Délmagyarország, 1910. július (1. évfolyam, 34-60. szám)

1910-07-31 / 60. szám

•8 DÉLMAGYARORSZAÖ 1910 július 24 London, julius 30. A qmebeeM rendőrigazgató a következőket mondta a Daiiy Telegraph tudósítójának: — Father-Pointban a Monterose födélzetére fogunk menni. Én valószínűen Dew társaságában leszek, azonban nem mint rendőrök, hanem mint egyszerű utazók leszünk ott, akik Quebeckbe akarnak utazni. Meg fogunk ismerkedni a Monterose kapitányával és engedelmet fogunk kérni tőle arra, hogy az állítólagos Robinsonra és fiára ügyelhessünk. Sok más ember is lesz kíséretünkben, akik Crippent előbbi időből ismerik és ha a tanuk egybehangzóan azt fogják mondani, hogy Crippen a hajón van, akkor le fogjuk tartóztatni. De a letartóztatás csak akkor történhetik, amikor a hajó Quebeckbe beérkezett. Ha Robinson valóban azonos Crippennel, akkor vasraverve fogjuk Quebeckbe szállítani. Ugylátszik, hogy Crippen kevés pénzt vitt magával, mert amikor julius 15-én Brüsszelben a két kanadai hajójegyet megvette, zavarban volt, hogy a szállószámlát hogyan egyenlítse ki és zálogházról tudakozódott. Long, aki tizenkét évig dolgozott együtt Crippennel, azt mondja róla, hogy nyugodt, szeretetreméltó és szerény ember, aki feleségével a legjobb viszonyban élt. Crippen abban az időben sok pénzt keresett egy szerrel a siketség ellen. Felesége miniatűr-festéssel foglalkozott és Crippen sok munkát vállalt el részére, amelyet azonban másokkal végeztetett. A kormány és a románok. — Ankét a nemzetiségi kérdésben. — (Saját tudósítónktól.) Nagyjelentőségű ankét összehívásáról folytatnak bizalmas tanácskozást a román nemzetiségi párt vezetői a kormány bizalmi fér fiaival. A Telegraful Román, Metianu János nagyszebeni román metropolitának a szócsöve kezdeményezte a mozgalmat, amelynek célja volna az annyiszor tervezett nemzetiségi kérdés megoldása. A román lap egyik legutóbbi számában azt á kívánságát fejezte ki, hogy a kormány hívjon össze egy ankétet, amelyen az összes román püspökök, a jelenlegi román nemzetiségi képviselők és a román párt vezetői, a magyarok részéről pedig minden politikai pártállásu politikus megjelenne a nevezetes ankéten. A Telegraful Román megjegyzi, hogy azon esetben, ha a román képviselők és vezetőemberek nem kapnának meghívást az ankétre, akkor ez az összejövetel nem reprezentálja a román népet és a nemzetiségi pártot és ennek az ankétnek határozatát nem fogják figyelembe venni. Az ankét előkészítése kapcsán érdekes és nagyjelentőségű politikai tanácskozásokról ir az Aradon megjelenő Tribuna. A nevezett román lap legutóbbi számában, mint biztos forrásból eredő értesülését közli, hogy Mihu János dr, egy szászvárosi dúsgazdag ügyvéd néhány nap előtt ismételten hosszabb tanácskozást folytatott Khuen-Héderváry Károly gróf miniszterelnökkel és Tisza István gróffal. Mihu közölte a két államférfivel, hogy a nemzetiségi kérdés megoldásának főfeltétele a nemzetiségi párt létezésének élismerése. Khuen-Héderváry és Tisza István a tanácskozás folyamán állítólag hajlandóknak mutatkoztak az egyézségre. A Tribuna reméli, hogy az ankétre több román vezetőpolitikus kap meghívást, akik azután behatóan fognak nyilatkozni a nemzetiségi párt sérelmeiről és megbeszélik, miként lehetne a kormány és a nemzetiségiek között kompromisszumot létesíteni. Meghívást kaptak ujabban bizalmas tanácskozásra Cosma Partén, a nagyszebeni ^ima-takarékpénztár vezérigazgatója és Ungureán Emánuel dr temesvári ügyvéd. Előbbi a mérsékeltek, utóbbi az intranzigens nemzetiségiek vezető embere. Cosma és Ungureán, a két ineghivott