Délmagyarország, 1910. július (1. évfolyam, 34-60. szám)

1910-07-02 / 35. szám

14 DÉLMAGYARORSZÁG 1910 Julius 2 Ugy-e szép ? Csüggedtség látszott a leány arcán s az aszBzony, ha nem is mondta el, kiolvasta a vonásaiból, hogy most, ebben a pillanatban, semmivé, szürke fosziánynyá válik a kis leány vöiegényimádó, azuros ábrándképe. Az asszony nagyon jól látta barátnője gondolatait: nagyon is rokon volt a meglepettségnek e kábulatba ejtő érzése azzal, amely őt magát már hetek óta kihozza: a bámulás nyomában születik a féltékenység. Nagyon jól látta és a boldogság otthonossá lett a szivében arra a gondolatra, hogy ime más is szenved, az ő könnyei nem szikkadnak föl a magányosságban, hiszen társul szegődik melléje egy leány lelkének nyugalma: annak megelégedettsége zavaros tóvá változott, mert van valaki, akinek nagyobb, gyönyörűségesebb a kincse. Az asszony most megint rosszá lett; az indulatai fölébredtek és most meg nem nyugszanak, csak a. teljes kitomboláskor. Látva a szenvedő és meglepett arcot, megszólalt: — Igen, nagyon szép. Ha az utcán megyünk, minden, de minden nő megfordul utánunk. — Utána? — Igen utánunk ; minden asszony szerelmes az uramba; minden asszony és kósárszám küldik a szerelmes leveleket. Milyen jól mulatunk rajta; mert mind elolvassuk, mielőtt a tüzbo kerülnének. Igazán olyan bolondok ezek az asszonyok. Az asszony most már nem is színészkedett. Kárörvendően nézi a leány fehéredő arcát; a visszatorlás tette ilyen elégedetté, hogy most megboszulhatja magát, amiért az előbb amaz a szánakozásával, a sértés megbocsájtásával fölébe kerekedett. Paula csüggedten hallgatta az asszony magabiró szavait, de amint egyre és egyre inkább megtelt a feje barátnője panegirikus beszédével, mint amikor fölborul az ürömpohár a telhetetlenül, egymás hegyón-hátán szorongó csöppek súlya alatt, megszűnt az izgatottsága és amikor a barátnője annyi gúnnyal beszélt a férjébe szerelmes asszonyok leveleiről, dacos elhatározással, erőszakosan kiverte a fejéből a gondolatait, amelyeket a fénykép látása ültetett a fejébe. Még kényszeredett hangon, de már a merőben idegen hideg érdeklődésével kérdezte: — És ő is szeret? Az asszony megint fölriadt, mint először, amikor boldogtalannak mondták. A lelke sebes részei körül vájkál az idegen, talán ellenséges kéz, de most nem veszítette el az önuralmát, abban a meggyőződésben, hogy ez a leány is egyike férje bolondjainak. — Persze, hogy szeret. — No, ennek igazán örülök. Miért örül? Ugy befelé kérdezte ezt az aszszony. Miért? Nézi a leány arcát, de azon ugyan nyoma sincs a reménytelenség csüggedtségének, inkább a bátorság ült ki az arcára. A leány bátorsága, aki érzi a felsőbbségét, mert nem volt ő még senkié, mert ő még birtokosa a csak egyszer elajándékozható kincsnek. Lopva a tükörbe nézett s azután a leányra. Meghűlt az ereiben a vér; ugy megijedt, amikor barátnőjét sokkal szebbnek találta magánál. Fantáziája továbbműködött; ezzel a különbséggel a nyugtalan vére nem érte be s tovább vizsgálódik. A leány egyre szebb, ő