Délmagyarország, 1910. július (1. évfolyam, 34-60. szám)

1910-07-17 / 48. szám

18 DÉL MAGYARORSZÁG 1910 julius 19 már évtizedek előtt közjegy zősködött. Morris asszony Wyoming államban békebiró lett. Behva Lockwood asszony, hírneves ügyvéd, Washingtonban a legfőbb törvényszékhez is bejutott ügyésznek. Ez a merész nő, elreklámirozott asszony, az Egyesült Államok elnöki állására is pályázott, de csak hat szavazatot kapott. Phebe A. Hannaford neve az irodalom világában tűnik fel, köteteket ir és jutalmakat nyer a színmüveivel, melyek sok ezer példányban kelnek el. Egész irodalom. Látogatott iskolát tart, lelkészi teendőket végez, New Jerseyben nagyjavadalmazásu egyházat bíznak a nemes beszédességére, vezetésére. Egyéni kiváltságát elismerik, klasszikus műveltségét, arany szavait dicsérik; csodásan összetett lelkület. Legnagyobb fizetése, ötvenezer koronája van ezidoben Amenclt L. Anna nőhívatalnoknak, aki New-Yorkban az „Equitable" életbiztosító társaság másod elnökének a titkárnője. Pályáját mint gépírónő kezdte. Legújabban az Egyesült Államokban mintegy ezer asszony ügyvéd van, jövedelmük húszezer koronától százhatvanezerig van. Chicagóban legkeresettebb Florence H. King ügyvéd-asszony, aki félvilági hölgyből, pincérnőből, gyorsirónő és gépíróból vergődött fel. Védőirataiban hatalmas erő nyilvánul. Mégujabban New-Yorkban egy magyar leány, Waldmann Nellio kisasszony nyitott a World Buildingben ügyvédi irodát. A divatos ügyvéd irodája csakhamar forgalmas lett. Legújabban pedig (1907. szeptember) Quackenboos May Graoe kisasszony new-yorki ügyvéd, igazságügyminiszteriumi osztályfőnökké neveztetett ki. Hölgy még nem ért el ilyen magas hivatalt. Ügyes a gépírónők munkája, Pretti Mária washingtoni gépíró kisasszony rossz kéziratból is húszezer szónál többet képes lekopogtatni hat óra alatt. James Wright miss, közel harmincezret. Más ügyvéd asszonyok csak jótékonyságból ügyvédkednek, szegényeknek dolgoznak. A híres Quackenboos-t bírónak is hívták, haragszanak rá a zugügyvédek, meggyilkoltatni akarták. Az amerikai himeseszü nőkből hitszónokok is válnak. Özvegy Van Cott asszony előbb kereskedik, azután a methodisták templomában ékesszólásával elragadja a lelkekel. Jó híre száll, csődülnek a tiszta beszédhangja, szava hallására, térit, cljolentkezés van, a rendkívüli aszszony megtartja az embereket hitükben, egyházakat szervez. Kant módja, hogy „a természet a nőnek oly megnyerő szónoki tehetséget adott, amely lefegyverzi a férfiút." Olivér Anna is prédikál, Smiley queker kisasszony hasonlóképp, mások, nőpapok, a békebiró tisztét végezve, összeadnak házas feleket, — békére vagy harminc éves háborúra. A hírlapirodalomban kitűnik Buchanan Suliivan Margit, aki újságírónak állt. Sarah Hubbord egy chicagói napilapban a tudomány és irodalom rovatot vezeti. Mély tudásra valló cikkeket ir, megfelel a közérzésnek. Más hírlapíró nők is sokat szereznek a tollúkkal. Van olyan lap is, melyet kizárólag nők szerkesztenek. írnak mindenről, kisasszonyok a házasfelek egymás iránti kötelességéről, a férfiak viselkedéséről, jellembeli erkölcsökről, betegségekről, más egyébről, a szabad szerelemről is, divatját mult felfogásokról, csak arról nem írnak a leányok, hogy a leányok legszebb szine az elpirulás. Elég ahhoz, ahol beszédes száj, ügyes kéz, gyors eljárás kell, Amerikában ott a nő. A bölcseleti mélységet nem keresik, azt már tudni vélik. A társadalmi mozgalmak az egész világon vajúdnak. A nőkérdés nehéz problémáját oldogatják mindenütt, de azt meg nem oldják soha teljesen, mert nem lehet. • • • • a • • .'3•m • • • • • • m R Szent István-téren épített diszes sátrakban Szegeden eddig még nem létezett látványosságok láthatók és pedig: az Anatómiai