Délmagyarország, 1910. július (1. évfolyam, 34-60. szám)

1910-07-19 / 49. szám

1910 Julius 19 DÉLMAGYARORSZÁG T a munkába és ezután már sokszor akadt dolga a rendőrséggel. Verekedett, majd lopott, de ekkor már mindinkább észrevehetőbbé váltak rajta az őrültség tünetei. Mint köz- és önveszélyes őrültet szállították be a kórházba, de sokszor annyira dühöngött, hogy Szegedről más> alkalmasabb helyre kellett elvinni. Azt sem tudják már, merre pusztult el. Azóta Cziczke Nagy Józse! valóságos tolvajegyéniséggé nőtte ki magát. A detektívek mint a legflegmatikusabb csirkefogót ismerik, akivel csak valaha dolguk akadt. Nem törődik semmivel és nem bán meg semmit. Hírességére pedig fölötte büszke. Ha rajtakapják, nem vall, de nem is tagad le semmit. Amikor kihallgatják s a biró az előélete után érdeklődik, közömbösen szokta odavágni: — Nem szeretek sokat beszélni, nézzék meg a bünlistámat. Iszonyat fogja el, ha munkáról beszélnek neki. A legfájdalmasabb büntetést képes inkább elszenvedni, semhogy a kisujját megerőltesse valamilyen testi munkában. Hatszor volt büntetve többrendbeli lopás, betörés és egyebek miatt. Minden valamirevaló városban megfordult és számos helyen ült hosszú időket a börtönben. Legutóbb Sopronban, Rimaszombaton és Sátoraljaújhelyen. A legutóbbi városban történt vele a dologtalanságát legjellemzőbb eset. Itt ugyanis az a szokás, hogy a rabokat a szőlőtőkék megmunkálására használják föl, ami a raboknak csak kedvező lehet, mert először nem is erőltetik meg magukat nagyon a munkában, azután a börtön celláinak dohos levegője helyett szabad levegőt szívnak, amellett kitűnő, majdnem uri ellátásban részesülnek. Tizenkét rab mellett őrködik egy ember, de az sem azért, hogyha valamelyik rövid ideig nem dolgozik, korbácscsal kényszerítse rá. Ezek közé került Cziczke Nagy József is, de amíg a többiek egész sor tőkét munkáltak meg, ő még kettőt sem kapált. Egy kis szigorúsággal akarták rávenni, hogy dolgozzék. Kemény fekvőhelyet és bőjtbüntetést kapott, majd amikor ez sem használt, sötét zárkát és nehéz bilincset. A flegmatikus Cziczke ezt azonban föl sem vette, sőt szívesen tűrte. Mikor aztán a börtönigazgató elé citálták, aki most már erélyesen megdorgálta és dologra küldte, ő ellenszegült s fölháborodással tiltakozott : — Én nem ismerek Magyarországon olyan törvényt, amely kényszermunkára változtatná át a börtönbüntetést. Az igazgató szelíden szólt hozzál — Nézze, hiszen ugy sokkal kényelmesebben tölti ki az idejét. Cziczke azonban hajthatatlanul makacskodott: — Nem dolgozom. Inkább akaszszanák föl! És szivesebben üldögélt a sötét cellában, semhogy a szabadban mozgott volna. Azóta még gőgösebbé vált a flegmatikus Cziczke. Most, hogy újra itthon nyaral,újra beszélnek róla a rendőrségi szobákban. Puszta kíváncsiságból elhatároztam, hogy megnézem a különös csirkefogót. Egy rendőrtiszt és két rendőr társaságában belátogattam hozzá. Barátságtalanul mért végig minket, amikor az a jtót rányitottuk, majd lassú, méltóságteljes mozdulattal fölemelkedett a pricscsről. A szemeiből, melyek zöldesfényü tűzben égnek, elszántságot lehet kiolvasniKülönös gonddal ápolja kis, szőke bajuszát. Rendkívül izmos alak. Mély, erőteljes hangja van. Szétterpesztett lábakkal, karjait a mellén összefonva áll velünk szemben. Vár. — Hogy hívják V — Bocsánat, .első az udvariasság. Azt hiszem, *'-öbb önnek kellene bemutatkoznia, mert nem gondolom, hogy ismerjük egymást. Elvem a jó nevelés — szólt kimért hidegséggel. — Mit jelent a „Cziczke" a neve előtt. Talán csúfnév, vagy egyéb? — Az, kérem, az én nemesi elő