Délmagyarország, 1910. július (1. évfolyam, 34-60. szám)

1910-07-31 / 60. szám

1910 julius 31 D£LMAQYARORSZAG S dett a hazudozásba s komoly arccal erősítgetett valamit, az erösebb kitételeknél az erre kirendelt közeg egyszer, kétszer vagy háromszor — aszerint, amint — ágyúzott bele a nagydobba. Egy alkalommal Buchberger (Nyul) Pista ivott be alaposan s csak ugy ömlött a szájából a szó. A társaság a borozgatás közben eleinte figyelmesen hallgatta Buchberger szavait, aki végül annyira nekitüzesedett, hogy a kővetkezőket találta mondani: — Jó magyar emberekből áll a mi lelkes hadseregünk. Mindnyájan magyarok vagyunk, bajtársaim. De tudom, nincs ám egy is közöttünk, aki olyan magyar volna, mint amilyen én vagyok . . . — Hogy-hogy, Nyul Pista? — kérdezték csodálkozva a többiek. — Hát megmondom nektek. Tudjátok-e azt, hogy az én őseim a csatatéren véreztek el? . . . A többiek bólogattak. <5 meg folytatta: — Hát azt tudjátok, hogy kinek a véréből származom én? Nem, ugy-e ? Hát elmondom. Az én őseim éltek már ezer esztendővel ezelőtt is ... . — Persze hogy éltek, máskép te sem lennél most köztünk ! — nevéttek a. többiek. — De az a fontos ám, hogy az én őseim közvetlen leszármazottai Árpád apánknak . . . A generális haragra lobbant a sváb származású Buchbergernek erre a merész beszédére. Intett, mire háromszor egymásután bummogott a nagydob. Honfoglaló Árpád apánk pedig bizonyosan megfordult a sírjában. H. Gy. Szűcs Laci — főpincér. Szűcs Laci főpincér lesz. Ezt a bolondériát is Bohémia teremtette meg. Szűcs Laci főpincér lesz és ezzel választófal vonódik egy életpálya két szakasza közé. És, isten uccse, ma még nem lehet tudni, hogy mikor volt okosabb, nagyobb, jobb és kedvesebb a Laci: amikor kabaréiiu, vagy amikor főpincér lett. Nagyváradról kapjuk a bizarr hírt, ahol a nvugtalanvérü és bohém Kondor Ernő szeptember tizenötödikén állandó kabarét nyit. Kondor Ernőt is ismerik Szegeden. A régi „vas" fiu nemrég nagy megbánással jött ide. Szakítani akart régi szerelmével, Tháliával és a Muzsá. val és beállt — biztosítási hivatalnoknak. Aki azonban a vesékbe és a szivekbe lát, annak tudnia kellett, hogy Kondor Ernő „három napig" se lesz Bohémia Judása. Nem is volt. Ez alatt a három nap alatt is folyton terveket szőtt, álmokat hajszolt. Biztosítási gondjai között egyre irta a kuplékat. Publikumot is keresett, amely előtt azokat előadhassa. Talált is: vele érző, rajta szánakozó és neki a kávéházi asztalnál is tapsoló hírlapírókat és színészeket. És íme : a Júdás most visszatért az Úrhoz, régi lelkesedésü apostola lett a régi igéknek : a festett világnak, a finom elmésségeknek és a kedves pikantériáknak. E mellé az ember mellé szegődött főpincérül a szegediek volt Lacija. Főpincérül egy kabaréba, amelynek diadalokat aratott lelkes katonája, a vidéken egyik vezérembere volt ö is. Talán jól tette Laci bácsi. A kabaré ritkán jó üzlet, a főpincérség mindig. Annyira már nem fiatal Szűcs Laci, hogy ne tudja reálisan látni az életet, de nem is öreg annyira, hogy ne kezdhessen uj életet. A munka nem szégyen. És ha e mellé kalács is jut, annál jobb. A jój megélhetést pedig alighanem inkább biztosítja a főpincérség egy jó üzletben, mint a müvészkedés egy rossz városban. Istenes Horváth János levelei. — Siralmak az ¡Havai fegyházból. — Istenes Horváth János sorsa kétségtelenül a legszomorúbb példája a magyar igazságszolgáltatás tévedéseinek. Nemcsak az a tizenkét, súlyos rabságban eltöltött esztendő szomorú ebben, hanem égbekiáltó az igazságszolgáltatásnak az a közömbös cselekedete, amelylyel ezt a szégyenteljes