Délmagyarország, 1910. július (1. évfolyam, 34-60. szám)

1910-07-30 / 59. szám

1910 Julius 30 DÉLMAGYARORSZAQ 11 ják a X. francia verseny-játékkiállitást. A kiállítást a Champs-Elysées nagy palotájában rendezik. Bővebb felvilágosítás a magyar királyi szabadalmi hivatalnál szerezhető. — Zaragoza és Valencia után a spanyolországi Bilbao is kiállítás rendezésének tervével foglalkozik s nemrég Sevilla városa szintén hasonló célú határozatot hozott. Az utóbbi két város között emiatt valóságos harc folyt, míg végre a kormány közbelépésére abban állapodtak meg, hogy Bilbao 1912-ben nemzetközi kiállítást, Sevilla pedig 1914-ben spanyol-amerikai kiállítást rendez.— Az Allahabadban ezév december elseje és 1911 február 28-ika közötti időben tartandó kiállításon külön pavillonban fogják bemutatni a fényképészeti tárgyakat. Valamennyi ország hivatásos és amatőr-fényképészeit fölhívták a kiállításon való részvételre. A kiállításon magyar cégek is résztvehetnek s ez esetben a kalkuttai főkonzulátushoz kell fordulniok bővebb fölvilágositásért. A főkonzulátus megjegyzi, hogy az ország szép vidékeiről fölveendő megfelelő nagyságú fényképek jó reklámul szolgálhatnának az idegenforgalom emelésére. (—) Államsegély egy szegedi cégnek. A földmivelésügyi miniszter értesítette Lázár György dr polgármestert, hogy a szegedi Czinner és társa szalámigyáros cégnek állami segélyt utalványozott. (—) Lóvásár Mezőhegyesen. Tegnap tartották meg Mezőhegyesen a szokásos lóvásárt. Százötvenhárom ló került eladás alá és valamennyinek akadt gazdája. Legdrágábban egy kanca kelt el háromezer koronáért. Ez alkalomból igen sok földbirtokos volt Mezőhegyesen, különösen Aradról, Szegedről, Torontál- és Csanádmegyéből. (—) A vetések állása és a mezőgazdasági állapot a külföldön. Oroszország. A varsói fökonzul jelentése szerint a kedvezőbbre fordult időjárási viszonyok hatása alatt a növényzet sokat javult és most már általában kielégítőbb az állapot. Egyes vidékeken a szárazság és hőség következtében a tavasziakban meglehetős károsodás is mutatkozik. Az aratás folyamatban van, a várható eredmény, szemben a mult évvel, valamivel gyengébb. — Kanada. A montreáli fökonzul jelenti, hogy a kedvezőtlen száraz és tulmeleg időjárás következtében a terméskilátások különösen egyes tartományokban csökkentek. A várható eredmények jobbára közepesek és részben közepesen aluliak. Gyümölcsfélékből sincsen kielégítő termés. — Amerikai Egyesült-Államok. A chicagói fökonzul jelenti, hogy az aratás Texasban jó eredménynyel megindult. A többi búzatermő vidékeken is meglehetős jók a kilátások. A tavaszi búzatermésről a hirek kedvezőtlenebbek ; több helyen a hőség és szárazság okozta károsodás jelentékeny. A tengeri is sokat szenvedett, ez sem kielégítő. ÁrPa, zab és rozs alig közepes. — Szerbia. A belgrádi konzul jelentése szerint a terméskilátások általában jók, középszerűek részben még ott is, ahol a tulsok eső némi károkat okozott. A tengeri kitűnő. A szénatermés mennyiségre eléggé bő, csakhogy az eső minőségére káros hatású volt. Szőlőben a peronoszpora ós oidurn tnekeri sok kárt okozott. Gyümölcs meglehetősen termett. (—) A gabonakereskedelem szabályozása. Pétervárról jelentik : A pétervári legjelentékenyebb gabonaekszportőrök a kereskedelmi miniszter segédjének elnöklésével tartott értekezletükön elhatározták, hogy szövetséget alakítanak a gabonakereskedelem szabályozására és a szövetség bel- és külföldi érdekeinek megvédésére. (—) A Krupp-gyárról. Az esseni Kruppgyárról az esseni kereskedelmi kamara a következő érdekes részleteket közli : A cég tulajdonát képezik az esseni acélgyár négy lőtérre!, szénbányák Essenben és Bochum környékén, számos vasbánya