Délmagyarország, 1910. július (1. évfolyam, 34-60. szám)

1910-07-15 / 46. szám

15 DÉLMAGYARORSZÁG 1910 Julius 16 dalom ama tiszteletreméltó elemeit, akik társadalmi állásuknál, vagyonuknál, műveltségűknél, hazafiságuknál fogva hivatva volnának rá, hogy népük vezetését kiragadják a lelkiismeretlen izgatók kezéből. E felhívással kapcsolatban várja a kormánytól is, hogy kezdeményező lépéseivel, az egymáshoz való közeledésnek, a kölcsönös megértésnek, az ádáz gyűlölködés megszűnésének útját egyengesse. Tisza ebben nem is fog csalódni. A nemzetiségi kérdésben a kormány halad azon a pályán, amelyről letérni nem szabad. A szegedi egyetemért, — Jogakadémiát kér ai ifjúság. — (Saját tudósítónktól.) Az a hatalmas agitáció, mely a szegedi egyetemért megindult, harcba szólította a város jogász-ifjúságát is. Ez az ifjúság még a nmlt évben tartott közgyűlésén Palócé Sándort elnökévé választotta. aki e tisztéből kifolyólag, az ifjúság felhatalmazása alapján, mindent elkövet, amit a szegedi egyetemért való agitáció érdekében el keli követnie. A szegedi- törvényhatósági bizottság tizenkilenc tagját kérte meg az ifjúsági elnök arra, hogy az alábbi indítványt irják alá és Szeged város közgyűléséhez nyújtsák be. Lázár György dr polgármester épen ma érkezett haza a fővárosból, ahol a legilletékesebb helyen nyert információt az uj egyetemek s a szegedi egyetem kérdéséről. Értesüléseiről ma még nem nyilatkozott. Nem tudjuk, mi a véleménye a polgármesternek erről a komoly indítványról, de meggyőződésünk. hogy örömmel fogadja az ifjúság lelkesedését. Az indítvány, amely legközelebb a városi tanács elé kerül, szószerint a következő: Tekintetes városi tanács! Alulírott törvényhatósági bizottsági tagok tiszteléttel kérjük, méltóztassék a törvényhatósági bizottságot sürgősen rendkívüli közgyűlésre meghívni és alábbi indítványunkat sürgősen létárgyaltatni: 1. Utasitsa a közgyűlés a város tanácsát arra, hogy Szegeden még ez év folyamán, tehát legkésőbb szeptember közepén megnyitható jogakadémiát létesítsen. A szobaleány : Az van benne, hogy a nagyságák azt hiszik, hogy a szobaleány csak egy szobaleány. Pedig a szobaleány is asszony, bizony nagysága kérem és a szerelem a cselédszobában is szerelem. Én láttam a múltkor sírni a nagyságát, mikor a nagyságos úrral veszekedés volt és akkor nekem is ugy fájt a szivem, hogy sírtam. Az asszony: Szegény kis leány. A szobaleány: Én tudom nagysága, hogy olyan jő, ha az embernek van valakije. Én nem vetem meg a nagyságát, ha hűtlen az urához, de a nagyságák azt nem érzik meg, hogy a szobaleány már tul van azon, amin a nagyságának csak most kell keresztül esni. Az asszony (azt az egy mondatot mormogja, amely legjobban fáj): Maga nem vet meg engem?. A szobaleány: Nem. Én nem is kérdeztem, hogy mi vitte rá a nagyságát erre, hiszen ez mindegy... Az asszony: Mindegy ? A szobaleány: Igen. Nézze nagysága, én most ugy gondoltam, hogy itt két aszszony beszélget. Asszony. És egyéb semmi. És én tudom, hogy milyen kicsi dolog, elég ahoz, hogy egy asszonyt a bűnre vigyen. Az' asszony : Igen. Egy egész kicsi dolog. (Végre elszánja magát.) Engem például a szobaleányom vitt a bűnre. A szobaleány (nem mer az asszony szemébe nézni) : Én ? Az asszony .- Igen. Hiszén ezt maga tudja. A szobaleány (nagyon szelíden mondja) : Én erről nem tehetek. 