Délmagyarország, 1910. augusztus (1. évfolyam, 61-84. szám)

1910-08-10 / 68. szám

Ö DÉLM AGYARORSZ AQ 1910 augusztus 12 Athenaeum Salgótarjáni. ...... Drasche-íéle téglagyár részv. Vasúti forg Danubius Sohlick Tröszt • •!•••»•« Adria 544. 550.Lipótvárosi bank .... 208, A dijbiztositásért fizettek: A hitelrészvényért holnapra 3—4 korona, 8 napra 6—8 korona, e hónap végére 12—14 korona. Gabonatőzsde-zárlat. Októberi buza 9.60—9.61. Áprilisi buza 9.91—9.92. Októberi rozs 7.27—7.28. Októberi zab 7.21—7.22. Májusi tengeri 5.80—5.81. Augusztusi repce 12.15—12.25. Értéktőzsde-zárlat. Osztrák hitel 668.25. Magyar hitel 859.—. Államvasút 747.25: Jelzálog 484.—. Leszámítoló 585.—. Rimamurányi 692.50. Városi vasút 380.—. Közúti vásut 741.60. Koronajáradék 91.20. Bécsi börze. A mai értéktőzsdén a kötések a következők voltak: Osztrák hitelrészvény 668, Magyar hitelrészvény 852, Anglo-bank' .......... 315, Bankverein 548, Unio-bank 621 Lander-bank 512 Osztrák-magyar államvasút részv.. . Déli vasút 112, Rimamurányi vasmű Alpesi bányarészvény Májusi járadék . . Magyar koronajáradék Török sorsjegy . . . Márka'készpénzért . Ultiméra . . . . . Orosz 692 745 93, 91. 256, 117 .50 25 .25 50 .75 .75 50 .75 ,60 8-5 .52 103.85 FOG FÁJÁS I Rossz fogak ellen!! eilávoüsÉrő ellen kipróbált, biztos hatású szer a Franki-féle szájvíz, A leheletnek kellemesij .. ... illatot ad, a fogak rom- | erOSIlOSSrB lását megakadályozza. Ára 70 fillér. FRANKI ANTAL gyópierlára SZEGED, Felsőváros lakasat T i s z a L a j o skörut 77. szám alól 1 i w, , jj üt 15. sz* lis 1 (Bokor-ház) helyezte át. Bejáró! o firírtr leiili eidolon is. NYOMTflTUflNYQKHT ÍZLÉSES KIVITELBEN KÉSZÍT GYORSAN A ,DÉLMRGYflRORSZŰG' HÍRLAP- ÉS NY0MDARÉSZVÉMYTÁRSA5ÁG SZEGED, Ú mf w I m % i 0 0. i p fÁ 0 Í % W % KOSZORÚ- ES CSOKOR-SZALAG FELIRATOK ARANYOZÁSÁT GYORSAN és OLCSÓN KÉSZÍT DÉLMAGYARORSZÚG' KÖNYVKÖTÉSZETE. — TELEFONSZÁM 836. A bakák ebédje. (Saját tudósítónktól.) A Nagyváradon állomásozó honvédgyalogezrednek különös szenzációja van. Az ezred egyik közlegényét, aki előkelő és sokaktól irigyelt tisztséget tölt be: a konyhaművészet terén szerzett ismereteit értékesiti, — leleplezték. Kiderült róla, hogy a bakák bőrére üzleteket csinál, eladja a szár mukra kiosztott menázsit. A visszaéléseket már régóta folytatja a lelkiismeretlen szakács, aki ellen megindult az eliárás. A leleplezett tolvajt Láza Mironnak hivják. Biharmegyei oláh fiu, eléggé értelmes volt alioz, hogy konyhai szolgálatra osszák be. Szabadon válogathatott a prófuntokban ós az ételből is a legjobb faiatokat választhatta ki. Lázát utóbb nagyobb dolgokkal is megbízták. Rábízták azt is, hogy ünnepélyesebb alkalmakkor az úgynevezett „eksztra"-kosztot kiossza a bakák között. Ünnepeken, fáradságosabb meneteléseknél ugyanis meg szokták toldani a bakáék sovány menüjét. Ilyenkor a kincstári konyha féltve őrzött Ínyencségeit, a különböző konzerveket is előszedik, ezzel pótolják ki az egyszerű főztet. Láza aztán, bizva abban, hogy a katonák ugy sem mernek szólani semmit, visszatartotta