muzeum, melynek értelme, ember ismerd fel tenmagadat, mollette egy képtárlat csakis felnőtteknek, naponta változó műsorral. A harmadik sátorban mutatja csodálatos művészetét Anetta hercegnő, a 19 éves kéz- és lábnélküli művésznő, ki 1890-ben kéz- és láb nélkül született. Meggyőződésül a pénztárnál tanári oklevelek vannak kifüggesztve. Továbbá látható még a Tandérkert, vagyis az úgynevezett Útvesztőkért, mely Budapesten a milleniumi kiállításon a legnagyobb elismerést nyerte el. — Ezen érdekes, különleges látványosságok megtekintésére a nagyérdemű Inivnv+Ác-ín közönség b. pártfogását kéri dL l^dL^dWbá^ «¡•BHiHiiRMNiiaHHii Egy ismerős ur. Irta Csehov Antal. A bájos Vanda, — vagy amint az útlevélben szerepelt: Nasztazja Kanavkina — mikor kikerült a kórházból, olyan helyzetben volt, aminőben azelőtt soha : nem volt lakása és nem volt egy kopekje se. Már most mit csináljon ? Legelőször is a zálogházba ment, ahol türkizgyürüfét, — egyetlen értékes holmiját zálogba tette. Egy rubelt kapott rá ... De mit vehet egy rubelen ? Nem kaphat érte se divatos jaquettet, se magas kalapot, se szép cipőt, e dolgok nélkül pedig szinte ugy érezte magát, mintha meztelenül járna. Azt képzelte, hogy nemcsak az emberek, hanem még a lovak és kutyák is csak őt bámulják s kinevetik a ruhájának az egyszerűsége miatt. Csak a ruhájára gondolt, mig az a kérdés, hogy hol fog aludni és mit fog eriai, egyáltalán nem nyugtalanította. Csak legalább egy ismerős úrral találkoznám ! ... gondolta magában ... Pénz kérnék tőle ... lís nem utasíthatna el, mert... De nem találkozott egy ismerős úrral sem. Nem lett volna nehéz rájuk találni a Renaissancebau, de a Renaissanceba ilyen egyszerű ruhában, kalap nélkül nem eresztik be. Mit csináljon ? Hosszas vonakodás után, miután már belefáradt a sok járásba, ülésbe és töprengésbe, rászánta magát a legvégső eszközre, arra, hogy valamelyik ismerős urat meglátogatja s pénzt kér tőle. - De hát melyikhez menjek?... Misához nem mehetek, mert megnősült ... A vöröshaju öreg meg egész nap hivatalban van. Eszébe jutott Finkel fogorvos, egy kikeresztelkedett zsidó, aki három hónappal ezelőtt karperecet ajándékozott neki s akinek egyszer a Német Klubban souper alatt egy pohár bort öntött a fejére. Mikor ez a Finkel eszébe jutott, Vanda nagyon megörült. — Bizonyosan kapok tőle valamit, csak otthon találjam ... gondolta magában, mikor elindult a fogorvoshoz. Ha pedig nem ad semmit, akkor összetöröm a lámpáját... Mikor a fogorvos lakásához közelebb ért, már készen volt a terve;' nevetve szaladjföla lépcsőn, beront az orvos szobájába s huszonötrubelt követel tőle ... De mikor odaért s a csengőhöz akart nyúlni, - magától szétfoszlott egyszerre a terve. Vanda hirtelen félni kezdett, sőt remegett is, ami ezúttal először történt vele. Durva és szemtelen csak vidám társaságban szokott lenni, — most azonban, közönséges ruhában s egy közönséges kéregető szerepében, nagyon józannak és félénknek érezte magát. Szégyen és félelem fogta el. — Talán már el is felejtett, gondolta magában s nem merte megnyomni a csengőt ... S hogy menjek be hozzá ilyen ruhában ? Olyan fagyok, mint valami koldus, avagy szobaleány ... Vanda megnyomta a csengőt... Az ajtó mögül léptek zaját hallotta. Itthon van a doktor ur ? kérdezte. Most már jobb szerette volna, ha a portás nemmel válaszolt volna. Ehelyett azonban bebocsátotta az előcsarnokba s levette válláról a köpenyét. A lépcső nagyszerű volt, sőt pompás, e fényűzésből azonban Vandának leginkább egy nagy tükör tűnt föl, amelyben egy elzüllött alakot látott, akin nem volt se divatos jaquett, se magas kalap ... S különös, hogy most, mikor oly szerényen volt felöltözve, mint valami mosónő, megint nagyon