Délmagyarország, 1910. augusztus (1. évfolyam, 61-84. szám)

1910-08-11 / 69. szám

I. évfolyam, 69. szám Csütörtök, augusztus 11 ELOFIZETESI AR VIDÉKÉN: egész évre . K 28'— félévre . . . R 14 — negyedévre. R V— egy hónapra R 2'40 Egyes szám ára 10 fillér TELEPON-SZAM: Szerkesztőség 835 cn Riadóhivatal 831 interurbán 835 Budapesti szerkesztőség telefon-száma <28—12 Központi szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, cs Rorona-utca 15. szám i—i Budapesti szerkesztőség és kiadóhivatal IV., c=i Városház-utca 3. szám a ,. ELŐFIZETÉSI AR SZEGEDEN: egész évre . R 24'— félévre . . . R 12-— negyedévre. R 6— egy hónapra R V— Egyes szám ára 10 fillér Tomasich és a horvátok. Bekövetkezett, amire nemrégiben még gondolni sem lehetett: Tomasich bán rövid barátkozás után meghasonlott a horvát-szerb koalícióval, a király aláirta már Ischlben a horvát országgyűlés föloszlatására vonatkozó rendeletet, még ezen a héten széjjel is küldik a zágrábi parlamentet s az őszszel uj választások lesznek Horvátországban. Néhány hónapnyi időtartamba szorul bele a különös válság, amit ezalatt a rövid idő alatt le is akarnak bonyolítani. És pedig oiyképen, hogy Tomasich bán uj pártot alakit. A pártalakulást a mostani mérsékelt horvát frakciók fúziója előzné meg, az ennek a célnak érdekében megkezdett tárgyalások már nagyban tartanak, bár még nem vezettek pozitiv eredményre. A mód tehát, amivel a horvátországi válságot megoldani akarják, hasonlatos a nemrégiben történt magyarországi eseményekhez. Ügylátszik, a nemzeti munkapárt örvendetes sikere adta meg az in pulzust a horvát válság ilyetén való megoldására. Sőt látszólag Tomasichnak könnyebb dolga, valószínűen nyert ügye van, mert hiszen olyan pártok állanak rendelkezésére, amelyek a kormányt minimális engedményekért erőteljesen támogatni hajlandók és mert hiszen maga a válságot okozó koalíció állandóan a békés húrokat pengeti. Színek és hadi elvek. Irta Kemény Aladár. Parmantié-ben, huszonnégy kilométerre Sidi Bel Abbestől, éles töltésekkel hadgyakorlatot tartott az első idegen ezred két zászlóalja. Három őrnagy volt velünk a gyakorlatokon, amelyeknek a francia neve tir dö gerr. A kiképző század, a huszonhatodik, két álló hétig dolgozott pokoli hőségben, tüskés tarlón, árkon, bokron, amig töméntelen „sziluettéből megszerkesztette az ellenséges hadállást. A sziluett feketére festett, deszkából egybetákolt figura. Van mindenféle, tüzérség, ágyuk, gyalogosok, lovasok, külön és csoportokban. Hosszura nyúlt lövészléniák, husz-harminc fekvő katona egymás mellett. A fantáziának, az arab lovas-attaknak hü képmása : bontott sorokban, tömkelegben vágtató lovasok. Amikor a parmantiési vértelen ütközet, förtelmes forróságban lezajlott, amikor mi, légionisták, halálra fáradva, fehér ajakkal heverésztünk a sátorponyvák alatt, napiparancsot adott ki Élió őrnagy, a parmantiési tir dö gerr parancsnoka. — Megrovom — irta az őrnagy — az egész tisztikart . . . Minden egyes zászlóaljparancsnok, századparancsnok, főhadnagy és hadnagy egy ősi hibába esett. Eltévesztette a gyakorlatot az elmélettel . . . Pedig elmélettel már sok ember életét keserítették el, hanem elmélettel, tudomásom szerint, még meg nem nyertek egyetlen ütközetet sem. A parancsnok urak, sőt minden egyes káplár, aki az eszkvádját vitte a tűzbe, frontEszerint, legalább első pillantásra, a horvát válság ilyen gyors lebonyolítását helyeselni lehetne. Valóban kívánatos, hogy a társország politikai viszonyai annyira tisztázódjanak, mint a miéink, annál is inkább, mert föltétlen érdekünk a nyugalom Horvátországban, mert ez mintegy kiegészítője és támogatója a magyarországi nyugalomnak. De épen ezért, mivel a horvát helyzet lecsillapodását, illetve megoldását elsőrangú érdeknek tartjuk, nem mulaszthatjuk el, hogy némely aggodalmunknak, ugy gondoljuk : alapos aggodalmunknak kifejezést adjunk. Őszintőn kimondjuk hát, hogy az esetleg létrejövő horvát fúzió sikerében bizni nem tudunk. Az az idő, ami a zágrábi országgyűlés feloszlatása és a legkésőbb ősz végére tervezett választások közé esik, sokkal kurtább, semhogy azalatt a horvát közvéleményt teljesen Tomasich és a kormány táborába hódítani lehetne. Ebben a tekintetben Magyarországon más volt a helyzet. Itt maga az uralmon levő koalíció hajtotta maga ellen a választókat ezerszer ismertetett avatatlan és rosszhiszemű politikájával. Ám Horvátországban a koalíció ugyanabból a többségi pártból alakult, amely Tomasichot igen nagy barátsággal támogatta és amely a kormányzási programot most is elfogadja* Személyi kérdések miatt feneklett meg a horvátországi béke, nem tarthatjuk ban vonult föl. Ez tisztára lehetetlen állapot. Már csak azért sem lehetséges az ilynemű támadás, mivel az ellenség könnyen megállapítja a támadók létszámát. Támadni rézsútosan kell. Eddig Élió. Brutális, pogány egy ember az én volt őrnagyom, de értett a hadviseléshez, annyi szent. Tehát rézsútosan kell támadni. Justinianus császár ediktumában azt hirdette, hogy hibától mentes a corpus curis. Ecce, mondták erre a kommentátorok, az első hiba ! Mert ki hiszi el a nagy császárnak, hogy hibátlan kompiláció létrejöhet V így vagyunk a derék Élió őrnagy napiparancsával is. Leszidja benne az elméletet, mint olyant és odabigygyeszt a végére egy elméleti tételt. Petőfivel szólván, az elmélet és a rendszer egy anyaméhben születtek. Rendszer nélkül hadviselés nincs, aminthogy jogi mozaik sincs olyan, amelyből itt-ott ne hiányoznék egy kövecske .. . De ne ejtsük el a dolog fonalát. Hova lenne a tisztelt jogász urak kenyere, ha nem létezne örökös hiány a jogfolytonosságon? Hova lenne a csizmadia, ha nem lennének lyukas csizmák? Azt hiszem, ha lyukas csizmák nem lennének, akkor a becsületes csizmadia céh remekes mesterei, sutba hányva árt és kaptafát, — egyáltalában nem is szerencséltetnék többé a szánalomra méltó emberiséget alkotásaikkal. Járhatnánk mind a vizig: mezítláb . . . Ezért vallom azt, hogy a katonának szüksége van a rendszerre mindaddig, amig rések lesznek ezen a rendszeren. Rendszert a katonai téren időtlen idők óta észlelhehát szerencsés taktikának, hogy e személyi kérdéseket most mindenféle gazdaságiés politikai problémával is komplikálják. Ebből az alkalomból hivatkozunk a Piauch báró bánsága alatt történt eseményekre. Rauch szintén a mostani metódust követte az ő idején kitört válság alkalmával. Szintén uj pártot alakított a gyorsan kiírt választások előtt. És mi lett az eredmény? Az, hogy egyetlen kormánypárti képviselő sem jutott be a zágrábi parlamentbe. Alapos okunk van tehát arra az aggodalomra, hogy Tomasich is a Rauch báróéhoz hasonlatos sorsra jut. Ámbár mindezekkel a világért sem akarjuk azt bizonyítani, hogy a horvát helyzet reménytelen. Sőt. A konjunktúrákat abszolút kedvezőnek találjuk. Csupán az a fontos, hogy a helyzetet ne elhamarkodva, ne ferde irányban, hanem alapos politikai munka révén használja ki Tomasich. A horvátországi viszonyok alapos mérlegelése után arra a konklúzióra jutunk, hogy az uj pártalakitást és a választásokat nem szabad elhamarkodni. Preciz píogram és preciz megálllapodások kovácsolják össze a fúziót, aminek létföltételéül azt tekintjük, hogy a horvát-szerb koalíció mérsékelt elemei résztvegyenek benne. Hogy pedig az uj alakulás föltétlenül sikerüljön, kívánatosnak tartjuk, hogy tünk. Pyrrhus elefántokat bocsátott a légiók tömör falába, Hunyadi, a hatalmas Hunyadi, ékrendszerrel harcolt, Wallenstein szabadzsákmányolást engedett, Napoleon megteremtette a modern, eklektikus sztratégiát. Ugyanezt a Napoleont a hires skót négyszögek döntötték passziv rezisztenciájukkal a kétségbeesés karjaiba. A japánok a mentái tréning jegyében győznek. A burok, különben az angolok is, a koppok lankás eresztékén csomókat formáltak az élő és már elesett lovakból és egy-egy ily csomót (grupp-ot) körülvéve, nyitották meg a tüzet. Kitchener lord Egyiptomban az angol ladek talpával győzött és hogy egyebet ne emiitsek, masiroz a légiói is. A magyar-osztrák hadsereg a csukaszürke formaruhával fogja végezni sikerült mozdulatait egy jövendő Königgratznél... Elhiheti akárki, hogy sem az én őrnagyom Élió (Héliot), kicsinyben, sem Pyrrhus, sem Hunyadi, sem Wallenstein, vagy Napoleon, Wellington, Oyama, Botha, lord Roberts, lord Kitchener vagy a Générái MarcheMarche, a baziliszktekintetü d'Amader nem akartak rendszert alkotni, amikor megalkották tényleg. Ők győzni akartak és győztek. Magában az istenadta természetben is van rendszer. E rendszer benne gyökereszik, bent él a lüktető organizmusban. Ah, de milyen rendszer volna az, amely mint a Madách űrben repülő Ádámja, a saját üstökénél fogva ragadná ki magát az ős anyatermészetből és lógván, légből kapva, a légben, ordítaná: — íme itt vagyok, én rendszer!! Rendszer vagyok egy színárnyalat jegyében 1