Délmagyarország, 1910. július (1. évfolyam, 34-60. szám)

1910-07-14 / 45. szám

1910 július 14 DÉLMAGYARORS2AQ 7 A megrázó családi tragédia előzményeiről több verzió került forgalomba Beleden. Egyik szerint Karsay lelkész épen azért utazott a családhoz, hogy az elváltán élt házasfeleket egymással kibékítse. Horváth Ferenc nem tudta ezt, hanem azt hitte, hogy Karsay gyűlöli öt. Azt is mondják, hogy a földbirtokost nem any" cyira a felesége után való vágyakozás, hanem az keserítette el, hogy le kellett mondania az asszony tekintélyes vagyonáról. Állítólag gyakran tett ilyen kijelentést: — Nem tudok belenyugodni, hogy gyerekeim elveszítsék anyjuk örökségét. Az a Karsay az oka mindennek. Leszámolok vele is. Annyi bizonyos, hogy Horváth az utóbbi időben többször megkísérelte, hogy feleségét hazassalogassa. Nem sikerült a terve s igy szánta rá magát az utolsó leszámolásra. — Nyári csendélet a könyvtárban. — (Történik az üres, meleg könyvtár IV. számú termében, a négyszögletes olvasóasztalon. Még pontosabban meghatározva, történik az asztalon fekvő Divina Comedia 178. és 179. oldala között, ahova két moly befúrta magát. Ezek nem könyvmolyok, hanem valódi, hamisítatlan, telivér molyok, kicsi, SZÍVÓS moly-állatok, akik már eleget rágtak a papírból és most beszélgetnek.) Az egyik: Jóllaktál? A másik: Igen. Itt van egy sor, amely ugy kezdődik, hogy Dolce. Én a „dé" betűt már kirágtam, Az „ö" betiit is ki fogom rágni, de félek, hogy ez a szemüveges, aki olvassa ezt a könyvet, idelapoz és akkor végünk van. Az egyik: Én azt hiszem, hogy ez nem is tud olaszul. Az előbb is hallottam, amikór azt mondta : „Miért olyan szigorú ez az óra. Miért nem ad egy olasz szótárt". Nem tudom, ki ez az óra ? A másik: Azt hiszem, szótá rör. Vagy nyelvőr. Ez az álneve.,. . Az egyik: Igaz, a Magyar Nyelvőr összes melyai elhatározták, hogy kihurcolkodnak, ha nem jelenik meg a Nyelvőr uj kötete. Mert a meglevő köteteket mind elrágták. Persze, könnyű nekik rágni, senki sem olvassa, senki sem zavarja őket. A Dívinát többen olvassákA másik: Át fogunk költözködni egy nyugalmasabb könyvbe, ahol nem zavarnak. Nem baj, ha a papírja egy kicsit homokos is. De legalább nem olvassák. Az egyik : Most ne költözködjünk, örüljünk, hogy nyár van és csak délelőtt tíztől tizenkettőig van nyitva a könyvtár. Majd télen költözködünk, amikor egész nap itt lesznek a könyvmolyok és zavarnak bennünket. A másik : Én azt hiszem, ez, aki minket olvas, nem is igazi könyvmoly. Csak álkönyvmoly. Az egyik: Én sejtem, hogy ki. A másik : Ki ? Az egyik: Ez egy ösztöndíjas, aki az államtól nagyobb pénzt kapott, hogy tanulmányozza Olaszországot. De a könyvtárban olcsóbban lehet tanulmányozni. Ez két hónapig tanulmányoz» aztán hazamegy és ír egy könyvet Olaszországról. A másik: Ha az a könyv készen lesz és idekerül, abba beleköltözünk. Ott nem fognak zavarni. Az egyik: Igen barátom, ez égy ösztöndíjas. Én már láttam sok ilyent. Mind idejárnak. Ésmind a Divina Comedia-t olvassák. Ez is ilyen álköny vmo'ly. Szeptembertől kezdve zsúrra jár és henceg, hogy ö irta az Olaszországról szóló tanulmányt. Pedig ő nem is Berzeviczy. A másik. Te, most kezdem rágni az „o" betűt. A.z egyik: Nem lehet, most nem lehet. Látod, hogy errefelé lapoz ez a szemüveges. Már unalmas neki, mert egyszerre hat oldalt lapozott. Mindjárt itt lesz. Furjuk magunkat beljebb. A másik (sóhajt): Pedig éhes vagyok. Látom már, hogy át kell költözködni az Akadémia kiadványaiba: (Busán beljebb rágják magukat a 216. és 217. oldal közé.) —lassa. Roll halálos zuhanása. (Saját tudósítónktól.) Az aviatika áldozatainak száma napról-napra szaporodik. Szinte egymásután érkeznek a táviratok a pilóták baleseteiről. Tegnap is egy ujabb katasztrófáról érkezett jelentés. Roll, a neves és ügyes aviatikus Bournemouthban, dacára annak, hogy a levegő csendes volt, egy kanyarulás alkalmával, közvetlenül a nagytribün előtt, hirtelen oldalt dűlt és lezuhant. Az esés oly szerencsétlen volt, hogy az aviatikus rögtön szörnyethalt. A katasztrófáról az alábbi ujabb jelentéseket kaptuk: London, julius 13. Délután egy óra harminc perckor Roll aviatikus Farhman-rendszerü gépével fölszállt. A fölszállásnál semmi különös nem történt. Lassú méltósággal emélkedétt™a levegőbe ágéppel és csakhamar a pályán kivül látták repülni. A nézőközönség azt hitte, hogy el akar repülni a tribünök fölött, de tévedett, mert körülbelül nyolcvan méter magasságban hirtelen ingadozni kezdett a gép és egy pillanatra rá nyílegyenesen a földre zuhant, msga alá temetve Rollt. Rögtön a segítségére siettek, de már csak az összeroncsolt haldokló embert húzhatták ki a romok alól. Az első pillanatban azt hitték, hogy még megmenthetik, de csakhamar elájult és tíz percre rá kiszenvedett. Roll a legkiválóbb angol aviátikusok egyike volt. Fia az ismert Allongoke lordnak és először automobilsportot, később a léghajózást, végre pedig a repülést kultiválta. 1906-ban versenyzett a Gordon-Benett-dijért és négy százhatvankét kilométer utat tett meg léghajón. Legutóbb a nizzai repülőversenyen szerepelt, ahol nizza—kap—ferrati távolsági versenyen a második volt. Leghíresebb az Aermal-csatorna fölötti repülése. Ugyanis Roll juníus másodikán az Aermal-csatornán keresztül átrepült Franciaországba és leszállás nélkül visszatér*1 Angliába. Bournemouth, julius 13. Roll katasztrófájára vonatkozólag a következőket jelentik: Roll gépének a hátulsó része elhajolt, aminek következtében az egész gép ingadozni kezdett, ugy, hogy az aviatikus már nem akadályozhatta meg az esőst, amely a halálát idézte elő. Ulachoylís elmebasos ? *> • • — A halottrabló megfigyelés alatt. — (Saját tudósítónktól.) A nagykikindai szenzáció szomorú hősének: Vlachovits János rendőrkapitánynak az ügyében valami titokzatosság lappang. Burkoltan hallottunk már többször beszélni arról a nevetséges és tarthatatlan vádról, hogy a halottrabló kapitányt barátai mindenáron meg akarják menteni. Ha ez magába véve, ilyen ridegen nem is valóság, mégis tény, hogy a család és az ismerősök mindent elkövetnek Vlachovits érdekében. A Délmagyarország utánajárt az ügynek és sikerült is megállapítanunk azt, hogy Vlachovits elméje nincs egészen rendben és szükségessé vált megfigyelése. Ezt a vizsgálóbíró egy negatív felelete is megerősítette. Szentrödy Gábor dr, a nagykikindai törvényszék vizsgálóbirája munkatársunk azon kérelmét, hogy engedje meglátogatni Vlachovitsot, megtagadta. — Nem tehetek eleget kérésének, mert most még a védőügyvédeket sem engedem hozzá. Az az ember most borzasztó lelkiállapotban van és nem szeretném, ha apróbb befolyások kizökkentenék a vizsgálatot a már megindult medréből. Ez a felelet, amely mindenesetre még titokzatosabbá tette a dolgot, csak kibúvó volt. A Délmagyarország