Délmagyarország, 1910. július (1. évfolyam, 34-60. szám)

1910-07-26 / 55. szám

1910 Julius 26 DÉLM AGYARORSZÄQ 13 Lázár György dr polgármester intézett ezután beszédet a földmivelő néphez. A munkát ünnepelte, melynek gyümölcse elmaradhatatlan és a munkáskezet, amely éltetője ennek az országnak. Továbbá szorgos munkára, józanságra s a munkaadók iránt való bizalomra buzdította a tanyák munkás népét. A polgármester beszédét lelkesen megéljenezték. A beszéd után Bárkányi József fölkérésére Lázár György dr polgármestt-i kiosztotta a Szegedi Gazdasági Egyesület kasza-, kenclő és egyéb értékes jutalmait a következő aratómunkások között: Körösi András, Kovács Hártyás, Farkas Józsei, Csűri Miliály, Gajdacsi István, Nagy István, Vetró Mihály, Farkas György, Gyenes Imre, Dékány Ferenc, Körösi Erzsébet, Csűri Mária, Fehér Julianna, Német Rozál, Csíkos Etel, Kovács Anna, Kovács Rozál, Farkas Erzsébet, Gyenes Piros ós Szilasi Annának. Az ünnepély után Vadász Lajoa rendőrkapitány ebédet adott a városi vendégek tiszteletére, melynek folyamán Fajka Lajos dr azt a férfiút, kinek élete maga az örök munka: Lázár György dr polgármestert köszöntette megjelenéseért a tanyaiak nevében, Gróf Dezső pedig a vendégszerető házigazdára, Vadász Lajosra ürítette poharát. Délután az aratómunkások részére táncmulatság volt, mely a késő éjjeli órákig tartott. Az Alsótanyaí Gazdasági Egyesület ünnepére Kelemen Béla dr képviselő, Gerle Imre dr, Kószó István dr s többek társaságában vasárnap délelőtt ment ki. A Szegedi Gazdasági Egyesület részéről jelen volt Bokor Pál gazdasági egyesületi elnök, polgármester-helyettes is. Papp István, Magyar Péter, Ábrahám Tandari Antal, Dobó János, Volford .Ádám vezetése alatt küldöttség fogadta útközben az érkezőket, akikhez Papp István intézett üdvözlő beszédet. Erre Kelemen Béla dr válaszolt. Dobó József tanyáján az udvarban fölállított sátorban Tökölyi Károly kegyesrendi tanár mondott misét, azután megszentelte az ott kazalba összerakott búzát. Mise után az egyesület tiz aratómunkást és tiz marokverőt ajándékozott meg aratóeszközökkel; Bokor Pál intézett ezekhez beszédet, az egyesület pedig megvendégelte őket. Az ünnepséget Papp István elnök nyitotta meg, az alkalmi beszédet pedig'Kószó [stván dr mondotta. Délután népünnepélyt tartott az egyesület, amely négy óra után nyert befejezést és kellemes szórakozást nyújtott a tanyavilág népének. (—) Szeged város vámdijszabályzata. A belügyminiszter értesítette Szeged város törvényhatósági bizottságát, hogy a város vámdijszabályzatát, a kereskedelemügyi miniszter véleménye alapján, határozatlan időre meghosszabbította. Az uj díjszabályzat most kerül kormányhatósági jóváhagyás alá. (—) A Magyar Tisztviselők Takarékpénztára tegnap délelőtt Budapesten rendkívüli közgyűlést tartott Leypold Kornél királyi tanácsos, pénzügyigazgató elnöklésével. Keleti Lajos vezérigazgató terjesztette elő az igazgatóság jelentését, mely szerint a kibocsátott nyolcvanezer darab kétszázötven koronás névértékű részvény teljesen befizettetett, azonkívül további húszezer darab részvényre történt túljegyzés. Indítványozza, hogy az ujabb kétmillió korona értékű részvények darabonkint 250 korona névértékben, 268 koronás árfolyamon hozassanak forgalomba. A közgyűlés elfogadta az indítványt. A vezérigazgató bemutatta továbbá az 1910-iki félévi mérleget, mely szerint az igazgatóság csaknem kizárólag a jelzálogüzletet kultiválja s ez a részvénytőkének tizenkét és fél százalékos kamatozását eredményezte, a tartalékalapnak ötvenezer koronás dotációján kívül. (—) Bővitik a szegedi vágóliitlat. Szeged város közgyűlése legutóbb engedélyezte a vágóhíd kibővítéséhez szükséges összeget. A bővítési munkákat még az idén meg kell kezdeni s be is kell fejezni. A város tanácsa a vállaiatra megtartott versenytárgyalás eredményéhez képest a kibővítési munkák végzésével az Ottovay és Winkler szegedi