Délmagyarország, 1910. augusztus (1. évfolyam, 61-84. szám)

1910-08-10 / 68. szám

14 — Amint mondtam, szabad vagy, mehetsz, ahova akarsz; de szeretném mégis tudni, mi bánt? Ekkor végre elbeszélte szent Péter, miért boldogtalan. — Szegény, öreg, jó anyám, — mondta — néhány napja meghalt. — Most már tudom, mi a bajod — szólt az Ur. — Azért emészted magad, mert anyád nem került ide a paradicsomba. — Azért — válaszolt szent Péter s nyomban annyira elhatalmasodott fájdalma, hogy zokogni és jajgatni kezdett. — Azt tartom, megérdemeltem volna, hogy ide kerüljön, — mondta. Az Ur podig megtudván, kit gyászol szent Péter, maga is elborult. Mert szent Péter anyja nem olyan asszony volt, aki a paradicsomban helyet érdemelt volna. Soha mással nem gon­dolt, csak a pénzkuporgatassal; az Ínségesek­nek, kik házának ajtaja elé kerültek, a világért sem adott volna garast vagy egy falat ke­nyeret. Az Ur most nem tudta szivére venni, hogy azt mondja szent Péternek: — Fiam, a te anyád annyira zsugori volt, hogy nem lehet része az üdvösségben. — Szent Péter — szólt — honnan gondolod, hogy apyád boldog volna nálunk ? — Lásd, ezt csak azért kérded, hogy ne kell­jen engem meghallgatnod — epéskedett szent Péter. — Ki ne volna boldog a paradicsom­ban ? — Aki mások örömén örülni nem tud, az itt sem lehet boldog, — mondta az Ur. — Akkor mások sem illenek ide, nemcsak az anyám, — válaszolt szent Péter, s az Ur észre­vette, hogy ez a célzás ő rá vonatkozik. Nagyon szánakozott azon, hogy szent Péter azt sém tudja fájdalmában, mit beszél. Egy ideig állt s várakozott, hogy nem bánja-e meg tettét szent Péter s nem látja-e be, hogy anyja nem a paradicsomba való; de az öreg nem akart eszére térni. Ekkor az Ur magához szólította egyik an­gyalát s megparancsolta, hogy leszállván a poklok fenekére, hozza föl szent Péter anyját a paradicsomba. — Engedd meg, hadd lássam, hogy hozza, — mondta szent Péter. Az Ur kézenfogta szol­gáját s elvezette egy sziklára, melynek oldala egyenesen, akár a gyertya és hirtelen hullott alá. Megmutatta, hogy csak egy kicsikét kell előrehajolnia, ha ép a pokolba akar látni. Szent Péter letekintett, de eleinte nem lá­tott többet, mint egy mély kutat. Végtelen, fekete szakadék nyilt meg előtte. Az első, amit tisztán ki tudott venni, az angyal volt, ki már teljesen készen állt a mélységben te­endő útjára. Látta, mint siet az angyal félelem nélkül a vak homály felé s csak egy kicsit ter­jeszti ki szárnyait, hogy esése túlságos gyors ne legyen. Miután szent Péter szeme hozzászokott az iszonyú sötéthez, egyre többet látott. Minde­nekelőtt megértette, hogy a paradicsom egy kerek hegyen terül el, melyet széles szakadék 81 el körül; a szakadék fenekén van az elkár­hozottak tanyája. Látta, hogy az angyal egyre esik lejehb és lejebb, de még mindig nem ért a mélység aljába. Szent Péter egészen elrémült azon, hogy a poklok utja ily hosszú. — Bárcsak anyámmal jöhetne vissza! — mondta. Az Ur szomorú, nagy szemekkel nézett szol­gájára. — Nincs olyan teher, amelyet el ne birna az én angyalom, — hangzott szava. Oly mély volt a szakadék,-hogy napsugár oda nem fért. Fekete árnyak uralkodtak alant. De mintha most az angyal szárnyalása valami kis fényt és derűt vitt volna magával; szent Péter meg tudta különböztetni a lent levő dolgokat. Sziklák végtelen fekete sivatagja terült el odalenn, mindenütt éles, hegyes kőszirtek me­redeztek s közöttük feketevizü posványok csil­logtak. Nem akadt egyetlen zöld folt, egyetlen fa, az életnek egyetlen jele. Az éles sziklákra mindenfelé boldogtalan ha­lottak kapaszkodtak. Ott csüngtek a szirteken, reménykedve, hogy