Délmagyarország, 1910. július (1. évfolyam, 34-60. szám)

1910-07-30 / 59. szám

« 1910 julius 31 D£LMAQYARORSZAG S — A zendülő huszárok. A nyíregyházi megkínzott huszárok még ma is Debrecenben vannak. A Vilmos-huszárok kaszárnyájába van. nak bezárva s csak a vizsgálat lefolytatása után fogjak őket Nyíregyházára az ezredhez szállítani. A katonai hatóság nagyon titkolód­zik a dologban. A huszárok már hetek óta ké­szültek a szökésre. Az egész század tudta, hogy ez be fog következni s eleinte ugy volt, hogy az egész század elszökik, de a tett pilla­natában csak húszan vállalkoztak erre. A távo­zás simán történt és még attól se kellett tar­tamok, hogy Nyíregyházán fogják el őket. Ötö­sével mentek ki a kapun s a város végén találkoztak. így folytatták utjokat Haidudorogig, ahol jelentkeztek a csendőrségnél. A Vilmos­huszárezred egyik magasrangu tisztje ezeket mondta a „zendülésröl" r — Sajnos, hogy a dolog megtörtént, de egy­szersmind igen jó arra, hogy a magasabb ka­tonai hatóságok is megtudják azt, amit rendes körülmények között nem tudhatnak. Ha van bűnös, aki miatt a szökés megtörtént, annak ép ugy bűnhődnie kell, mint ezeknek a szeren­csétlen fiuknak. Én azt hiszem, hogy a szöke­vények nem kapnak valami nagy büntetést, mert hiszen a csendőrök előtt bevallották, hogy nem akartak szökni, hanem ezt az utat választották, hogy szenvedéseikre a magasabb körök figyelmét rátereljék. A hadbíróság a huszárokat már kihallgatta s most a nyomozást Nyíregyházán folytatják, hogy Dulovics őrmester is elnyerje méltó bün­tetését. — A haldokló esküvője. Szomorú esküvőt tartott tegnap reggel Lengyel Lajos, Nagy­kanizsa nagybeteg főjegyzője. A népszerű öreg főtisztyiselő hosszú idő óta nyomja a beteg­ágyat s orvosai már lemondtak életéről. Teg­napelőtt éjjel a betog azt kérte környezetétől, tegyék lehetővé, hogy mielőbb egybekelhessen özvegy Sallér Lajosné született Stangl Fran­ciska úrnővel. A megható frigykötés tegnap rjrgel megtörtént. A nagybeteg ágyánál meg­jelent Sallérné urnő gyermekeivel, tanukként Vécsey Zsigmond polgármester és Goda Lipót dr városi orvos, Ihászi Horváth István anya­könyvvezető és Hütter Lajos evangélikus lel­kész. Miután az anyakönyvvezető elvégezte a polgári házasságkötés formaságait, a lelkész egyházilag is összeadta a későn egymásra ta­lált párt. — A betőrő és a modell. Budapestről je­lentik: Ma reggel egy fiatal, disztingvált kül­sejű hölgyet s egy alacsony, kiborotvált állu, girardi-kalapos fiatalembert fogtak meg Franki Mór gyarmatáru nagykereskedő Váci-körut 20. szám alatti lakásán. Franki most Abbáziában üdül, a lakása üres és ezt az alkalmat arra használta föl Jellinek Gyula kefekötő, hogy a kedvesével, aki modell egy festőnél, zavartala­nul enyelegjen benne, egy kis betöréssel kap­csolatosan. A lezárt lakásból ma reggel kilenc óra tájban gyanús zajt hallott Stadler Vincéné, a házmesterné. Rosszat sejtett, telefonált Franki Aladárnak, a nagykereskedő fiának, aki hama­rosan megérkezett és revolvert szorongatva ke­zében, behatolt a lakásba. A széjjelszórt búto­rok, fölfeszitett szekrények szomszédságában, — as ágyban találta a kellemetlen idegeneket. Mélyen aludtak, ugy kellett fölrázni őket. Mire talpraálltak, rendőrök jöttek, akiknek vallot­tak, mint a karikacsapás. Beismerték, hogy ki akarták rabolni a lakást, tegnap este másztak be az egyik ablakon és ma délben akartak odébb állni. Ezek után vitték az ötödik ke­rületi kapitányságra. A kapitányságon Málnási Rezső fogalmazó hallgatta ki a tetteseket. A férfi többször büntetett, lefényképezett betörő, aki januárban szabadult csak ki a fegyházból. A barátnője, a tizennyolc éves Frankhausen Mariska, érdekes vallomást tett, amely szerint Újpesten lakik és mindennap bejár Fehér Sán­dor festőművész Nagy János-utcai műtermébe, ahol modellt áll. A Városligeten keresztül tette meg a mindennapos utat. Itt négy nap előtt, a hosszú úttól elfáradva, leült egy padra. Jellinek mellé sompolygott és bemutatta ma­gát. Megismerkedtek, megbarátkoztak. „Mind­ketten