Délmagyarország, 1910. július (1. évfolyam, 34-60. szám)

1910-07-28 / 57. szám

1910 Julius 28 DÉL MAGYARORSZÁG 13 Mindennemű legolcsóbb beszerzési forrása Jutkovics Géza és szénlglCTe II I111. Árjegyzék ingyen és bérmentve Előre! te Vigyázz! Előre! ÉS TÁRSA Illil-Éll a legolcsóbban beszerezheti mindenki kedvező' részletre a legjobb varrógépei, kerékpárt és beszélőgépeket. 25 cm nagy hanglemez 2'50 K. A legújabb felvételek: Ujjé s ligetben! Weisz Adsi. stb. kuplék. Telefon 50. Nagy uiertionikai javiíó-miiliBly. Specíeí iráflépjQvlíá-mühelv hűién vezetéssel Árjegyzék ingyen és bérmentve S? í S3 ' m s fS Az igazságtalanság. Irta Balázs Béla. Czeke Samu okleveles középiskolai tanár volt és immár husz éve tanította a"vásárhelyi állami főgimnáziumban a görög és latin nyelvet. Czeke Samu régebbi természetéről (mert ő mostanában nagyon megváltozott ós éppen erről szól a történet) — mondom, régebbi természetéről nagyon keveset lehet beszélni. A tanári szobában a láthatatlan embernek hivták, mert ugy tudott járni-kelni, beszélni, avagy hallgatni, hogy soha senki sem vette észre. Ha konferenciák alkalmával a névsorolvasás az ő nevéhez ért, mindig fordult néhány fej meglepetve a kis, gömbölyű láthatatlan felé. Ez talán azért is volt, mert Czeke Samu olyankor mindig elpirult és különös trémás hangon mondta a „jelen"-t. Tudniillik ő nagyon komolyan vette tanári hivatását. őt a zöld asztal látása mindig áhítattal töltötte el, sőt a zöld posztó tapintása különös borzongó gyönyörűség volt neki. És ha dr. Ormosi igazgató ur a tanárok szent, nagy és felelősségterhes hivatásáról beszélt, a jövendő nemzedékről, mely az ő kezeikben van, akkor Czeke Samu kék szemei mindig nedvesek lettek a lelkes meghatottságtól és titkos szorongás fogta el, hogy ő minderre méltatlan. Pedig erre oka nem volt. Hiszen szemmelláthatóan megbecsülték és dr. Ormosi igazgató ur talán senkiben sem bizott annyira, mint benne. Hiszen majd mindennap azt mondta neki: — Jöjjön be, Czeke, óra után az irodába. Hiába, csak magára lehet valami komoly munkát bizni. Jóformán az egész irodát ő végezte. És nem mintha az igazgató ur kivételt tett volna vele. A többi tanár éppen ugy rábízta gyakran legfontosabb ügyeit: — Jobban tudod te ezt megcsinálni, Samu pajtás, mint én, — mondták. Sőt egyik-másik még a gyakorlatai javítását is rábízta. És ha olykor ugy felhalmozódott munkája, hogy alig birta, hogy sietni kellett és erőltetni, akkor Czeke Samu mellében különös melegség támadt. A cselekvés izgalmát, a tett lázát érezte ő akkor. Kék szemei csillogtak. — Ilyen az élet, — mondta. — Dolgozni kell. Dolgozni. Este pedig a felesége előtt még fáradtabbnak tüntette magát, mint amilyen volt. Önelégült lihegéssel eresztette magát a karosszékbe, mondván: — Nem kis feladat az, tanárnak lenni. Nem kis feladat. Nehéz munka. Felelősségteljes kötelesség. Czeke Samu szerette ezt a szót. Volt még néhány ilyen szó, melyet kedvelt. A kolléga szót is nagyon gyakran használta, mindig hangsúlyozva. Ha pedig lopva állampolgárnak nevezhette magát, ezt rangnak, méltóságnak érezte. Sőt az is előfordult néha, hogy feleségét otthon Cecíliának szólította. Idegenek előtt csak Cili volt, sőt négyszemközt is, rendesen. Mert Czeke Samu valami homályos érzéssel tisztelte ezt a nevet és titkon méltatlannak érezte magát rá. Szégyelte Ceciliának szólítani élettársát. Valamint volt a feleségének egy suhogó, piros selyemruhája, melylyel különös módon épp ugy volt mint a Cecília névvel. Tulajdonképpen büszke volt rá, de bizonytalan, szorongó érzés fogta el, ha az asszony fölvette. Kivált asuhogás nyugtalanította. Mégis, mindent összevetve, Czeke Samu boldog embernek volt mondható. Történt azonban, hogy egy keddi napon, a tízórai szünetben, dr. Ormosi igazgató ur egy szürketáblás füzettel jött be a tanári szobába ós feketekarimás pápaszeme mögött mélygondu komolyság sötétlett. (Ezzel a feketekarimás pápaszemmel gyakran álmodott Czeke Samu.) — Czeke ! — kiáltotta, másoknak is szóló, jelentős hangon az igazgató ur. — Hol van Czeke? — Itt, kérem alássan, igazgató ur. Itt vagyok. Menjek be óra után az irodába? Az igazgató különös érdeklődéssel nézte végig. — Mondja, Czeke, olvasta már az uj rangsorkimutatást ? — Nem, igazgató ur. Délután rögtön el fogom olvasni. — Nézze. Dr. Ormosi fölcsapta egy helyen a füzetet és a baloldali lapon Czeke Samu nevére mutatott. — Igen, kérem alássan, — mondta Czeke kissé bizonytalanul. Azonban a kollegák akik a „rangsor-kimutatás" szóra mind gyorsan odasereglettek, rögtön látták, miről van szó. Ők mind kivülről tudták a rangsort, ők, ha