tévedését kireparálni igyekszik. Egy korona négy fiillér naponként! Ennyi kárpótláshoz igazán fölösleges kommentárokat fűzni. Annyi tény, hogy az igazságszolgáltatás nem járt a helyes utón sem tizennégy évvel ezelőtt, sem pedig most. Pláne, ha még azt is figyelembe vesszük, hogy a négyezerháromszáz koronából kétezer koronát Wilheim Arnold dr védödija fejében letiltatott. Ez ellen különben nem lehet szólni. De arra már igazán kíváncsi lehet mindenki, hogy kétezerháromszáz koronából egy ártatlanul szenvedett s egész életére tönkretett embernek mi jut minden napra? Alig hihető, hogy akad statisztikus, aki meg merné kisérleni ennek a számitásnak a papírra vetését. Élénk világításba helyezik Istenes Horváth János szenvedéseit azok a megható hangú levelek, amelyeket a fegyházból irogatott haza a fiainak. Mindegyikből kiéreziink egy-egy fájdalmas sikoltást a börtönben sinylödő ártatlan ember lelkéből. Minden sorában az Istenhez fordul, akitől az igazságot várja. Leveleinek olvasása közben a börtön kamráinak dohos levegője csapja meg az ember arcát. Érdemesnek tartjuk, hogy az illavai fegyházból irt levelek egynémelyikét közreadjuk. Mindegyikben kidomborodik Istenes Horváth János jámbor, szinte a fanatikusságig istenfélő volta. Az együgyü sorok közt egy nagyon csöndes, békés természetű, jobb sorsra érdemes ember lelke rejtőzik, aki nemcsak hogy másokat nem tudott megbántani, lianem még magával szemben is tehetetlen. A levelek, 1901. augusztus 25. Szerető Családom'. Kívánom az egy élő, igaz szent Úristentől, hogy ezen levelem benneteket friss, állandó egészségben találjon. Édes gyermekeim, mi dolog az, meg nem foghatom, hogy olyan ritkán küldtök hozzám levelet? Vagy talán örökké feledve, háttérbe szorítotok engemet? Avagy talán, hogy még ezideig ártatlan szenvedésem kiderítése sikertelen maradt? És ugy legyek kétségbeesve, mint Mózes, midőn a kőtáblát összetörte, avagy mint Illés próféta a fenyőfa alatt? Oh, szerető családom, egyetlen percig ne habozzatok és ne háborogjatok. És ami gonosz, ne gondoljátok a szivetekben. Mert él az Isten és uralkodik! És az én lelkem az Úrban szomjúhozva várván várakozik, de nem híjában. „Valamint igaz az egy Istennek valóságos volta a Jézusban és Jézusnak az leve az egy igaz Istenben", ép ugy igaz és való az én ártatlan szenvedéseimnek tiszta, világos fényre való jutása is. Szerető Családom! Legyetek teljes hitben és tiszta híve Istennek, a szeretetnek Neki tetsző állapotában! El ne tántorodjék a ti lábatok, mert Isten a bünt büntetlenül nem hagyja. És így ki fog minden titok világosodni és tündökölve az ártatlanságnak ragyogni kell! Szerető fiam Ernő, ne csüggedj az hitben, bízzál erősen az Úrban, meg fog még segíteni az igaz Isten bennünket. Mentül nagyobb a veszedelem, annál közelebb az Isteni segedelem! Az Isten segedelme előáll és senki eilene nem áll! Jézus által az újszülött unokáknak I Horváth Mariska az neved Szeged város rózsájának bimbója, Édesapád, édesanyád kedves magzatja Ezerkilencszázegy évben születtél Horváth nagyapád rabságában jöttél Ez világra. Akkor a nagyapád Illavában Ártatlanul szenvedett a fegyházban! Ártatlanul szenvedő nagyapád Igaz Isten áldását kéri rád ! Ugy segítsen meg az Isten engemet, És ugy engedje meglátni szinedet, Amilyen ártatlanul én szenvedek ! Amilyen ártatlan engem elitéltenek! Szerető Családom, tudatom veletek, hogy folyó év junius 16-ban a magánzárkából először rendeltek ki. Már 1931 napon által voltam magánzárkában, szótlanul. Szegeden 820 napig, Hlaván 1111 napig. Kirendelt a Nagyságos Igazgató Ur a harmadik