Délmagyarország, 1910. július (1. évfolyam, 34-60. szám)

1910-07-16 / 47. szám

1910 julius 15 DÉL-MAGYARORSZÁG 5 A londoni kékszakáii. (Saját tudósítónktól.) A közelmúlt uapok egyikén szerényen, minden föltünés nélkül távolítottak el Londonban, a Healdrockstreet 39. számú házról egy táblát, amely a ház egyik keresett lakójának, Crippen doktornak a lakágát hirdette. Azóta a londoni rendőrség nagy apparátussal keresi a hatalmas világváros kedvelt nőorvosát és gyorsiró-titkárát, egy tizenhat éves leányt, Athel de Neuvet kisasszonyt. Mindketten eltűntek és az orvos lakásának a pincéjében rettenetes működésűknek borzalmas bizonyítékát hagyták vissza : két asszonyi holttestet, amelyet eddig nem sikerült agnoszkálni. A iondoni „kékszakáll" eddig földeritett bűneiről és kalandos életéről ez a. részletes tudósítás számol be : London, julius 15. A Campton Road nevü munkásnegyedben néhány esztendeje lakott egy Cripper dr nevü orvos a íelesógével. A szomszédoknak nernrógibben föltűnt, hogy hosszabb idő óta nem látták az orvos feleségét. Érdeklődtek Cripper dr-nál ennek oka iránt, de csak kitérő választ kaptak. A minap azután az orvos is eltávozott camptenroadi lakásáról. Bérkocsin ment, egy tizenhat évesnek látszó fiútársaságában. Azóta sem őt, sem az asszonyt nem látták a környéken, mire a szomszédok jelentették a titokzatos esetet a rendőrségen. Megindult a vizsgálat, amely házkutatással kezdődött és borzalmas eredményre vezetett. Nem találták meg a lakáson az orvos feleségét, ellenben találtak ott két holttestet a feloszlás előrehaladott stádiumában. Az egyik holttest egy asszonyé volt, a másikról még nem sikerült megállapítani, hogy kié. Némelyek szerint egy csecsemőé, mások szerint egy méhrnagzaté, végül van egy információ, amely szerint ez a holttest is egy asszonyé. A vizsgálat kiderítette, hogy az orvos nem" csak ezt a rendelőintézetet tartotta fönn, volt neki egy másik is, a város túlsó végén. Eltűnése előtt néhány nappal megjelent ott, levette a cimtáblát ós azóta ott is teljesen nyoma veszett. Kiderült az is, hogy Cripper dr tiltott operációkat végzett asszonyokon, akik eziránt hozzáfordultak és ezért volt szüksége két fogadóteremro. Az orvos nem egyedül tünt el. Kísérőié, akivel camptonroadi lakásáról kocsim távozott, mint ujabban kiderült, nem fia volt, hanem egy álruhás leány, aki titkára és gyorsírója volt és akivel, ugy látszik, együtt szökött meg. Eddig még nem tudták megállapítani, hogy 8. camptonroadi lakásban talált holttest az orvos felesége-e ? Valószínű, hogy az övé, mert kiderült, hogy Cripper dr veszedelmes kékszakáll, akinek igen sok nővel volt viszonya, sőt magában Londonban két törvényes felesége volt. Ugy látszik, nem tudta tovább föntartani ezt az állapotot és ezért kellett eltenni láb alól egyik — vagy mindkét — feleségét. London, julius 15. A Healdrockstreet 39. számú házának környékén olyan a tolongás, hogy a rendőrség bekerítette és senkit sem bocsát közel. A kapun nagybetűs tábla volt: I)R. GRIFFEN amerikai nó'orvos. A titokzatos doktor tényleg Amerikából vetődött Londonba. Azelőtt Saltlake Cityben, a mormonok között praktizált. Förtelmesen rut etober. Ötven éves, egészen kopasz, bajusza torzonborz, hamis a fogsora és himlőhelyes. Apró t mberke, valóságos vakarcs. És ennek a kicsi szörnyetegnek — mint a londoni rendőrség kiderítette — hihetetlen szerencséje volt asszonyok körül. A magántitkár-gyorsirónő, akivel Crippen kereket oldott, Ethel de Neuvet, franciaországi származású leány. Gyerekkorában hozta magávad a doktor a mormonok közül, ahol anyja elhagyta. Ethel de Neuvet alig tizenhat éves. Tiz éve, hogy Crippen letelepedett Londonban ós azóta a Healdrockstreet 39. számú házában lakik, amelyet megvásárolt. A szomszédok szerint Cora Crippen, a doktor eltűnt neje, amerikai születésű, körülbelül harmincöt éves lehetett, gyönyörű szép asszony. Azt