valahol meghalt egy tanár, annak nevét két piros vonallal gondosan áthúzták a füzetben. Most általános fölháborodás tört ki közöttük. — Nyolc helylyel hátrább tették Czekét. Sőt tulajdonképpen kilenccel. Hallatlan. Miért? Ez rávall a minisztériumra. Ilyen igazságtalanság. Egy, sőt talán két év veszteséget jelenthet. Arculcsapása a törvénynek. Hallatlan igazságtalanság. Ilyen kiáltások hallatszottak össze-vissza és a tanári szobában valósággal forró lett a levegő az izgalomtól. Dr. Ormosi igazgató ur előkelő nyugalommal várta ki a hatást. Czeke Samu szívdobogást kapott. — De talán csak nyomdahiba? — jegyezte meg a matematika tanára. — Nyomdahibara fenét! — kiáltotta a magyar tanár. — Ismerjük a minisztériumot. Hát Süli Géza nem ugy járt? Hogy elnyomták, mert féltékenyek voltak a tehetségére. Hát velem nem ugy akartak tenni a cikkeimért? Itt szenvednék én, vidéken? Az igazgató ur végül különös, bizalmas szemhunyorítással fordult Czekéhez: — Mondja, nincs magának valami ellensége a minisztériumban ? Czeke Samu szédült. — Én-éa-nekom? Nem ismerek senkit. Én nem tudom. Az igazgató ur titokzatosan mosolygott. — Azt sohse lehet tudni. Különben ne féljen. Mindenesetre megfolyamodjuk a dolgot. Jöjjön be óra után az irodába. Már majdnem féltizenegy volt, mikor Czeke belépett a negyedik osztályba. A fiuk csodálkozva, fürkésző kíváncsisággal néztek rá és csendesebbek voltak, mint másfkor. Czekét különös, magaérző izgalom fogta el. Hangosabban és kurtábban beszélt, sőt óra végén egy fiút csekély okért kiutasított az osztályból. Otthon beereszkedvén a karosszékbe, azt mondta a feleségének: — Cecília. — Az asszony rögtön letette a tányérokat. — Cecilia, nem kis föladat tanárnak lenni. Felelősségteljes kötelesség, És mégis igazságtalanság éri az embert. Tudod-e, hogy nyolc, sőt tulajdonképpen kilenc helylyel hátrább tettek a rangsorban. Valami ellenségem lehet a minisztériumban. Süli Gézával is igy tettek. Féltékenyek voltak a tehetségére. Az asszony csodálattal vegyes félelemmel tekintett urára. — Borzasztó. Ellenséged van a minisztériumban. Én mindig gondoltam, hogy nem fizetik meg eléggé a te munkádat. Czeke Samu egész délután és egész este karbafont kezekkel járkált szobájában. A gyakorlatokat sem javította ki. Karbafont kezekkel járkált és alig látható szőke szemöldöke mély ráncba húzódott össze. Tehát vele igazságtalanság történik. Neki ellenségei vannak. Agyában homályos és határozatlan kétkedés bontakozott ki lassan, mint egy misztikus, sötét virág. Talán nem minden ugy van rendben, ahogy van? Vacsoránál a felesége azt mondta: Fröhlíchné már régebben hallotta, hogy neked nagy ellenségeid vannak a minisztériumban. Derkainó azt mondja, hogy az ő urának is. Az ő urát is elnyomják. Azért nem került be a kaszinó-választmányba. — Engem nem is jelöltek. — Mondta Czeke lassú elmerült hangon. Husz év óta először jutott az eszébe. Mikor behozták az ételt, Czeke homlokáról egy pillanatra lesimult a ránc. De ezt rögtön észrevette. Mert ő jóindulatu, sima homlokán érezte a ráncot. Érezte a bőrén, az agyáig, a melléig érezte vonalát, mint valami láthatatlan kemény karót, melybe fogódzott. Rögtön összehúzta megint szemöldökét. Másnap a tanári szobában is igy járkált, hangos és föltűnő lépéssel. A kollégák mind az 6 esetével foglalkoztak. — Kihasznált szolgák vagyunk, — mondták. — Visszaélnek a türelmünkkel. — Azt hiszed, — súgta oda Czekének a magyar tanár, — hogy a direktor komolyan fog törődni az ügyeddel? Fenét fog törődni! Czeke mindezekre melankolikus, büszke kézmozdulattal felelt. Nem találta még meg az ide alkalmas szavakat. De mikor délben a másik latin tanár gyakorlatokat hozott neki, hogy segítsen javítani, gyanakodva nézte végig. — Bocsáss meg, — mondta. — Most nem érek rá. Sok a gondom. Tanári pályám ügye . . . Egy hét múlva senki sem beszélt többet az esetről. De Czeke homlokáról nem tünt el többet a ránc. Érezte homlokán és a belső érzését is átalakította. Mikor később megint gyakorpoloska-, moly-, sváb- és ruszni - irtó gázfejlesztő anyag. A legbiztosabb féregirtási módszer. Postacsomag utánvéttel 5 kor. • • • • • • "Dia+tr^mi ü/raláarss" Garancia mellett vállaljuk patkányok r d!S\Cíliy"Í\U!ci<3 gyökeres kiirtását. — Patkáng-kolera vegyi szerünkkel, amely bacillust termel és ha egy is evett belőle, akkor a többi is elhullik tőle. Megrendelhető 5 kilogrammos csomagokban 12 kor.-ért, utánvét mellett. Használati utasítás ingyen. VEGYÉSZET! LABORATORIUM BUDAPEST, KOSSUTH LAJOS-UTCA 14-16. SZ. Kérjük eien hirdetésre hivatkozni, msly esetben öt százalék engedményt adunk.