Délmagyarország, 1910. július (1. évfolyam, 34-60. szám)

1910-07-03 / 36. szám

1910 julius 1 DÉLMAGYARORSZÁG I5! Buzogányíné rohamai. — fi repülőgép. — Buzogányiné (Unatkozik, mert ebben az óriási hőségben ez az egyedüli valamirevaló szórakozás. Unatkozik, tehát újságot olvas. Egy szerre megakad a szeme egy hiren : Brausíreiter repülőgépet rendel. Örömmel kiált föl): Nagyszerű ! Óriási ! Buzogányi (Aki eddig a chaiselonge-on szundikált, ijedten fölugrik): Mi az fiam ? Mi történt ? . . Buzogány iné (Buzogányi orra elé dugja az újságot): Nesze, olvasd és szégyeld magad. Buzogányi (Elolvassa az illető hirt): Jó, jó". Nagyon szép a BrauswettértőL De mórt ezégyeljem én magam ? Buzogányiné:. Még kérdezed ? Meghagytad magád előzni, le hagytad magad főzni és még van pofád kérdezni, hogy miért szégyeld magad ? ! Rettenetes rövidlátás ! Buzogányi : De kérlek, nekem eszemágában sem volt repülőgépet rendelni. Buzogányiné: De kellett volna, hogy legyen. Egy tapintatos férjnek ki kellene találni a felesége legtitkosabb gondolatát is. Buzogányi: Csak nincsenek ilyen titkos gondolataid? Buzogányiné. De vannak! Buzogányi: Nekem semmi kedvem sincs a a repüléshez ! Buzogányiné: Nem is akarom, hogy te repüljBuzogányi: Hát? Buzogányiné: Én! Buzogányi (Tátott szájjal bámul a feleségére.) Buzog dny iné: Mit bámulsz? Persze, nem csoda. Te egy közönséges bamba fráter vagyTe nem tudod fölfogni ennek a jelentőségét. Neked ugyan beszélhetek a repülés gyönyöreiről, te mindég csak itt másznál ezen a piszkos földön. Neked már nincsenek magasra törő, levegőbe-ágaskodó vágyaid. Szégyelem, hogy a feleséged lettem. Buzogányi: Bocsáss meg,kérlek, de én igazán nem tudtam, "hogy ... Buzogányiné: Tudnod kellett volná. Vagy azt hiszed, hogy nem pukkadoztam magamban, mikor De la Boche bárónőről annyit irtak az újságok? Pedig ez egy közönséges nő! Buzogányi: Tévedsz. Én láttam a fényképétBuzogányiné: Azt meghamisították. De persze, mert ő repül, hát szép, kedves, gyönyörű, isteniA férfiak bolondulnak utána; virágcsokrokat nyújtanak át neki. Ezt persze irigyeled tőlem, azt akaród, hogy itt vénüljek meg melletted, ebben a karosszékben. Ezt nem éled meg. Buzogányi: Ha kivánod, rögtön rendelek egyet. ' Buzogányiné (A íérje nyakába borul): Hisz te egy lángész vagy! Téged csak félreismertelek. Esküdj meg, hogy megveszed a repülőgépet. Buzogányi: Esküszöm. Buzogányiné: Nagyszerű. Az egész város meg. fog őrülni. Buzogányi: Mert te mind lepipálod őket. Buzogányiné: De repülő-kosztüm is kell. Buzogányi: Meglesz az is. Buzogányiné: Milyen édes vagy! Tudod, majd fölszállok a Széchenyi-téren. Elrepülök a Barnáék ablaka előtt, Átrepülök Újszegedre, ^nnan visszajövök. Megkerülöm a víztornyot, azután hirtelen még följebb emelkedek. Az embereknek megmered a nyakuk a nézéstől és én a felhők .között uszok. Csak egy kis pontot lehet majd látni belőlem. Buzogányi (Eszébe jut valami és gyorsan közbevág); Mennyire is van az életed biztosítva? Buzogányiné (boszusan): Százezer koronára .. Buzogányi (magában számol): Egy . repülőgép tízezer korona. Marad kilencvenezer korona ... Buzogány iné (lelkendezve folytatja): Azután meg magasabbra emelkedek, csak látcsővel