Délmagyarország, 1910. július (1. évfolyam, 34-60. szám)

1910-07-15 / 46. szám

1910 julius 15 DÊLMAQYARORSZAQ 9 városban is sok házat megrongált és igen sok helyen beverte az ablakokat. — Hirtelen halál. Aradról jelentik: Balta Dezső tönkrement aradi földbirtokos, Balta tábornok öcscse, ma Arad főutcáján hirtelen összeesett és szívszélhűdés folytán meghalt. — A néger boksz-sampion. Newyorból táv­iratozzák : Hammerstein Music Hall-jében es­ténkint valósággal verekszenek a jegyekért. Tódul a nép a néger Johnsont nézni. Amitől a hatóságok féltek, nem következett be : a fe­hérek csak olyan tomboló lelkesedéssel ünnep­lik a renói bokszoló-bajnokot, akár a feketék. Johnson eddig kerek 700,000 márkát keresett öklével. Azt kérdezték a néger sampiontól, hogy melyik csapás döntötte el a mérkőzést Renóban. — Az, amelyik Jeffriest a szemén érte, — felelt Johnson. — Annak az ütésnek a súlya 210 font is volt. Attól fogva biztosra vettem győ­zelmemet. És e szavaknál a néger óriás, mint a gyerek, megcsókolta bal öklét : — Ezzel vágtam Jeffries szemébe. — Csaló könyvkőtősejjéd. Foglalkozás nél­kül lézengett a fővárosban Steiner Ernő könyv­kötősegéd. Állás után nem nézett, a munkás­biztosító segitségpénzeít pedig mind kimerítette már, — a megélhetésre nem találván más mó­dot, lakótársának, KáUlor Antalnak a nevét ráhamisitotta a munkásbiztositó bejelentő lap­jára ós felvette a Káldornak járó táppénzeket, heti dijakat. A törvényszék ifj. Sebestgén Jó­zsef dr védelme után három napi fogházra és tiz korona pénzbüntetésre ítélte a munkásbiz­tositó csalóját. — Kirabolt postahivatal. Szászvárosról jelentik : A szászcsóri postahivatalba e hó 12-ére virradó éjszakán, valószínűleg hajnaltájban, is­meretlen tettesek betörtek és kirabolták a postahivatalt. Elvittek öt darab pénzeslevolet összesen 1462 korona értékben, továbbá 260 ko­rona készpénzt. A csendőrség nyomoz. — A „Fekete Kéz" Vásárhelyen. Hód­mezővásárhelyró'l jelentik: B. Lajos vásárhelyi gazdálkodó egy idő óta fenyegető leveleket talált a liáza előtt, amelyekben fölszólítják, hogy fizessen egy bizonyos összeget. Az alá­írás helyére egy fekete kéz volt rajzolva. B. Lajos eleinte ügyet sem vetett rá, végre azon­ban unni kezdte a dolgot és fölkérte a szom­szédjait, hogy figyeljenek a levélhozóra. Más­nap már le is leplezték a „Fekete Kéz"-t B. Lajos lakójának személyében. B. Lajos egy­szerűen kitette kellemetlen lakóját és ezzel véget ért a vásárhelyi „Fekete Kéz" rövid szereplése. — A kiirtott család. Hirt adtunk arról a rémes családi tragédiáról, amely Helmdedtbeii történt. Seelender zöldségkereskedö megölte feleségét, öt gyermekét is el akarta pusztítani és végül föbelőtte önmagát. A dörrenésekre a szomszédok rájuk törték az ajtót. A kereskedő, neje és két gyermeke halott volt már, három gyermeket pedig a kórházba vittek. Braun­schtveigbó'l táviratozzák most, hogy a gyerme­kek közül kettő a kórházban meghalt, az utolsó is aligha marad életben. — Takács Zoltán levele. A bankóliamisi­tásért körözött Takács Zoltán dr ma levelet Irt egyik újságnak Svájcból ós durva hangon támad benne a magyar igazságszolgáltatásra. A hírhedt gonosztevő nyugodtan teheti ezt, mert nem szolgáltatja