másokba tüzet Az irnok házához érve, az asszony mind türelmetlenebb lett. . . Mikor fölhaladtak a lépcsőkön, elgondolta a plébános: — Hej, ha most jó forró borlevessel vagy meleg teával megkínálnának itt. Vagy ha legalább egy jó kályha akadna, mely mellett megszáríthatnám a ruháimat. Az asszony hevesen kopogott az ajtón. Mivel pedig rögtön nem nyilott meg, nagyokat dörömbölt rajta. Ekkor egy tekintélyes asszonyság jelent meg az ajtóban. Kövér volt és magas termetű. Szemei olyan haragosan villogtak, mintha be akarná csapni újra az ajtót. De a plébános kísérője belökte az ajtót és sipított, mint valami kigyó: — Állj el innen, állj odébb! Papot hozok, hogy ne haljon meg a bátyám, ugy mint valami kutya. Takarodj arrébb, nyomorult, takarodj! És bevonszolta a plébánost a kezénél fogva. Odabenn lesegítette a plébánosról az átázott köpönyeget, melyet mintha csak megöblögettek volna valami sajtár vizben. Nini, az a tekintélyes asszonyság felismerte. Hogy megváltozott hirtelen a viselkedése. Nem villogott, már ugy a szeme; a szitkozódás is elvonult és alázatos hangon mondá: — Sétáljon bé, plébános ur, sétáljon be . . . Bocsásson meg, hogy nem láttam . . . Hiszen a plébános ur mentette ki a szükségből az édesanyámat . . . Nem emlékezik rá? Öt durost adott volt a plébános ur, hogy megkezdhesse vele az anyám a zöldségárulást . . . Csak nem fizetek meg a jóságáért ilyen csuful . . . Méltóztassék beljebb jönni és ugy tenni, ahogy tetszik . . . Már három éve itt szolgálok Roca urnái s bizony, ha most Roca ur meghal.. . „ No de lépjen beljebb. A plébános összeszedelőzködött.. Egészen fölvidult, hallván, milyen lelkesen meghálálják azt azt a jótettet, melyét ő már régen elfeledett. Belépett az alkóvba, hol a beteg feküdt. Nagyon kimerült volt a beteg. Látszott rajta, hogy a halál kerülgeti. A melle hevesen szállott fel s alá. Az ajkairól egyre kitört az önkéntelen sóhajtás, melyet a kínok sajtoltak kí a kebléből. A nagy szenvedések ellenére is észrevette a beteg,' hogy a plébános belépett. Aszott kezeit megrázta és hörgő hangok törtek ki a torkából. Azt akarta jelezni, hogy kellemetlen neki a látogatás és hogy a plébános fölösleges itt a szobában. A kövér asszonyság kissé rendbeszedte a vánkosokat a beteg feje alatt és távozott, egyedül hagyván a beteget a lelki orvossal. • A plébános még egyre ott állott a küszöbnél, mintha azt várná, hogy beljebb hivják. Hirtelen oda lépett a beteg ágyához és térdre borult. Roca irnok rámeresztette a szemeit. — Mit csinál? — hörögte az irnok. — Imádkozom, — felelte a plébános, — imádkozom, hogy ön meggyónják, megbánja bűneit és idvezülhessen. — Minek . . . Mire jó ... én ... hagyjon Pepa! — Ne hivja Pepát, hiszen Pepa jól tudja, hogy én nem járok rosszban. Nagyon kívánja a szívem, hogy ön megváltsa magát a menyország számára! — mondá, vagy inkább szavalta a plébános, mivel hangja ugy szárnyalt, hogy még Páter Incienso is megirigyelte volna... Nagyon szeretném, mivel ön még ma meghal és én . . . érti-e? én nem élem tul önt, csak egy héttel. A meleg ágyból ugrottam ki, hogy ide siessek önt meggyóntatni; megfáztam, egészen a csontjaim velőjéig hatolt a hideg. Tudom, hogy halálosan meghűltem. Mivel