épitővállalkozó-céget bizta meg. (—) A hortobágyi sáskák. Furcsa pör indul meg a közeljövőben Debrecen városa és az állam között. A pört a földmivelósügyi minisztérium fogja alkalmasint megindítani Debrecen ellen, mert a város nem akarja megfizetni az államnak azt a harminchétezer koronát, amelyet a hortobágyi sáskairtás költségei fejében követelnek. Mintegy öt éve, hogy a Hortobágyot a marokkói sáska milliárdjai lepték el s pár hét alatt elpusztították a hatalmas puszta legelőjét, A következő tavaszszal az Országos Rovartani Állomás előterjesztésére megkezdték a sáskairtást, mert attól lehetett tartani, hogy a sáska az egész ország termését elpusztítja. Őt évig tartott, amíg a veszedelmes rovarokat teljesen kiirtották s tavaly Darányi volt földmivelósügyi miniszter törvényjavaslatot terjesztett a képviselőház elé, amelyben az foglaltatott, hogy a sáskairtás költségeit felerészben Debrecen városa, felerészben azok a földbirtokosok viseljék, akiknek földjén az irtás történt. Ezt a törvényt sérelmesnek találta Debrecen városa s nyomban föl is irt ellene, de az állam, tekintve, hogy a törvényjavaslatot megszavazták, követeli a harminchétezer koronát. Debrecen ujabb föliratot intézett most a kormányhoz, melybon a fizetést megtagadja s kijelenti, hogy nem fizet, sőt szívesen megy a bíróság elé, mert a kormány a város fölhívása nélkül végeztette a sáskairást, melyre különben országos érdekből szükség volt. (—) A petróleum-tröszt. Romániában. Alig egy hete került nyilvánosságra, hogy a Standard Oil Co. tárgyalásokat folytat a Deutsche Bank-kai a Steaua Romana átvétele céljából. Most ujabb szenzációs tárgyalások híre pattant ki. A Standard Oil Co. át akarja venni a Schaffhauseni Bankverein, azaz az Internationale Bohrgesellschaft romániai petróleumvállalatait. Elsősorban a Regatul Romaná-t. Erre a hirre a Schaffhauseni Bankverein részvényei rohamosan emelkednek a berlini börzén. Hogyha ez a két tranzakció létrejön, ugy az amerikai tröszt egy csapásra a kontinens legnagyobb petróleumvállalatát szerzi meg. A két társaság alaptőkéje együtt száztizmillió frank, belértékük azonban még nagyobb. A Steaua Romana campinai finomítója a legnagyobb a kontinensen, a Regatul Romana petróleumterületei pedig híresek gazdagságukról. Érdekes, hogy a Regatul Romana, amely két év előtt még hetven százalék osztalékot fizetett, az elmúlt évben, a nagy versengés következtében, csak kilenc százalékot tudott fizetni. (—) Országos gazdagyiilés Nyíregyházán. A Magyar Gazdaszövetség Darányi Ignác elnöklete alatt az ország legkiválóbb gazdavezéreinek részvételével az idén Nyíregyházán szeptember huszadikán tartja gazda-nagygyülését. (—) Az alsótanyai állatvásár. Megírtuk, hogy a földmivelósügyi miniszter nem engedélyezte a szeged-alsótanyai állatvásárt. Somogyi Szilveszter dr főkapitány ezt ma hivatalosan is bejelentette a tanácsnak, mely az összes felebbezőket értesiti a miniszter elutasító határozatáról. Az alsótanyai közigazgatási központon hetenkint kétszer van rendes hetipiac, amikor baromfit is szabad árusítani. Árjegyzék ingyen és bérmentve Bt Előre! Vigyázz! Előre! KLEIN ÉS TÚRSA ÍHÜ-Éil a legolcsóbban beszerezheti mindenki kedvező részletre a legjobb varrógépet, kerékpárt és beszélőgépeket. 25 cm nagy hanglemez 2*50 K. A legújabb felvételek: Ujjé 0 ligetben! WGÍSZAdéi, sfb. kuplék. Telefon 51. Nagy meehoníKpi jovitó-iisly. SpBÉlirósépjovi-niöiiely Küion vezetéssel Árjegyzék ingyen és bérmentve 15 darab nagyon szép eladó Teleky-ijtca 13. REGÉNYCSftRNOK. Walter Schnaffs kalandja. Irta Guy de Maupassant, I. Mióta a megszálló sereggel francia földön járt Walter Schnaffs a világ legszerencsétlenebb emberének tartotta magát. Termetre kövér volt, a tartós járás kifárasztotta, örökösen zihált 8 borzalmasan sokat szenvedett kövér lúdtalpa miatt. Egyebekben békés és jóindulatu fiu volt a legkevésbbé sem becsvágyó vagy szangvinikus atyja négy