Délmagyarország, 1910. július (1. évfolyam, 34-60. szám)

1910-07-24 / 54. szám

1910. évfolyam, 54. szám Vasárnap, julius 24 RSzponti szerkesztőség és Kiadóhivatal Szeged, 11 c=a Korona-utca 15. szám 1=3 Budapesti szerkesztőség és kiadóhivatal IV., c=a Városház-utca 3. szám =3 ,, ELŐFIZETÉSI AR SZEGEDEN: egész évre . K 24'— félévre . . . K 12'— negyedévre. K 6'— egy hónapra R 2'— Egyes szám ára 10 fillér ELOFIZETESI AR VIDEREN: egész évre . K 28-— félévre . . . R 14 — negyedévre . R V— egy hónapra R 2'40 Egyes szám ára 10 fillér 1» TELEFON-SZÁM: Szerkesztőség 835 1=3 Riadóhivat«! 83« Interurbán 835 , 1 Budapesti szerkesztőség telefon-száma 128—tl Kiállítás Szegeden. Lázár György, Szeged város kiváló, közbecsült polgármestere kétségkívül nem fog megfeledkezni óriási elfoglaltsága közben sem az 1914-re tervezett szegedi országos kiállítás előkészítéséről. A természetszerűleg született és hamar népszerűvé vált nagy tervet nem kell immár félteni a meghiúsulástól, annál inkább sem, mert hiszen e város gazdasági és társadalmi életének minden egyes faktora át van hatva attól a vágytól, hogy alkalmunk legyen minél szebbet, dicsőségesebbet és hasznosabbat produkálni. Mégis, ugy gondoljuk, nem árt, ha a kiállítás ügyét mostantól kezdve állandóan napirenden tartjuk, ha a legkülönbözőbb nézőpontokból foglalkozunk vele, ha dédelgetjük, neveljük és erősítjük a fontos esemény eszméjét. Egyetértéssel és rajongó gondossággal, mint egy munkás család, amely életbevágó dologra készül. Ünnepélyes az a perc, amelyben már komolyan lehet és kell beszélni a szegedi országos kiállításról és amely perc elkövetkezett. Az első önmagunk iránt való kötelesség, hogy konstatáljuk : bizony Szeged város az ipar és kereskedelem tekintetében nem áll azon a fokon, ahova jutnia eddig kellett volna. Intézményeket, népességi viszonyokat, továbbá a helyzetből következő konjunktúrákat tekintve, csupán a váza, Olga esete. Irta Göndör Ferenc. Olga tizennyolc esztendős volt és ínég egyetlen szerelmet sem élt át. Az Olga-féle leányoknál nehezen megy a szerelem; nincs idő és bátorság hozzá. Amikor az embernek szegény szabó az apja és négy kis testvére is van, bizony akkor nem igen nyílik alkalom valakire szemet vetni. Olgáék nagyon szegények voltak, a napi szükségleteket csak súlyos küzdelmek árán szerezték meg. Lakásuk sziik és piszkos volt, Olga hiába takarított folyton, a 'gyerekek rendetlenkedtek, nem lehetett tisztán tartani. Olgának ez nagyon fájt, mert ezekbe a primitív viszonyonba sehogysem illet az ő idegesen finom egyénisége. Négy polgárit és egy kereskedelmit járt, kellő olvasottságra tett szert és minden tekintetben komoly Intelligenciával rendelkezett. Valami forró vágy égette folyton egy kis fizikai tisztaság után. Kikívánkozott a környezetből, amelyet megutált, mivelhogy a szó szoros értelmében fojtogató volt otthonának levegője. Az iskolákat is azért végezte el nagy ügygyelbajjal, hogy bejuthasson valami irodába pénzt keresni; enyhüljön kissé odahaza az élet. De borzasztóan szerencsétlen volt. Nem tudott állást kapni, nem is igen ajánlkozhatott, mert soha még egy tisztességes ruhája nem volt. És mennyi ember él a földön, akiknek egy öltözet rendes ruháján múlik a szerencséjük. Akiknek sohasem volt még egy öltözet rendes ruhájuk és akik e miatt nem birnak semmihez hozzájutni. Mennyien élnek ezen a földön olyanok, akik epedve váríák az első jó ruhát . . . a keretei vannak itt meg annak a virágzó, gazdagodó és boldog életnek, amiért dolgozni akarunk. Egy életerős, meg nem fertőzött, az árvíz szomorú csapása után ujjáalakult organizmus, de amiben nem kering elég frissen, elég kedvvel a vér. Az okaira könnyen ráakadhatunk ennek az állapotnak. Szeged vidékén a foglalkozási ágazatok primitív formája, az őstermelés dominál. Ez pedig rendkívül konzervatív, valósággal évszázadok kellenek ahoz, hogy az iparba és kereskedelembe belekapcsolódjék, hogy ne vetélkedő és káros munkának tekintse azokat, hanem a saját maga kiegészítésének. Ezt a kapcsolatot kell keresni és megtalálni Szegednek és a délvidéknek igazi produktivitása érdekében. A legnagyobb elismerés és méltánylás hangján kell szólnunk Szeged város mostani vezetőinek működéséről, akik minden módon rajta vannak azon, hogy a város fejlődjék és virágozzon. Ők, élükön Lázár Györgygyei, gondoskodni fognak majd a tervezett országos kiállítás minél teljesebb sikeréről. Mi általánosságban foglalkozunk ez alkalommal a kiállítás várható hasznaival. Elsősorban is, mint ilyenkor mindig, az idegenforgalomból hárul majd Szegedre erkölcsi és anyagi haszon. Szükséges, hogy az ország és a külföld közönsége megismerje a második magyar várost, annak becsületes néOlga gyötrő erővel érezte a szerencsétlenségét és égette a testét a kopottsága. Ha az utcára ment, félszegen, gyáván lépdelt, megijedt minden ismerős arctól, összerezzent minden megszólításra: azt hitte, mindenki az ő gyűrött, ócska ruháját nézi, amelynek rojtos a szegélye. Hogy mert volna hát ő ebben az örökös rettegésben egy fiatalemberre ránézni! Érthető tehát, ha Olga tizennyolc esztendős kora ellenére szerelemre még nem gondolt. Hiszen még sohasem volt egy tisztességes ruhája. Történt azután, hogy Olgára rámosolygott a szerencse. Állást kapott. Belekerült egy nagy üzlet irodájába. Boldogságos érzéssel foglalta el a hivatalát. Egyelőre csak negyven korona havi fizetése volt, de megjött az első jó ruha és tizennyolc esztendős leányszivében kivirágoztak az álmok. Szédületesen nagy perspektívák nyiltak meg előtte, gazdag képek zajlottak az ágya fölött, tündöklően szép volt a nagy jövő: fehéren, hullámozva jön a tisztaság. Ragyogó kedvvel járt be mindennap az üzletbe. Vézna, törékeny teste kiegyenesedett, arcának szubtilisan finom vonalai határozott, energikus kifejezést öltöttek. Egyszerre kitűnt, amit senki sem vett eddig észre, hogy Olga kellemes arcú leány. Szorgalmas volt, dolgozott kitartóan, ambíciója uj és uj területeket biztosított neki a munkában. Az első három hónapban megállapította a cég, hogy Olgának föltétlen talentuma van és az iroda nagyon hasznos alkalmazottat nyert benne. És a cég méltányos volt. Az iroda vezetője a cégfőnök huszonnyolc éves fia volt: ismert zseniális üzletember. pét és gyönyörű külsőségeit, amikre igazán büszkén mutathatunk. Nem a lokálpatriotizmus, hanem a szép szeretete tölt el előre örömmel bennünket annál a gondolatnál, hogy ezren még ezren fogják járni a Stefánia-teret, a Széchenyi-korzót s mindazokat a lelkűnkhöz nőtt helyeket, amikhez foghatót messze földön nem lehet találni. Az ünnep láza lepi el majd a várost. Sok-sok vendégünk lesz minden tájról, akik elszéledvén, viszik szerte a kedves emlékünket és portálják a jő hírünket, Maga a kiállítás természetesen az egész ország gazdasági életének kivonata és mint ilyen, beláthatatlanul kitűnően fog gyümölcsözni. Meg fogják tekinteni a legtökéletesebbet, amit Szeged munkája produkál s evvel szemben az itteni ipar és kereskedelem szintén tanulni fog. Elrejtett, kamatozatlanul heverő tőkék előkerülnek, mert tulajdonosaik a kiállítás alkalmával közvetlenül fognak meggyőződni arról, hogy a munkába való befektetés busás eredményeket hoz. A föld szerelmesei a <jsodákat meglepetéssel fogják tapasztalni, hogy nemcsak a határban érik az élet, de talán még ízesebb, még fehérebb az a kenyér, amely ott terem a gyárakban, a boltokban és a műhelyekben. Ez pedig szintén a vállalko. zási kedv föléledését fogja eredmé. nyezni ős Szeged szorosan és elválaszt. Az egész nagyszabású üzlet minden terhe az ő vállára nehezedett. Vaskezekkel fogta össze az ezer irányba szerte ágazó szálakat. íróasztala mellől káprázatos energiával vezetett, dirigált az irodai és üzleti alkalmazottaknak, munkában megőszült édesapjának, mindenkinek. Ez a maradhatósan sápadt, kissé torz arcú fiatalember ellenállhatatlan biztossággal kormányozta a dolgokat, szellemének leigázó, terrorizáló erejével mindenkit a maga hatalma alá gyűrt. Ez az ember, a maga csalhatatlan látású, kitűnő szemével csakhamar észrevette, hogy Olga becses munkaerő, akiből valamikor még szellemi munkása is lehet az »üzletnek. Az ötödik hónap elején a szokott rideg szűkszavúságával mondotta Olgának: — Kisasszony, a fizetését hetven koronára emeltem föl. Ez volt az első szava négy hónap óta Olgához ós most sem törődött tovább egy pillanatra sem vele és amikor a leány boldogan mondott köszönetet, ő már egy aktacsomóba mélyedt. Olgának pedig egyre nőtt az önérzete. Most már két ruhája is volt és ő tisztán, frissen járt be naponként az irodába és lázasan dolgozott. Elmúlt a régi félénksége, ruganyos léptekkel lejtett végig az utcán, merészen a szemébe nézett mindenkinek és kezdte észrevenni a fiatalembereket. Lassanként fölfedezte magán, hogy 5 csinos leány, csinosabb, mint sok barátnője. Olgának ébredeztek az ösztönei, kezdte érdekelni az élet. Fiatal főnökét naponta ezerszer megcsodálta. Végtelenül imponált ennek a csúnya és kellemetlen modorú embernek bámulatos , erélye. Miközben számlákat és fizetésre föl-