Délmagyarország, 1910. július (1. évfolyam, 34-60. szám)

1910-07-12 / 43. szám

2 DÉLMAGYARORSZAQ 1910 július 12 csolatosan beszélni sem lehet más városról, mint Temesvárról. Ennek az okai nyilvánvalóak. Ismeretes, hogy Temesvárnak az egyik hatalmas részében — a Gyárvárosban — évtizedek, óta pezsgő és nagyszabású ipari munkásság van folyamatban. S mintha csak tudatosan csinálták volna, oly ügyesen van itt csoportosítva a legkülönbözőbb gyárak tömege, hogy Temesvár ez okból jóformán alkalmasabb egy technikai főiskola céljaira, mint talan maga — BudapestDe azonfelül még egyéb ok is Temesvár mellett szól. A mi iparunk és kereskedelmünk természetes piaca csakis a Kelet és Temesvár mintegy kapuja a Balkánnak. Ezeken kivül fölemlítjük még, hogy Demeczky szerint uj szellemet is hoznának az uj egyetemek és pedig praktikus irányban. A szegedi és pécsi egyetemek iparművészeti fakultást is kapnának, a pozsonyi hadügyi fakultást és még valamelyik egyetem ujságiró-fakultást. Nagyváradon pedig iparművészeti és kereskedelmi akadémiát állítanának föl, viszont a jogakadémiát elvennék ettől a várostól. Láthatjuk tehát, hogy Szegedet nem éri mellőzés már Demeczky nagyszabású terveiben sem. A fontos része a dolognak csupán az, hogy az uj egyetemek fölállításának sorrendjében Szeged ne kerüljön hátra, hanem az orvosi és iparművészeti fakultást is egyidejűleg kapja meg Pozsonynyal s a többiekkel. Igen valószínű különben, hogy mire az uj egyetemekről szóló törvényjavaslatot tárgyalni fogja a parlament, történnek változtatások az eredeti terveken. Ám bizonyosnak tekinthetjük, hogy nem Szeged hátrányára. Bizonyosnak azért, mert hiszen volt alkalmunk megismerni a kormány erre vonatkozó véleményét. Szeged közönsége megnyugvással várja niost már a további munkálatokat az uj egyetemek ügyében. Örömmel tölti el hogy városa méreteinek, nem. Ezek már bizonyosan melengetik egymást a csókjaikkal. így tűnődött, merengett még egy darabig; tágraeresztette a gyeplőt és elszunditott. A ló kocogott tovább. A kocsiban pedig fázva, fanyar arccal ültek az asszony meg a fiatalember. Elfordultak egymástól és nézték a jégvirágos ablakot. Az asszony szólt végre. — Azt hiszem, mindjárt otthon leszünk. — Nem késik el — felelte akaratlan haraggal a férfi, elárulva gondolatait, Mire az asszony megütközve nézett rá és sértődötten mondta: — Bocsánatot kérek . . . A fiatalember közbevágott: — Én kérek pardont. Ne haragudjék, hogy kitört belőlem az elkeseredés. És bocsássa meg a félig vak voltomat, ami abban nyilvánul, hogy mindent csak a magam nézőpontjából látok. — Igen — mondta az asszony — sokan vannak maguk ilyen félvakok. Sokan, csupán azért, mert nem tudnak, vagy nem akarnak idejekorán megházasodni, megvetik a más asszonyát, ha tisztességes és ba amellett némileg szép is. Nyíltan beszélhetünk. Hetek óta látom, hogy játsza előttem a szerelmest és dühös és gonosznak tart, mert nem óhajtom megvigasztalni. Hát nyugodjék meg, ezután is igy lesz . .. A férfi fölzudult: — Csak igy félvállról, a legnagyobb nemtörődömséggel vágja ezt a szemembe? Nekem, aki rajongó bolondja vagyok .. . És! most a fiatalember elővette a szerelemre való fölhívásnak összes akkordjait, amelyek olyanok, mint a népszerű és elcsépelt operette-ária: mindenki fújni tudja. áldozatkészségének és helyzetének arányában vehet részt a jövő magyar kultúrájának megalapozásában. Igen: világítótorony minden egyetem s hiszszük, hogy a magyarság szegedi világítótornya nem pislákoló fénynyel, hanem