Délmagyarország, 1910. július (1. évfolyam, 34-60. szám)

1910-07-28 / 57. szám

1910 julius 28 DELMAGYARORSZAG 11 (A néptanító és családja.) A szegedi üzlet­vezetőség gavallériájáról szól az alábbi histó­ria. Néhány nap előtt a torontálmegyei Szerb­csanád község nyugdíjazott tanítója feláron való utazásra szóló igazolványt kórt a maga és neje számára. Nyaranta, szünidő alkalmával halomszámra érkeznek az ilyen kérvények az egyes üzletvezetőségekhez, amelyeket mindig kedvezően szoktak elintézni. Nagyon megható lehetett azonban Szerbcsanád érdemes tanító­jának kérvénye, mert azt igazi nagyúri bőke­zűséggel intézte el a szegedi üzletvezetőség. Habár a tanitó csak a maga és a felesége számára kérte az igazolványt, az üzletvezető­ség, jól ismerve a magyar néptanitók családi állapotát, no meg a jövőre való tekintettel is a kedvezményre jogosító igazolványt nagy kö­rültekintéssel a tanitó, neje és — tizenkét gyermeke részére állította ki. Az emigy meg­ajándékozott tanitó most csak azt nem érti, hogy — habár a természet egy gyermekkel sem áldotta meg — miért épen egy tucattal ajándékozta meg őt a szegedi üzletvezetőség­• • • (Szinész-tréfa.) Mintegy két hét előtt vala. melyik budai kis korcsmában vacsorázott egy szűkebb társaság : Csillag Teréz, Márkus Emilia és Rózsahegyiéic. A vacsora elején egyikük egy friss sütetü újdonságot pakkolt ki: Bartosnak, a Nemzeti Színház tagjának fia született. Be­szélgettek erről a családi eseményről, amelyet örvendetesnek szoktak nevezni, valahányszor más famíliájában esik meg. És Rózsahegyi egy­szerre kijelentette : — Csináljunk egy jó tréfát. Bartos kitűnő viszonyban van Krecsányival, akivél viszont én elég rosszban vágyok. Krecsányi korán fekvő ember, este tízkor ágyban van és nincs na­gyobb öröme, mintha jókorát alhatik. írjunk egy táviratot és adjuk föl még áz éjjel" Krecsá­nyinak. Képzelem, hogy dühöng majd az Öreg, ha hajnali háromkör fölverik ezzel a telegram­mal. És azzal már irta is: Krecsányi színigazgató. Bartosnak éjjel fia született. Rózsahegyi. A táviratot vacsora után akarták föladni, de az étkezés a késő éjjeli órákba nyúlt, aztán még számos bolé is következett, ugy, hogy vé­gül megfeledkezett a társaság a pajkos tervről. És amikor végül föltápászkodtak, Rózsahegyiék fáradtan alig várták, hogy hazajussanak. Nem­hogy előbb még táviratot mentek volna föl. adni. Azonban alig váltak meg tőlük, eszébe jutott Csillag Teréznek a távirat. És a két művésznő, Csillag meg Márkus, egyenesen a főpostára hajtatott, ahol „éjjel is kézbesítendő" megjegy­zéssel ezt a kis telegramot adták föl Rózsa­hegyi címére : Bartosnak éjjel fia született. Krecsányi. Reggel négykór kézbesítették ezt a kis bulle­tint Rózsahegyinek, aki a budai kirándulás fá­radalmai után javában aludta az igazak álmát. Persze dühöngött, amikor a távirattal föl­verték. És mert szörnyen restelte, hogy meg­tréfálták, el akarta rejteni a sürgönyt. Amire riszont a felesége gyanút fogott és a mulatság­nak igen viharos folytatása lett a művész intim családi otthonában. Ezen aztán ugy elkeseredett Rózsahegyi, hogy rémes boszura szánta magát. Hirdette fünek­fának, hogy rettenetes boszut vesz, de addig hirdette, amig Csillag Teréznek is eljutott a nesze. A kitűnő művésznő megijedt. Előbb ugy próbált védekezni, hogy meghagyta otthon, hogy se hordárt, se messengert, se távirathordót be ne ereszszenek hozzá, sőt át se vegyék az üze­netet; majd pedig, amikor igy se érezte magát kellő biztonságban, egy szép napon — elutazott. Szökött a boszu elől. Es megbujt