jelenleg fürdőn tartózkodik és ezért írásban jelentették be véleményüket. Ez azonban még nem jutott nyilvánosságra, A beavatottak szerint valószínű, hogy a két nyilatkozat után most már meghatározzák az időpontot, hogy mikor hívják össze az ankétet. A szegedi szerb konviktus. (Saját tudósítónktól.) Teljes részletességgel ismertette a Délmagyarország legutolsó száma a délvidéki szerbség abbeli mozgalmát, hogy Szegeden szerb konviktus létesíttessék. Az erre vonatkozó tárgyalás Szeged város hatósága és a szerb vagyonközség között megtörtént s egyelőre befejezést is nyert. A vagyonközség választmányának pénteken Szegeden járt tagjai több helyen szemlét tartottak, hogy alkalmas helyet keressenek a konviktus részére. Erre vonatkozólag fontosabb tárgyalás folyt pénteken délután a szegedi városházán Gaál Endre dr közművelődési tanácsossal. A tárgyalásnak a nyilvánosságot érdeklő része a következő: A vagyonközség a konviktus részére két hold földet kér Szeged városától. A választmány Újszegeden a Temesvári-körut sarkán levő telek két holdjának az átengedését kéri, továbbá az építkezés céljára a lebontandó Szent Demeter templom és vele kapcsolatos épületek anyagából kétszázezer darab téglát. Kéri a vagyonközség a közlekedés biztosítása céljából az utca rendezését és gázvilágitást, azontiü közteherviselés alól való mentességet, végül azt, hogy a konviktus terveit Szeged városa készíttesse el mérnöki hivatalával. Gaál Endre dr. tanácsos mindezt jegyzó'könyvbe vette. A tárgyalás során a város képviselői: Lázár György dr. polgármester és Gaál Endre dr. tanácsos kijelentették, hogy a legnagyobb jóakarattal kivánják támogatni a konviktus létesítését és a lehető határig elmennek a kedvezmények megadásában. A vagyonközségnek mintegy kétszázhatvan ezer koronányi vagyonát az állam kezeli. A szegedi konviktus létesítése kdrül a hatóság azért nyújt szívesen segédkezet, mert a vagyonközség eddig ösztöndijakkal támogatta a szerb gyermekeket, ezután pedig Szegedre hozza őket, hogy itt tanuljanak az anyanyelvükön kivül magyarul is. Vagyis e magyarosító misszión tul gazdasági érdekeket is szolgál Szeged részére a szerb konviktus. A létesítendő szegedi szerb internátusban nyolcvan fiu és negyven leány nyer majd elhelyezést. Odilon HelénröS. Megírtuk, hogy Odilon Helént Müller Kamilló dr gondnoksága alól fölmentették. Ebből az alkalomból érdekesnek tartjuk az előzmények fölelevenitését,mert ez az ügy az utóbbi évek egyik legérdekesebb eseteinek egyike. Ezerkilencszáznégy november harmincadikán a neubau-i járásbíróság, mint gyámhatóság Ortner dr egyetemi tanár bizonyítványa alapján elhatározta Odilon Helén művésznő gondnokság alá helyezését és hivatalos gyámnak Müller Kamilló dr-t jelölte ki. 1905 májusában a bécsi törvényszék orvosainak nyilatkozata alapján megtámadták az első ítéletet. Azonban az ítéletet nem másították meg és így Odilon Helén tovább is gyámság alatt maradt. Ennek még az az oka is volt, hogy a honossága nem volt rendben, mert első házassága folytán osztrák, második házassága után pedig magyar honosságú volt. Ennek megállapítása végett a gyám intézkedett és igy megállapították, hogy az első házassága nem érvényes és a második házassága folytán magyar állampolgár. 