Délmagyarország, 1910. július (1. évfolyam, 34-60. szám)

1910-07-19 / 49. szám

1910 julius 19 DÉLMAGYARORSZAQ 5 Uasuti szerencsétlenség. — Tizenkét sebesült. — (Saját tudósítónktól..) Súlyos vasúti szerencsétlenség történ vasárnap délután a Bécs melletti purkersdorfi állomáson. Egy utasokkal zsúfolt kiránduló-vonat belerohant egy üres személyvonatba, amely az állomáson vesztegelt. A* vasúti balesetnek egy öngyilkosság volt az okozója. Purkersdorf állomáson ugyanis tegnap délután öt órakor egy n5 a keleti ekszpresszvonat elé vetette magái. \ szerencsétlen szörnyethalt, az ekszpresszvonatnak pedig emiatt néhány percig az állomáson kellett vesztegelnie. Ez az öngyilkosság nagy zavart idézett eló' a különösen vasárnapon nagyforgalmu purkersdorfi állomáson, ugy, hogy a vasúti személyzet nem tudott elég gyorsan intézkedni az ekszpressz után beérkező vonatok forgalmának rendes lebonyolítására. így történt, hogy midőn este öt óra negyvenöt perckor egy nyolcszáz személylyel megrakott kiránduló-vonat .robogott be a pályaudvarra, elfelejtették a szemafort beállítani, és a vonat nekiment egy a vágányon álló üres személyvonatnak. Az utasok és a vonatszemélyzet közül tizenkét ember részben súlyosan, részben könnyebben megsebesült. A helyi vonat, mint ezek a vasárnapi vonatok rendesen, annyira zsúfolva volt kirándulókkal, hogy az utasok egyrésze a kocsik nyitott előrészében állt, szorosan egymás mellett. Mikor a vonat a pályaudvarra ért, ott ép egy üres vonatot tologattak, mely keresztben állt a fővágányon, amikor a kiránduló-vonat közeledett. Az utóbbi vonat vezetője még az utolsó percben is működésbe hozta a féket, de már nem lehetett az összeütközést megakadályozni. A vonat belerohant az üres garnitúrába, melyet ledobott a vágányokról. Az utasokon nagy rémület vett erőt és hangos segélykiáltások hallatszottak. A gyorsan elősiető orvosok azonban konstatálták, hogy a sebesülések legnagyobb része nem súlyos természetű. Az eltávolított pogrom-kép. (Saját tudósítónktól.) A bajor képviselőházban matöbb képzőművészeti kérdés keretében a müncheni Glaspalastból eltávolított Fabianski-kép, a „Fogrom Kien-ben" ügye is tárgyalás alá került, különös tekintettel azokra az indító okokra, amelyek következtében a bajor kormány a képet eltávolította. Bollmar szociáldemokrata képviselő elmondta, hogy a képet a szokásos formák betartása mellett elfogadták és a megnyitáson, meg az utána következő több héten át zavartalanul szemlélhette a nagyközönség és most egyszerre hivatalosan kitiltották a kiállításról. A bajor kormány ebben az esetben nem művészi mértékkel ítélkezett, hanem engedve egy-két befolyásos orosz ember intrikájának, szolgai módon hízelgett Oroszországnak. Nyilvánvaló, hogy itt nemcsak egy esetről van szó, hanem határozott nyomait találhatjuk az orosz reakciónak, Mely a többek között ily módon is akar terjeszkedni Bajorországban. Ez alkalommal a baior állam erősen biamálta magát, ami pedig még annál is nagyobb sulyu Münchennek, a miivészvárosnak régi liirét erősen megrontottaA szabadságon levő Podewils külügymi níszter helyett a helyettese, Löszt, az eltávolított Fabiauski-képre vonatkozólag a következő magyarázatot adta : Elvitathatatlan tény, hogy 1 „Pogrom Kieivben" című képnek politikai hdHere van. Ugyanis a képen ábrázolt falon Bgy plakát látható, amelyen két helyt orosz Írással az orosz cár neve tisztán olvasható. A manifesztumon a cár nevén kívül egy sort sem lehet elolvasni. A cár neve és az előtérben látható vérfürdő érthetően azt akarja kifejezni, hogy ezeknek az embereknek a véréé>'t a cár felelős. Ezt még az is megerősíti, hogy az újságok a „Pogrom Kiewben" cim mellett még „A cár országából" nevet