2. Mondja ki a közgyűlés, hogy a szükséges intézkedésekre és berendezésekre szolgáló költségeket megszavazza és felhatalmazza a város tanácsát arra. hogy a szegedi jogakadémia mind a négy évfolyamának egyszerre való megnyitásához szükséges intézkedéseket haladéktalanul megtegye. a) Négy előadó-teremmel és a szükséges hivatalos helyiségekkel ellátott lokalitást béreljen, vagy esetleg a most megüresedő polgári leányiskola épületét a jogakadémia céljainak azonnal alakittassa át és rendeztesse be. b) A négy évfolyamhoz szükséges legalább tíz jogakadémiai tanári állást pályázat utján töltse be. 3. Egyszóval minden intézkedést megtegyen avégből, hogy a szegedi jogakadémia négy évfolyama, már 1910. szeptember közepén megnyitható legyen. Indokok: A király trónbeszédében kifejezetten nangsulyozva lett, hogy a kormány uj egyetemek felállításáról fog gondoskodni. Ennek dacára most már bizonyos, hogy még évek fognak eltelni addig, amíg az uj egyetemékel felállítják. Nincs kizárva az sem, hogy a szegedi egyetemet még vita tárgyává is teszik. Énnélfogva sürgős közérdek, hogy Szegeden a jogakadémia nógy évfolyama haladéktalanul létesíttessék: 1. Mert bizonyos az, hogy a fővárosi egyetem ezrekre menő joghallgatója közül legalább ezer jogász fog a szegedi akadémiára beiratkozni, akiknek tandijából az akadémia fentartásának összes költségei fedezhetők lesznek. 2. Mert köztudomásu, hogy a fővárosban élő jogászifjuság csak a pénzét költi el Budapesten, de előadásra nem járhat, mert egy-egy tanteremben kétszáz hallgatónál több nem fér el, holott egy-egy tanárhoz ezernél több hallgató van beiratkozva. 3. Mert ha az ország látja, hogy a szegedi akad 'mia megnépesedik és hogy az itt beiratkozó ifjúság nem tétlenül tölti el idejét, hanem alapos kiképeztetést nyerhet, akkor senki sem fogja többé azt mondhatni, hogy Szeged nem alkalmas hely arra, hogy egyetemi város legyen és minden kifogás elnémul Szeged jogos aspirációjával szemben. Tisztelettel: Gál Kálmán, Csányi János, Szarvady Lajos, Kiss Károly, Koós Elemér, Kószó István dr, Vajda Béla, Boros Miksa, Endrényi Imre, Regdon Sándor, Fein Lajos, Cserzy Mihály, Kormányos Benő dr, Gerle Imre dr, Regdon Károly dr, Pálfy Antal, Nagy János és Palócz László törvényhatósági bizottsági tagok. Palócz Sándor szegedi joghallgató, az ifjúság elnöke, még gyűjti az aláírásokat s az indítvány bizonynyal rendkívüli közgyűlésre szólítja egybe Szeged város törvényhatóságát még ebben a hónapban. Az asszony : Magának nagyon rossz szive van. (Keserűen mondja.) Magának nincs is szive. A szobaleány (majdnem sir) : De nagysága kérem . . . Az asszony : Úgyis már mindegy. (Most nagyon finom, szomorú hallgatás következik. Hosszú, ijedt, óvatos hallgatás.) Az asszony : Most elmondhatná. A szobaleány: Nem is történt semmi. Csak a nagyságos ur egyszer nagyon későn jött haza. És kulcs sem volt nála. Zörgetett és aztán ugy, ahogy voltam, ingben, kinyitottam az ajtót. Aztán, én már nem tudom, de azt hiszern, hogy a nagyságos ur akkor részeg volt. És a nagysága véletlenül megtudta az egészet. Az asszony: Látja, épen akkor jött nekem az az önkéntes. Mikor megtudtam, hogy az uram magával megcsalt, én már nem bántam semmit. Tudja maga, micsoda nyomoruság az, amikor valaki, akit az ura megcsalt a cselédszobában, másnap elmegy az önkénteshez? A szobaleány: Nem tudom. Az asszony : Nem is fogja megtudni soha. Az egész csak egy véletlen. Mindig ilyen véletlenek vannak. Mikor a Sári elment tőlünk, hét hétig szobaleány nélkül voltam. Aztán elmentem a cupringerhez. Épen ahoz a cupringerhez. Ez is egy véletlen. Miért épen odamentem? Miért nem egy másikhoz? És maga épen akkor hely nélkül volt. És ott ült, olyan csöndesen és szépen ült és a maga szelíd, uri arca ugy megtetszett nekem. Aztán fölfogadtam. És maga kezdetben olyan jó leány volt. Sőt még azután se tudtam haragudni magára. És az egész mégis csak Bánffy felirati javaslata. — A képviselőház ülése. — (Saját tudósítónktól.) A különböző pártok be terjesztett fölirati javaslatainak száma ma e<>~ jelentős és megfontolásra érdemes fölírat; ja vaslattal gyarapodott. Bánffy Dezső bárónak Ház mai ülésén beterjesztett javaslata rámutat arra, hogyha vannak is szerinte a trónbeszéd nek hiányosságai, amik megnehezítik az u; rendszer helyzetét, nem helyezkedik szembe a trónbeszéddel. Elismeri az ott fölvetett, me°valósítandó reformok szükséges voltát, de támaszkodik a maga radikálisan liberális politi. káiára, amelynek az általános választói jo°- az alapja. A javaslat és Bánffy beszéde nagy hatást keltett. Ebben a parlamentben, uj emberek, uj eszmék között, ez a beszéd az első igazán megfontolásra érdemes beszédek egyike volt. A fölirat egyébként mintha némileg kiszélesednék. Ma Bánffyn kívül Tüdó's János, Gíess. tvein Sándor és Kelemen Samu is fölszólaltak s napról-napra többen iratkoznak föl a szónokok táblájára, ugy, hogy a fölirati vita még meglehetősen sokáig fog elhúzódni. A mai ülésről részletes tudósításunk itt következik : A Ház ülését féltizenegy órakor nyitja meg Berzeviczy Albert elnök. Felolvastatja a mult ülés jegyzőkönyvét, majd bemutat több iratot amelyeket a kérvényi bizottságnak adnak ki.' Eskütétel. Ezután következik a biráló-bizottsági tagok eskütétele, amelyet megelőzőleg felolvassák a házszabályoknak e bizottságok működésére vonatkozó szakaszait. A biráló-bizottságok jelen nem levő tagjai legközelebb teszik le az esküt az elnökségnél. Felülvizsgálatra a következő mandátumok utasíttattak az alábbi bizottságokhoz: I. bizottság: Lukács György, Varga Gábor, Bródy Ernő. II. bizottság: Faragó Antal, Hegedűs Lóránt (panasz.) III. bizottság: Csontos Andor, Hajós Kálmár (panasz is.) IV. bizottság: Sümegi Vilmos (panasz is), Bus Ferenc. V. bizottság: Budnay Béla, Serbán Miklós (panasz is). VI. bizottság: Báth Endre, Bákovszky István (panasz), Vadász Zsigmond (panasz). VII. bizottság: Szlankovanszky Imre, Bornemissza János gróf. egy véletlen. Ezért a véletlenért kellett nekem az uramat visszacsalni egy önkéntessel. Pedig nem is szeretem. Ő is csak ugy jött. Véletlenül. És visszacsaltam. Ha én akkor véletlenül egy másik cupringerhez megyek? Vagy maga nincs ott? (Nagyon fájdalmas, rezignált hangon mondja): Miért nem maradt maga a régi helyén? Vagy miért nem volt goromba velem, mint a többi? Vagy miért nem halt meg, mielőtt a cupringerhez ment? Az egész csak véletlen. (Ezután megint nagy csönd jön. Az aszszony már sajnálja, hogy ilyen bőbeszédűen goromba volt ) A szobaleány: Én nem tehetek róla. Én most se tehetek róla. Az asszony: Én nem küldöm el magát Mari. Ezt az egészet felejtsük el. Csak nagyon kérem, hogy most már ne legyen olyan. Mert én tudom, azóta is szereti magát az uram. Bánion keményebben vele. Ne vegye el tőlem. Hagyja meg nekem. (A szobaleány most már valami gorombaságot akar mondani. Most először. De szerencsére már nincs ideje. Mert a fasor végén megjelenik egy káplár. És ugyanekkor egy önkéntes. A káplár szemmellátható megvetéssel szalutál az önkéntesnek, aki sapkájához emeli a kezét. Az asszony elpirultMost érzi életében először azt a megalázó, nagy egyenlőséget, amely közte és a szobaleánya között van. Aztán hirtelen fölállnak, az asszony jobbra megy, a szobaleány balra és lassan kezdenek sétálni, mintha sohase látták volna egymást. Jönnek a katonák És az egész dolog el van feledve.)