ki az ottani hatóság. A különben érdekes, bomlott agyú ember levele igy hangzik: Zürich, 1910. julius 10. Tisztelt Szerkesztő Uram! Mikor januárban az angol lapokból figyel­mem felhivatott a londoni bankóhamisítókra, ke­zembe vettem a magyar lapokat s mivel láttam, hogy a rendőrség erőszakkal bele akar keverni: több ivre menő átiratot küldtem az önök úgy­nevezett „igazság"-ügyi miniszterének, kérve, hogy egy ujabb hatalmi gaztett elkövetését aka­dályozza meg. Nem sértegettem e beadványban, csak igazat mondtam, noha a gazember kifeje­zés több helyen előfordul benne. Erről a be­adványról néma hallgatás. Az volt a felelet, hogy elfogatási parancsot adtak ki ellenem. Mivel ennek semmi alapja nem volt, a vizsgálóbíró következetesen valótlanságokat hord össze benne. Azt állítja, hogy magyar Polgár vagyok, hogy megszöktem és hogy valami közöm van az ügyhöz. En az ügyről többet nem szólok. Ott van az aktákmeSlett sokközleményem persze ezeket nem tanácsos közölni. Egazelfo­gató-parancsra elfogtak. Svájc legfőbb bírósága, a Bundesgericht azonban május 30-án tartott tel­jes ülésében kimondotta, hogy üldözésem jog­talan s megtagadta a kiadatást. Méltóztatik tudni, milyen csattanós diplomáciai pofon ez? Most azonban — és ez az oka megszólalásom­nak — hogy ne kelljen nyilvánosságra hozni a svájci pofont, ismét hazug információk alapján azt közlik a lapokban, hogy Angliának kiadtak stb. Kijelentem, hogy ez pimasz hazugság, Anglia kimondotta azt, amit Svájc,hogy üldözésem jog­talan. Most angol, francia és német nyelven könyvet irok, húszéves gaztettekről, a címe lesz: Szabadalmazott gazemberek. Felelek min­den szavamért s akinek baja van velem: itt lakom Zürichben, a Bahnhofstrasse 78. szám alatt. Tisztelettel Takács Zoltán dr. — Lebombázott kikötő. Londonból jelen­tik : Orosz hadihajó bombázta és elpusztította a Kaspi-tó partján Gomesteppe perzsa kikötő­várost. A kegyetlenkedésnek az volt az oka, hogy egy orosz alattvaló, aki a halászati jogot bérelte, összeveszett két perzsa albérlőjével. Az oroszt le akarták tartoztatni és ekkor a kozákok a perzsa lakosokkal összetűztek. A kis kikötővárosban kő kövön nem maradt. — A Rochette-üjjy. Az újságok már hetek óta tárgyalják Bochette-nak, a sikkasztó francia bankárnak az ügyét, amelyet a minap a parla­mentben is szóvá tettek. Piochette viselt dol­gait a következőkben ismertetjük : Rochette neve 1908-ban tűnt föl először a francia pénz­világban. Különféle név alatt alapított akkor szövetkezeteket és egy bankot is, amely a szövetkezetek részvényeit hozta forga­lomba. Vállalatait a közönség nagyon meg­kedvelte és teljes bizalommal volt irántuk. En­nek következtében a részvények aránylag rö­vid idő alatt nagyon fölszálltak. Sikerétől föl­bátorítva, Rochette a sajtó közvetítésével akarta közönségének spekuláló kedvét fokozni. Elhatározta, hogy megszerzi a Petit Journal-1, amely akkor hanyatlófélben volt. Szép csönd­ben kezdte vásárolni a Petit Journal részvé­nyeit, ami nagyon nyugtalanította Prévet sze­nátort, a lap főtulajdonosát. Már nyiltan be­szélték, hogy Rochette a lap vezetésével Hum­bert Charles szenátort fogja megbízni, hogy ezzel a Matin-n&k. erős konkurrenciát csi­náljon. Humbert