mondják, hogy Crippénnek „előkelő" praxisa volt és vagyont keresett. Kishirdetésekkel kezdte, mikor Londonba költözött, de a rendőrség hamarosan véget vetett manipulációinak: „A kényes esetek" cimii apróhirdetéseket egyenesen Crippen miatt tiltották be a londoni lapoknál. Ékkor aztán az amerikai orvos „fölhajtókkal" dolgozott. Crippen vagyont szerzett, fényűzően élt, szalonja hetenkint egyszer előkelő társaság találkozóhelye volt, ő is kultiválta a társaságokat és mindenfelé ugy emlegették, hogy a nöorvosok közt ő az asszonyok kedvence. London, julius 15. Pepper dr, a belügyminisztérium orvosszakértője, egy vizsgálóbizottság élén szemlét tartott a Healdrockstreet titokzatos házának pincéjében. Mind a két holttest asszonyé, még pedig meglett nőké. Nem igaz, hogy az egyik holttetem csecsemőgyermek teste, A szerencsétlen nőket lefejezte a gyilkos. Az egyik fejet seholsem találják. Fölásták a pincét, hogy hátha a földben rejtette el az orvos a hiányzó fejet. Több méternyi mélységben föltárták a földet, de hasztalan. Teljesen föloszlásban van a két holttest és a pincében a patkányok, férgek kikezdték. A fejnélkül talált holttestben a szomszédok nem tudják fölismerni Córa Crippent, az orvos nejét, a másik holttestet sem sikerült agnoszkálni. London, julius 15. Több jel arra vall, hogy a gyilkos amerikai orvos és Ethel de Neuvet még nem hagyták el Londont. Talpon van az angol főváros egész detektivhada. Tegnap följelentés érkezett a rendőrséghez egy bankházból a Westendben, hogy ott járt Crippen és fölvette letétjét. Tényleg egy vézna, öregember járt a bankban, titkos jelszó alatt őrzött letétjét kérte vissza, meg is találták: egy kiérdemesült, gazdag szabómester volt az illető. Asquiíh beszéde. — Az osztrák-magyar Dreadnaughtokról, — Londonból jelentik, hogy ma az angol alsóházban, az uj hajóépitkezésekről szóló törvényjavaslat tárgyalásának során Asquith miniszterelnök nagy beszédet mondott s megemlékezett abban az osztrák-magyar Dreadnauglitok építéséről is. Beszédének ez a része így hangzik: — A rejtélyes osztrák-magyar csatahajókról nem kívánok sokat beszélni, mert az osztrákmagyar monarchia kormánya jóhissemüleg semmit sem tett, hogy szándékait egyik vagy másik irányban nyilvánosságra hozza. Lehet, hogy az osztrák-magyar kormány ez ügyben semmit sem fog tenni, de a kormánynak abból, ami általánosan ismeretes, tudnia kell, hogy Ausztriában egy Dreadnaught vagy talán már több is ópités alatt áll. Kérdeznem kell, vájjon a folyó évre fölállított program, amely Angliának 1913 tavaszárahuszonöt Dreadnaughtot adna, tulzott-e az európai vizén levő Dreadnaughtokat tekintve. Senki sem sajnálja a kiadásokat jobban, mint én. Épen oly világosan látom, mint Lloyd George, hogy minden uj Dreadnaught költségén a szociális reformok egy-egy sürgős müvét lehetne megalkotni, de a nemzeti biztonság előföltétele minden szociális reformnak. Fölvetették azt a kérdést, hogy vájjon nem volna lehetséges bizonyos megegyezéseket létrehozni a világnemzetek között, különösen Anglia és a velük barátságos német birodalom között, amely ezt a helyzetet megszüntetné. A német birodalom közölte velünk — ez ellen nincs panaszom vagy válaszom, — hogy magatartását már megszabja a flottatörvény, amely évrőlévre automatikusan négy Dreadnaught építését irja e'ő. Reméljük, hogy most már elérkeztünk a csúcshoz és ha lehetséges volna nemzetközi megegyezéssel és építéseket csökkenteni, annak senki sem örülne jobban, mint Anglia. A miniszterelnök beszéde után az alsóház nagy többsége elfogadta a költségvetést, elvetve azt a javaslatot, amely a flotta-költség leszámítását indítványozta. Német készülődés. London, julius 15. A Standardnak és a Daily Expressnek jelentik Berlinből: Németország titokban nagy tenger alatt járó flottái cpit ós az erre való költséget az utóbbi két évben torpedónaszádok címén a költségvetésbe