a Lidón, ha ugyan tovább nem szökött, amióta ott föl­fedezték. És ha most arról tetszik hallani, hogy Csillag Teréz földkörüli útra indult, ez lesz az oka. Rózsahegyi boszuja elől szökik. * (Hazai és Apponyi.) A Ház folyosóján a mai ülés előtt találkozott Hazai Samu és Apponyi Albert gróf. Természetesen a katonai kérdések­ről folyt a beszéd és a feketeszakállas gróf évődni kezdett Hazaival, aki azonban snájdigul visszaverte a támadást. — Állj föl, kegyelmes uram, — mondta Apponyi — rögtön az ülés megnyitása után és jelentsd ki, hogy az ellenzéknek a hadsereg­ben érvényesítendő nemzeti követeléseket jogosoknak és méltányosaknak tartod. Majd meglátod, milyen ovációban fogsz részesülni. — Nagyon szívesen megtenném, — felelte mosolyogva Hazai, — ha olyan példa volna előttem, hogy ti, amikor kormányon voltatok, szintén tettetek volna ilyen kijelentést ! SZÍNHÁZ, MŰVÉSZ * Kisfaludy Károly emléktáblája. Győr­hői irják: Kisfaludy Károly szülőfalujában a héten a nagy költő emléke legközelebb újból fölelevenül. A szülőházában elhelyezett emlék­táblát mostani helyéről elviszik és a ház utcára nyiló részén emelendő obeliszkbe helyezik el­A leleplezési ünnepélyt Kisfaludy Károly halálának nyolcvanadik évfordulóján, november 21-én tartják meg. * Bajban a kaposvári színészet. Kaposvár jövő szini évadját nagy veszélyek fenyegetik. Az uj színkör építkezéseit olyan huzavonával vezetik, hogy az a kikötött időre nem készül­het el s igy a színészek működésének egyedüli helye a korhadt, régi aréna marad. Balla Kálmán színigazgató jobb hiányában a kopott faaréná­ban való játszásra kért engedélyt a hatóságtól, mely azzal a kikötéssel hajlandó csak az enge­délyt megadni, ha a színigazgató a régi arénát átalakítja, ós peüig a saját költségén. Minthogy az átalakítási munkálat kétezer koronába ke­rülne s minthogy Balla igazgató, aki ezidö sze­rint távol van, még nem nyilatkozott a hatóság határozatára vonatkozólag, nincs kizárva, hogy Kaposvár az idei nyáron színházi évad nélkül marad. ugy a budapest—temesvári, mint a fiume— nagyváradi vasúti vonal forgalma óriási és e két fővonalon utazik a legtöbb zsebmetsző és sipista. De Szeged város nagy bel- és óriás külterülete egyként kívánja a rendőrlegénység létszámának fokozatos szaporítását. A főkapi­tány előterjesztésével a tanács legközelebb.fog­lalkozik. x Magyarok a brüsszeli nemzetközi kongresszuson. Brüsszslben most fogják megtartani az első nemzetközi közigazgatási kongresszust, amelyen Magyarországról a Vármegyei Tisztviselők Országos Egyesülete részéről és pedig mint előadók és egyesületi kiküldöttek: Vinczehidy Ernő dr Torontál vármegye főjegyzője, Schopf Kálmán Krassó­szörény vármegye árvaszéki elnöke és Buday Dezső dr. egyetemi magántanár, Baranya vár­megye tiszteletbeli árvaszéki ülnöke vesznek részt. x A szegedi építési alap telkei. Lázár György dr polgármester elrendelte az építési­alap tulajdonát képező szegedi telkek újra való fölbecsülését. A becslésre kiküldettek: Bíró Benő helyettes főmérnök, Fajka János főszám­vevő, Csernovics Agenor, Medina Gyula köz­épitészeti tanácstagok, Kiss Gyula, Sáry Já­nos, Csáky Vencel ós Horváth Mihály törvény­hatósági bizottsági tagok. s Adóhivatali kinevezések. A pénzügy­miniszter a dévai adóhivatalhoz Müller János titeli adóhivatali gyakornokot adóhivatali tisztté ideiglenes minőségben; Elekes Lajos Imre sza­badkai lakost a zsombolyai adóhivatalhoz segélydiias adóhivatali gyakornokká nevezte ki. s A szegedi rendorlegénység szaporítása. Somogyi Szilveszter dr főkapitány