ugyanis a Matinnak volt főmunkatársa. Ezek után seki sem volt meg­lepve, amikor egyszerre a Matin nyilvánosságra hozta Rochette spekulációit. A közlésnek és erős kritikának Rochette letartóztatása volt az ered­ménye. A bankárt azonban nagy összegű biz­tosíték ellenében a vizsgálat idejére szabad­lábra helyezték. Mindazonáltal már bebizonyo­sodott, hogy két vállalata nem épült reális alapon, mert hiányzott hozzá a szükséges alaptőke. Mielőtt azonban Ítéletre került volna a sor, a Matin ismét beleavatkozott a dologba, csakhogy most Rochette védelmére kelt. A Matin most ezt az állítást, azzal bővítette, hogy Durand, Lepin rendőrprefektus megbízása szerint cselekedett, akit az akkori miniszter­elnök, Clemenceau bizott meg azzal, hogy Ro­chettet letartóztassa. Briand igazságügyminisz­ter azonban kijelentette, hogy Rochette letar­tóztatása a törvényes formák megóvásával tör­tént. Sokan azonban azt suttogják, hogy a miniszterelnök azért ígérte meg Prévét-nek a bankár letartóztatását, hogy ezzel rábírja, hogy a nyugati pályaudvar államosítása ellen ne gördítsen akadályokat a szenátusban. — Még mindig a sacharin. Pécsett — mint tudósitónk jelenti — tegnap letartóztat­tak egy utcai cukrászt, Markov Miklóst, aki sacharinnal gyártotta az édességeket. Nyolc dobozzal találtak nála a tilalmas szerből ós kiderült, hogy évek óta ezzel manipulál. — Zsebtolvaj az állomáson. Nagy személy­forgalom volt az éjszaka a Rókus-állomáson. A tolongok között ideges izgatottsággal tekint­getett körül egy jól öltözött, borontvált arcú fiatalember, akit gyanús viselkedése miatt a kirendelt őrszem éber figyelemmel kisért. Mi­kor a rendőr látta, hogy különösen azok mellé a parasztgazdák és parasztasszonyok mellé furakodik, akik ékszereket viselnek, gyorsan átöltözött s most már civilruhában egyik padon fekve, kényelmesebben vehette szemügyre a fiatalember manipulációit. Néhány perc múlva észrevette, hogy a gyanús alak egyik jómódú nagylaki magyar gazdát, Duschanek Pált kerül­geti s egy olyan pillanatban, amikor a tolongok tömege kifelé igyekezett az ajtón, hirtelen a gazda zsebébe nyúlt. A rendőr rögtön észre­vette a dolgot és még ott, a harmadik osztályú váróteremben lefülelte a zsebtolvajt s bevitte az őrszobába. A főkapitányságon reggel hall­gatták ki. Bruck Józsefnek hivják, Baranya­baksán született, pécsi illetőségű üzleti szolga. Tegnap jött csak Szegedre, állítólag azért, hogy „munka" után nézzen. Kiderült aztán, hogy büntetett előéletű. Orgazdaság miatt hét hónapot ült a börtönben. Beismerte, hogy né­hány zsebben akart kotorászni, de egyszer sem sikerült neki. A rendőrség most az előéletének részletes adatait nyomozza. — Lezuhant a háztetőről. Szegő György cserepezőlegény ma Budapesten az Erzsébet­körut 37-ik számú ház tetejéről munka közben leesett. Összezúzta magát. A mentők a Rókus­kórházba vitték. — Agyonütötte a mostohaanyja. Mára­marosszigetröl jelentik: A máramarosszigeti vizsgálóbíró rendeletére ma letartóztatták Zeppelsauer Gusztávnét, egy felsővisói ke­reskedő' második feleségét, aki mostohafiát fejszével agyonverte. A tizennégy éves Pista nevii fiút, aki kitűnő tanuló volt, szobájában a minap vérbe-fagyba, holtan találták. A gyanú azonnal a fiu mostohaanyjára Irányult, akiről tudták, hogy rosszul bánt a gyermekkel. Az asszony tagadta a gyilkossá­got s azt állította, hogy a fiu öngyilkos lett. A vizsgálat azonban kiderítette, hogy a fiút mostohaanyja ölte meg három fejszecsapással és rázárta a szobát, ahol a fiu rövid idő alatt elvérzett. A gyilkos asszonyt a vizs­gálat befejezése után beszállítják a mára­marosszigeti törvényszékhez. — Halálos elgázolás. Ma reggel a rákosi rendező-pályaudvaron a 2592. számú mozdony elgázolta Bottlik Benedek máv. fűtőt. Bottlik azonnal meghalt. — Elütötte a vonat. Az éjjel kissé boros fővel ballagott a 299. és 300-as őrházak között a vasúti sínek mentén Tari István balástyai, felsőtanyai lakos. Nem vette észre a Szeged felé érkező személyvonat kö zeledésót s a moz­dony kerekei elé került. Sz erencséjére a vonat nem gázolt keresztül rajta, mert az első ke­rekek kiröpítették az útra. Tari igy is élet­veszélyes sérüléseket szenvedett a fején és hátán s körülbelül egy óra hosszáig eszmélet­lenül, véres tagokkal feküdt az uton. Az egyik őr találta meg. A lakására szállították. Első segélyben Beiniger Hermán dr felsőközponti orvos részesítette. Reggel kiutazott a baleset helyszínére Magay Lajos dr vizsgálóbíró, hogy az adatokat fölvegye. Majd a lakásán akarta kihallgatni Tarit, de nem lehetett, mert még mindig eszméletlen állapotban vergődik. — Rálőtt az apjára. Rákospalotán ma reg­gel fél hét órakor Tóth István tizenhét éves legény revolverrel háromszor az apjára lőtt. Az egyik lövés homlokon találta, a másik kettő a mellén. Súlyos sebeivel az újpesti gróf Károlyi­kórházba vitték. A gyilkos fiút a rendőrség le­tartóztatta. A kihallgatásnál azt vallotta, hogy apja ig'en rosszul bánt vele és az édesanyjával, amit már nem tudott tovább tűrni. — Meglopott bíboros. Az olasz tolvajok vakmerő és istentelen emberek; nem imponál nekik semmi, se körmenet, se templom, se kardinális. Mert ezek fordultak elő abban az egyszerű lopási esetben, amelynek Ferrari milanói kardinális adta meg az árát. A bíboros nyakáról ugyanis egy ügyes tolvaj lelopta a keresztet, épen akkor, amikor őeminenciája az egyházi körmenet élén elhagyta a templomot. A kereszt, amelytől a tolvaj megszabadította a bíborost, kerek összegben tizenötezer frankot ér. — Ugorka-szezon. Egy nagykörösi lap irja: „Most van az ugorka-szezón dandárja. Kora reggelenkint telve van a piac talyigán szállí­tott ugorkás-kosarakkal és kocsirakományok­kal. Az idén úgyszólván egyetlen terményünk az ugorka, amely szerencsére elég bő aratást nyújt. A délelőtti órákban hatalmas garmadák halmozódnak föl a piactér különböző részein, melynek elszállítása sokszor a késő délutáni órákig eltart. Növeli piaci forgalmunkat az is, hogy a szomszédos községek és városok la­kosai közül sokan szintén a helybeli piacra szállítják terményüket. Mindamellett hogy igen nagy a fölszállitás, az árak még mindig igen szépek s közönségünk bőségesen pénzel az ugorkából. Szerencsére van legalább egy ter­ményünk, amely fönntartja piacunk hírnevét s a közönségnek is hoz valamit a konyhára". Végre van egy lap, amely örül az ugorka-sze­zonnakl Az egyedüli lap a világon)

Next

/
Thumbnails
Contents