gyermeknek, kiket imádott, s férje egy fiatal, szőke asszonynak, kinek becézgetésót és szeretetteljes gondozását kétségbeesett vágyakozással szomjazta minden este. Szeretett későn kelni és korán feküdni, jól ós megfontolt lassúsággal szokott enni, s esténkint szívesen megivott néhány korsó sört a sörmérésben. Egyébként az volt a nézete, hogy ami jót az élet csak nyújthat, ezzel együtt el is tűnik, s ezért szive mélyén rettenetes ösztönszerű, de egyúttal egészen indokolt gyülcilettel viseltetett az ágyuk, puskák, revolverek és kardok, de különösen a szuronyok iránt, mert érezte, hogy ezzel a fürge fegyverrel nem tud oly ügyesen bánni, mint azt terjedelmes testének védelme megkívánná. És midőn az éj beálltával köpönyegébe burkolózva ledőlt hortyogó bajtársai mellé a földre, rendszerint sokáig gondolt otthonhagyott övéire s azokra a veszedelmekre, melyek ő rá várakoztak. Ha elesik, mí sors vár a kicsinyekre? Ki fogja őket táplálni ós fölnevelni? Hisz már most is szükséget szenvedtek, noha tetemes adósságokba döntötte magát, hogy távollétében ne legyenek pénz nélkül. És Walter Schnaffs ilyenkor keservesen zokogott. Ütközet előtt a térdei mindig remegtek a gyengeségtől, ugy hogy legszívesebben a földre vetette volna magát, ha nem tartott volna attól, hogy akkor az egész hadsereg végigtipor rajta. Ha pedig a golyók fütyürésztek körülötte, égnek állt minden hajaszála. Hónapok óta élt igy félelem és rettegés között. A hadteste Normandia felé vonult: egy szép napon aztán egy kis csapattal kiküldték a terep kikémlelésére. A környéken minden csendes volt s mi sem mutatott arra, hogy a legcsekélyebb ellenállás készülne. . A poroszok tehát nyugodtan leereszkedtek egy kicsiny völgybe, melyet mély szakadékok szeltek keresztül-kasul, mikor hirtelen sortűz dördült el, mely mintegy husz embert leterített közülük. Nyomban azután egy csapat franctireur törtetett elő egy kicsiny, alig tenyérnyi ligetből s felszuronyozott puskával rájuk rontott. Walter Schnaffs eleinte mozdulatlanul állt s meglepetésében még a menekülésre sem gondolt. Azután ellenállhatatlan vágy fogta el, hogy elillanjon, de még jókor eszébe jutott, hogy a sovány franciák elől, kik ugy ugráltak feléjük, mintha kecskenyáj közelednék, csak tesnősbékamódjára tudna cammogni. Ekkor mintegy hat lépésnyire maga előtt galyakkal, bozóttal és száraz lombokkal tele mély árkot pillantot meg s összezárt lábakkal, vaktában beleugrott, mint ahogy az ember valamely hídról bele szokott ugrani a folyóba. Mint a nyil lövellt keresztül az iszalagok és ágak tömkelegén, melyek véresre sebezték kezét ós arcát s végül nagyzuhanva leült az árok ágyát képező kődarabokra. Mikor szemét újból kinyitotta, a lyukon keresztül, melyet esése ütött, meglátott egy darab eget. Ez a lyuk még árulójává lehetett s ezért nagy óvatosan és négykézláb a lombtető alatt tovább kúszott, lehetőleg minél messzebb a színtértől. Azután megállt s a magas, száraz fűben újra leült, nyul módjára a hátsó lábaira. Egy ideig még lövéseket, lármát, jajgatást hallott. Azután egyre tompult a csatazaj, végre egészen elhalt. Minden elcsendesült. Hirtelen valami kúszni kezdett feléje. Rémülten felugrott. Kis madár volt, mely ráült egy galyra, miközben megzörgette a száraz leveleket. Walter Schnaffs szive még egy órával később is hevesen dobogott. Azután leszállt az éj és megtöltötte az árkot sötétséggel. A katona töprengeni kezdett. Mit tegyen V Mibe kezdjen ? Keresse-e föl a csapatát? .. . De mikép? És hol? Aztán folytassa ezt a rettegéssel, borzalommal, fáradsággal és szenvedéssel tele rettenetes életet, melyben a háború kezdete óta része volt? Nem, ehhez nem érzett elegendő bátorságot! Immár híján volt annak a kitartásnak, mely a menetelések s minden egyes perc rémületének elviselésére szükséges. De hát mit tegyen? Csak nem maradhatott ebben az árokban, itt várva be az elenségeskedések beszüntetését 1 Valóban nem. Méi> ha el