Délmagyarország, 1910. július (1. évfolyam, 34-60. szám)

1910-07-07 / 39. szám

3 DÉL-MAGYARORSZÁG 1910 Julius ? be, mennyi volt a .pótdíj, hány kilométert futott be a kocsi utassal és utas nélkül. Most már csak az kell, hogy a miniszter is elrendelje a takszamétert. A Ineníl bankrablás. (Saját tudó silónktól.) A mai tárgyalás a tanu. kihallgatásokkal, a rablás előzményének és az azt követő dolgoknak a kiderítésével telt el. A vádlott ma is állhatatosan tagadott. Colpi és testvére a cellákban levelet váltottak egymással. Felolvasták ezeket a leveleket, amelyekben Colpi testvére ragaszkodásáról biztosítja fivérét, ez pedig sanyarú helyzetiről panaszkodik. Ezután Malpago Tullio tanu kihallgatása következik. Ennek a vallomása teljesen egyezik a vádirat tartalmával. Az elnök: Colpinál volt azon alkalommal a pénzszekrénynek a kulcsa? A tanu: Amikor julius 31-én szabadságra mentem, más kapta meg a kulcsot. Biztosan nem tudom, akkor nála volt-e ?! Az elnök: A rablás napján Colpi először jött az ön lakásába? A tanu: Igen. Fél és háromnegyed kettő között. Azt jelentette nekem, hogy a váltóosztályban volt, mert ott valamit keresett és az ajtókat nyitva találta. Az e&nök: Kérte öntől ekkor a pénzszekrény kulcsát? A tami: Igen. De én nem adtam neki oda. Az elnök: Nem iünt fel önnek akkor semmi különös? A tanú: A feleségem és én nagyon izgatottnak találtuk Colpit. Az elnök: És amikor a rablást felfedezték? A tanu: Akkor Colpi nagyon nyugodt volt, ellentétben többi hivatalnoktársaival, akik nyugtalanok voltak. Az elnök: Megmondták Colpinak, hogy a pénzszekxény kulcslyukában ceruzatöredékeket találtak? A tanu: Igen, ez valószínűleg a kinyitásnál történhetett, amikor a ceruzáját is használta erre a célra. Colpi több haszontalan kérdést intézett a tanúhoz, amire az elnök figyelmezteti, hogy csak olyat kérdezzen, ami neki hasznára válhat. A vádlóit (a tanúhoz): Nem tanúsítottam hagy érdeklődést a kassza iránt azon a napon ? A tanu: De igen és most már világos az is, hogy miért. (Derültség.) Az elnök: Colpi egyszer azt újságolta önnek, hogy az anyja húszezer koronás főnyereményt csinált. Igaz volt ez? A tanu: Én igaznak tartottam. Az elnök (a vádlotthoz): Azt most ugy értelmezhetjük, hogy ezzel elő akarta készíteni a rablás után való viselkedését, mert az akkori anyagi helyzete nem engedhetett meg nagyobb költekezéseket. A vádlott: Az anyám abban az időben több kisebb nyereményt csinált és ugy látszik, hogy ezt most ellenem akarják fölhasználni. Az elnök több kérdést intéz arra vonatkozólag, hogy mennyi pénz volt rendes körülmények közt az ő kezei között. Colpi erre azt mondja, hogy mindig nagy összegek voltak nála, anélkül, hogy legkevesebbet elvett volna belőle. Az elnök: De 342.000 korona sohasem volt? A vádlott: Annyi nem volt. Egy esküdt: Két kulcs volt a pénzszekrényhez ? A vádlott: Igen, csakhogy a másik kulcs rendszerint el volt zárva egy másik pénzszekrényben. Ezután Barozzi Mario tanu kihallgatása következett. Barozzi Colpinak héthónapig hivatalnoktársa volt, őt a hivatal elzárására vonatkozólag hallgatták ki. Barozzi azt mondja, hogy ő a pénzszekrény zárját mindig bezárta, hogy Colpi a másikat bezárta-e, azt nem tudja. Egy esküdt: Mint a hivatal főnöke, ön felelős volt a pénzszekrény lezárásáért. Nemtudia, hogy ki zárta be a pénzszekrény második zárját azon a kritikus napon ? A tanu: Miután egyik zárt bezártam, átmentem a szomszéd szobába és megmostam a kezemet. Hogy ezalatt ki zárta be a pénzszekrényt, Colpi vagy Malpago, azt nem tudom. Egy másik esküdt: Nincs előírva az önök bankjában, hogy a hivatalfőnöknek jelen kell lenni a pénzszekrény bezárásánál? A tanu : Nincs. Barozzi ekkor elmondja, hogy a rablás napján Colpi a vendéglőben az étkezésnél fölkereste öt és jelentette neki, hogy a hivatal ajtaját nyitva találta. Semmi