Délmagyarország, 1910. július (1. évfolyam, 34-60. szám)

1910-07-19 / 49. szám

1910. I. évfolyam, 49, szám Kedd, jullus 19 fl5zponli szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, (—i Korona-utca 15. szám c=3 Budapesti szerkesztősig és kiadóhivatal IV., czJ Víroshiz-ulca 3. szám c=3 ELŐFIZETÉSI AR SZEGEDEN: egész évre . R 24-— félévre . . . R 12'negyedévre. K 6— egy hónapra ft 2-Egyes szám ára 10 fillér ELOFIZETESI AR VIDEREN: egész évre . R 28-— félévre . . . R 14'— negyedévre. R V— egy hónapra R 2'40 Egyes szám ára 10 fillér TELEFON-SZÁM: Szerkesztóség 835 1=3 Riadóhivatal 834 Interurbán 835 Budapesti szerkesztőség telefon-száma 128—12 Egy hazafi. Volt államtitkár, koalíciós őrszem, Mezőssy Béla legutóbbi képviselőházi beszédében, saját bevallása szerint, kellemetlen dolgokat akart mondani Khuen-Héderváry Károly gróf miniszterelnöknek. Meg is tette ezt olyanképen, hogy gorombáskodott. 11a Mezőssy a kellemetlenkedésnek ezt az útszéli módját választotta, ugy legyen az íz-, lése szerint. Gyönge revanrhe ez azért a komolyabb kellemetlenkedésért, amelyben öt és elvtársait az ország részesítette. Azt azonban teljes tárgyilagossággal megállapíthatjuk, hogy beszédének belső tartalma a fennhéjázó, fölényes hangot épen nem indokolta. A koalíciós kormány földmivelésügyi államtitkárának sok mondanivalója nem akadt. Lehet, hogy az okból, mivel, a saját kijelentése szerint, beszédének tulajdonképeni részét a Ház türelmetlenségére való tekintettel elhallgatta. Ez azonban a tényen nem változtat. Ám azért nem fog ártani kissé megvilágítani az argurry"*+ációját. 0 Tiszától más beszédet vái-L. Vájjon minőt? Szerette volna hallani, úgymond, miként véli Tisza István a választóreformban megszerezni a magyar nemzeti állam garanciáit. Valóban örvendetes, hogy Mezőssy Béla szemében milyen súlyosan esik latba Tisza István vélekedése! Mert a Kossuth. Ferenc fölfogására, ugyanerre a problémára nézve, már nem olyan kíváncsi. Pedig tudtunkkal Kossuth Ferenc sokkal kevesebb részletességgel definiálta a nyilvánosság előtt a maga választójogi fölfogását, mint azt Tisza István cselekedte, A Kossuth-párt válaszfölirati tervezete semmivel sem specializálja jobban ezt a kérdést, mint a többség válaszfölirata. Pedig az uraktól, akik félesztendő előtt még a pluralitásra esküdtek, több joggal vár az ország fölvilágosítást arról, hogy mit akarnak. És azonfelül odát a nyilvánosság előtt tett nyilatkozataik szerint, a fölfogásokban módfölött nagy a káosz. Az alvezérek — közöttük épen Mezőssy is — a szavazás részleges titkossága mellett nyilatkoztak. Kossuth Ferenc és más illusztris tagjai a pártnak — tudtunkkal — még nincsenek megnyerve ennek az ideának. Minő t<fg tere kínálkozik itt a Mezőssy Béla kíváncsiságának! Ám ő minderre nem kíváncsi. (3 a Tisza. István véleményére kíváncsi. Holott Tisza István több alkalommal igen kimerítően nyilatkozott erről a nagy nemzeti problémáról. Kimerítőbben, mint bárki a pluralitás félmúlt szerelmesei közül. De Mezőssy ezenfelül aggódik is. Aggódik, hogy a többség a választási reformot ad calendas graecas elodázza. Vájjon miért nem aggódott a lefolyt négy esztendőn át ? Az események igazolják, hogy a lefolyt négy év alatt több oka lett volna az aggodalomra. De mi megnyugtatjuk őt. A nemzeti munkapártnak nem fog annyi időbe telni a választói reform megalkotása, mint amennyi alatt azt a koalíció — meg nem csinálta. Mezőssy egyebet is várt Tiszától. Ő olvasta valami osztrák újságban, hogy őszszel a kormány előáll a véderőjavaslattal. Szerette volna hallani Tiszától, miképen véli keresztülvihetőnek az országgyűlésben ezt a törvényjavaslatot. Engedelmet kérünk, az efajta politizálás már nem komoly dolog. Elvégre is Tisza István nem köteles országgyűlésiig kommentálni a Mezőssy Béla német olvasmányait. Várja meg türelemmel, amig a kormány javaslatával előáll és akkor azután majd megkísérelheti, ha ugyan lesz oka rá, hogy „a miniszterelnök édes mosolyát megkeserítse". Azt már előre is jelezhetjük azonban, hogy ez