Délmagyarország, 1910. július (1. évfolyam, 34-60. szám)

1910-07-06 / 38. szám

OÉLMAQYARFSOSZAQ 191<> Julius 9 Hirsch Adolf katasztrófája. — Beszélgetés a szegedi rokonokkal. — (Saját tudósitónldól.) Tegnap egész Budapest a szörnyű automobil-katasztrófa hatása alatt állott. Városszerte nagy a megdöbbenés és a részvét. Immár mindinkább bizonyossá válik, hogy a rettenetes katasztrófa okozója egyedül Janek volt, aki nagyon vigyázatlanul, őrült gyorsasággal vezette a gépet. Igaz, hogy több szakember véleménye szerint a gép nemcsak hogy kilencven, de még hatvan kilométer sebességgel sem haladhatott, mégis a (jondatlansarjból okozott emberölés vádja. Jariekra hárul. Sok enyhítő körülmény szól mellette is, de sok egyéb ellene is. Arról, hogy Janekot, felgyógyulása után letartóztatják-e vagy sem, még nem tudni semmi bizonyosat. A katasztrófa ujabb részletei a következők : (Miillerák az áldozatról.) Az újpesti automobil-katasztrófában a legmegdöbbentőbb Hirsch Adolfnak, a zseniális magyar aviatikusnalc a halála, amely nemcsak a hozzátartozókat, a barátok és ismerősök seregét sújtotta le mélyen, hanem pótolhatal lan vesztesége a magyar aviatika ügyének is. A borzalmas véget ért fiatalembert szülein és két fivérén kívül szegedi hozzátartozói is gyászolják. Hirsch, amint megírtuk, unokaöcscse volt Müller Mórnak, a szegedi Csillagbörtön igazgatójának, akinek családjával a zseniális fiatalember belső, rokoni összeköttetésben állott. Hirsch siiriin referált magáról, amikor külföldön tartózkodott a repülés technikájának tanulmányozása és elsajátítása céljából. Amikor Hirsch Adolf halála bekövetkezett, a család Pestről sürgönyözött Mülleréknek Szegedre. A sürgönyben ez állott : Adolfunk jobblétre szenderült. Hirscli. A táviratot. csak az igazgató családja kapta meg, mert Müller maga nem tartózkodott ekkor Szegeden. Sopronban, hivatalos kiküldetésben járt. A felesége aztán, miután az újságokból értesült, olyan értelemben tudatta vele sürgönyileg a szomorú hírt, hogy legkedvesebb rokonjuk nem „jobblétre szenderült", hanem borzalmas szerencsétlenségnek esett áldozatául. Müller felesége holnap utazik a szerencsétlen fiatalember temetésére. A Délmagyar ország egyik munkatársa fölkereste ma Hirsch Adolf szegedi rokonait, akik bő fölvilágosítást adtak kiváló rokonuk hatalmas terveiről. A családtagok egyébként ezeket mondták el: — Nagyon megrendített bennünket Adoll halálos szerencsétlensége. A legzseniálisabb fiu volt az egész családban, akinek a zsenialitása egy gyönyörű jövő perspektíváját nyitotta volna meg. Ő maga tulajdonképen mechanikus volt, de kiváló elméje mindig magasabb technikai problémák megoldása felé vonzódott. Alig volt huszonhárom esztendős és máris olyan technikai tudásra tett szert, hogy nagy rátörő tervek megvalósítását tűzte ki élete föladatául. — Már négy-öt évvel ezelőtt, még mint egészen fiatal gyerek repülésen törten fejét.Mikoramechanikai tanulmányait befejezte, külföldre ment, hogy az aviatikát tanulmányozza. Megfordult minden jelesebb aviatikusnál, Bleriot-tól is so" kat tanult és hosszú ideig tartózkodott Párisban és Rheimsban, ahol a különböző gépek konstrukcióját tanulmányozta. Rheimsban tanult meg repülni is. Innen több hosszú levél között küldött egy levelező-lapot is, amelyben ennyit irt szándékáról: „Tudatlak, hogy most itt tartózkodom és erősen tanulok repülni". Kevéssel a budapesti repülőversenyek előtt érkezett haza, nagy tudással és ismerettel fölszerelve. Az volt egyik legszebb terve, hogy Budapesten épen olyan alapon, mint. ahogy azt külföldön látta, repülő-iskolát nyit és föllenditi a magyar aviatikát, hogy a nemzetközi versenyeken dicsőséget szerezzen a magyar névnek. Ez volt ear.vik legkedvesebb terve, ami, nincs kétség benne, föltétlen meg is valósult volna, ha ez a gyászos szerencsétlenség nem éri. A családtagok könyezve tekintettek maguk elé. Búcsúzóban az igazgató felesége