maga folyton csúnyább. Felnyögött és összerázkódott; ujjait fedetlen nyakán csúsztatja, mintha valami láthatatlan, undok férget akarna lesöpörni. Kinzó sejtéseit most megbizonyosodni érezte. Újra belenéz a tükörbe; de már képtelen a gondolkodásra, zavaros szemei előtt összefolyik a kép és a ragyogó ezüstlapról fonnyadt, szomorú szemű, kiszáradt asszony néz reá. Elejtette a tükröt s mintha csak a gondolatai folytatásaként mondaná: — Igen, megcsal, tudom, hogy megcsal. Nem is lehet másként, hiszen ő olyan szép és olyan csúf vagyok én és oly éhesek az asszonyok. Megcsal, biztos, hogy megcsal. — De, hogy mondhatsz ilyet. — De megcsal: az nem lehet másként. Amit az előbb a leány kínzására használt, azt most önmaga ellen forditja: Minden asszony utána fordul és még a menyasszony is elhagyja érte a vőlegényét; hát hogyne csalna meg. Paula most megint fölülkerült: a gyóntatóatya újból előtte áll, de elhessegeti menten: ugyan, mi hasznom volt az előbb is belőle. Kíméletlen és durva igyekszik lenni, amilyen az előbb a barátnője volt. — Mikor jön haza a férjed? Az asszony rábámul, miért kérdi? és miért éppen most? — Óh, későn, nagyon későn. — De mégis. — Ugy hét óra után. A leány fölkacag. — És ez késő neked; hisz már csak öt perc hiányzik. Megvárom. Az asszony reszketve néz rá és amint hátradől, egész, teste megvonaglik: — Mi van ma? — Szerda? — Ugy! — Miért? — Szerdán mindig később jön haza; .ilyenkor klubülés vau. — De a klubokban tiz után tartják az üléseket. Lucv elpirult és hebegve feleli: — Igen, tudom, de az ő klubjukban más a szokás. Megint elakadt köztük a beszélgetés: az asszony gyűlölködő gyáva pillantásai Paula kaján mosolyán törnek meg. Amikor Clarisse meggyújtotta a lámpát, Paula önkénytelenül is a kalapiához nyul. — Már méssz. Igaz, nem tartóztatlak; hiszen vár az anyád. — Igaz, vár az anyám; sietnem kell. Az óra hetet ütött. A szobára megint ráfeküdt a némaság ; az óra ketyegése most belevegyül a lámpa alig neszező robbanásaiba, amint az égőhöz árt petróleum meggyűlik. Az asszony nyugtalanul lesi a percmutatót és csak nagyerőlködés árán küzdi le azt a vágyát, hogy visszaigazitsa az l-esről, amikor Paula még mindig mozdulatlanul ül. Most már szólni sem tud; a torka forró s a nyelve ugy jár a szájpadlásában, mint a veder a száradó kútban. Szenvedőn, tanácstalanul, segélytkeresően nézett szét a szobában; ugy vizsgálta az otthon minden egyes bútordarabját, mintha az ahhoz fűződő szereimes emlékek megmentenék az urát a leány csábítása elől, aki már sehogysem akar elmenni. A lámpa egyenesen belesütött Paula szemébe s a lénytől oly ragyogó lett a teintje, hogy az asszony belesápadt és könnyekben tört ki. Paula megértette az elérzékenyedést; már megelégelte a gálád játékot s fölállott. • — Elméssz már? Félő, reménykedő volt a hang. — Igen. Nagyon lassú módon öltözött és a keztyüje gombjaival teljes két percen keresztül babrálgatott. Megcsókolta és nagy büszkén csókjába az anya gondoskodását is belelehelte. — Isten veled, drágám, és ne