pedig nem akarnék az Ur előtt üres kézzel megjelenni, — az ördögbe is! — arra szántam magamat, hogy megmentem az ön lelkét, hogy ne veszítsem el a magamét. Életemben semmivel sem szolgáltam az Istent . . . Hallja ? i . . Mondom, semmivel . . . Egyetlen tettem, ami Istent szolgálná, az volna, hogy önt most meggyóntassam. Uram, ne kívánja az én elkárhozásomat. Legyünk egymás iránt elnézők a magunk javára ... Ön is megmenekszik ez által a pokoltól, ón is . . . Gyónjék meg, kérem. * A plébános ur históriájának utolsó jelenete a mennyország kapujában játszódik le. Együtt érkeznek oda: a plébános és a meggyónt irnok. Az irnok kimondhatatlanul örül; hogyne, hisz életében sose sejtette volna, hogy be kerül a mennyországba. Örömében mosolyog a plébánosra. Mikor pedig megnyílik a mennyország kapuja, hátrább lép. A plébános pedig visszamosolyog a vén bűnösre és maga is hátrább lép s nyájasan, udvariasan mondja: — írnok ur, méltóztassék . . . Felelős szerkesztő: Róna Lajos. Lapkiadó-tulajdonos: Délmagyarország hirlap- és nyomdavállalat részvénytársaság. Nyomatott Szegeden a Délmagyarország hirlapés nyomdavállalat részvénytársaság körforgógépén. i heqedük kitűnő hanggal. Kaphatók: 3, 4, 5, 6, 8, 10 forintért és feljebb. Hangverseny-hegedűk 20 forinttól feljebb. Iskolai és f]gV|Jí()íjjy;?J0|[ az 3sszes zenekari és műtemplomi kedvelői hangszerek, hus*ok. vonók és tokok a uj SZerkezetü~cimbaimox leg|obb minőségben, legkiválóbb hangtartó szerkezettel, pedál nélkül 30 forinttól »ffie^bb. Fonográf és Gramofon legjutányosabb Arakon. Hengerek e's lemezek a vilútj leghíresebb .miivészeinek felvételeivel. Dus raktár kiváló .gyártmányú uj és átjátszott zongorák és pianinókban. Régi zongorák és egyéb hangszerek ujakra, becseréltetnek. Zongora kölcsönző intézet. Teljes zenekarok felszerelése kedvező feltételek mellett. Tornászati és községi dobok dus választékban. Sternberg Ármin és Testvére "cs. és Kir. udvari hongszergyör ¡ÓÜÉIéta BUDAPEST. VII., Httii-ul 33. Képes árjegyzéket (minden cikkről külön) ingyen küldünk, csak •meg kell irai, hogjf miféle hangszerről kívántatik az árjegyzék. mmmmimi^enramsvími 0 jp | Fehérsiiföde és Kenyérgyár | \ Szeged, Valéria-tér 6. sz. | l Jó „Henvereí a népnek" | ® alakult, összes legmodernebb gépekkel fölszerelt, . villanyerőmvnmka^ A ® nak, mely augusztus elsején kezdi meg működését ® gj a.legfpkpzottabb. köztisztasági és egészségügyi g tekintetek figyelembe vételével. Naponta kétszer % 0) friss fehérsütemény, valódi karlshádi kétszersült, g) (3 Graham kenyér; fehér és barna házi kenyér, sorok- 0 H sári rozskenyér. Megrendelések kívánatra házhoz 1 j* szállíttatnak. Legjobb minőség, pontos, jutányos ki- p @ szolgálás! — A n. é. közönség b. pártfogását kéri, ¡H tisztelettel = Telefon-szám 862. | a Szegedi Fehérsiitó'de és Kenyérgyár, fi szájpadlás nélküli fogak és fogsorok amerikai módszer szerint készülnek, úgyszintén aranykoronák is. SÍ LOVI i kus) 1« Mér 10. sz. !! GRAMOFONOK !! HANGLEMEZEK? ALKATRÉSZEK! o VALÖDI IMPERÁTOR o TÜZSZERSZÁM! ZSEBLÁMPÁK! Jótállás mellett, Magyarországon legolcsóbban kaphatók. Részletfizetésre is: gyári nagy raktárában Könyökutca 3. Kérjen ingyen nagy képes árjegyzéket! i/