sírva jegyezte meg: — Istenem, attól reszkettünk, hogy amikor Budapesten fölszállt, akkor eshetik valami baja ... Es amikor semmire se gondolunk, akkor ragadja el tőlünk a halál (Hirsch a ravatalon.) A szerencsétlen Hirsch roncsolt teteme ott fekszik a ravatalon, fölötte két gyászbaborult öreg ember zokog, akiknek ő volt gyámolítójuk. Ahol csak ismerték, szerették és becsülték a munkás, jómodoru fiatalembert és a katasztrófa hirére Bécsből, Német- és Franciaországból táviratilag fejezték ki részvétüket mindazok, akik összeköttetésben voltak a Hirsch és Csermely-céggel. Hirsch holttestét ma délután szállították át az újpesti halottashdzból a rákoskeresztúri temető halottasházába, ahonnan holnap délután négy órakor temetik el. (A kártérítés.) Hirsch Adolf keresete nagyrészét szülei és még iskolába járó öcscse eltartására fordította és így a katasztrófa a család anyagi körülményeire is nagy kihatással van. Ezért megbízták Vázsonyi Jenő dr ügyvédet, hogy indítson keresetet a kártérítés iránt. Lehet, hogy Janek ki fog egyezni a családdal és akkor nem kerül biróság elé az ügynek ez a része. De különben is Janek Géza automobilja a Nemzeti balcsetbistositó-társaságnál szavatossági, törési és baleset ellen való biztosításra volt biztosítva, így a kártérítési költségek valószínűleg ezt a társasagot fogják érinteni, még pedig súlyosan, mert nagy kártérítési összegről van szó. (Janek.) Az újpesti JvároZyí-magánkórházban fekszik Janek Géza. A szerencsétlenség voltaképeni okozója jobban van. Sérüléseiről a legkülönbözőbb verziók voltak elterjedve. Kezelőorvosa előadása szerint semmi törés, vagy íicamodás nem érte, bal karján van csak erősebb zúzódás, csuklóján a nyílt sebet bevarrták és kéthárom hét múlva teljesen felgyógyul. Mindamellett bizonyos ideig aligha szállhat nyeregbe, mert a fölgyógyulás után egyideig még nem használhatja a balkarját ugy, mint eddig. Utókurára is lesz szüksége, hogy rendbejöjjön és így valószínű, hogy a kottinbrunni versenyek első felében nem lovagolhat. (A katasztrófa oka.) A halálosvégü szerencsétlenséget igen sokan annak tudják be, hogy Janek a kocsit 90 kilométer sebességgel vezette. Egyes szakértők véleménye szerint nemcsak a 90 kilométeres, de még a 60 kilométeres sebesség esete is teljesen ki van zárva. Janek kocsija ugyanis egy Prins Hcinrich-Fahrt tipusu 18125 lóerős Benzkocsi, amely már több mint egy éve van birtokában s így eredeti sebességéből már bizonyára veszített. De teljes sebessége birtokában sem képes ez a típus 90 kilométeres sebességet elérni, mert hiszen a Prinz Heinrich-Fahrt sebességi versenyén ennek a tipusu kocsinak csak 78 kilométeres sebesség volt előírva s dacára annak, hogy a versenyt külön erre a célra fentartott és elzárt fasorban tartották, még sem tudták a 78 kilométeres sebességet elérni. Janek makszimális sebessége tehát nem haladhatta tul az 50—55 kilométert. A balesetért sem lehet oly mérvben felelős, mint azt a lapok föltüntetik, mert, ha a kocsis a lovaknál van, nem történik semmi baj. Janek előtt haladt a 100-as automobil, ettől megijedtek a lovak és félre ugrottak, az így nyert résen átfért volna Janek, ha a lovak nem ugranak a megijedő lovak szokása szerint vissza a másik oldalra. 60 kilométeres sebességet föltételezve, Janek kocsija öttized másodperc alatt, amennyi idő körülbelül a kormányzásra szükséges, nyolc méterrel jutott előbbre s ekkor a lovak már visszaugrottak. A kocsi rúdja megcsúszott a védő capot-n, érintette a kormányrudat s ez eltérítette eredeti irányából, amelyet, ha megtart, okvetlenül Janeket szúrja át, igy azonban Hirschet találta. Az automobil első kerékküllői meglazultak, -a capot beszakadt s a kormánykerék letörött. Az első ülésen hárman ültek, holott az csak keltőre van épitve. Ez volt a baleset főoka. (A főkapitány JaneJcről.) Bocla Dezső dr főkapitány a katasztrófára vonatkozólag a következőket mondotta: — Ebben az esetben