Délmagyarország, 1910. július (1. évfolyam, 34-60. szám)

1910-07-19 / 49. szám

14 DÉLMAGYARORSZAQ 1910 julius 19 REGÉNYCSRRNOK. fl Tilaía-íó. Irta Ady Endre. Az én kis falamban a kantusos gyermekek is ugy ismerik a Tilala-ta^at, mint akár a Póko­tát. A Pókotában azonban kendert szokott áz­tatni öt falu népe s a Tilala-tóban álmokat áz­tatnak. A Tilala-tó félig kitalálás, félig lehetet­len valóság, de mindenképpen szép, bolond, nagy tó. Ugy keletkezett, hogy egy gazdag, falusi embernek suta, rossz beszédű fia született egy­szer. Mikor ebből a fiúból iskolás gyermek lett, megkérdezte tőle szeretettel a tanitó : — No Ákos, azt beszélik rólad, hogy te nem is tudsz jól beszélni. Mondj valamit, valami okosat, értelmeset, hadd örüljünk én, az apád, az anyád és a kis társaid. Ákos fölfujta az ö kis buta arcát, könnyesre dagasztotta a nagy, hideg szemeit s ezt mondta: — Tilala, tilala, tilala, tilala, tó, tó, tó, tó. Mindenki röhögött az iskolában a tanitón ki­vül s azóta a Tilala olyan igazi sző, akár a Pókota, így keletkezett a Tilala-tó, amelyről mi, gyermekek, mikor beszéltünk, tréfásan be­széltünk. Labdázáskor, tavasz idején, a Falurétjén, pél­dául, mondta az egyik fiu, talán Urváry Bence: — Tilala, tilala, tilala, tilala, tó, tó, tó, tó. Nagy röhögés támadt erre, mert hiszen a gyermek a leggonoszabb állatok közül való ál­lat. Bence után jöttek azonban erösebb fantá­ziájú s érett, belsejükben szomorú, sokat halló és tudó paraszt fiuk. Ezek már másképpen be­széltek s egyenesen Urváry Bence felé fordultak a kis, pimasz, maszatos arcaikkal: — Miért csúfolod te Bodor Ákost, mondd, miért csúfolod te Bodor Ákost, Urváry Bence ? Ezek a kíméletes fiuk voltak, de nem mind­egyik fiu volt kíméletes és olyik tulment a ha­táron : — No, mondd meg, Urváry Bence, ebbe a Tilala-tóba fogják dobni a Terka gyermekét is? Igazi gyermeki gonoszság volt e kérdés, mert az egyész falu beszélte, hogy Urváry Terkát szégyen érte. Borzasztó szenzáció volt ám ez a mi kis falunkban, ahol régi, nemesi udvarházak embermaradékai nyomorognak, de gőgösen. Ezek az elgázolt, elsenyvedt, elmezitlábosodott, el­hullott emberek az ő lealázottságukban mindent szigoruabban néznek. Ök, ezek, az ő nyomoru­ságukban kevélykedve táplálják magukat régi uri, nemés elődeik emlékezeteivel. Mindenre ráviszi már őket a nyomorúság, cselédsorsra, leányaik eladására, de megtartják az uri formát. Az uri formát, amelyhez nekik már csak emlé­keik által és révén van, ha ugyan vau, egy kis közük. Az uri" formát, mely ellen titokban sza­bad, lehet véteni, de az egész viiág előtt: ször­nyűség. Urváry Bence sirva ment haza egy vasárnap délutánján a Falurétjéről s utána kiabálták fiuk és leányok: — Tilala, tilala, tilala, tilala, tó, tó, tó, tó. — Urváry Bence, meg fogod-e mutatni Terká­nak, merre van a Tiiala-tó? — Urváry Bence, hallod, tilala, tilala, tilala, tő, tó, tó V — Azt üzenjük Terkának, bogy ne menjen a Pókotára, mert a Pókota nyílt hely. Menjen ő az Ákos tavára, a Tilala-tóra, mondd meg neki, Bence, odamenjen. * A Tilala-tóról ezután, mi gyermekek, csak ngy beszeltünk, mint egy csúfos, kiáimodott kényszerűségről. A Pókota az mas, ott nyáron s ftsz felé kendert áztatnak,. később pedig, mi, puskás úrfélék, odajárunk vadruca-lesre. De mi lesz Terkával, Urváry Terkával, az Urváry Bence nénjével? Ez bennünket, nyugtalan, rossz, gonosz gyermekeket különösen nyugtalanított és gonoszitott. Hiszen nem beszéltek előttünk szüleink s az öregek nyíltan, de mi többet tudtunk, mint ők­Mi tudtuk, hogy Terka nagy bajban van, azt is tudtuk, hogy Terkát az ifjú tanitó csábította el. Mindehhez a sok tudáshoz, belátáshoz csak egy kis megértés kellett volna, de hiszen mi gyermekek és gonoszak voltunk. Egyszer csak csendőrök jöttek váratlanul a faluba, akik névtelen levelekben följelentéseket kaptak. A csendőrök szigorú legényekként ki­és meghallgatták mindazokat, akik Terkáról, Urváry Terkáról, tudtak valamit. Erre egy uj jelszó adódott ki s erről, mi, gyermekek, is szomorúan tudomást vettünk. Az uj jelszó az volt, hogy Terka magyar leány, egy oláhos faluban, tehát Terkát kimélni kell. Ezenfölül kimélni ke!l a tanítót, a falut, a magyarságot, a fajtánk becsületét és a többit. Legkevesebb szó esett eközben a Tilala-tóról, a Bodor Ákos hülye, kitalált taváról. A Tilala­tóról, mely alapjában a legnagyobb szerepet játszotta itt, hogy színészi nyelven szóljunk­Vitték, vitték a kendert áztatni a Pókotába, de az egész falu a Tilala-tóra gondolt. A csend­őrök mindenkit kihallgattak, amint az nekik kutya- és magyar kötelességük volt. De rop­pant nehezen mentek bele olyan kérdésekbe< mint például — a Tilala-tó. A csendőrök nem akarták elismerni, hogy más tó is legyen, és nagyon legyen, mint — a Pókota. Még minket is, gyermekeket, vallattak és erősen vallattak a Terka miatt jött csendőrök: — Hallottak valami olyast, mintha Urváry Terka jól lett volna a tanítóval? Mi gyermekek, akik mindent tudtunk, de meg voltunk bántva a csendőrök kérdéseivel, ünne­piesen válaszoltunk: — Mi semmit se tudunk, semmit se fogunk tudni és — vége. Sértett bennünket a csendőrök nagy hivata­lossága, bátorsága és talán mindennél jobban a Tilala-tó megcsúfolása. * Eljött az ideje a Tilala-tónak, Terkának és mindennek, ami nagy dolog. A csendőrök után bírósági, szolid uri emberek jöttek, akik a Terká gyermekét keresték. Ekkor már mi gyer­mekek is félelembe estünk s különösen féltet­tük a tanítót, aki közben előttünk gyönyörű óriássá fejlődött. Csendőrség, biróság dolgozott ezután az ügyön, az Ákos, a Tilala-tó, a Terka és mindannyiunk ügyén. A nagy, komor valóságtól mí gyerme­kek is elszédültünk, megszelídültünk. Egyszerre csak valamennyien azt kezdtük hirdetni, hogy a Pókota mellett van egy más tó is: a Tilala-tó. Nagy lecke volt ez s a tanitó ur nem taní­tott bennünket erre s ilyenre, hogy kétféle tó van, az egyik a Pókota, ahova kendert visznek áztatni s a másik, az Ákos tava, a Tilala-tó. A Tilala-tó, amelybe kendert nem áztatnak, de ahova mindenki kerül, aki a Pókotába nem kerülhet. Az lett belőle, hogy Urváry Terka belehalt a szégyenbe s eltemették, mint falukban szokás, fehér leányként. Csak a Tilala-tó maradt meg, mert a Pókota már két év óta kiszáradt. Aki­nek elölni való szégyene van, jöjjön ide, a Tilala­tóba. Urváry Terka belehalt, de az élet különb, mint Urváry Terka, avagy én, te, ő. Az élet egy nagy Tilala-tó és daloljunk: tilala, tilala, tilala. iüüíí szájpadlás nélküli fogak és fogsorok amerikai módszer szerint készülnek, úgyszintén aranykoronák is. Kereskedelmi iskolát végzett és a puhafa-szakmában jártas fölvétetik az TJjszegedi gőzfürész­és hengermalom r.-t.-nál. írásbeli ajánlatok személyesen át­nyújthatok naponta d. u. 3 órakor. %sf ¿L W O © böröndös és bőrdíszműves Szegedén, Iskola-u. 21. (Poüízer-ház.) Különlegességek berendezett utazóbőröndök, pénz-, levél-, szivaríárcák- és nöi kézi tás­kákban. — Dus raktár legújabb rendszerű utazó-kosarak és bőröndökben. Hazai ipar! — Hazai Ipari ü p modern nagy szállodája % f & % elscíreisílli berendezés- % % ¡8 fi fa p & a se! julius elsején megnyílt ® ® Ugyanott több lakás kiadó. perfekt magyar-német, gyors- és gépfrési© azonnali belépésre kerestetik az Újszeged! gőzfiirész és henger­malom részvénytársaságnál« yi-ler IS. 51. MIRH, un, MIÍ IIPtHM ÉMíM SS I JSBllPM Ilii« ralisra «Ili JÓZSEF Szeged, li SóndBT-s.-ut bsKM-ii. má, (löííios megálló). 1 imperátor 1 írt 60 kr. 3 drb 4 frf. 6 drb 7 Irt 50 kr. 12 drb 14 M, = egy gyuitókö 30 fillér. = Kőrjsn ingyen Képes éfjepÉel. :: ViszonfeídrustíúK KerssísíneK. 15 darab nagyon szép a JT ^ | m í cij eladó Teleky-utca 13.

Next

/
Thumbnails
Contents