ne vem —szólt kihívó arccal. — Hol született inasra? — Még nem mutatkoztunk be, de Ka ön mindenáron tudni akarja, a harmadik szérűskertben. Érdekes alak, menjünk tovább. — Olyan kitűnő nevelésben részesült otthon? — Igen. Én nagyon magas családból származom. Az apám, tetszik tudni, toronyőr volt. Senkisem fojthatja vissza a nevetést. A csirkefogó kap a dolgon és bizalmasan a rendőrtiszt félé fordul. — Ugy-e kedves biztos ur, jól ismerjük mi egymást. Még néhány szót szólok hozzá. — Maga, ugylátszik, hosszú ideig nem fog a szabadlevegőre jutni, de ha kikerül, akkor se fog más útra térni? Megvetéssel néz végig. — Alig várom már, hogy kikerüljek s aztán újra bekerüljek. Elvetemült, javithatlan fickó. Pedig nem több huszonhat évesnél. Családírtők. * Sajátságos és majdnem minden esetben bebizonyosodó megfigyelés,hogynagykriminalisztikaí események rövidesen megismétlődnek. Ha például bonyolult módon, raffinált eszközökkel elkövetett betörés, vagy titokzatos gyilkosság történik, a rendőrség úgyszólván készül a következőre, amelyet a gonosztevő ugyanazon a módon, de rendszerint ügyetlenebbül kisérel meg. A gyilkosság különös, legőrültebb fajtája: a családirtás ismétlődött most meg egy éven belül Budapesten. A megdöbbentő csupán az, hogy Molnár József postaszolga, az öt gyermekét elpusztító apa borotvával metszette el áldozatainak nyakát, tehát viszonylag nagyobb nyugalommal és biztossággal dolgozott, mint Lévai, a lovag-utcai családirtó, aki tudvalevően kalapácscsal verte agyon gyönyörű gyermekeit és feleségét. Viszont a tegnapi családirtás hőse az asszonyának megkegyelmezett. A két igazán borzalmas eset különben teljesen analóg. Ennél is, amannál is a nyomor a véres őrület alapja. Házbér és egyéb nyomor. A lelki motívumai a családirtásnak pozitive meg nem állapithatók. Nem figyelhetjük meg az agynak azt a bomlását, amely a gyilkoló apát az ölés elhatározásáig juttatja. Ismétlem, csak az okokat vizsgálhatjuk. Ezek pedig olyanok hogyha minden esetben családirtás volna ai eredményük, Budapest máról-holnapra egy szörnyűséges temetővé változna át és százezer gyermek számára kellene sirt ásni a Rákos homokjában. Mert százezrek sóhajából a Rákos homokjának himnusza hallatszik ki. Százezer arc sárgaságán ennek a homoknak a szine látszik. És most szaporodnak a nyomor uj alakjai: a családirtók. Szeles őszi éjszakán, éjféltájt történt a lovagutcai csaiádirtás. Mélységes, kín-álmát aludta a bérház, talán véres álmai is voltak, de senkisem sejtette benne, hogy Lévai, a képkereskedő most kalapácsolja agyon a feleségét és a gyermekeit. Aztán a boldogtalan, megzavarodott ember fölrohant a harmadik emeletre, leugrott onnan és holtan terült el az udvar kövein. A zuhanása riasztotta föl a bérkaszárnyát és tiz perc alatt már ott voltunk, a világváros titkainak éber kutatói, sebhelyeinek gyógyítói, halottjainak eltemetői, véres történetének nyilvántartói: rendőrség, mentők és újságírók. — Közönséges öngyilkosság — konstatálta valaki. A házmester elmondja, hogy a halott neve Lévai, ott lakik a sarokban, a földszintenMár menni akarunk! Mégis, talán a szerencsétlen halott családját föl kell ébreszteni. Behatolunk a sötét, nyitott ajtóju előszobába. Világítunk apró lámpásainkkal. Földúlt, butortalan a Lévai lakása. Az első nagy szobában ijedtképü, borzas, sovány cseléd riad föl. Ez semmiről sem tud. Ekkor valaki kinyitja a másik kis szoba ajtaját. A rendőrök bevilágítanak. És ekkor a borzalom érzése szalad végig e borzalomhoz szokott társaságon; ott fekszik halomban az egész kiirtott család. Négy gyermek, a