féltékenykedj. Kacagva, szoknyái suhogtatásával fordult ki. Lucynak ugy tetszett, távozásakor megvilágosodott a szoba, Könnyűnek érzi magát és énekelve szaladgál körül a szobában ; megáll a nagy falióra előtt: tiz perccel múlt hét. Istenem — gondolta — ilyenkor jön haza; ha találkoztak a kapuban vagy a lépcsőházban. Bármennyire igyekezett is a kiűzésére, a gondolat ott motoz a fejében; ráfekszik, elaltatja, megfojtja az öntudatát. Kifut az előszobába; ott Clarisse dúdolgat és gyönyörködik a most kapott ruhadarabokban : a finom delinbluzt a magáéra igyekszik felölteni. Felelős szerkesztő: Róna Lajos. Lapkiadó-tulajdonos: Délmagyarország hírlap- és nyomdaváüalat részvénytársaság. Nyomatott Szegeden a Délmagyarország hirlapés nyomdavállalat részvénytársaság körforg-ógépén. 9 H 4? 3- Г Я szeps «ne ti mieie! Óráktól levetett ruhákat, fegyvereket, régiségeket, műtárgyakat és zálogjegyeketvesz legmagasabb árak mellett Krémer H. Szeged, Kossuth Lajos-sugárut 10. sz. Meghívásra bárhol, a vidékre is, azonnal személyesen megjelenek. teliloo-siái 773. ao Upnrt isi nruK kiiMÉ. ШИН. Hü, Mi прилит Imii ® iffitifMiyinowraira »lilJilf Щ>1 Peíiti Sándor-s.-uí és KonyöK-u. soroh. (Viilsm^s msgsHo). 1 imperitor 1 irt 50 kr, 3 drb í tri, 6 drb 7 Irt 50 kr, 12 drb 14 Irt. j = egtj gyujtákü 30 llllér. = Kérjen ingyen képes sriegyiM :: VisiontelórusiM keresíeííieK. LAAKMAT IHUlffil Vaiéria-tér. hus- és paprikapiac. Előnyös bevásárlási forrás építőmester és épít* tetőknek mindennemű építkezési vasárukban, úgymint: vasgerenda, kötővas, kapcsok, szegek, vasalás, kályhák, tűzhelyek és mindennemű épitkezésikellékek; saját érdekükben kérem meggyőződést szerezni, Sokszorosító és másoló-iroda. Gyors- és gépíró-iskola, tandíj csekély. — Felvételek e^ész nap és tanítás eftész éren át. - Bármily rendszerű gépeket ; ! javítunk és telefonhívásra házhoz megyünk. — Kellékek \ raktára. — Megbízásokat kér at Ur-l-r-.vood irógépjjyár alföldi vezérképvíeelője: Tisza Lajos-korul 54. » Telefonszám: 833. I 8 lóerős és 4 lóerős cséplőszekrény teljesen jó állapotban jutányosaid, ELADÓ. — Tudakozódhatni: SOÖS A. ANTAL, KipÉsü gépgyár, ÍM- ÉS 1ÜÜÉ1É M №-jmÍ № H. f UU"UHiUUUj TELEFON-SZÁM 488.======= ugy világos mint sötét minőségben, a mindenkori legmagasabb napi árban ? ••-••• vesz: az — m. Első Szegedi Mezőgazdák Paprika és Egyél? Termények Ellátó és Elviteli Szövetkezete Szeged, Petőfi Sáűclor-sugárut <4. sz. Vidéki ajánlatoknál egy kis minta beküldését kérjük. nagyban és kicsi nyben ÜŰilJii U0 U1UUUI1 ócska vasat, fémeket, posztébulladékot, úgyszintén uraságoktól levetett ruhákat és bútorokat. e Mindenféle szerszámo« kat, fúrott és öntött csöveket, sinvasat, épületkapcsokat, mindenféle épület vasanyagot, gépeket, géprészeket. Állandó raktár a legolcsóbb árban géptörlőés politúr-rongyból. — A vett és eladott árukat saját kocsimon szállítom. ^s TeSep Téglaggár-uíca 4 Telefon 646. •••• Telefon 646. Horváth István faiskola-tulajdonos Újszeged, Vedres-utca 5. szám. Árjegyzék ingyen és bérmentve. TELEFON 747. SZÁM.