látnak már, azután . . . Buzogányi (közbevág): . . . azután megjelenik az én istenem, elromlik a motor és őrült sebességgel zuhan az ölembe százezer korona ... Buzogányiné (Ugy vágja pofon, hogy nem tud tovább szólani): A repülőgép ügye bizonytalan időre, vizbe esett . . . b— d— (A doktor ur.) Egy fiatal orvosról beszélték a kartársai ezt a tréfát. A doktor, akinek a tehetségéről nem valami jó véleménynyel vannak a kollégái, járatos volt egy uri családhoz, ahol szeretett volna háziorvos lenni. A látogatásai azonban hirtelen elmaradtak. Egy alkalommal ugyanis, amikor a fiatal orvos ismét megjelent az illető családnál, a következő kis párbeszéd folyt le a férj és a íeség között: — Gyere ki fiam, — szólt az asszony — itt van a doktor ur . . . Mire a férj, aki a díványon feküdt, kiszólt: — Mondd meg fiam, hogy ma nem fogadhatom a doktor urat, mert rosszul vagyok. * (A nőhódító sóhaja.) Szegedi társaságokban még mindig arról a szenzációs szerelmi drámáról beszélnek, amelyben&óí;e Jenőügyvéd agyonlőtte Beök Istvánt, akinek állítólag viszonya volt a feleségével. Egy ismert fiatalember, aki asszonyhóditásairól híres, igy sóhajtott föl tegnap egy társaságban : — Ezentúl jobban kell vigyázni. Ha szerelmes leszek egy nőbe, két dolgot fogok szem előtt tartani. Az asszony legyen barna, de az ura semmiesetre se legyen Szőke. * (A Hegyaljáról.) Lapunk tegnapi számában közöltük egy hegyaljai fiatalember szomorú mondását, akinek szüret után lett volna az esküvője, de most már sohasem veheti el menyasszonyát, mert a Hegyalját ugy elpusztította a jég, hogy beláthatatlan időkig nem lesz szüret Nagy az elkeseredés a Hegyalján. Olyannyira, hogy már saját magukat is kifigurázzák ott az emberek, Egy hegyaljai paraszt tegnap elkeseredve igy sóhajtott el egy szójátékot: — Kedves atyámfiai, ha eljön az ősz, felmegyünk a hegyre, a szőlőkbe szünetelni. Lukács Imre fogmüierme a berlini fogtechnikán oki. képesítve GseKonits-ütco 1. Széchenyi-íér serük. Frosnifi-hőz. (CaW.l Szeged, Horváth Mihály-uíca 8. Igazgató: Krémer Jenő. S Távbeszélö-szám: 759. MA (julius 1-től) UJ attrakciók, változó műsor! Fellépnek: Krémer <íemö (betegsége után), K. Hegyi Lili, Földes Dezső, Várady«I©láu,Radó Sándor, Somogyi Jínsl, Deák Kornél, Pí'alffy Mariska. Darvas Ernő, stb. SARKADY VILMOS, a budapesti „Royál Orfeum" komikusának vendégszereplése. LEZ HIOJVTEZ, akrobata táncosnők. — „MARKA", nemzetközi táncművésznő. — EDJÍ MUSTAFATlílJPP, keleti szenzációs akrobata-csoport, Előadáskezdete este 9 órakor pontosan. Jegyek előre válthatók : iij Arvay Sándor könyv-, zeneműkereskedésében (Kárász utca), Pető Ernő sorsjegy- és dohányárudájában (Széchenyi-tér), vasárnap egész nap a fczinkör pénztáránál. — Esti pénstárnyitás 8 órakor. SZÍNHÁZMŰVÉSZET A szegedi Lehár Ferenc. Vannak itt csöndesen, magányosan élő emberek, halkan, titokban muzsikálók, talentumosak, a zene szerelmesei, akikről mi nagyon keveset tudunk, csak azt sejtjük, hogy vannak. Elzárt szivü, magukban élő emberek függönyös, lámpaernyős szobákban éjszaka odafekszenek a vonalozott papir fölé és szántják, a kottafejeket. Valahol alszik, szunnyad egy nagy siker. Aztán egy faluból, egy városból hire jön egy uj muzsikának. Élelmes szinházdirektorok jóvoltából visszhangzik á kontinens egy uj operettzeneszerző nevétől, jönnek a koronák, a márkák, a frankok, a dollárok és felfedeztünk egy uj zeneszerzőt. Ezekben a fölfedezett, homályból, ismeretlenségből, Íróasztaltól vagy karmesteri pulpitustól elragadott zeneszerzőkben sokkal több. becsülésreméltő érték rejtőzik, mint a kezdettől fogva hivatásos, mesterségből komponáló, minden zenei is. kólát, raffinériát kitanult zeneszerzőkben. És ilyenkor önkéntelenül felmerül egy igénytelen losonci katonakarmester képe, akiből az utolsó évtized legzseniálisabb, legnagyobbszerü komponistája lett : Lehár Ferenc. Ezek a sorok bocsánatkérő, bevezető magyarázatul szolgálnak most, amikor magunknak akarjuk tulajdonítani a jogot, hogy felfedezzük Szeged Lehár Féréncét, a mi titokban dolgozó, alkotó muzsikusunkat, aki szintén katonakarmester, aki szintén a katonazenekar pulpitusa mellett álmodik jogos, nagy álmokat egy világsikerről: Fichtner Sándort. Még 1906-ban történt, hogy Fichtner Sándor, a szegedi honvédezred zenekarának karmestere beállított König Péterhez, a szegedi zeneiskola nagytekintélyű igazgatójához s eljátszott előtte néhány operettrészietet. Az öreg, nagy muzsikusnak nagyon tetszett ez a zene. Elragadtatva, örvendve buzdította a fiatal karmestert a további munkára s nemsokára, sok szimfónikus munka megalkotása után, készen volt Fichtner első operettje. Nagyon rossz, süány, sekélyes librettóra irta ezt a muzsikát, amelyről röviddel ezután Magyarország legnagyobb zeneszakértői azt állították, hogy az utolsó évek legsikerültebb, legszebb, legnivósabb operett, muzsikája. A három fölvonásra irt zene inkább vigoperai, mint operettjellegü. Nagy énekrészekben, finálékban bővelkedik, hangszerelése csodálatosan modern, raffinált és fülbemászóvá, kedvessé, népszerűvé teszi, érvényre emeli a zene legkisebb, • legelrejtettebb szépségeit is. Mindenben nyugateurópai, nagy, sikerre számot tartó zene ez, amelynek mindezeken kívül még jelentős tulajdonsága van : a zene minden egyes részlete magyar motívumokból van fölépítve. Röviddel a zene befejezése után megkezdődött az operett rendes kálváriája. Rossz a szöveg, ósdi, elavult a szöveg, — mondták az igazgatók és bár elismerték, hogy ennél jobb zenét régen nem irtak, mégsem vállalkozott egyik sem, hogy uj szöveget irat a zenéhez. Az összes magyar színházigazgatók, Janovics Jenő, Bolgár Károly, Komjáthy János, Mariházy Miklós, Palágyi Lajos, Szabó Ferenc, Almássy Endre, Szendrey Mihály és többen csábító ajánlatokat tettek a zeneszerzőnek, ha uj szövegírót tud találni, aki szinpadképessé teszi a muzsikáját. Valamiképen a bécsi An der Wien Theater igazgatója, a magyar származású Karczag Vilmos is tudomást szerzett az operettről s nagyon szerette volna, ha ő fedezi föl a második magyar Lehár Ferencet. Fichtner ekkor érintkezésbe lépett a budapesti színházi ügynökségekkel s most már remélhető, hogy az operett hamarosan előadásra kerül. Egyik szegedi ujságiró-kollegánk, akinek már több irodalmi sikerben volt része, próbálkozik meg, hogy a színházigazgatók megbízásából a szenzációs zenéhez nívós szövegel ir^W. üteméi-