1906-ban már kérvényezték a gondnokság alá helyezését és ennélfogva elmebeli állapotát megfigyelték. Ebben az időben ez nem hogy javult, hanem még rosszabbodott. Néhány hónappal ezután Cirkvenicában megismerkedett Peczicz Bélával, aki őt a kül- és belföldi fürdőzései alatt elkísérte. Ebben az időben történtek azok az esetek, amelyek a gondnokság alá való helyezését szükségessé tették. Gondnoknak Müller Kamilló dr-t és Elbogen Frigyes dr-t? a művésznő bizalmasát ajánlották, de az előbbit nevezték ki. Müller dr-t három izben bepörölték azért, hogy rosszul bánik a művésznővel, de minden esetben felmentették. A tárgyaláson Odilon Helén többek között ugy nyilatkozott, hogy Müller dr igen jó hozzá és nagyon szimpátikus. Később az elmebeli állapota mintha javulást mutatott volna. 1907 őszén Odilon Helén Budapesten eljegyezte magát Peczicz Bélával. Az előbbi férje, Bakovszky Ferenc, csak röviddel ezelőtt halt meg. D e a b u d a p e sti ár v as z é k ál t al ki j e 1 ö 11 gy ám, Preyer dr nem egyezett bele a házasságba. Odilon Helén erre Sstehló dr ügyvéd utján fölkérte a neubau-i árvaszéket, hogy őt jelölje ki a művésznő gyámjául. Ez meg is történt és igy most Odilon Helénnek két gyámja volt, anélkül, hogy az egyik tudott volna a másik létezéséről. Közben Sztehló dr beleegyezése folytán a házasság létrejött, de ez érvényen kivül maradt, mert Magyarországon megtámadták ezt a frigyet. 1907 végén Odilon Helén Bécsbe költözött. Az elmebeli állapota azonban nem javult, ugy, hogy egy ujabb végzés alapján tovább is fönmaradt a gondnokság. 1908 nyarán egy könyvön dolgozott, amelyet 1909-ben kl is adott. A könyv cime: Egy bolond könyve voltEbben a könyvben elmondja az Ő ólettragikumát, művészpályájának a kezdetét és a végét, a második részben a gondnokság alá helyezéséről ir ós erősen kikel a gyámjai és a biróság ellen. Müller dr ekkor a bécsi törvényszéknél a művésznő elmebeli állapotának újbóli megvizsgálását kérte. Ez mégis történt, Az orvosszakértők véleménye alapján azután Odilon kiszabadult a gyámság alól. Odilon Helén, aki ügyének elintézését Bécsben zárta be, jelenleg a Majna melletti Frankfurtban tartózkodik. Fölgyógyult a családirtó. — Molnár az ügyészség fogházában. — (Saját tudósítónktól.) Molnár József postaszolga, a kőbányai családirtó fölgyógyult, ma délben egészségesen hagyta el a rabkórházat. Sebei, melyeket gyermekei vérétől kipálott borotvával ütött nyomorult testén, mind behegedtek, a rendőrorvos kiállíthatta róla a bizonyítványt: ötszörös gyilkossággal vádolt Molnár József magyar királyi postaszolga átkisérbető az ügyészségi fogházba. Csak négy forradás, ami Molnár Józsefen a borzalmas éjszaka után maradt, de belül, a lelkében milyen sebek véreznek, hogyan marja, roncsolja a lelkiismeretfurdalás, arról nem állíthat ki bizonyítványt a földi igazságszolgáltatás rendőrorvosa. Délelőtt pont tiz órakor vitték be Molnár Józsefet a főkapitányságra. Az őrszobán helyezték el, majd az őrizetére kirendelt rendőr fölvezette a II. emeletre Koródy M. Béla rendőrkapitány elé, aki átvette a rabkórház szerencsétlen gyógyultját és rendbehozta az írásait. Koródytól bevitték a szerencsétlen embert a bűnügyi nyilvántartó hivatalba, lefotografálták, daktiloszkópiai fölvételeket eszközöltek rajta. Amikor mindezzel készen voltak, lezárták egy első emeleti rabcellába. Meggörnyedt háttal, tántorogva követte a családirtó a rendőrt. Hosszú, szőke bajusza gondozatlanul lóg a szájába, szeméből ugyanaz a különös dermedtség látszik, mint amikor a Szent István-kórház 11. számú betegágyán feküdt, tátongó sebével. A Délmagyarország tudósítójának alkalma volt néhány szót váltania Molnár Józseffel: — Ne kérdezzen az ur, — mondta alig hallhatóan — mit mondhatok én ? Nem akarok . . . nem tudok semmit. Akár fölment a biróság, akár nem: énrajtam úgyse segít már semmi. Tán jobb is lenne, ha lezárnának, mert én úgysem birom el az éle-