Délmagyarország, 1910. július (1. évfolyam, 34-60. szám)

1910-07-14 / 45. szám

2 DÉLMAQYARORSZAQ 1910 jullus 14 zösség konstatálása nem lesz hiábavaló. Hogy mielőtt bezárulnak a gyártelepek kapui, mielőtt megállnak az üzemek s mielőtt kenyér nélkül marad huszonnyolcezer szegény ember — a józanság, a magyar ipar és az egész ország érdekei diadalmaskodnak. Nem akarunk hinni a nagy kizárásban, amely pusztításait tekintve, egyenlő volna egy uj országos felhőszakadással. A felirati vita. — fi képviselőház ülése. — (Saját tudósítónktól.) A képviselőházi időmutató, a szólásra föliratkozott képviselők névsora, ma határozatlanul mozgott a vihar és a szélcsend között. Polómji következett első szónoknak. Vihart csinált és mint obstrukciós vitéz, kierőszakolt két elnöki figyelmeztetést. Különben pedig nagy fába vágta a fejszéiét. Tiszával próbált vitatkozni. Persze sikertelenül. Várady Zsigmond okos beszédét sokszor megzavarták az ellenzék lármás kurucai. A bihari kerület rokonszenves képviselőiének első debüje sikerült. A mai nap legnagyobb érdekessége mégis az az interpelláció volt, amely a Borromeus-enciklika dolgában hangzott el és amelyről külön cikkben számolunk be. Volt még más két interpelláció és megalakították az ülés elején a kilenc biráló-bizottságot. Indítványok, interpellációk. Berzeviczy Albert elnök féltizenegykor nyitja meg az ülést. A jegyzők asztalánál Vermes Zoltán, Mihályi Péter és Hammersberg László ül. A mult ülés jegyzőkönyvének felolvasása után Elnök jelenti, hogy Szász Károly és Rakovszky Iván levélben értesítették összeférhetetlenségük megszűntéről. Jelentést tesz a bizottságok eddigi munkájáról, az állandó igazoló bizottságba két uj tagot, sorsol ki a póttagok közül. A bizottságok holnap délelőtt 10 órakor alakulnak meg a delegációs teremben. Felhívja ezután a képviselőket a biráló-bizottságok tagjainak megválasztására. Vermes Zoltán jegyző felolvassa az inditNapnyugta előtt fölmentünk a lakására ! Elbeszélgettünk, dohányoztunk, én megnéztem könyvtárát és be kell vallanom, nem egy érdekes könyvet fedeztem föl az állványokon. Különösen Indiára vonatkozólag igazán szép gyűjteménye volt, azonkívül egy régi bűvész-könyve, melyet egy nagybátyjától örökölt. De mert angolul volt irva, sohasem olvasta el. Én nagy érdekkel lapozgattam a könyvben s egyszer csak ugy éreztem, hogymegragadott a könyv egy fejezete és türelemre intve barátomat, végigolvastam azt. Egy érdekes mutatványt tárgyalt, mely az optika segélyével valóságos szellemja'rást képes rendezni. Ugyanis a könyv szerzője apróra leírja azt abban a fejezetben, hogy miként keill két tükröt csiszolni és azokat egymással olyan helyzetben fölállítani, hogy egyiknek a tükörképe a másiknak a focusában vetíthető legyen, ugy, hogy az forgattatván, maga a tükörkép, mint élő alak mozgatható legyen, sőt nagy távolságra is vetíthető legyen. Elgondolkoztam az olvasottakon, de barátomnak nem szóltam semmit. Ezalatt, sötét éj lett és a leborult égbolt komoran borult a csendesedő fővárosra. Mi is lepihentünk. Én figyelmesen néztem a szoba sötét hátterét „és magamban számláltam a múló perceket. De nem kellett, sokáig várakoznom, a szerkesztőségben világosság gyuladt ki és kisvártatva megjelent rajta a fejnélküli ember, majd kilépett a falból és végigment a szobán. Kiugrottam az ágyból és elálltam visszatérő útját. Pár perc múlva jött viszszafelé, simán, szinte csúszva haladt előre, mikor hozzám ért, nem tért ki előlem, hanem ködfoszlányszerüen keresztülment rajtam. vány- és interpellációs könyvet. Az indítványkönyvbe Kováts Gyula jegyzett be indítványt, amelyben a választói törvény előkészítésére huszonegytagu bizottság kiküldését, továbbá uj választói törvény mielőbbi megalkotását ajánlja. Elnök javasolja, hogy az indítvány kinyomattassék és a legközelebbi ülések egyikének napirendjére tűzessék. A Ház igy határoz. Az interpellációs könyvbe a következő interpellációk vannak bejegyezve, valamennyi julius tizediki kelettel: 1. Kováts Gyula : A tőzsde reformjáról és a fedezetlen határidőüzlet eltörléséről a kereskedelemügyi miniszterhez. 