legidősebb hét, a legfiatalabb másféléves, üveges szemekkel, vérfoltokkal. Nesztelenek, kihűltek már. Csupán az asszonyban van még élet. őt nyomban kicipelik a mentők, de néhány perc múlva meghal a kocsijukban. Most körülálljuk az elpusztított gyermekeketÜdék ós ragyogóan szépek még a halálban is, csak az ajkuk ferdült el, ott a rémület, az elmúlás torz vonása. Gondoltam, mondtam, meg is írtam akkor, hogy olyan látvány volt ez, amely egy életben csak egyszer jut az embernek szomorn részéül. És íme, szörnyűség, hogy tévedtem. A képkeretezötől tanult a postaszolga. Vérbeborult szemekkel, mindjobban megroskadva járhatott ez a Molnár József a mult ősz óta. Ez meg tudta érteni Lévait. Aztán vasárnap délután határozott és cselekedett. Borzadalmas szégyen Budapestre, Magyarországra, az emberiségre, az égre és életre, hogy a lovag-utcai családirtás megismétlődhetett az Apafy-utcában. Hogy véres holttestek ennyien kerülnek a Rákos homokjába. /. d. A honuádksrüleíi parancsnokság uj széképülete. (Saját tudósítónktól.) A Bélmagyarország megirta már, hogy a szegedi honvédkerületi parancsnokság mostani széképülete, a Tisza Lajos-körut és a József főherceg-tér között lévő úgynevezett honvédségi tiszti pavillon, nem elégséges a kerületi parancsnokság és hozzátartozó hivatalok befogadására s hogy ennélfogva a parancsnokság más széképület után nézett. Raichl I. Ferenc szegedi műépítész, építési vállalkozónak a Gizella-tér és Szentháromság-utca sarkán most épült kétemeletes bérpalotájának a kibérlését vették kombinációba s mint értesülünk, a tárgyalások befejezést nyertek és azt eredményezték, hogy a honvédelemügyi miniszter, a honvédfőparancsnokság javaslatára, tiz évre kibérelte a Raichl-féle palotát a szegedi honvédkerületi parancsnokság részére. A szerződést, amely tiz évre szól, már jogerősen megkötötték s eszerint a kerületi parancsnokság, a szegedi honvéd gyalog- és honvéd lovasdandár 1910 november elsején az uj széképületbe vonul. Ott nyer elhelyezést a szegedi honvéd gyalogezred parancsnoksága is, továbbá a hadbíróság, a hadmérnökség és minden alárendelt hivatala a kerületi parancsnokságnak. A honvédelemügyi miniszter az uj bérpalota öhszes első és második emeleti helyiségeit és a földszint egyrészét bérelte"ki a honvédkerületi parancsnokság részére, tizenötezer korona évi bérösszegért. Ez az elhelyezkedés nagyon praktikus lesz, mert egybekerül minden szegedi honvédségi parancsnokság, melyek egyike-másika most különböző helyiségekben székel. A régi tisztipavillon raktárak, könyvtárak és irattárak céljait fogja szolgálni. — Kitüntetések. A király, mint a Magyar Tudósító jelenti, a személye körüli magyar minisztérium ideiglenes vezetésével megbízott magyar miniszterelnöke, Khuen-Héderváry Károly gróf előterjesztésére, Gulácsy Béla magyar államvasuti igazgató-helyettesnek nyugdíjaztatása alkalmából sok évi buzgó szolgálata elismeréseül a magyar királyi udvari tanácsosi cimet díjmentesen adományozta. — A király Vitek János államvasuti főmozdonyvezetőt negyven éves szolgálati jubileuma alkalmával az ezüst érdemkereszttel tüntette ki. A jubiláns tiszteletére Versecen julius hó 19-én ünnepséget rendeznek, amelyen Laszgálner államvasuti főfelügyelő nyújtja át a királyi kitüntetést az ünnepeltnek. — Incidens a Mázban. A képviselőház mai ülésén, midőn Szmrecsányi György néppárti képviselőnek szóváltása támadt Richter János munkapárti képviselővel, egy papi ruhába öltözött ur lekiáltott a negyedik számú karzatról; Júdás! A közbekiáltót a teremőrök kivezették és a háznaeyi irodába vitték, ahol elmondotta.