Délmagyarország, 1910. augusztus (1. évfolyam, 61-84. szám)

1910-08-11 / 69. szám

Ö DÉLM AGYARORSZ AQ 1910 augusztus 12 (A szabadonbocsátás.) Általános föltűnést keltett egész Nagykikindán, hogy Vlachovitsot a bíróság szabadlábra helyezte. Ssontagh Hugó táblabiró, tárgyalási elnök azzal okolja meg előttem a bíróságnak ezt a határozatát, hogy Vlachovits nagykikindai illetőségű és állandóan megfigyelhető. Büntetése pedig nem oly nagy, hogy szökésétől tartani kellene. Ma már azonban itt széltében-hosszában beszélték, hogy a szegedi főügyészség aligha nyugszik meg abban, hogy Vlachovitsot szabadonbocsátották. Kézai Simon. Tomasich sógora öngyilkos. — Crnyevics tragédiája. — Tomasich Miklós horvát bánt és családját súlyos csapás érte. Sógora, Crnyevics Albert zágrábi ügyvéd főbelőtte magát és azonnal meghált. A szerencsétlen embert rossz egészségi állapota kergette a halálba s az öngyilkosságot valószínűen előre megfontolva követte el. Zágrábból jelentik: Nemcsak Zágrábban, de egész Horvátországban nagy föltűnést keltett Crnyevics Albert ügyvédnek, a bán sógorának öngyilkossága. Crnyevics fiatal éveiben aktiv részt vett a politikai életben. Tagja volt a Sabornak, csak amikor közjegyzőnek kineveztetett, vonult vissza a politika teréről. Crnyevics Albert 46 éves, rendkívül vérbő ember volt. Az utolsó időkben háromszor hüdés érte, emiatt fölöttébb elkedvetlenedett, valósággal búskomor lett. Családja tudomást szerzett életuntságáról s szanatóriumba akarta helyezniCrnyevics sokat sétált az utóbbi időkben s igy nem tűnt föl senkinek, mikor tegnap este a városon kívül, a Maximir-park félreeső helyén látták járkálni. Ott lőtte főbe magát s rögtön meghalt. Holttestét hazaszállították s este helyezték zágrábi lakásán ravatalra. A szomorú eset híre gyorsan elterjedt Zágrábban s még az est folyamán megjelent a gyászháznál Tomasich horvát bán, ki az öngyilkos ügyvédnek sógora, amennyiben mindaketten vejei Gai zágrábi főügyésznek. Crnyevics dúsgazdag ember volt, rendezett viszonyok között élt s tettének indokát csakis tulidegességének tulajdonítják. Crippenné él? — fl reklámgyilkosság. — (Saját tudósítónktól.) A köpenicki kapitányok, Strasznoff-ok és a világ összes nagy szélhámosai pirulva olvassák a „Times"-nek szenzációs jelentését, hogy Crippen ár félesége él és az egész ügy csak reklámból történt. Ehez fogható hatalmas szélhámosságot alig követtek el még és példátlanul áll az egész világ rendőrségének krónikájában. Crippen elfogatása körülbelül százezer koronába került és az egész flgybele fog még néhány ezer koronába kerülni, a büntetése pedig a reklám-doktornak csupán egy párnapi elzárás lehet, miután a hatóságot félrevezette. Londonban valósággal lázban vannak az emberek a „Times" jelentése óta. Az utcákon csoportokban tárgyalják az esetet. Annyi bizonyos, hogy a hírnek komoly alapja van, mert a „Times" a legkomolyabb angol lap, amelyet fölültetni nem egykönnyen lehet. A közvélemény azonban, alighogy a szenzációs űgy napvilágot látott, kombinálni, variálni kezdte a történteket. Az a gyanú merült föl Bgyanis, hogy ezt a hírt maga pew detektivfőnök híreszteli, mert igy akarja magát rehabilitálni. Ugyanis Dew azt a baklövést követte el, hogy amikor Crippennek a bűnössége bizo•yos lett, futni engedte őt és csak később, »mikor botrány lett a dologból, kezdte megindítani erélyesen a nyomozást. Londonból különben a kővetkező" távirat érkezett ; A ^Times" azt a hihetetlenül hangzó hirt közli, hogy