is közöltek. A kép látása minden hazafias orosz emberben fölháboroclást. kelteM. Erről én is tudomást szereztem és magam győződtem meg a hír valódiságáról. Mikor láttam, hogy tényleg ugy áll a dolog, amint nekem beszélték, rögtön intézkedtem a kép eltávolítása iránt, ami csakhamar meg is történt, de, megjegyzem, minden orosz befolyástól függetlenül. Egyébként, ha a dolognak olyan színezete van, mintha ezzel korlátok közé akarnám szorítani a művészetet, akkor az téves nézeten alapszik, mert ezze! csak a túlzást akartam megakadályozni, ami, azt hiszem, nem megrovandó cselekedet. Magával az egész ügygyei azonban tartoztunk az orosz cárnak, mert ismeretes az a szívélyes vendéglátás, amelyben a legutóbbi moszkvai kiállítás alkalmával a müncheni művészeknek részük volt. Kiirtott család. — Egy levélhordó rémtette. — (Saját tudósítónktól.) A nehéz megélhetési viszonyoknak ma öt ártatlan gyermek és egy elborult elméjű apa esett áldozatul. A gyermekek, akik közül a legidősebb nyolc éves, a legfiatalabb négy hónapos volt, már halva fekszenek kicsiny, fekete deszkakoporsókban, az apa pedig, aki elkeseredésében ölte meg fiait, súlyos sebeivel a Szent István-kórház egyik fehérre meszelt kórtermében kínlódik. A szomorú eset, amely hasonló a télen történt Lovag-utcai gyermekirtáshoz, a maga borzalmas valójában a következő": (Az apa.) Molnár József a főposta központi épületében volt alkalmazva mint kezelő. Ezelőtt ötnegyed esztendővel lépett a posta szolgálatába, havi hatvanöt korona fizetéssel. Feleségével és öt gyermekével élt — a legidősebb nyolc éves, a legkisebbik négy hónapos — az Apaffy-utca 48. számú házában a 6-ik ajtószám alatt. Az Apaffy-utca nagyobbrészt kis házakból áll. A 48-as számú földszintes, hosszuhatáru ház, amelyben csupa egyszoba-konyhás lakás van. Ezekért a lakásokért az emberek kétszázhetven kox-ona évi bórt fizetnek. Molnár Józsefék május elsején költöztek ide. Az egész ház szerette őket. Csöndes emberek voltak. A házban levő Sík József fűszeres mondja, hogy a gyermekek bejöttek a boltjába: — Jó napot kívánok. Kérek ezt meg ezt. Sohasem maradtak adósok sem a fűszeresnél, sem máshol. Nagyon szerényen, szűkösen éltek, de adósai senkinek sem voltak. Veszekedést sohasem hallottak náluk. Tegnapelőtt, szombaton este hazajött szolgálatból Molnár. Lefeküdtek. Másnap reggel — mint most az emberek mondják — az asszonynak panaszkodott férje, hogy a szive táján, fájdalmat érez. Semmi különösebb ügyet nem vetett rá. Délután még bement a főpostára, amint monta, helyettesíti egy társát, mert különben szabadnapos lett volna. Estefelé jött haza. Végigment az udvaron. Köszönt az embereknek: — Jó estét adjon isten. Korán este elcsöndesedett Molnárék lakása. (A családirtás.) Ma hajnalban fölzavarta az asszonyt, hogy menjen el egy Kőbányán lakó postáshoz és mondja meg neki, hogy jelentse őt betegnek. Egy kézbesítetten levelet is küldött vele vissza. Az asszony négy órakor indult el, nem is sejtve, hogy az ura mily rettenetességre készül. A család még aludt. Az egyik ágyban feküdt a férfi, erről az ágyról kelt föl az asszony. A másik ágyon feküdt a nyolc éves Lajos a hét éves Péterrel, ennek az ágynak a kihuzófiókjában az öt éves István és a négy éves Mariska, egy teknőben pedig, a szülők ágya mellett, a négy hónapos Annus. Amikor az asszony öt óra után visszajött, a szoba, az ágyak, minden tele volt vérrel, a fekhelyeken véres Tmllák feküdték, az ágyon, a két legidősebb gyermek között az apa, szintén átvágott nyakkal, jobb kezében szorította a véres, kicsorbult beretvát. Az asszony segélykiáltására a szomszédból berohantak a rokonok, a házbeliek és értesítették a rendőrt is. Harkányi rendőrellenőr