talán valahogy kimenekül­hetnek a mélységből. Látván pedig, hogy nincs utjuk semerre, fönmaradtak helyükön s meg­merevedtek kétségbeesésükben. Egyesek feküdtek vagy ültek s örökös vá­gyukban kitárván karjukat, szemüket változat­lanul fölfelé szögezték. Mások arcukra szorí­tották kezüket, mintha nem akarnák látni a reménytelen borzalmakat köröskörül. Egyetlen egy sem mozdult meg közülök, még csak meg sem rezzentek. Voltak, akik mozdulatlanul he­vertek a posványban s meg sem próbálták, hogy sorsukon változtassanak. De ami a leg­rettenetesebb, hogy mindenfelé seregszámra voltak. A szakadék fenekét szinte nem bori­D ÉL MAG YAR O R S ZAG totta egyéb, mint emberi fejek és testek tö­mege. Szent Pétert uj nyugtalanság fogta el. — Meglátod, nem talál rá, — mondta az Urnák. Az Ur ugyanolyan szomorú pillantást vetett rá, mint az előbb. Jól tudta, hogy az angyal miatt nincs oka Péternek az aggodalomra. De szent Péter még mindig ugy látta, hogy az angyal a kárhozottak iszonyú tömegében nem mindjárt akad rá anyjára. Kiterjesztett szárnyakkal lebegett a szakadékban erre-arra s szeme kutatott. Ekkor egyik boldogtalan észrevette a mély­ségben szárnyaló angyalt. Fölugrott, karjait feléje tárta s igy kiáltott: — Vigy magaddal, óh vigy magaddal! Hirtelen élet támadt a nagy seregekben. A poklok mélyén szomjúhozó milliók és milliók agyanegy pillanatban talpra keltek, fölemelték karjukat s kérve könyörögtek az angyalhoz, vigye föl őket a boldog paradicsomba. Jajon­gásuk. fölhatolt az Úrhoz és szent Péterhez s mindkettejük szive megremegett a fájdalomtól Az angyal magasan lebegett a kárhozottak fölött s amint erre-arra fordult, hogy megta­lálja, akit keresett, a kárhozottak valamennyien utána rohantak. Mintha fergeteg hajtaná őket. Végre az angyal megpillantotta azt, akiért jött, Összezárta hátán szárnyait s akár a nyil, hullott alá. Szent Péter örvendő csodálkozás­ban tört ki; látta, hogy anyját az angyal át­karolja s magához emeli. — Üdvöz légy te, ki az anyámat hozod! — igy hálálkodott. Az Ur óva tette kezét szolgája vállára, mintha arra akarná inteni, hogy ne örüljön korán. Szent Péter majd hogy sirva nem fakadt azon való örömében, hogy anyja megvan mentve. El sem is tudta képzelni, mi szakithatná el még őket egymástól. Még nagyobb volt öröme, mikor azt látta, hogy bármily gyorsan emelte föl az angyal az öreg asszonyt, néhány elkár­hozott még fürgébb volt s belekapaszkodott abba, ki immár megmenekült, hogy vele együtt a paradicsomba kerülhessen. Körülbelül tizenketten csimpaszkodtak az öreg asszony köntösébe. Szent Péter arra gon­dolt, milyen tisztesség anyjára, hogy annyi bol­dogtalan lelket kiszabadít a kárhozatból. Az angyal mitsem tett a dolog ellen. Ugy látszott, hogy terhe nem nehéz. Szállt, szállt fölfelé s szárnyát nem mozgatta jobban, mintha egy holt madárkát vinne az égbe. Ám ekkor azt látta szent Péter, hogy anyja!­kezdi letépni magáról a köntösén csüngő sze­rencsétleneket. Megragadta kezüket, föltépte ujjaikat, ugy hogy egyik a másik után bukott alá a pokolra. Szent Péter saját fülével hallotta, mint könyö­rögtek, rimánkodtak szegények. De az öreg asszony nem tudott belenyugodni abba, hogy kivüle még más is üdvözüljön, lehányta őket magáról s alávetette - a nyomorúságba, Miköz­ben lezuhantak, jajgatásukkal, átkozódásukkal megtelt a levegő. Erre szent Péter kiabálva kérte anyját, hogy legyen irgalmas. De az öreg asszony nem akart hallani semmit, csak folytatta, ahogy elkezdte. Szent Péter látta, hogy minél könnyebbé válik az angyal terhe, repülése annál lassubb­lassubb. Rettegésében lábai fölmondták a szol­gálatot, térdre kellett