tett összegekből fedezi. A német szakférfiak meg vannak róla győződve, hogy ezek a tenger alatt járó naszádok az északi tengeren igen nagy szerepet fogytak játszani. A német kormányt a nemzeti védelem érdeke birta rá erre az óriás költekezésre, miután oly tenger alatt járó liajótipusra sikerült szert tennie, amely minden más tipust felülmúl. Az angol alsóház tegnapi flottavitája újra alkalmat ad a lapoknak arra, hogy a német kormánynak nagy flottakölcsön fölvételét ajánlják. Megvádolt apácák. - A szegények házában. (Saját tudósítónktól.) A szegedi szegényház egyik lakója, özvegy Szabadós Gézáné, a nyolc évvel ezelőtt elhunyt királyi végrehajtó özvegye, ma délelőtt a reformátusok papját azzal a kívánságával kereste föl, hogy engedje őt a római katolikus vallásra áttérni. A református pap — tekintve az öregasszony korát — el akarta tériteni ettől a szándékától. Az asszony erre elment Kompolti Ábrahám dr ügyvédi irodájába, ahol különben is valamilyen járandóságát kezelik és ott is elmondta, hogy tegeap elhatározta a római katolikus vallásra való áttérését. Ezzel a szimpla, magánügyi esettel kapcsolat, ban egyik szegedi lap támadást intézett a szegényház apácái ellen s Szabadosnó szájából azt a hirt hozta a nyilvánosság elé, hogy az apácák már hónapok óta gyötrik protestáns vallása miatt, sőt egész napon keresztül nem hall egyebet az apácáktól, mint a protestantizmust gyalázó beszédeket. Áttérni nem akarok, igy meg a szegényházban nem maradhatok — mondja Szabadosné az illető lap híradása szerint. A Dólmagyarország egyik munkatársa látogatást tett a szegényházban, hogy meggyőződést, szerezzen arról a bánásmódról, amelyben a bennlakókat az apácák és a vezetőség részesíti. Mátyás Béla, a szegedi plébánia ideiglenes papja, továbbá a szegényház apácáinak főnöknője nagy fölháborodással tiltakoztak a rágalmak ellen, amelyekkel őket illették. Maga Szabadosné igy adta elő az esetet: — A hír valótlan. Kilenc esztendeig nevelkedtem a római katolikus vallás szellemében s tegnap elhatároztam, hogy református vallásomból áttérek a katolikus hitre. Erről azonban itt, a szegényházban senkisem tudott és, amiket a kedves testvérekről irtak, szemenszedett hazugságok. Előbb elmentem a plébániára, hogy az áttérés körülményeit megtudjam, onnan a református paphoz s azután Kompoltihoz mentem, akinél a pénzemet kezelik. A kedves testvérek nagyon jól bánnak mindenkivel ós soha valakinek a vallásáról rosszalólag nem beszéltek. Mire Szabadosnó a mondókája végére ért, elsárgult a dühtől és keserves sirásra fakadt. Mátyás Béla, a római katolikus egyház papja a következőképen nyilatkozott munkatársunk előtt: — Aki meggyőződött arról a véghetetlen türelemről és arról a humánus bánásmódról, amelyben a szegényház lakói részesülnek az apácák részéről, nem fogadhat el ilyen hazugságokat. Száztizenhót ember van annak a néhány apácának a könyörületes gondjaira bízva, de soha még csak nem is panaszkodott egyik sem. Majdnem valamennyi a néposztályok legalsóbb rétegéből kerül be hozzánk, műveletlen lélekkel, ezerféle bajjal és szeszélylyel, amilyen csak az ilyen öregeknél képzelhető. A nővérek tisztán tartják őket, mosnak, ügyelnek rájuk s amerre csak a szem tekint, mindenütt a legnagyobb tisztaság található. Az apácák rá sem érnek arra, hogy ilyen dolgokkai foglalkozzanak. Aztán meg kinek volna haszna abból, ha ilyen elöregedett embereket a vallásukból ki akarnának tériteni? Mindegyik a leggyöngédebb bánásmódban részesül. Nemrégen került hozzánk egy öreg asszony a zsidó menházból, ahonnan azért kérte az áthelyeztetését, mert panaszkodott a bánásmód miatt. A szigorúságnak nálunk a legmagasabb foka az, hogy ha valamelyik bennlakó nem viselkedik tisztességesen, aznap nem bocsájtjuk ki az illetőt. A rágalmakkal szemben pedig, amelyek bennünket értek, retorzióval fogok élni. Szembetűnő az a tisztaság, amely a szegény