a lakásba sietett és azonnal intézkedett. Kihívta a mentőket, bejelentette az esetet a főkapitánysági központnak. A mentők öt hullát találtak. Molnár élt, bár a nagy vérveszteségtől eszméletlen volt. Bevitték a Szent István-kórházba, ahonnan a rabkórházba fogják átszállítani. A rendőrség részéről a helyszínre kiment Egrg Péter Pál rendőrkapitány Schrantz Viktor rendőrorvossal és Bobojcsov Gyula detektivvel. Csak annyit állapítottak meg, hogy a gyermekek aludtak, amikor apjuk meggyilkolta őket. Talán közben föl sem ébredtek. A szerencsétlen apának a rettenetes vérengzéstől a beretvája kicsorbult. A hullákat beszállították a bonctani intézetbe, az asszonyt, aki folyton jajveszékelt: „Jaj! miért nem ölt meg a kegyetlen ember engem is!" behozták a főkapitányságra. Két nővére ós két sógora kisérte el. (A véres szoba.) Molnárék lakása az udvar közepén van, alacsony kis ablakjában muskátlik virágzanak, most már függönynyel letakarva. Az udvarról nyilik a pici kis konyha. A szoba ajtaja ekkor nyitva volt és rettenetes vértócsa közepén feküdt az egész család. Mindjárt az ajtó mellett, egy kihuzós ágy fiókjában, a hót éves István és a négy esztendős Mariska. Egymás mellett feküdtek, egyiknek feje balra, a másiké jobbra fordítva, nyakukon tátongó sebbel. Minden csupa vér, mellük, ingük, ágyneműjük. A lepedő össze-vissza ráncolva, félig lecsúszva a matracról, mutatva, hogy a halálküzdelem erős vergődés volt. A szobában két ágy áll, egyik ágyban a nyolc éves Lajos fekszik keresztben, nyaka átvágva, nyitott szájával a padlás felé. A derékaljon görcsös vonaglással feküdt maga a postás, nagy, erős, vörösbajuszu ember, egyik kezében borotvát tartva. Itt is, anélkül, hogy erőszakos küzdelem nyomai látszanának, a lepedő gyűrött. Csupa vér minden : vér csurog a matracról, az ágy oldaláról, csupa vér a föld is. Mikor a nagy ütőeret elvágta, a szoba közepére vérsugár lövelt, ott egész vértó van. A hót éves Péter anyja ágyában fekszik átvágott nyakkal. Testvére az anya ágya mellett, kis mosóteknőben fekszik. Ez a né^y hónapos Anna, szintén átvágott nyakkal, de mintha nem is érezte volna a halál fájdalmát és kínjait. Az anya őrjöngő mozdulatokkal szaladgál egyiktől a másikig, a szomszédok nehezen tudták lefogni és elcsendesíteni. A 341-es számú rendőrellenőr jött először harmadmagával ós utánuk rögtön Krall Ferenc rendőrfelügyelő. Ők vették ki a borotvát az apa görcsösen összeszorult kezéből. Megérkeztek a mentők is, de az éther-szagoltatások csak az apánál vezettek eredményre, aki fölnyitotta szemét, de szólni nem tudott. Az asszony nem tud mást mondani, minthogy férje néhány nap óta föltűnően búskomor volt. Mindig azt móndogatta, hogy harminckét forint ötven krajcárból nem tud megélni. — Lehetetlen, lehetetlen! — szólt és tovább gondolkozott. Ezenkívül szivét fájlalta és rosszullétről panaszkodott. (Az ok.) Nem történhetett máskép a dolog, minthogy Molnár József nyomoruságvergődései között pillanatnyi elmezavarban követte el rettenetes tettét. Mindenki föltűnően jóravaló, csendes, békés embernek ismerte és a rettenetes katasztrófa oka abban a nyomorban rejlik, amiben az állam páriái, a szolgák és alantas munkások vannak. Csak elgondolni ís rettenetes, hogy nem egészen hatvanhat koronából egy hattagú családnak kell megélni Budapesten, amikor csak maga a lakás kétszázhetven koronába kerül és mellékkereset semmi sincsen. (A kórházban.) A Szent István-kórház sebészeti osztályán» az első emelet baloldali nagytermében, a 11-es szánra ágyban fekszik sebektől boritva, félholtan Molnár József. Körülötte tíz, tizenöt ártatlan, súlyos beteg, akik csodálkozással és megdöbbenéssel nézik az ötszörös gyermekgyilkost.