munkatársa ekkor a vizsgálóbírótól újra megkérdezte, hogy mi lehetett az oka annak, hogy Vlachovits a súlyos bünt elkövette: — Anyagi zavarok, pénzsóvárság, adósság ? — kérdezte munkatársunk. A vizsgálóbíró minderre a fejét rázta ós halkan csak ennyit válaszolt : — Nem, nem, nem. — Hát akkor micsoda ? Talán elmezavar ? Szentrödy erre a kérdésre nem felélt semmit. Összehúzta szemöldökét és fölnézett a levegőbe. — Tehát elmezavar ! Erről vannak meggyőződve maguk az orvosok is, akik most figyelik Vlachovits elméjét. Az orvosok még nem fejezték be a vizsgálatot, amelynek eredménye elé nagy kíváncsisággal néznek a nagykikindaiak : a vizsgálatot vezetők, a barátok, az ismerősök, a rokonok, a hitelezők, sőt a kirabolt ember rokonsága is. Mindenki hisz a csodában, mindenki várja azt a valamit, azt a körülményt, amely szabaddá teszi Vlachovitsot. Csak ő maga nem vár semmit, megadással türi a sorsát, ugylátszik, leszámolt már mindennel és nyugodtan néz a marasztaló ítélet elé. De hátha mégis menekül'? Hátha kimondják rá, hogy elmebajos. Ezt annyiszor kimondták már, hasonló esetekben. NfiPI_HIREK Berlin és Kolozsvár. Berlinben néhány héttel ezelőtt lopáson értek egy orvostanhallgatót. Nem tagadta a tettét, beismert mindent és aztán elmondotta a vizsgálatotvezető rendőrtisztnek élettörténetét. Szegény szülők gyermeke. Apja kisiparos, anyja takarítani jár. Őt urnák nevelték, de azonkívül is kedve van a tanuláshoz. Mindig jól vizsgázott. Szülővárosából fölkerült Berlinbe az egyetemre, ipinden támogatás és anyagi segítség nélkül. Be sem tudott iratkozni az előadásokra és azokon csak mint vendég vett részt. Élni azonban mégis csak kel lett és igy kénytelen volt lopásból föntartani magát. Rajtacsípték és lezárták. Az újságok azonban foglalkoztak az esettel és igy nyilvánosságra került a dolog. Egy jobbmódu család megsajnálta a szegény szerencsétlen fiút és kimentették a börtönből. A berlini diák pedig most megbecsüli a jótevőit, tanul, dolgozik és feledi a nyomorúság valamennyi kínját, mint ahogy odakünn elfeledi a közönség az ő ballépését. Nálunk ez a történet máskép fordult elő. Kolozsvárott tegnap betörésen fogtak egy jogszigorlót. Szerencséjére azonban megszökött és mindezideig nem is tudták elfogni. A kolozsvári diák vagyonos mérnökcsaládból származik és hazulról mindent megkapott, amit csak kivántő azonban könnyelműen szórta a pénzt, ugy> hogy kevésnek bizonyult az az összeg, amit az apjától kapott havonta. Költséges passziói mind jobban és jobban belekeverték az adósságok zuhatagába és végre bűnös útra tért. Alkalma volt hozzá és betörő lett. Ezt a mesterséget rendszeresen űzte és miután jövedelmezőnek bizonyult, nagyúri passzióit tovább folytatta Tanulmányait teljesen elhanyagolta és utolsc vizsgáit sehogysem tudta letenni. Tegnap aztán rajtavesztett. Most bujdosik valahol addig, mi?; meg nem unja a koplalást és a nélkülözést és aztán jelentkezik. Leüli majd a büntetést és újra kezdi ott, ahol elhagyta. Az előbbi német eset, az utóbbi magyar történet. A német lop, hogy tudományszomját kielégíthesse, a magyar rabol, hogy ebből virtuskodást űzhessen. A német SZÍVÓS energiájával kireparálja a becsületén ejtett csorbát, a magyar megtörik, de marad, ami volt, betörő, mert ahhoz nincs még elég jól berendezett idegrendszere, hogy munkával és ne virtuskodással törölje le magáról a börtön porát. <sz. j./