esnie. Végül már csak egyetlen kárhozott csüngött szent Péter anyján. A nyakán lógott s szoro­san a fülére hajolva könyörgött, esdeklett, hogy engedje az áldott paradicsomba jutni. Már oly közel voltak, hogy szent Péter kitárta karjait anyja fogadására. Ugy látszott, hogy az angyal­nak már csak egy-két szárnycsapásra van szük­sége, akkor fönn lesz a hegyen. Ekkor az angyal szárnyalása egészen meg­akadt. Arca elsötétült, mint az éj. Az öreg asszony ugyanis hátranyúlt s kar­jainál fogva megragadta a nyakán csüngő lel­ket; tépte, szakgatta, mignem sikerült a szegény menekülő összeszorított kezét szétfeszítenie s ezzel megszabadult utolsó társától is. Abban a pillanatban, mikor az elkárhozott lebukott, az angyal is több ölnyire visszaesett. Ugy látszott, hogy már nem tudja szárnyait emelni. Elszomorodva nézett az öreg asszonyra, aztán eleresztette s leejtette, mintha egymagában túl­ságos teher lett volna számára. Aztán egyetlen lendülettel fönntermett a pa­radicsomban. Szent Péter pedig sokáig szótlanul feküdt a helyén, zokogott és az Ur szótlanul állt mel­lette. — Szent Péter — hangzott az Ur szava — sohasem hittem volna, hogy még sirni is fogsz, miután a paradicsomba kerültél. Ekkor az Ur öreg szolgája fölemelte a fejét és válaszolt: 1910 augusztus 10 — Micsoda paradicsom ez, ahol szeretteim sirását hallom s felebarátaim szenvedését lá­tom! Mélységes fájdalmában az Ur arca elkomorult: — Mit sem adnék mindnyájotoknak sziveseb­ben, mint olyan paradicsomot, amely teljessége a tiszta, tündöklő boldogságnak! — mondta. — Értsd meg, épp ezért mentem az emberek közé s tanítottam őket, hogy szeressék felebarátai­kat, mint önmagukat. Mert tudd meg szent Péter, amig igy nem cselekszenek, addig nem lesz hely sem égen sem földön, ahol ne lenne részük fájdalomban és szomorúságban. Felelős szerkesztő: Róna Lajos. Lapkiadó-tulajdonos: Oélmanijarerszág hirlap- és nyomriauállalat részvénytársaság. Nyomatott Szegeden a Délmagyarország hírlap­és nyomdavállalat részvénytársaság körforgógépén. iskolai hegedűk kitűnő hanggal. Kaphatók: 3, 4, 5, 6, 8, 10 forintért és feljebb. Man ej verseny-hegedűk 20 forinttál feljeb.o. Iskolai és lurmnnl'tmnlr a» Sssie« zenekari és mfi­temploini lldrUUHUUHlUR kedvelői hangszerek, hu­rc«%bin,°nhl«s^ben.a üj szerkezetű cimbalmok legkiválóbb hangtartó szerkezettel, pedál nélkül 30 forinttól Fonográf és Gramofon St legjutánvosabb árakon. Hengerok és lemezek' a világ lefj­hiresebb művészeinek felvételeivel. Dus raktár kiváló gyártmánya uj és átjátszott zongorák és pianinókban. Régi zongorák és egyéb hangszerek ujakra becseréltetnek. Zongora kSlcsftnzó Intézet. Teljes zenekarok felsze­relése kedvező feltételek mellett. Tornászati és községi dobok dus választékban. Sternberg Ármin és Testvére cs. ÉS hír, udvari hanosiergyár liilelében BUDAPEST, VII,, RáKúpzi-ut 33. Képes árjegyzéket (minden cikkről külön) ingyen küldünk, csak meg kell irni, hogy miféle hangszerről kiváatatik az árjegyzék. Bútorszállítást hutorkocsival hely­ben és vidéken. — Beraktározást pénzelőleggel és jutányosán eszközöl Kálmán Zsigmond szító Tssza^ajos-kömt 51. sz. Telefon 588. OO Telefon 588, iü!ÜUi»H! .1,1'. J-'BU ... i 15 darab nagyon szép 3 Fajgalamb 1 eladó Teleky-utea 13. ponyva- és zsákkölcsönzö-üzlete. Kész ponyvák és zsákok nagy raktára. Saját készítésű kötéláruk nagy válasz­tékban, a leqjutányosabb árban. Kötelgyáríd-teiep Szentháromság'iitco 13. szóm alatt. Iroda és raktár FeKetesas-utca, régi Zsáter-féie házban. m m jutalékra alkalmazást I nyerhetnek. === Eredményes munka után FIX FIZETÉS. Cim a kiadóhivatalban

Next

/
Thumbnails
Contents