különöset nem vett rajta észre, Türkéi dr: Nem nevezték Colpit a barátai egymás között bolondnak? A tanu: Csak ekszcentrikusnak tartották. Colpi ehhez a tanúhoz is intéz kérdéseket, de minden jelentőség nélkül. Bainer Pio, aki a levelezési osztályban volt, elmondja, hogy egyszer, körülbelül három nappal a rablás előtt, a hivatalában ült, de ekkor már rég elmúlt a hivatalos szolgálati idő, mikor megjelent Colpi. Rainert nagyon meglepte az ő megjelenése. A vádlott ezt észre is vette és azt mondta neki, hogy az ottfelejtett könyveiért jött vissza. A tanu furcsának találja, hogy Colpi, dacára annak, hogy idősebb hivatalnoktársa, ekszkuzálta magát előtte. Az ügyész: Ennek a tanúnak a rablás napján a hivatalában kellett volna lenni. A tanu: Meg is jelentem háromnegyed egy órakor a bankban, ahova nem tudtam bemenni, mert a lehúzott vasredőny zárjában egy beletörött szög volt. Rögtön hivattam a szolgát, de ő sem tudta kinyitni a redőnyt. Ekkor lakatosért küldtem és annak _ a segítségével bejuthattam a hivatalomba. Átvizsgáltam a pénztárt és többi hivatalos dolgaimat és mindent rendben találtam; Colpi dolgait azonban nem néztem át. Az elnök (a vádlotthoz): Mit keresett Ön a rablá3 előtt három nappal a bankban háromnegyed egy órakor, máskor sohasem ment le olyankor ? A vádlott: De máskor is bementem olyan tájban. Az elnök: Hétfőn mit keresett ott ? A vádlott : Arra határozottan nem emlékszem. Filippi bankszolga jelentéktelen vallomása után a tárgyalást befejezték. ítélet holnap lesz. Papp Henrik tragédiája. — fiz öngyilkos festőművész. — (Saját tudósítónktól.) Papp Henriknek, a budapesti iparművészeti iskola tanárának tragédiája foglalkoztatja még mindig a közönséget. Az izgalmas rejtély lassankint megoldódik és mind bizonyosabbá válik, hogy a meghasonlott ember a Ferenc József-hidról a Dunába vetette magát és meghalt. Holttestét azonban ma estig nem sikerült megtalálni. Az öngyilkosságot mindenki Fittler Kamill halálával hozza összefüggésbe. Hir szerint Papp nem tudott belenyugodni legjobb barátjának elmúlásába s utána ment a halálba. Most azok, akik e két emberhez közel állottak, nyilatkozatokkal igyekeznek megvilágítani a tragédiát. Czakó Elemér dr, az Iparművészeti Museum titkára elmondotta, hogy Papp öngyilkossága nem találta készületlenül, ámbár misztikus vonatkozásokról beszélni sem lehet. Fittler betegeskedése miatt kénytelen volt Papp Henrik átvenni az intézet adminisztratív ügyeinek vezetését. A munka aztán megemésztette. Jelenleg folyik a vizsgálat a mult adatainak lezárása iránt, de szabálytalanságok nincsenek. A sokat emlegetett csipkeügy az, hogy Szterényi József a csipkeipar támogatására szánt kétszázezer korona szubvenciót a Háziipari Szövetségnek adta. A termelés jó eredménynyel is járt, annál kevésbé az értékesítés. Papp Henrik müvészlelkének sehogysem tetszett, hogy annak az akciónak az élére kellett állnia, amit utált. Ez hozzájárult a meghasonlásához. Más forrás szerint egy szép napon arra ébredt Papp Henrik, hogy deficit és szabálytalanságok miatt nagy anyagi felelősség hárul reá, azonfelül erkölcsi és becsületbeli integritását fenyegette az esetleges fegyelmi vizsgálat. Ascher Alajos túllépte hatáskörét, több pénzt vett fel a megengedettnél és egyéb szabálytalanságokat is követett el, ugy, hogy körülbelül 15—20.000 korona deficit mutatkozik az eddigi számitások szerint. Szegény Papp Henrik, aki soha életében aktákkal nem bíbelődött, keserves nyögések és kétségbeesés közepette revidiálta az aktákat, anélkül, hogy tiszta képet tudott volna magának alkotni a helyzetről. Kétségbe volt esve, rémüldözött a különben is lappangó neuraszténiában szenvedő ember, akit egy súlyos betegség még fogékonyabbá tett az idegesség kínjaival szemben. Féltette becsületét és anyagi biztonságát, de egyetlen reménysége Fittler