Németországban és Spanyolországban. Két nagykohó, a sayni vasöntöde és gépgyár, a rajnamenti FriedrichAlfred-kohó, az Anum acélmű, a magdeburgi Grusonwerk, a kiéli hajógyár és számos tengeri gőzös. A cég 2.426,728 tonna szenet termelt és ezenfelül 139 millió idegen szenet fogyasztott. Az acélmű gázgyára 1849 millió köbméter világítást szolgáltatott ; az acélmű hat villamos telepe 3125 ivlámpát, 32,194 izzólámpát és 2690 motort lát el árammal. A lőtéren 31,500 lövéshez 137,000 kilogram lőport és 775,000 kilogram löveget használtak. A Krupp-cég 68,905 embert (ezek közül 6840 hivatalnokot) foglalkoztat. Sania Caterina di Siena. Irta Lagerlöf Selma. — Valóságos szégyen, hogy nem hoztak számodra szalmazsuppot — szólt a leány. Egy pillanatra határozatlanul körülnézett, majd a férfi mögé lépett, leült a földre s Nicola fejét a térdeire vette. Jobb igy? — kérdezte. Soha életében Nicola ilyen nyugalmasan nem érezte magát. De azért aludni nem tudott. Csak lefeküdt s nézte a leány sárgásfehér, átlátszó arcát. Ilyen szemekkel ezelőtt sohasem találkozott. Caterina mozdulatlanul ült, hogy a férfi szendergését no zavarja, de szemei a messzeségbe szegződtek, el messze, egy más világba. — Te nem alszol, Tungo Nicola — szólt a lány s nyugtalannak látszott. — Nem tudok aludni — hangzott a válasz. — Fektemben arra gondolok, ki lehetsz te? — Benincasa Lucának, a vászonfestőnek s feleségének, Lapának, vagyok a leánya. A házunk a domonkosok kolostora alatt, lenn a völgyben van. — Tudom — mondta Nicola. — Azt is tudom, hogy prédikálva járod az utcákat. Azt is tudom, hogy magadra öltötted az apácák köntösét és letetted a szüzesség fogadalmát. Mégsem tudom, ki vagy. A leány kissé félrefordította fejét. Majd suttogva, mint aki első szerelmét vallja meg, szólt: — Krisztus menyasszonya vagyok. A férfi nem nevette ki, de a féltékenység furdalásához hasonlót érzett szivében. Ah, Krisztusnak — mondta, mintha Caterina lealacsonyította volna önmagát. A leány észrevette, hogy megvetés van Nicola hangjában. Arra magyarázta, hogy Nicola vakmerőségnek tartja szavait. — Magam sem értem, de már igy van — mentegetődzött. — Ez képzeiődés vagy álom — válaszolt a férfi. A kis szent most Nicola felé fordította arcát, amely rózsás volt az átlátszó bőr alatt felszökkenő vértől. A férfinak egyszerre ugy tetszett, hogy Caterina szép, akár a virág s nyomban jó szívvel volt iránta. A lány ajka mozgott, mintha beszélni akarna, de egyetlen hangot sem tudott kiejteni. — Hogyan hihetném ezt — makacskodott Nicola. — Nem elég-e, hogy itt vagyok nálad a börtönben? — fakadt ki Caterina emelt hangon. — Öröm-e olyan fiatal kis leányra, amilyen én vagyok, hogy leszálljon homályos börtönbarlangokba hozzád és más gonosztevőkhöz s céltáblája legyen minden gúnynak? Nincs-e álomra nekem is szükségem, mint másnak? S mégis minden éjjel fel kell kelnem, hogy a kórházak betegeit látogassam! Nem félek-e én is, mint más s mégis fel kell mennem a nagyurak kastélyába, hogy a lelkükre beszéljek! El kell mennem a pestises betegekhez, látnom kell minden bűnt és gonoszságot. Hallottál-e leányról, aki mindezt megteszi? S nekem mégis meg kell tennem. — Oh, te szegényke — mondta Nicola s lágyan megsimogatta Caterina kezét. — Szegényke ! — Én nem vagyok bátrabb, okosabb, erősebb, mint akárki más — folytatta Caterina. — Nekem épp oly nehezemre esik ilyet cselekednem, mint akármelyik leánynak. És látod, nem ide jöttem-e, hogy neked a lelkedről beszéljek, pedig azt sem tudtam, hogy mit mondjak neked. Különös volt, hogy mennyire kelletlenül engedte magát meggyőzni Nicola. — Azért mégis tévedhetsz — mondta. — Honnan tudod, hogy Krisztus menyasszonyának nevezheted magad? Caterina