gorombaságokkal és tartalmatlanságot leplező fölényes hanggal nem fog sikerülni. A volt államtitkár urnák egyébként az a véleménye, hogy ők azért buktak el, mivel Héderváry gróf és Lukács László a legolcsóbb Jánosok voltak. Olcsóbb, mint a koalíció és olcsóbbak, mint a Justh-párt. Vájjon Lukács László igazán olcsóbb volt-e, mint a Justh-párt, arról bajos a vitázás. Talán épen egyforma olcsók voltak. Az igazság mindenesetre az, hogy Héderváry gróf és Lukács László a öreg emberek. Irta Bíró Lajos. As öreg asszony hatvan éves, szelíd, kedves és jó. Az öreg ember hetven éves, derült, erös és bölcs. Van egy fiuk, aki „negyven éves, tíz év óta házas és akinek van három gyermeke. A házasságuk huszadik évében született egy váratlan, kései leányuk. Ez a leány ma ment férjhez. Az öregek az esküvőn boldogok voltak; a vacsoránál a pezsgőből is ittak. Vacsora után együtt maradnak. Örömet éreznek és melaukóliát. As öreg ember: Must már Zágráb felé járnak. Az öreg asszony: Holnapután lesznek Velencében. Az öreg ember: Ott maradnak egy hétig-. Az öreg asszony: Vagy kettőig is. Amig jól esik. (Hallgatnak.) Az öreg asszony : ('¡jak boldog legyen. As öreg ember : Csak az legyen. Az öreg asszony: Csak a férje mindig ugy szeresse, mint most. Az öreg ember: Az nem elég. Az öreg asszony: De elég. Minden aszszoriy boldog, ha a férje szereti. Az öreg ember • Nem. Az öreg asszony: De igen Az öreg ember : Nem. Az öreg asszony • Igen. Csak a férje szeresse. Az öreg ember: A boldogsághoz nemcsak szereleni kell. És nemcsak a férfié. As öreg asszony: De igen Minden asszony imádja a férjét, ha a férje változatlanul és szerelemmel szereti őt. Az öreg ember: Szerelem nem is kell a boldogsághoz. Az öreg asszony: Mi? . . . Az öreg ember: Nem is kell. (Nyomatékosan.) Szerelem nem is kell a boldogsághoz. Az öregasszony (mosolyog ezen az ostobaságon). Az öreg ember: Legalább a férfi részéről nem kell. Az asszony: az más. As öreg asszony (meg van sértve): Az aszszony az más? Az öreg ember: Igen. Az öreg asszon//: Ez ostobaság. Az öreg ember: Ez igy van. Az öreg asszony : Hát te talán nem szerettél engem ? Az öreg ember (nagyon hirtelen): Hát nem. Az öreg asszony (feláll): Nem? Az öreg ember: De igen. De igen. Csak ugy mondtam. Az öreg asszony (leül): Nem. Nem csak ugy mondtad. Másképen mondtad Komolyan mondtad. Az öreg ember: De nem. Az öreg asszony: De igen. Az öreg ember: Ha mondom, hogy nem. Az öreg asszony: Soha többé nem fogom elhinni, hogy nem. Mondj el inkább most mindent, mert a valóságnál még sokkal rosszabbat fogok gondolni. As öreg ember. De ha mondom, hogy nem mondtam komolyan. Az öreg asszony (féltékenyen és gyorsan): Megcsaltál? As öreg ember: Azt sóba' Az öreg asszony: Azt soha. Tehát mást igen. Tehát nem szerettél. Mióta? Az öreg ember: De nem. Az öreg asszony: De igen. Régóta? Az öreg ember : Nem . . . Az öreg asszony: Nem régóta ? Hát mégis, mióta ? As öreg ember (elmosolyodik): Hát igazán veszekedni fogunk? Hát igazán féltékeny vagy a múltra? Az öreg asszony (egy kicsit szégyenli magát és egy kicsit mosolyog). Az öreg ember (nagyon gyöngéden): Harminc év óta nem veszekedtünk. És: boldog voltál-e vagy nem, ez a kérdés. Az öreg asszony (melegen):Boldog voltam. Az öreg ember: Hát akkor meg minden rendben van. Az öreg asszony (a kezét nyújtja). Az öreg ember (nagyon gyöngéden megcsókolja ; azután nagyon gyöngéden megöleli az öreg asszonyt). (Meghatva és boldogan hallgatnak.) As öreg asszony : De miért mondtad, hogy nem szerettél engem ? Az öreg ember : Csak ugy mondtam a.. bizonyítás kedveért. As öreg asszony: Nem azért mondtad. Másképen hangzott. Én megérzem azt. (Az öreg ember tiltakozik. Próbál bizonyítani, próbál letagadni. Próbálja a beszélgetést elterelni. Az unokáikról beszél. Megpróbálja gyöngédséggel éskönyörgéssel, megpróbáljaidegességgel és lármával ; az öreg asszony magyarázatot és vallomást követel. Ha most nem mondod, ismétli makacsul, el kell mondanod holnap, vagy holnapután, vagy ma kor. Az öreg ember álijios és s^eretue le-