Вею detektivfelügyelő feleségének a newyork-állambeli Buifalóban történt kijelentése szerint a „szép Elmore", Crippen dr meggyilkoltnak hitt felesége még él. Az egész gyilkossági botrányt csak reklámcélból rendezték az asszony szerint. Tekintve, hogy ezt a táviratot a megbízhatóságáról ismert Times adta ki, a hihetetlennek hangzó hirt nem szabad olyan szemmel nézni, mintha valamelyik szenzációkban utazó lap közleménye volna. Nincs is kizárva, hogy Dew detektivfelügyelő, aki a Crippen-ügyben blamálta magát azzal, hogy az orvost és miss Le Nevet futni engedte, most szeretné az egész ügyet szélhámosságnak feltüntetni, amelyen ő már régen átlátott. Rablótámadás a Csillagbörtön körül. — Revolverlövések az éjszakában. — (Saját tudósítónktól.) Nincs olyan vidéki város, ahol annyi suhanc, tolvaj és betörő tartózkodna ésgarázdálkodna minden félelem nélkül, mint épen Szeged szabad királyi városában. Ennek természetesen az az intézmény az oka^ amit Szegeden csúfnévvel „rendörségnek" hívnak. A „rend" és a „közbiztonság" kiváló őrzését jellemzi az a vakmerő rablótámadás is> amely este, nem is olyan későn, tiz-tizeuegy óra tájban történt a Csillagbörtön körül, a Pozsonyi Ignác-utca és a Kórház-utca sarkán. Az eset mintegy két héttel ezelőtt történt. Véletlenségből a támadás nem követelt emberéletet, de ezt természetesen nem a rendőrség akadályozta meg, hanem az a körülmény, hogy a rablótámadást két suhanc követte el revolverrel három ember ellen, akik együtt indultak hazafelé. Előre bocsájtjuk, hogy a Mars-tér Szegeden az a hely, amely esős időben nyakig érő pocsolyájával nemcsak a lakók közegészségére veszedelmes a kigőzölgések miatt, hanem száraz időben minden bokor kitűnő rejtekhelyet nyújt a legmegrögzöttebb tolvajoknak, csavargóknak és hasonló elemeknek, ezek között olyanoknak is, akik a város területéről ki vannak tiltva. A Mars-téri rejtekhelyek kitűnősége abban áü( hogy azon a környéken egyetlenegy ó'rszem nem tartózkodik sem nappal, sem éjjel. Ennek azonban nem a főkapitány az oka, hanem a legénység ijesztően csekély száma, ami viszont a város tekintetes tanácsának patópálos nemtörí. dömségére vezethető vissza. A revolveres rablótámadás vasárnapi éjjelen történt. Három hazafelé igyekvő ember haladt a Pozsonyi Ignác- és Kórház-utca sarkán, mire a koromsötétségből két rabló ugrott elő, füttyentettek egymásnak és megrohanták a három embert, akik az első pillanatban halálrarémülten kiáltoztak segítségért. Ekkor dulakodás fejlődött ki a megtámadottak és a rablók között. A támadók az egyik ember arcát véresre zúzták. A másik kettő azonban erösebb lévén, ököllel sújtott a rablók felé, mire azok revolvert rántottak élő és három golyót lőtték a megtámadottak közé. A revolverlövések zajára a börtönépületben lakó összes tisztviselők, köztük az igazgató is, fölébredtek. Sorra kinyíltak az ablakok és még akkor is ezek a kiáltások hallatszottak: — Golyót beléjük, ahol csak éred! Mindez nagyon rövid idő alatt történt. A támadók, világosságot látva a börtönépületi lakások ablakaiban, megijedtek és befutottak a Pozsonyi Ignác-idcába, ahol a koromsötétség miatt nem lehetett észrevenni, mikor és merre tűntek el. Ekkor érkezett a támadás színhelyére a Csillagbörtön előtt járkáló őr, akinek a megtámadottak elmondták az esetet. Rendőr azonban mindeddig nem érkezett. Az. őr megkérdezte és fölirta a megtámadott emberek neveit, akik ezután a Kórház-utcába fordultak be és hazamentek. A rablótámadás csattanója