Kamill volt: majd ha az meggyógyul, az átnézi az aktákat és rendbe hoz mindent. Ekkor meghalt Fittler, Papp Henrik utolsó reménysége. A művész lelki egyensúlya megroppant. Szeme előtt minden elhomályosult. Kereste a halált. így halt meg Papp Henrik. Ujváry Ignác, a jeles festőművész, pa„ Henrik legjobb barátja és tanártársa a követ kezőleg nyilatkozott: — Papp Henrik barátom és tanártársam tra^i kus sorsához a közvéleményben a legkülönfélébb kombinációk fűződnek. Kötelességem kijelen teni, hogy a legtöbbje téves. A tények ezek1909. decemberben vette át az akkor már aggasztóan beteg Fittler igazgatótól az ügyek vezetését. Ezzel egyben _ a csipketanfolyam ügyeinek a rendezését is. Ő a csipketanfolyam intézésétől, kezdeményezésétől teljesen távol állott, sőt számtalanszor kijelentette, hogy ennek szervezése, intézése nem tartozik az ipar művészeti iskola keretébe. — Az eksz-lekszböl támadt bonyodalmak csak öregbítették a csipketanfolyam bonyodalmait így akarva, nem akarva, az ügynek rendezése teljesen az ő vállaira szakadt. Ezt részben kötelességből, részben Fittler igazgató iránt érzett benső barátsága késztette. — Ezahéthónapiidegfeszitő munkatette tönkre szegény barátom idegeit, amit. még fokozott Fittler halála, mert az iskolaév befejezésével azt hitte, hogy végre átadhatja az ügyet aj illetékes igazgatói hatáskörbe; amit Fittler halála ismét elodázott s igy most sem menekülhetett ettől a nyomasztó ügytől. Idegei felmondták a szolgálatot. — Ez volt egyedüli oka szegény barátom halálának. Ót semmiféle felelősség nem terheli. Q maga a legtisztább jellem, az ideális becsületes» ség, a baráti önfeláldozás lelki tulajdonságaival birt. KupSé Ehrilch tanárról — Izgalom a kabaréban. — A szegedi Vigszinpad-kabaréban esténkint nagy sikerrel vendégszerepel most Sarkadi Vilmos komikus. A rendszerint zsúfolt nézőtér közönsége különösen egyik modern és kissé merész kupióját várja és hallgatja kíváncsian: a dalt Ehrlich professzorról. Sokan vannak azonban, akiknek nem tetszik a kupié, különösen pedig az, hogy Sarkadi végül egy kis orvosi műszert vesz elő a mellényzsebéből. Ami bizony nem is valami esztétikus látvány. A publikum egyrészének kívánsága szerint a kabaré igazgatósága el is határozta, hogy aa Ehrlich-kuplét leveszi a műsorról. Igen ám, de a kevésbé kényes izlésü nézők követelik az eléneklését. Tegnap este is Sarkadi számainál minduntalan fölhangzott az a kiáltás, hogy halljuk Ehrlichet! Eleinte egy-két hang követelte a kupiét, majd a nézők túlnyomó része. Olyan lárma keletkezett végül a nézőtéren, hogy a komikus nem tudott tovább énekelni. A. közönség két pártra szakadt. A dioxid-diamidóarzenőbenzol-pártiak már rákezdték a refrént: Én vagyok a nagy Ehrlich tanárAki tiszta vért csinál.., Viszont az ellentábor sem hagyta magát. Tiltakozás és pisszegés hallatszott és egy úriember megbotránkozva szólt föl a színpadra Sarkadihoz: — Nem járja, hogy orvosi műszereket visznek a publikum elé. Végül nagynehezen szóhoz jutott a kitünö komikus is. — Tisztelt hölgyeim és uraim — mondta — igazán kinos helyzetbe hoztak. Szerződésem kötelez, hogy kiszolgáljam a közönségünket, mert ha nem teszem ezt, holnap elcsap az igazgatóm és kenyér nélkül maradok. Viszont a közönség másik része iránt is figyelemmel kell lennem. — Hát szavazzunk! — kiáltotta valaki a nézőtéren. — Jó — szólt Sarkadi. — Álljanak föl azok, akik nem kívánják az Ehrlich-kuplé eléneklését. Mintegy tizen álltak föl erre. Köztük az első páholyok egyikében ülő előkelő nők és urak négyen. De természetesen elenyésző kisebbségben voltak. A zenekar tehát elkezdte az Ehrlich melódiáját. Ennek hallatára az emiitett páholyban ülök elhagyták a kabarét. Sarkadi pedig, kedvetlenül bár, kitűnően elénekelte a kupiét. De alighanem utoljára. Mert attól lehet tartani, hogy a kedves tüntetések