szerdán föl­terjesztést intézett Szeged város tanácsához, hogy ebben az évben tizennégy emberrel szapo­rítsa a szegedi rendőrlegénység létszámát. A főkapitány hat első és hat második osztályú rendőrt, meg két uj örsparancsnokot kér. A fölterjesztésnek az az indoka, hogy a mostani száztíz rendőr nem képes ellátni a közbizton­sági szolgálatot. Különösen a két vasúti állo­más őrszemélyzete volna megerősítendő, miután KÖZOKTATÁS 4- Cj iskola a Baktóban. A szeged-város­széli Baktóból szerdán nagy küldöttség tisz­telgett Lázár György dr polgármesternél kérve őt, hogy Baktóban építtessen még egy elemi iskolát; A polgármester a kérelem értel­mében átiratot intézett a város tanácsához. + Áthelyezés. A kereskedelemügyi minisz­ter S. Hoffer Imre temesvári ipari szakiskolai tanárt saját kérelmére a szegedi felső iparisko­lához áthelyezte. Ara 1 és 2 kor. HA ŐSZÜL A HAJA használja a FRANKL-fóje H A J I F J I T O T Ara 1 és 2 kor. o iiojot nem festi, iionn annak ereűBtj ftaral Kopható : C FRANKL ANTAL •ja vissifl. aYúgysier­Feisöváros, SZEGEDEN, Szt. György-tér. 1 APRÓSÁGOK. Franki Móric titka. Frantci iforie, a zseniális és világhírű fejszámoló, Nagyváradon tartózkodik most. Ott fölkereste egy hírlapíró és beszélgetést folytatott' vele annak a bámu­latos fejszámolásnak titkairól, amelylyel annyi mindenfelé ejtette bámulatba .Franki az embe­reket. A többi között ezeket mondta a hírne­ves -felszámoló: . — Egyszerű az én dolgom. Kulcsokkal szá­molok, amelyeket laikusok bajosan, jó mate­matikusok könnyen használhatnak. Ilyen kul­csom több van már, mint négyszáz. Azt a kul­csot, amelyet a kilencszáztól ezerig terjedő számok önmagukkal való szorzására használok, Amsterdamban találtam fel. Nem volt lakásom, nem volt pénzem, egy éjszakát a kikötőben sé­táltam keresztül és folyton számokról gondol­koztam. Akkor jöttem rá. De ón nem vagyok elméleti matematikus. Ha rájövök egy-egy ilyen számolási fogásra, én csak tudom, hogy helyes, de a helyességet nem tudom bebizonyítani. Képzett matematikusok félórákig utána szá­molnak és kimutatják tudományos alapon, hogy helyes. — Más irányban is ilyen óriási módon ki­fejlődött a memóriája? — Nem. Ez a legérdekesebb, hogy még a matematikában is csak a müveletek elvégzé­sénél. Nyelvekre egyáltalában nem emlékszem. Magyar származású fiu' vagyok, az anyanyel­vem a magyar, de hosszú németországi tartóz­kodásom alatt majdnem egészen elfelejtettem magyarul. Arcokra, nevekre már inkább emlék­szem, de nem feltűnő módon. Az én memóriám általában igen érdekes kérdése a lélektani or­vostudománynak. Figyelmébe ajánlom önnek azt az érdekes fejezetet, amelyet a nagy Lonibroso az én fejemrői irt hires könyvébón. Hosszú időn át tanulmányozta az emlékező te­hetségemet Wundt Vilmos is, a hires psicholó­gus, továbbá Poincarré, a párisi Sorbonne pro­fesszora is: De a tudósok valamennyien meg­fejthetetlen rejtély gyanánt néztek. — On tehát egyáltalában nem prodnktiv elme? — Ezt a kérdést nem először hallom. Én szinésztehetséget érzek magamban, uram. Bo­londja vagyok a színháznak és a világ minden élő színésznagyságát láttam már. A legnagyobb müvé.sz-zseninek Kainz Józsefet tartom és mindig érzek magamban valami késő vágyódást a színpad után. Bármelyik klasszikus drámából oldalakat tudok önnek hiba nélkül elmondani. De az én sorsom el volt döntve. Az 1880. év május 4-én léptem föl először. Öt éves ccoda­gyermek voltam és mikor az apám egy óra hosszat produkálta a tehetségemet a közönség előtt, el volt végezve a pályám.

Next

/
Thumbnails
Contents