bűncselekményről . szó. A rendőrség megindította a nyom és a tényállás földerítése után gondatlanság elkövetett emberölés bűnéért megtörténd följelentés. Janek azzal védekezik, hogv a h * esetet az okozta, hogy igen nagy Voit a a " és igy a gyors menetben nem vette észre0"" szekeret. Hát ez bizony igen gyenge védekera A főkapitány Janek letartóztatásáról voT kodott nyilatkozni, amit azzal indokolt mÜ!" hogy semmiképen sem akar a vizsgálat f" vágni. Hz áruló kalap. — Hajsza a korcsmákban. — (Saját tudósítónktól): Érdekes hajszát indított a rendőrség tegnap estétől kezdve ma déli«egy kalap nyomán. Rablást jelentettek a rend", őrségen, mire megkezdődött a nyomozás, amelynek,.ha nem találnak a rablás helyszínén e-vy bűnjelként szereplő kalapot, legalább a feljelentés alapján valószínűleg nem lett volna semmi eredménye. Az eset a következő : Tegnap estefelé megjelent a rendőrségen Petrovics Mihály lókupec-cigány és elpanaszolta hogy vasárnapról hétfőre virradó éjjel, amint hazafelé igyekezett, a Borbás- és Róka-utca sarkán négy fiatal suhanc megtámadta. Lefog, ták mind a két kezét és az egyik közülök a szájára szorította a tenyerét, hogy ne kiabálhasson. Majd leteperték a földre és mialatt ő dühösen védekezni kezdett, a suhancok egyik társa bicskát rántott elő és a kezeit, amikor a támadók közé akart ütni, több helyen összeszurkálták. Most már képtelen volt a védekezésre. A rablók ekkor leszaggatták róla a mellényét, amelynek belső zsebéből száznegyven koronát tartalmazó pénztárcáját ütlegelések és bicskaszurások közben erőszakkal kilopták. A panasz után azonban megkezdődött a nyomozás. Az ügyeletes rendőrkapitány Jenei és Bapkó detektiveket bizta meg a rablók kinyomozásával. A két detektív elsősorban is a rablás színhelyére sietett, ahol az utca sarában egy gyűrött, piszkos, fekete kalapot találtak. Fölvették a földről és vizsgálgatni kezdték abban a föltevésben, hogy a kalapot a támadók egyike felejtette ott, de aztán nem merészelt visszamenni érte. A kalap belsejébe két betű: Cs. M. volt beleírva. Megkezdődött ekkor a kalap segítségével a hajsza. A titkosrendőrök korcsmáról-korcsmára jártak és a nyomozásnak csakhamar eredménye is lett. A korcsmárosok ugyanis egyöntetűen azt a felvilágosítást adták a detektiveknek, hogy egy huszonegyévesnek látszó fiatalember nagyban mulatott még hétfőn délelőtt ís az alsóvárosi korcsmákban. Igy tudódott ki, hogy a mulatós fiatalembert Csonka Mihálynak hívják, a Boszorkánysziget-utca 14. számú házában lakik, vasúti munkás a rendező-pályaudvaron. Nevének kezdőbetűi összevágnak a kalapba beleirt betűkkel. A detektívek előbb Csonka lakására mentek, de nem találták otthon. Majd a rendező-pályaudvaron tudakozódtak felőle, de ott sem találták, ellenben azt a fölvilágosítást kapták, hogy hétfőn reggel a legénynek már munkába kellett volna állnia, csakhogy nem jelentkezett. Ezután újra megkezdődött a hajsza korcsmaról-korcsmára, amelyekben még a detektívek nem jártak. Több helyen kaptak utbaigazitast, míg végre-valahára a Szivárvány- és Alföldiutcasarkán lévő korcsmában rábukkantak a fólliajszolt Csonkára. Benyitottak ós egy mulatozó nagy társaságban, berúgott fejjel duhajkodott a hires legény. Persze, folyt a bor, sor, sőt a gavallér Csonka még egy kis „uri passzió ban is részesítette a társaság tagjait: megfagylaltoz tatta a rogyásig őket, A detektívek rögtön tisztában voltak Csonkával, aki a rendoroK láttára hirtelen megrettent. Mindjárt az első szóra tagadott a jeles firma. A kalapot pedig sehogysem akarta megismerni. Még a szülei is tagadták, hogy a kalap a fiuk0 lett volna valamikor is. Egy kileuc esztendős kis leány azonban csupa véletlenségből ö'aruit.i őket: — Nini, ez a Miska bácsi kalapja — szón lelkendezve a detektív kezére mutatva. Csonkát bevitték, a rendőrségre, ahoí szembesítették Petrovicscsal, aki rögtön fölismerte benne támadóját. Szomszédokat is beidezte*»