számú osztályba, ahol négyen vagyunk egy kis szűk szobában s most már megengedték, hogy bicskával étkezhessem, hála Istennek. A zárkai magánéletből. Ártatlanul a. fegyházban Töltöttem magáncellában Szegeden nyolcszázhusz napot És Illavára szállitatott. Illaván a fegyházban Szenvedtem magánzárkában Ezerszáztizenegy napot, És uj osztályra átadott Az Igazgató ! Ezerkilencszázharmlncegy Napot kínzásban tölték Ugy étkezem, mint a kutya Zsebkés nélkül csak harapva Mindenféle ennivalót Kin-keserü életem volt! A jó Isten legyen veletek és vélem minden időn át! Minden jót kivánok mindnyájatoknak, mind közönségesen szerető atyátok, ártatlanul szenvedő Horváth! A következő levelet 1904. év október 9-én írta a fegyházból. Ebben, többek közt, a következőket írja: „Saját ügyeimről pedig azt írhatom, hogy a tavaszi hónapokban itt járt egy főorvos ur a magas minisztériumtól, aki a fegyenceknek nagyobb részét megvizsgálta és hat gyengeelméjiit talált. El is szállították innét mind Lipótmezőre. Én is előadtam előtte keserű szenvedésemet, zokogva a panaszomat ós jegyzőkönyvbe is vette. Váltig kértem, méltóztassék részemre uj tárgyalást eszköszölni, de ezidáig még nincs semmi. Mentül nagyobb veszedelem Annál közelebb a lelkem, Élö Isten véderSdhöz! Te ösméred szivem lelkem, Látod, ártatlan szenvedtem. Amilyen ártatlanságom, Olyam legyen szabadságom Jézus élö hitkirályom, Ő legyen szabadság-zászlóm. Óh, ha az a mindenható szent Úristen megelégedné már ezen tulhosszu idejű, bűzös, mindenféle utálatosságokon keresztül-kasul hurcolt szenvedéseimet. Mert már ez igazán tulsok, ami pedig sok, az meg szokott ártani. Szerető Családom, kérjétek a Mindenhatót lélekben és igazságban, hogy elégelje meg már ezt a nehéz rabigát rajtam. Jó Isten veletek és velem! Ártatlanul szenvedő Horváth János. 1905. évben a következő sorokat irta Istenes Horváth János: Szerető Családom! Nem tudom, hogy már mikor fog véget vetni a mindenható Isten az én szenvedéseimnek. Hiszen talán már ő is meg fogja elégelni ezt a sorsot. Tollammal nem vagyok képes leírni azokat a lelki háborúságokat, amelyekkel hányattatom. Mi történhet még velem, mi akar lenni ? Vagy hát mire képes egy földi féreg I Hogy milyen terhet kell emelnem és hogy menynyire erőltetnek minden ok nélkül, azt nem tudom leírni nektek, szerető Családom ! Vagy hát van-e az Úristenben szándék, hogy ártatlanul való kinoztatásomat, meg akarja-e szüntetni? Én kérve-kérem az Istent, hogy amilyen tiszta vagyok azon undok bűnténytől, amelyért ártatlanul életfogytig Ítéltek el a gonosz bírák, olyan tiszta segedelemmel legyen hozzám. Nincs énnekem másra szükségem, csak a tiszta szent igazság kiszolgáltatására. Lelkemből és szivemből utálnám az igazságot, ha nem ragyogó fényben szállna fejemre. Szerető gyermekeim, írjátok meg, hagy mind a két követe balpárti-e Szegednek és hogy hívják őket? Kérjétek fel, hogy mozdítsák elő az igazság kiszolgáltatását és eszközöljék ki részemre a tárgyalások újrafelvételét. E hó 2-án 9 éve elmúlik, hogy ártatlanul fogva vagyok. Isten veletek és velem! Ártatlanul szenvedő Horváth János. Ezt a levelevet egy K. kezdőbetűs ur olvasta át és láttamozta a fegyházban. Érdekes, hogy buzgóságában az „ártatlan" szót vörös ceruzával áthúzta, a „szenvedőt" pedig nagy kezdőbetűre javitotta ki. Ha tudta volna, hogy mi történik majd három év múlva! A következő levelet 1906-ik év karácsonya előtt irta Istenes Horváth. Talán ebben önti ki legfájdalmasabban a börtönben felgyülemlett keserűségeit. De csak panaszkodni mer, mert tudja, hogyha börtönélete titkaiból hoz egyet y