hangja reszketni kezdett s mintha szive akart volna kiszakadni melléből, igy válaszolt: — Korán kezdődött ez nálam, nem voltam több csak hat éves. Egyszer este fiútestvéremmel keresztül mentem azon a réten, amelyik a domonkosok temploma alatt van s ép ahogy szememet a templomra emeltem, láttam Krisztust trónján ülni, körülvéve minden hatalommal ós pompával. Akár a szentatya Rómában, oly fényes ruhákba volt öltözve, fejét paradicsomi ragyogás övezte s mellette állott Péter, Pál és Evangélista János. Ahogy elnéztem, olyan szerelem hatolt szivembe és olyan szent gyönyörűség, hogy alig birtam el. Az ur fölemelte kezét és megáldott engem és én a földre rogytam s annyira megrendített a boldogság, hogy testvérem a karjaiba vett és ringatott. Azóta, Tungo Nicola, ugy szeretem Krisztust, . mint a vőlegényemet. A férfi újból ellenkezett: — Akkoriban még gyermek voltál. Elaludtál a réten és álmot láttál. — Álmot? — ismételte a leány. — Álmot 'áttam-e, valahányszor őt láttam? Álom volt-e az, hogy egyszer a templomban koldus alak' jában hozzám lépett s alamizsnát kért tőlem ? Ekkor csak ébren voltam! Puszta álom kedvéért el tudtam volna-e viselni azt a sok szenvedést, melyben nekem, a fiatal leánynak, részem volt azért, hogy nem akartam férjhez menni? De Nicola nyakas maradt. Nem tudott megnyugodni abban, hogy Caterina jár-kel a földön és idegen szerelmet ápol szivében. — És ha szereted is Krisztust, mondd, kislány, honnan tudod, hogy ő is viszont szeret téged? Caterina nagyon jókedvűen mosolygott s kezét apró gyerek módjára összecsapta. — Hallgasd ezt meg, hallgasd meg — mondta" Most a legfontosabb dolgokat fogom elbeszólni. Egy böjti éjszakán történt. Megbékültem szüleimmel ós engedelmet kaptam tőlük arra, hogy letegyem a tisztaság fogadalmát s apácaköntöst öltsék, bárha még mindig az ő házukban laktam. Éjszaka volt, mondom,, de utolsó éjszakája a farsangnak s az emberek éjből nappalt csináltak. Ünnep volt minden utcán; a hatalmas paloták falán kalitkához hasonlóan csüngtek az erkélyek, kendökkei, zászlókkal voltak beborítva s nemes hölgyek foglaltak rajtuk helyet. Láttam arcuk szépségét a füstölgő, vörös fáklyák fényében. A fáklyák bronztartókban, hosszú sorokat alkotva, felhúzódtak egész az ereszig. A tarka utcákon kocsikban jött a nép > istenek és istennők, erények és szépségek vonultak tova hosszú rajokban. Közben pedig álarcosok játszottak s olyan vidámság volt, hogy te, uram, soha annál vigabb mulatságot nem láttál. Én kamarámba menekültem, de egyre hallottam az utcáról a kacagást; soha embereket ugy kacagni nem hallottam; hangjuk kedves volt és annyira csengő, hogy az egész világnak kacagnia kellett velük; s dalokat énekeltek, melyek bizonyosan gonosz dalok voltak, azonban oly ártatlanul hangzottak s annyi örömöt hordtak szerteszét, hogy szivem megreszketett s imádságom közepette azt kérdeztem magamtól, mért nem vagyok én is odakünn; oly ellenállhatatlanul vonzott, csalogatott valami, mintha megbokrosodott lóhoz lettem volna kötözve. De még soha ugy nem kértem Krisztust hogy mutassa meg, mit akar velem. S ekkor hirtelen minden lárma elnémult. Csodálatos nagy csend vett körül s egy zöld rétet láttam, ott ült virágok közt a szüzanya s ölében a kis Jézus liliomokkal játszott. Nagy örömmel siettem hozzájuk, térdre borultam az isteni kisded előtt s egyszerre elteltem békével és nyugalommal. A szent gyermek ekkor gyűrűt húzott ujjamra s igy szólt hozzám: — Tudd meg, Caterina, hogy ma eljegyzésemet ülöm veled s .magamhoz kötlek téged a legerősebb hűséggel. — Ó, Caterina! Az ifjú perugiai megfordult a földön, ugy hogy arcát a lány ölébe rejthette. Mintha nem bírná látni, hogyan ragyog beszéd közben a lány arca