mindig lelkes, tüzes fénynyel fog ragyogni messze vidékekre. * A különböző érdekelt városok polgármesterei az uj egyetemek ügyéről igy nyilatkoznak egyik fővárosi estilapban: Lázár György dr, Szeged: — Szeged városa kedvezően fogadta a szegedi egyetem hirét, másrészről azonban hivatalosan semmiféle értesülésünk nincs Demeczky javaslatáról. Szeged teljes egyetemet vár, mig a lapok csak jogi fakultásról irnak. Az orvosi fakultás céljaira minden eszközünk meg van, őszszel megkezdődik egy ötszáz ágyas uj kórháznak az épitése, ezídő szerint egy háromszáz ágyas régi kórházunk van. 1908-ban hatmillió koronát ajánlott fel a város az egyetem céljaira, de egy teljes egyetem céljaira, Hogy ugyanezt az összeget egy csonka egyetemnek is megadná erről még nem határozott, Szegedről legközelebb küldöttség fog fölmenni Budapestre, amely ebben az ügyben memorandumot nyújt át a kormánynak és az illetékes faktoroknak. A küldöttség valószínűleg megjelenik a király előtt is, aki még az árviz idejében jóindulatulag fogadta Szegednek kérését. Holnap én Budapesten leszek és ebben az ügyben el is fogok járni. Megjegyezzük, hogy Lázár György dr polgármester az itt elmondottakról már többször nyilatkozott a Délmagyarország hasábjain. Ami Demeczky terveit illeti, arra vonatkozólag azt mondotta ma a polgármester a Délmagyarország egyik munkatársának, hogy majd csak a fővárosból való visszatérése után fog avval érdemileg foglalkozni. Teibisz Karóig, Temesvár: — Temesvár már két évvel ezelőtt lépéseket tett egy műegyetem fölállitására. Reméljük, hogy Demeczky javaslata, melyről azonban még hivatalos tudomásunk nincs, meg fog valósulni, hiszen Temesvárnak minden föltétele megvan a műegyetem létesítésére. Most újból lépéseket fogunk tenni, hogy a terv meg is valósulión. Hogy az asszony rabja a férjének. Virág, elcsukva a napsugarak érintésétől. És a többi. Ki tilthatja meg, hogy szabadon induljon a vágyai után ? Az asszony válasza azonban túlságosan elütő volt. Még kacér fohász sem, egyetlen biztató pillantás sem. Inkább öntudatos lemondás. Könyörtelen némaság és nyomán nagyobbodott a hideg a megviselt konflisban. A fiatalember belevetette magát a sarokba és nem nézett többé a nőre, aki most némileg. ebben a helyzetben csakugyan kissé gyűlöletes volt. — Lehetetlen: hogy még ne értünk volna haza — mondta idegesen, türelmetlenül és keztyüjével ledörgölte a fehéres fagyot a kocsi ablakáról. Kinézett aztán az üvegen, de homályt látott. — Csak nem tévedtünk el ? — folytatta izgatottan és megzörgette a keresztablakot a kocsis háta mögött. Nem kapott választ. A konflis egyhangúan zörgött tovább. Erre aztán a fiatalember is kizökkent komorságából. Nagy vesződséggel félrenyomta az ajtó félig befagyott rugóját és a kocsisra kiáltott: — Hol vagyunk ? A másik pillanatban már magától tájékozódott. A télbeborult Városliget nyirkos, elhagyott korzóutján jártak. Két oldalt, a hó közül kibarnultak a nedves padok és a magas fák csupaszon meredtek. Itt-ott egy gázlámpa sárga fényt vetett a fonnyadásban összeroskadt bokrokra. Az asszony is egyszerre megértette a helyzetet, — Borzasztó ! — csapta össze a kezét; — állítsa meg! A férfi azonban tijra becsukta a konflis Debrecen város részéről a polgármester távollétében a követ kező fölvilágosítást adták: — Demeczky javaslatáról hivatalos tudom» sunk nincs, de ha azt a kormány akceptálni a debreceni egyetem körül némi nehézségek lennének. Debrecen városa ugyanis fölajánlott hatmillió koronát egy egyetem céljára, csak