szegények voltunk, — mondta a bájos Mariska. — Nekem se volt pénzem,_ neki se. Jellinek ajánlotta, hogy törjünk be. Én ráállot­tam. Ez az egész." A betörőket természetesen letartóztatták. — Hadnagyból szobapincér. A debreceni harminckilencedik gyalogezred egyik leg­snájdigabb tisztje volt néhány évvel ezelőtt P. István. Mint önkéntes került a katonasághoz, ahol felebbvalói annyira megszerették, hogy tényleges tisztet csináltak belőle. Hadnagy lett. A fess, fiatal hadnagyot nemcsak a baj­társak, de a debreceni intelligencia is kedvelte. Bejáratos is volt sok előkelő uri családhoz, ahol a mamák valósággal versenyeztek érte. Mindegyik a saját leánya részére szerette volna, de neki nem járt a házasságon az esze. Egyszer aztán máskép kezdett gondolkozni a hadnagy ur. Elhatározta, hogy megnősül. Egy aradmegyei urileányt kért meg, aki a boldo­gító igennel kapcsolatban azt is elrebegte szerelmesének, hogy nincs kauciója. A hadnagy tudta, hogy ez mit jelent. Másnap lemondott rangjáról s rövid időre rá az oltárhoz vezette menyasszonyát. De ugy látszik, az ő boldogsága csak az esküvőig tartott. Az asszony már a házasság első napjaiban megcsalta, aminek rö­vid kétheti együttlét után válópör lett az eredménye. Elváltak egymástól és P. István csalódottan, állás és feleség nélkül maradt az élet forgatagában. Itt kezdődik a szerencsétlen ember kálváriája. Kenyérre volt szüksége. Érettségi bizonyitványnyal a zsebében, hiába keresett állást, nem kapott. Mit volt tennie mást, elment Nagyszalontára és beállott pin­cérnek. Nehezen törődött bele az uj életbe, de később megszokta. Hosszabb ideig tartóz­kodott^ Nagyszalontán s onnan a napokban Csabára költözött. — Borzalmas öngyilkosság. A széplaki erdőipartelepen, mint Sepsiszentgyörgyről Ír­ják, Fazekas István fájós lábai miatt munka­képtelenné vált. A hatvan éves munkás borzal­mas módon vetett véget életének. Egy darab dinamitot mellére helyezett és mig azt egyik kezével- tartotta, a másikkal meggyújtotta. A robbanás nyomban megölte a szerencsétlen embert. Mellén egy tiz.enhat centiméter széles és husz centiméter hosszú seb volt. — Románok garázdálkodása. Magyarigen­ből jeléntik: Az utóbbi hetekben a magyar birtokosok vetését, szőlőjét és kertjét románok pusztítják. A fákat éjszaka kivágják, a szőlő­tőkéket kihúzgálják és a vetéseket összegázol­ják. Legutóbb a plébános szőlőjében vittek végbe nagy pusztítást. A vad pusztítás okául az szolgál, hogy a legutóbbi választáson a ma­gyar jelöltet választották meg, akinek győzel­mét természetesen a magyar lakosság segítette elő. A csendőrség széleskörű nyomozást indí­tott meg és nyomában van a tetteseknek. — Öngyilkosság a rendőrség előtt. Debre­cenből irják: Tegnap Hriczó Jánös berettyóuj­falusi végrehajtó Debrecenbe jött meghalni. Ezt a rendőrség megtudta s bevezettette. Tizenkét óra után fütyürészve jött meg Hriczó két rend­őrrel. A rendőrök közül egy előre ment, a másik utána haladt. Valaki megszólította az utóbbi rendőrt. Ebben a pillanatban Hriczó ki­rántotta revolverét s főbelőtte magát. A sze­rencsétlen fiatalember szörnyethalt. Zsebében több levelet és egy tanítónő fényképét talál­ták. Az egyik levélben arra kéri Hriczó a rend­őrséget, hogy a fényképet „dobják" a koporsó­jába. Az illető hölgy menyasszonya volt, akit valami ok miatt elhagyott s ezért vált meg az életétől. — Színészek őscsanádon. A torontál. megyei őscsanád község derék lakosait nem igen keresik föl Thália papnői. Nyaranta azon­ban mégis előfordul, hogy egy-egy kisebb, összeverődött szinésztársaság keresi föl a derék községet. Örömmel fogadják ilyenkor a „mü­vésztársaságot"-ot, amely a kulturát van hi­vatva körükben terjeszteni. Néhány nap előtt is egy „színtársulat" előhírnökeiként jelent meg Őscsanádon három borotvált arcú, müvész­liaju muzsafi. Szívesen fogadták őket, egyik család a másik után látta vendégül a kitűnő embereket, akik a vizitelések közben sem feledkeztek meg tuldjdonképeni céljukról, a bérletgyüjtésről. Sikerült is nekik néhány száz