csak most következik. Fél óra múlva két revolverrel fölfegyverkezett rendőr jött a Csillagbörtön elé s tudakozódtak utána, hol történt a rablótámadás, mivel ők erről a környékről revolverlövések tompa hangját hallották. A Csillagbörtön őre természetesen csak a megtámadottakat mondhatta meg, akiknek a neveit átadta a rendőröknek. A két rendőr pedig, miután a megtámadottak neveit föltüntető cédulát átvette, nyugodtan, ügyet sem hederitve az esetre, mintha mi sem történt volna, szépen sétáltak tovább a Kórház-utcában. A rablótámadást a rendőrségen nem jelentették, a megtámadottak neveit nem mondták be, a rendőrség tehát a nyomozást nem is kezdhette meg, mivel az esetről egyáltcdában nincsen tudomása. A fölriadt lakók azonban rémülettel gondolnak vissza a borzalmas éjszakára, amikor re* volverlövések és betyárfüttyentések hangzottak el az ablakok alatt. Együtt a halálba. — Szerelmi dráma a Svábhegyen. — (Saját tudtísitánktől.) Véres szerelmi dráma történt ma délután a Budapest melletti Svábhegyen. Friedmann István harminchét éveslóügynök agyonlőtte szerelmesét, Kovács István mozdonyvezető harminckilenc éves feleségét s azután önmaga ellen fordította a fegyvert. Az asszony meghalt, Friedmannt pedig, akit a rendőrség letartóztatott, a rabkórházban ápolják. A szerelmi dráma részleteiről tudósítónk a következőket jelenti: Ma délután szekér haladt a budakeszi uton. A kocsisnak föltűnt egy bicegő férfi, aki hangos kiáltásokkal a kocsi felé közeledett. A kocsis megállította lovait és szóba ereszkedett a bicegő emberrel, akiről rémülten vette észre, hogy az egész melle és keze véres és lábából ís szivárog a vér. A véres ember arra kérte a kocsist, hogy telefonon értesítse a budapesti rendőrséget és mentőket egy gyilkosságról, amely a Svábhegyen történt. A kocsis gyorsan elhajtatott a közeli Normafához és onnan telefonon értesítette a rendőrséget s a mentőket. Mire ezek a Svábhegyre fölértek, már ott találták egy bokor alján a véres férfit, amint egy nő holttestére borulva zokog. A nőt a morgueba szállították, a férfit pedig bevitték a rendőrségre, ahol vallatóra fogták. Elmondta, hogy Friedmann József harminchét éves lóügynök, áldozata pedig Kovács Istvánná, született Kovács Ilona, aki egy államvasuti mozdonyvezetőnek harminckilenc éves felesége. Nagyon szerették egymást s mikor látták? hogy szerelmük reménytelen, elhatározták, hogy meghalnak. Az asszony nem szerette az urát, akinek különben is második felesége volt. Első férje, Jakab Alajos, néhány évvel ezelőtt meghalt s ekkor ment férjhez Kovács István, hoz. Saját házukban laktak s két gyermekük volt. Ma délután Friedmann és Kovácsné fölmentek a Svábhegyre azzal az elhatározással, hogy meghalnak. A férfi előbb az asszonyt lőtte mellbe. Mikor látta, hogy a nő meghalt, igen megrémült. Magát akarta homlokon lőni, de izgatottságában elsütötte a revolvert, amelynek golyója lábába fúródott. Ekkor egy második lövéssel mellbelőtte magát is, de a golyó nem érintette a szivet. Néhány óra hosszat eszméletlen állapotban feküdt s mikor föltápászkodott, rémült meg csak valóban az elkövetett cselekmény következményeitől. Kivánszorgott a közeli budakeszi útra s az első szembejövő kocsist megkérte, hogy telefonon hívja a mentőket és a rendőrséget. A halálraszánt szerelmes pár három levelet hagyott hátra. Az egyikben megírják, hogy közös elhatározással halnak meg. Friedmann Józsefet kihallgatása után a rabkórházba szállították. Sebesülése nem súlyos