hogy teljes egyetem céljára, mig a mostani javaslat tudtunkkal csak gazdasági, bölcsészeti és jogi fakultásról beszél. Ebben az ügyben a város mindenesetre érintkezésbe fog lépni a kultuszkormánynyal. Rímier Károly, Nagyvárad : — Hallottam arról, hogy Demeczky tervezete szerint Nagyvárad egy iparművészeti és kereskedelmi akadémiát kapna. Ezt a hírt természetesen nagy örömmel fogadtuk, mert sajnos, Nagyvárad az egyetem kérdésében nem tudta fölvenni a harcot a többi gazdag várossal. Evekkel ezelőtt kérvényt nyújtott be egy egyetemért, de természetesen a legnagyobb áldozatokat hozza meg egy iparművészeti és kereskedelmi akadémia céljaira is. Azt pedig, hogy ebben az esetben Nagyvárad elvesztené jogakadémiáját, most hallom először. Lehetetlennek tartom ezt, hiszen a nagyváradi jogakadémiát a katolikus vallásalap tartja fenn és nem hinném, hogy annak megszüntetésébe beleegyeznék. Azt is lehetetlennek tartom, hogy a jogakadémia pénzét átadná az iparművészeti akadémia céljaira. Brolly Tivadar, Pozsony: — A lapokból értesültem arról a javaslatról melyet Demeczky Mihály udvari tanácsos készített a kultuszminisztérium megbízásából s amely Pozsonynak is egyetemet juttat. Én az utóbbi időben nem tárgyaltam ugyan ebben az ügyben sem a kultuszkoi-mánynyal, sem Demeczky Mihálylyal, de természetesen érthetőnek és örvendetesnek tartom, hogy a kormány az uj egyetemnek kérdésénél nem hagyja figyelmen kivül Pozsony városát. Pozsonynak máirégi kívánsága az egyetem fölállítása, hiszen itt minden előföltétel mégvan erre a célra. Van jogakadémíája, egy állami és öt magánkórháza s ezenkívül egy nagy alapítványa, a Gyuríkovicsféle alapítvány, amelyet hat évvel ezelőtt alapítottak egy egyetem céljaira. Ezt az alapítványt a kultuszkormány kezeli. Arról, hogy hadügyi fakultása is lenne az egyetemnek, már régebben hallottam, de hivatalosan nincs tudomásom róla. Éder György, Kassa— Mikor a kassai küldöttséggel legutóbb Budapesten voltam a kassai egyetem ügyében, ajtaját. Hirtelen átvillant a fején, hogy erre nem jár senki és a magányt ki kell használnia, Elöntötte a forróság. — Egyedül vagyunk — súgta bambán és kábultan s már nyúlt az asszony keze után. — Mit akar? — kérdezte rémülten. Félig föl is emelkedett és dacosan nézett a fiatalemberre, akit a pillantása még jobban fölingerelt. — Semmit . . . Csak a kezét — mondta és szinte dühösen nyuit a nő felé. Megérintette, a nehéz kabát alól kiérezte a ziháló asszonytestet s végleg elvesztve a fejét, erőszakkal átkarolta és az ingerlő szá ját kereste. Az asszony vergődve védekezett, de nem tudta magát kirántani az ölelésből. És mikor hozzáért a fiatalember nedves arca, hosszan, élesen, reszketve fölsikoltott, A kétségbeesett sikoltásra a fiatalember ijedten eleresztette az asszonyt, a Móni pedig fölriadt künn a bakon és visszarántotta a gyeplőt. A fáradt ló prüszkölve, gémberedett lábakkal állt meg, Békésné felrántotta az ajtót és kiugrott a kocsiból. — Megbolondult Géza, megbolondult! — kiabált a fiatalemberre, aki sápadtan lépett le utána a süppedő útra, előrement és megrázta az értelmetlen álmossággal bámuló kocsis kabátját. Az asszony dult-fult haragjában és rátámadt a kocsisra, — Hova hozott minket? Mi? Ez az Üllői-ut? Rendőrt! Majd elbánatok énmagaval! Menjen — fordult fuldokló sírással a fiatalemberhez — hozzon rendőrt ... A Móni ezalatt flegmatikusán megdörgölte a szemét, még egyszer körülbámult és világosság támadt a fejében. A liget . • • — Nagyság? — hebegte — na haragúd-