koronát pár nap alatt összegyüjteniök. Miután ez megtörtént, bucsut vettek ideiglenesen a község intelligenciájától, hogy elmenjenek a társulat nagytehetségű, az őscsanádi arany­ifjúság által már várva-várt primadonnáért. Izgatottan várták a jeles társulatot, de ez — mint ezt egy aggódó őscsanádi szinészmeeénás ma levélben a Délmagyarország-nak megirta — mindeddig nem történt meg. A derék kultur­bajnokok által becsapott őscsanádiak most a hatósághoz akarnak fordulni, hogy pénzüket visszakapják. — Őrfilt asszony vérengzése. Ehren­feldből jelentik: A Siegestrasse hatvan­negyedik szánni házban lakó Jeleschka Pé­ter iparos ötvenhárom éves felesége hirte­len megőrült s orülési rohamában négy­szeres gyilkosságot követett el. Rárohant ágyban fekvő férjes leányára és megfojtotta. Az ágyban feküdt még három unokája is a megőrült asszonynak, akiket szintén meg­fojtott. Mire a borzalmas gyilkosságot észrevették, a fiatal asszony és három apró gyermeke már meghaltak. Néhány évvel ezelőtt az öreg asszonyt már egy Íz­ben mint közveszélyes őrültet szállították a tébolydába, de rövid idő múlva gyógyultan bocsájtották ki. Ma reggel újra kitört rajta az őrültség s ez volt az oka a szörnyű gyil­kosságnak. — Odillon Helén gondnoksága. Bécsből jelentik, hogy a bécsi országos törvényszék ma Odillon Helén gondnokságát megszüntette. — Bomániai szokás. Nagyenyedről irják: Egy romániai diák Konca állomás tájékán le­ugrott a robogó személyvonatról. Elég ügye. sen, mert nem történt semmi baja. A vonatot megáliitották és a fiút kérdőre vonva, pénz­birsággal büntették. A tárgyalásnál azzal védekezett, hogy Romániában szabad a robogó vonatról leugrálni. — Pofozkodó báró. Csattanós verekedés történt tegnap a szombathelyi vasúti állomáson. A szereplők egyike gelsei Grdtmann László báró, a másik pedig egy egyszerű kereskedelmi utazó: Grosz Jakab. Grosz bement egy első­osztályu fülkébe, ahol a báró már helyet foglalt s azon keresztül akart átmenni a második osz­tályba. «Hogy, hogynem : a két utas összezördült Guttmann báró erélyesen rászólt Grosz Jakabra sőt a fülkéből teljes határozottsággal kitaszította. Grosz erre oly mérgesen csapta be maga után az ajtót, hogy a báró lábát odacsipte az ajtóhoz. Az odacsipett báró kiszabadította a lábát, utánaugrott az utazónak, torkonragadta s ha­talmas lendülettel emelte föl karját. De az utazó ügyesebb volt: megelőzte a bárót. Azért a másik pillanatban Grosz Jakab is megkapta a maga pofonját. Ezzel készen is lehettek volna de jött a rendőr s közbotrányokozásért felirta a verekedőket. — Az uj földesúr. A jankafalvai milliós ősi bir­tokértpör folyik a nagyváradi törvényszéken a régi tulajdonos : özvegy Szeremley Sándorné és az uj földesúr : Szabó József dr bndapesti ügyvéd között. Augusztus negyedikére tűzte ki a tör­vényszék a tanuk kihallgatását, amely döntő esemény lesz a pörben. A felperes tanukkal akarja igazolni, hogy Szabó József dr a tör­vény megkerülésével szerezte meg a milliós uradalmat. Bizonyítani kívánja, hogy Szabó József félrevezette ügyfelét, Fekete Ferencné bárónét is. Elhitette vele, hogy Szeremleyné­vel szemben való 80.000 koronás köve­telése behajthatatlan, mert a jankafalvai birtok tul van terhelve. így potom tizenkétezer ko­ronáért megvásárolta a követelést, melyre köz­ben egy pénzintézettől harmincezer koronát vett föl, Fekete báróné tudta nélkül. így tudta furfangos úton-módon végrehajtatni a dominiumot, amelyen még néhai Szeremley Sándor síremlékét sem kimélte, hanem áruba bocsátotta. — Megint az apecheok. Párisból jelentik : Ma éjszaka négy apache átmászott az Avenue de St.-Germain egy gyönyörű nyaralójának kertkeritésén. Épen arra ment egy péklegény, aki látta a suhancokat a villába osonni. Lár­mát csapott, mire két apache hamar vissza­kúszott, a másik kettő pedig futva ment a nyaralóba. Az apacheok egyike rávetette ma­gát a péklegényre, aki vastag botjával ugy fejbekólintotta, hogy menten elterült a földön. Addig a másik apache is lekúszott a vasrá-

Next

/
Thumbnails
Contents