néhányszor a kiosztásra váró konzerves dobozokat. Természetesen máshol értékesítette az ilyenformán megtakarított konzervet. A legutóbbi manipuláción azonban rajtavesztett. A hajdúnánási képviselőválasztáshoz a nagyváradi bakákat rendelték ki s erre az alkalomra ismét kijárt számukra a megpótolt eleség. Ezúttal mintegy harminc-negyven korona értékű konzervet tartott vissza. A hajdúnánási választás megtörtént, a honvédek hazajöttek Nagyváradra. A honvédek azonban neszét vették, hogy becsapták őket. A dologról tudomást szerzett egy káplár is, ő azután följelentette a katonák tolvaját. Lázát azonnal letartóztatták s megindult ellene az eljárás. Tegnap a budapesti hadbíróság egyik főhadnagya Nagyváradra utazott és kihallgatta a teljesen megtört tolvajt. Mindent beismert és azt sem tagadta, hogy már hónapok óta folytatja a visszaéléseket. Közelebbről összeül a hadbíróság. A szakácsnak októberben lejárt volna a két esztendeje, hazamehetett volna, igy azonban fogházzal kell megtoldania a két éves szakácskodás gyönyöreit. mstiwmtsm mMm^^Wmmwmú« ) 1 Szeptemberben jelenik men a £ V* mvkm és művészeti napilap. Naponként közli a városi színház és az Uránia tudományos színház szinlapját, a darabok meséjét, színházi érdekességeket, kulisszatitkokat. A kora délutáni órákban megjelenő és illusztrációkkal tarkitott színházi újságot a színházba és az Urániába járó közönség a jegyszedőktől did fi kapja meg. A Mai Színlap naponként kétezer ••• jelenik meg. ••• Két öreg barátom. —József királyi herceg tárcája a „Uadászlap"-bóítMeredek sziklapart, alatta hatalmas szikls tömbök zűrzavara az ős bükkös üdezöld lomb jától beárnyékolva. A sziklapart kopár s a n sugarait vakítóan veri vissza, melegüket tikkasz tóan leheli az est, liüs fuvallatát fülledtséggel te ütve el. Alatta néhány fantasztikus alakú, sok ezer évvel ezelőtt az anyasziklától elvált s lezuhant kőóriás pihen üde moha-párnákon, páfránycsipkével díszített erdei ágyban, közöttük sötétzöld tükrü, friss, csörgedező forráska által táplált tócsa mélázva nézi a sürü lomb közt rákacsingató kék ég szemét s tükrözi vissza a vadregényes, zordonan fölséges őserdei tájt. Egy pár vadgerle halk szárnycsapkodással száll a forráskához, iszik s a legközelebbi fára fölszállva, bókolgatva vall szerelmet, egyhangúan gurrogva! Itt ledőlve a nyári hőségtől, a városban elsatnyult tagjaimat pihentetem. Hej be jó! Hüslombu ősbükkös sötét árnyékában, sziklapárnára hajtva fejemet, végre egyszer néhány percnyi semmittevésben ábrándozva nézem a fölém hajló üde lombozat oly kedves szinezetót, melybe a mosolygó napsugár belefonva színképét, minden levélkét ragyogó smaragddá változtat. Tőlem nem messze egy óriás törzs fekszik, porladozik s hat nagy ága földbe szúrva, a törzset a légben tartja, akár csak egy óriás pók volna ... „Prr". Jelez egy harkály valamely üres törzsön kopogva, távollevő társának valamit. Meg is jön tüstént a drótnélküli táviróválasz: „prrrr"; a túlsó hegyről felel amaz. Oly titokzatos e furcsa zörej a természet magasztos