szégyelte magát; nem volt benne semmi elszántság, semmi szemtelenség, sőt már nem is Vandának, hanem csak Nasztja Kanavkinának képzelte magát... — Kérem, szólt a szobaleány, aki a fogorvos szobájába bevezette, — azonnal jön a doktor ur, tessék leülni. Vanda ledőlt egy puha karosszékbe. Egyszerűen azt mondom neki, hogy adjon kölcsön huszonöt rubelt gondolta magában... —Ez nagyon tisztességes dolog, inert a fogorvos ismerősöm ... Csak legalább kimenne ez a szobalány ... Az ő jelenlétében különös volna ... Egyáltaláb i minek áll itt ez a leány? Körülbelül öt perc múlva nyílt az ajtó bejött Finkel, egy nagy, kövér arcú, kidülledt szemű fekete zsidó ... Az arca, a has i" a tokája, mindene a jóllakottságra vallott olyan visszataszító volt ... A Renaissance ban vagy a Német Klubban rendesen sokkal vidámabb volt; sokat költött a nőkre, s/'i' vesen tűrte a tréfájukat. Mikor például Vanda egy pohár bort öntött a fejére, csak mosolygott s az ujjával fenyegette. ]V]0sI azonban komor volt és álmos és fontoskodott, mint valami hivatalfőnök. — Mit parancsol? —1 kérdezte anélkül hogy ránézett volna Vandára. Vanda egy pillantást vetett a szobaleány komoly arcára, majd Finkel kövér alakjára, aki őt, nyilván nom ismerte meg s elpirult — Mit parancsol? •— szólt az orvos most már kissé idegesen. A ... a ... a fogam fáj — dadogott Vanda. — Aha . . . melyik foga? Hol? Vandának eszébe jutott, hogy van egy odvas foga. Itt lenn ... a jobb oldalon ... — dadogott zavartan. Hm, hm . . . Nyissa ki a száját. Finkel összeráncolta a homlokát s aztán elkezdte a beteg- fogat nézegetni. Fáj ? . . . — kérdezte s valami hegyes vassal elkezdett kotorászni a fogban. Igen... — hazudott Vanda... Ha emlékeznék rá, — gondolta magában, — bizonyosan megismerne azonnal. De ez a szobaleány . . . ! Ugyan minek áll itt... ! Finkel valami gőzgéppel befujt a szájába, s igy szólt: - Nem tanácsolnám, hogy ezt a fogai kitömesse, mert úgyse sok hasznát vehetné már. Miután még egy ideig kotorászott a fogban s dohányos ujjaival megtapogatta Vanda inyét, visszafojtotta a lélekzetét s valami hideget dugott Vandának a szájába ... Vanda hirtelen rettenetes fájdalmat érzett, fölkiáltott s belekapaszkodott Finkelnek a karjába. — Nem baj, nem baj ... — mormogott az orvos. — Ugyan ne legyen ilyen ijedős . . . Ennek a fognak úgyse vehette volna már semmi hasznát . . . Bátornak kell lenni! S dohányos ujjai között ott volt az odvas fog, meg is mutatta Vandának. A szobaleány egy csészét tartott eléje . . . Otthon hideg'vízzel öblögesse a száját... szólt Finkel, akkor majd eláll a vérzés. S meglátszott a fogorvoson, hogy várja, hogy menjen már a látogatója s hagyja őt békén. Adieu, szólt Vanda s az ajtó felé indult. Hm ... és a munkámat ki fogja megfizetni? — szólt Finkel mosolyogva, — Ah, igen, majd elfeledtem. Vanda nagyon elpirult s odaadta a fekete zsidónak azt a rubelt, amelyet a türkizgyürüjére kapott. Mikor kiért az utcára, még jobban szégyelte magát, mint eddig; de most már nem a szegénysége miatt; nem is gondolt arra, hogy nincs magas kalapja, divatos jaquettje és szép cipője. Mikor az utcán véreset köpött, minden vörös folt az ő életéről beszélt, az ő rossz és nehéz életéről, azokról a keserűségekről, amelyeket eddig szenvedett s amelyekben holnap, egy hét, egy év múlva, sót egész életében, a halála napjáig minden része lesz. , 0, milyen borzasztó élet ez! 0, Istenem, milyen borzasztó ez! Különben már másnap, ott volt a Renaissance-ban és táncolt. Óriási vörös kalapja volt, divatos jaquettje és szép cipője. Es egy fiatal kereskedővel vacsorált, aki aznap jött Kazanyból.. . Minden"emfi tüzelőanyag legolcsóbb beszerzési foi-rása Jutkovics Géza tiffiSS ITH lAJOS-SUfifflJI II. • IflM: