Délmagyarország, 1910. július (1. évfolyam, 34-60. szám)

1910-07-02 / 35. szám

6 DÊLMAGYARORSZAG 1910 junius 29 továbbá a bevallásban, hogy Fleischmann két évvel ezelőtt nikotinmérgezésben szenvedett és sogy emiatt Bécsben kezeltette magát. Mind;zek olyan okok, amelyek miatt könnyen pörre sérülhet a sor, bár a magyar bíróságok rendszerint a feleknek adnak igazat. A további epések dolgában különben is a bécsi főintézet dönt. A boncolásra a biziositó-társaságnak a :őíntézéttel és a viszontbiztosítókkal szemben /olt szüksége. PTeischmann százados három intézetnél volt biztosítva, amelyektől hitelezői most tekintélyes összeget kapnak. Az adósságaiba elmerült tüzértisztet ugyanis a Hollandi biztosító-társaságnál 1908. április elsején százezer koronára, agyancsak a Hollandinál 1009. február tizenaarmadikán ötvenezer koronára, a Generálinál 1909. február huszadikán százezer koronára, a Dunánál 1909. augusztus tizenhetedikén kétszázezer koronára, 1909. szeptember tizenötödikán százhúszezer és száznyolcvanezer és végül 1909. november hó ötödikén százötvenezer koronára biztosították a hitelezők. Ezek kőéül ma már csak a „Duna" biztositó-társaságnál eszközölt biztosítás összegének kifizetése sétes. Kivégezték Liabsuföt. — Zavargás a vesztőhelyen. — (Saját tudósttónktól.) Liábeuf cipészt, Beray rendőrbiztos gyilkosát, Parisban ma kivégezték. Még a gaiilotin láttára is ismételten kijelentette, hogy ő soha kitartott nem volt. Mialatt a törvényszéki személyzet az elitéltet felköltötte, a vesztöhely körül tömörülő közönség különbözöképen demonstrált. A kivezényelt rendőröket leköpték és három revolverlövést intéztek ellenük. A rendőrség kivont karddal kergette szét a tömeget. Egy rendőr felügyelőt a revolvergohjó nyakán megsebesített. így végezték ki Liabeuföt, a legkülönösebb és a legsajátságosabb bűnöst, akit az uj kor produkált. Liabeuf cipész volt és nyugodtan élt mesterségének, amikor egy vád érte, amely ellen sehogyöem tudott védekezni. Leánykereskedéssel vádolták. Ártatlanságát sehogysem tudta bebizonyítani. Nem is lehet tudni, hogy ártatlan volt-e vagy bűnös, noha mindig hangoztatta ártatlanságát. Tiltakozott az ellen is, hogy ő az általa állítólag eladott leányok által eltartatta magát. Azonban védekezése hiábavalónak bizonyult és börtönbe vetették. A börtönben boszut esküdött a törvénynek és különösen a rendőrségnek, amely állítása szerint ártatlanul veszedelembe sodorta ós ekszisztenciáját lehetetlenné tette. Kikerülve a börtönből, egészen a bűn és vétek karjaiba vetette magát. Különösen a rendőrökot üldözte. Különböző betöréseket követett el. Körözték. Mialatt a rendőrség mindenfelé kereste, Liabeuf a védelemnek sajátságos módját eszelte ki. Olyan övet készíttetett, amely hegyes szögekkel volt kiverve s amely karjait vette körül. Efölött volt a ruhája. Mikor a rendőrök ráakadtak s le akarták tartóztatni, valamennyi véres sebesülést szenvedett, mert amint megfogták, a hegyes szögek véresre sebezték őket. Irtózatos véres harc fejlődött ki közte és a rendőrök közt. Liabeuf tigrismódra védekezett, de végre is sikerült a rendőröknek letiporni és ártalmatlanná tenni Őt. Egy rendőr meggyilkolása és különböző betörés miatt helyezték vád alá. Most is azt hangoztatta, hogy a törvény volt az és a rendőri szisztéma, mely belőle bűnöst csinált. Egész élétében nyugodtan és békésen élt volna harmóniában a társadalommal és többi embertársaival, ha a rendőrség ki nem ragadja nyugodt életmódjából és rajta „Justizmord"-ot el nem követ. — Á törvény a bűnös, nem én! — kiáltotta níindíg. — Engem a rendőrség tönkretett c-s lehetetlenné tette azt, hogy tisztességes életmódot folytathassak. Ez a kiáltás visszhangzott mindenfelé ott, azokban a körökben, ahol a rendőri és általában az igazságszolgáltatás rendszerének hibáit súlyosan elitélik. A közönség bizonyos rétegeiben is kezdett Liabeuf bizonyos szimpátiát szerezni. Ebből magyarázható az a szenvedélyes vita, amely megindult a kérdés fölött, hogy ezabad-e Liabeuföt a vesztőhelyre vinni. És innen magyarázható az a nagy tüntetés, amely kivégzése idején a vérpad előtt lefolyt. Azok a revolverlövések, amelyek a vérpad előtt eldördültek, mindenesetre a korszak sajátságos megnyilatkozásához tartoznak, amelyet mindenki, vagy mondjuk : nagyon sok ember megért, csak — ugyiátszik — azok nem értenek meg, akiknek elsősorban volna okuk megérteni mindent, amit a korszak eseményei kifejeznek. A kivégzéskor történt eseményekről még az alábbi részleteket közli egy másik táviratunk: A rendőrség, tekintettel a várható zavargásokra és forradalmi tüntetésekre, rendkívüli intézkedéseket tett. A La Santé-fogház és a törvényszéki épület környékén több zászlóalj gyalogos városi gárdista és néhány század lovas gárdista. valamint nagyszámú rendőrség állott föl. Ezen az éjszakán még a hírlapírókat is csak passeparteut-kal bocsájtották be. A kivégzési hely környékén már az esti órákban sok ezerre menő néptömeg gyülekezett, a rendőrség az utcákat a legszigorúbban elzárta. Félnégykor a tömeg áttörte a kordont és megtámadta a rendőrséget. Több lövés dördült el, amelyek közül kettő két rendőrtisztet megsebesített. A rendőrség több zavargót letartóztatott. Egy sírdomb körül — Reök István tragédiája. — (Saját tudósítónktól.) Alig temették el a szerencsétlen végű Reök Istvánt, sírja körül megkezdődött — a felekezeti villongás. A szécsényi emberek pártokra szakadtak a tragédia körülményeinek és indító okainak megítélésében. Alacsony közhangulatnak a megnyilvánulása ez. Nem avatkozunk bele, csak a tényeket irjuk meg. A Magyar Szó, a protestáns világ félhivatalosa, vezetöhelyen foglalkozik azzal a gyászbeszéddel és imával, amelyet Thomay József, szegedi lelkész Reök István koporsója fölött mondott. A cikk aszal vádolja a szegedi papot, hogy beszéde nem volt könyörületes, a Jézus nagy megbocsájtását és megbékülését prédikáló, hanem boszuért lihegő. Leközöljük hát itt a Magyar Szó cikkének és Thomay beszédének a megfelelő részeit, azonkívül azt a nyilatkozatot, amelyet Thomay lelkész ebben az ügyben tett a Bélmagyar ország egyik munkatársa előtt. A gyászbeszéd. Thomay gyászbeszédének a következő részeit kifogásolják : Keresztények vagyunk, bízzunk az Úrban, mert a fájdalom megvigasztal bennünket. „Boldogok, akik sírni tudnak, mert megvigasztaltatnak", mondja az írás. Viseljük a könnyeinket, mi, keresztény emberek. „Átkozott, aki megöli felebarátját", mondja az Ur. Kain, a testvérgyilkos elnyerte a boszuálló isten haragját Abel haláláért. Bünt büntető atyánk, te a pusztában bujdosó népednek villámlás és menydörgés között törvényt adtál és saját kezeddel írtad fel a kőtáblára a parancsolatot, hogy ne ölj és büutetést ís kötöttél hozzá, hogy aki öl, viszont megölettessék, A te ítéleted pedig, oh Uram, igaz és rettenetes. A kiontott vér felkiált hozzád- Én megfizetek, ezt mondja. Örök isten ! Az emberi gonoszság szomorú áldozatát látjuk a gyászkoporsó halottjában. Fellázad szivünk ! Nem tudjuk, melyiket sirassuk inkább: az ártatlant-e, aki midőn még élhetett, őrülhetett és munkálkodhatott volna, erőszakosan ragadtatott le pályájáról és döntetett sirba, vagy a nyomorultat, aki embertársa testi halála által örök halált és kárhozatot szerze magának. A vád. A Magyar Szó feltűnést keltő cikke a következő: A szerencsétlen és sajnálatos véget ért Reök István koporsóját még le eem eresztették a sírgödörbe, máris akadt biró, aki ítélkezni kezdett ebben a gyászos ügyben. A pap, a vigasztalások és fájdalmak enyhítésére odahívott pap nem a szomorúság, hanem a harag és boszuállás hangján Szólalt ott meg. S azt mondta a megrázó tragédia hatása alatt álló gyászoló gyülekezet előtt, hogy Kain gyilkossága Ábelen boszuért kiált. De mi ezt még sem teszszük. Mi még sem fogadjuk el a Kain és Ábel példázatát akkor, amikor engesztelni, megnyugtatni és vigasztalni a megszomorodottakat sokkal szebb, magasztosabb és keresztényibb, mint gyűlöletre és boszura tüzelni az amúgy is fölzaklatottak V keit. Nem is tudjuk helyeselni a pap szava t Hiszen nem a kegyetlen, rideg szavak embe' ő, neki nem hivatása az itéletmondás. Biz^ ezt a bíróra s ne ítéljen, mert hogy az ő bit^ liából való citálását egy másik, ugyancsak bibliából vett citátummal viszonozzuk" meg van irva: „Ne ítélj, hogy ne ítéltessél." S gondoljuk el, milyen kegyetlen, kegyelet nélküli dolog lenne, ha most előállana a másik párt papja s a bibliát föllapozva, olvasni ke^ dené, ami Mózes könyveiben több helyen talál" ható: a házasságtörők megkövezésének elren delését. A lelkész nyilatkozata..... Thomay József munkatársunknak ezeket mondta : — Igazán meglep a dolog. Csodálom, hosry egy protestáns szellemű újság ilyen tévesen fogja föl a beszéd értelmét. Nyilvánvaló, hogy az ilyen beszédnek, mint pusztán egyházi jellegűnek, tisztán az a célja, hogy a gyászolókat vigasztalja. Én is erre fektettem a fősulvt Egyébként hogy az ügyvéd gyilkos, az tagadhatatlan. Aki ötször lő az embertársára, mi is lehetne más? Ezt a szécsényi lelkész szintén sőt talán sokkal erősebben aposztrofálta, mint én. A Kain és Abel hasonlat semmi vallási tendenciát sem rejt magában. Testvérgyilkosságnak teljes joggal mondhatjuk ezt az esetet, hisz eredetileg mindnyájan testvérek vagyunk az Úrban. Hogy én előzetes ítéletet mondtam volna a tettesről, vagy pedig beszédemmel befolyásolni akartam volna a bírák ítéletét, szintén valótlanság. Az Ur előtt mindenképen gyiikos marad Szőke, hisz egy embertársa életét oltotta ki ós ezzel halálos bünt követett el. De a beszédemben célzok is arra, hogy lehet, hogy az isten megbocsájt ezért neki, sőt azt is mondtam: imádkozzunk érte az Úrhoz! — Furcsa dolog, hogy egy újság kritika tárgyává teszi az ilyen beszédeket, amikor ezeknek a vigasztaláson kivül semmi különösebb céljuk nincs. Egyébként a pap az igazmondás embere marad még a simái is. Az egész dologra ennyji a megjegyzésem. fi mozi. A mozi nem szezóncikk. Árulják és veszik a fehér vászonra vetített bohókás, tanulságos és sokszor megindító képeit télen-nyáron. Nem akarunk amellett bizonykodni, hogy a moziban több vagy kevesebb kultura van, mint például a színházban. A teljesen modern, éleslátó, sőt tudományosan disztingváló felfogás szerint ugyan mindkettő üzlet, noha a kulturában vigéekedők még ma is azzal a veszedelmes pilulával akarják telegyömöszölni az emberek gyomrát, hogy a színház csupa irodalom, művészet és semmi gscheft. A mozi ezen a ponton határozott előnyben van a színházzal szemben. Mint üzlet áll a nyilvánosság elé, nem kunyorál és kiabál pompázó és hazug mázt, csak méltányos elbá. nást kér. És ehez joga van sok okon. Elvitázhatatlan, hogy a mozi kulturát közvetít, ha a kultura közvetítőjéül nem a minden nagy erotikum és izlés nélkül való, meztelen testet mutogató táncot tekintjük, hanem azt, hogy az emberek például a vasárnap délutánokat ne töltsék korcsmákban. Gazdasági szempontból pe. dig mint üzletnek föltétlenül kijár a köteles méltányosság. Szegeden az eljárás módját még különleges okok és viszonyok határozzák meg. Itt van például a szép, a hatalmas, a pompázó Újszeged. A városi élet micsoda föllenditósét és nagy átalakulását hozná meg, ha ezen az Újszegeden virágzó életet sikerülne teremteni. Kis keretek között budapesti városligetet, vagy bécsi Prátert. Ennek az uj életnek csiráját látjuk mi abban a moziban, amelyet minden bizonynyal nagy anyagi áldozatok árán tart fenn a kitun« Abonyi Mihály, aki a helypénz fizetése dolga-