csöndjében 1 Fölöttem egy korán elsárgult bükklevél hosszú pókhálófonálon lógva, forog őrült sebességgel jobbra,... mintha elfáradna, mind lassabban forog, majd megáll, de csak egy pillanatig s aztán visszafelé balra fordul s lassan, majd gyorsabban, végre megi.nt őrült sebességgel ; a közelgő estalkony szellője játszik vele, szelid lehelletével susogva, regélve bujkál, a méla csendben szunnyadó őserdő ragyogó pompáját élénkítve és beszélgetve, a csermely örök regéjét el-elkapva í E csendes, rejtett helyre jöttem két öreg barátomat meglátogatni s társaságukban elmélázva — valamely erre tévedő „remetét" meglesni. Be sokszor voltam itt tizennégy év alatt, be sokszor kerestem föl őket, hogy elmondjak nekik valami örömhírt, be sokszor, hogy elpanaszoljam: nekik bánatomat. Üde neielejtsek viruló szőnyege terül a tócsa körül s itt várnak ők ketten rám. Ha jövök, távolból meglátva őket, örömmel sietek hozzájuk s szeretettel cirógatom édes képüket! ők halkan intenek üdvözletet, halk sóhajjal pedig istehhozzádot, ha megyek. Elmondhatok bármit nekik, ők hiven hallgatnak s a nap fényében mosolyogva, osztják örömömet, bólingatva, sóhajtva bánatomat,. Kedves öregeim, egy évi távollét után íme itt vagyok újra, hozzátok siettem, hadd lássam, még oly szépek, oly büszkék, oly hallgatagok vagytok-e ? Ott állnak nem messze egymástól s az alkonyat pírja szelid mosolyt csókolt fölségesen komoly képükre. Örömtelin egy sziklára ülök közöttük s nézem, nézem — bámulom sok száz éves teljes épségben levő alakjukat, mig ők halkan, szótlanul integetnek, — mit is beszélnének, hisz sok száz éve élnek itt egymás mellett e helyen, hol az Úristenen kivül nem jár senki, az pedig látja gondolatainkat s igy fölösleges beszélni. Odamegyek az öregebbikhez — talán két-háromszáz évvel idősebb ez — s nekitámaszkodva, fejemet keblemre hajtva, fölnézek társára. Be szépek vagytok jó öreg barátaim. Szeretettel beszélek rólatok a távolban, bámulattal és szeretettel szemléllek közelből. Ugyan mit beszélhetett nektek a sok száz év alatt e csevegő forráska, mely mellett születtetek, mely mellett megfogtok halni? . . . Sóhajtozva felel helyettük a szellő, de ők hallgatnak! A fölséges csöndben, mintha ők sugallanák, tovább szövődnek gondolataim: Itt álltatok a magyarok bejövetelénél? Láttátok a tatárjárást ? Vagy akkor még nem voltatok ? Mátyás király tán szemetek láttára ivott e forráskából, midőn üzé a nemes gímszarvast? Itt, nálatok pihent meg? Ő szerette a szépet, ő, a nagy, bámulta a nagyot! Itt megállott nálatok, hogy bámulattal föltekintsen rátok? Hány menekülő pihent meg e sziklavadonban a ti oltalmatok alatt, rémes napokban? Véres, sebesült tagjait tán forráskában mosá a vitéz magyar, hogy uj erőt nyerve küzdhessen dicső hazájáért. Vagy itt, e nefelejtsek közt hajtá nyugalomra fejét? Tán azért virultok oly üdén és világítanak apró, kék csillagjaitok az eltévedt napsugárka fényében oly messze e csendes ősrengetegben, hogy a netán erre jövő eltévedett vagy vadászt figyelmeztessék: „Le kalapoddal te magányos,