2. Kováts Gyula : A cukorkartell tárgyában a kereskedelemügyi miniszterhez. 3. Lengyel Zoltán dr : Az uj egyetemek fölállítása ügyében a közoktatásügyi miniszterhez. 4. Turóczi Vilmos : A Borromeus-enciklikának Várossy Gyula kalocsai érsek által történt kihirdetése miatt a miniszterelnökhöz. Elnök: Az interpellációk nagy számára való tekintettel javasolja, hogy már déli egy órakor térjenek át azok tárgyalására. A Ház igy határoz. Ezután következik — mintegy félórahosszat — a biráíó-bizottságok megválasztása névszerinti szavazás utján. A szavazásnak vidám epizódja volt, mikor Vermes Zoltán jegyző a saját nevét olvasta föl és leszaladt az elnöki emelvényről a Ház asztalához. A körülállóktól kért egy munkapárti szavazólapot, bedobta a dobozba, azután ismét fölszaladt az előadói emelvényre és tovább olvasta a névsort. fi fölirati vita. Elnök: A szavazatok eredményét a jegyzők összeolvassák és az ülés végén hirdetik ki. Következnek a fölirati vitához való hozzászólások. Polónyi Dezső (pártonkívüli negyvennyolcas) birálja a kormány fölirati javaslatát. A multat leplezi le. Elhangzottak legutóbb parlamentben és sajtóban olyan hangok, melyek a jelenlegi állapotokat a mult csődjének tartják. Ha itt csődről van szó, az csak a koalíciós politika, de nem a negyvennyolc csődje lehet. Andrássy tárcavállalásáról beszél. Andrássy azt a tárcát kapta, amelyet már másnak Ígértek és adtak oda. A főúrnak hízeleghetett, hogy ilyen kitüntetés éri, mert másnak ez nem nevezhető, hiszen az alkotmánypártnak talaja az országban nem volt. Nagy hibája volt, hogy megkötötte a szövetségei a budapesti szociáldemokrata párttal. De megfizette az árát: kiliferálta nekik a fővárost szőröstül-bőröstül. Hive lett az általános Csakhogy abban a, pillanatban, mikor áthaladt rajtam, elárulta magát. Ugyanis abban a pillanatban egy fénysugár csapódott a szemembe, mely a viz túlsó partján levő magas ház üvegtornyából tört elő. Erre én elnevettem magamat, a fejnélküli ember pedig eltűnt a fal rései között. Barátom kíváncsian futott he hozzám és izgatottan tudakolta, hogy mi történt. Nevetve mondtam neki: .,Egy nagyon kedves dolog." — Kedves dolog, mi az'? — A fejnélküli ember itt volt, keresztülment rajtam is és eltűnt! Barátom ideges lett: „Nos, és? . . ." — Nos és — te vagy a hibás az egész ügyben, mert nem olvasod el saját könyveidet sem. Ha elolvastad volna nagybátyád örökbehagyott könyvét, akkor tudnád, hogy vetitőtükrökkel igen szép szellemjárásokat lehet rendezni. Látod, az az ember, aki ott abban az uj házban lakik, az jól tudja ezt és abból az üvegtoronyból küldi szellemeit a városba és megrémíti vele a hiszékeny és naiv lelkeket ! Ebben a pillanatban a fejnélküli ember újra megjelent és a vetitotükör iránya szerint hűen elvégezte sétáját a szobában, figyelemre sem méltatva minket. Barátom is nevetett és megnyugodott. Ekkor elbúcsúztam tőle, de büntetésből magammal vittem a régi büvészkönyet, mert lehet, hogy még egyszer én annak jobb hasznát vehetem, mint az én naiv barátom, aki a könyveket csak kívülről szereti nézegetni, de beléjük tekinteni nem mer, mert fél, hogy a tudás szelleme ép oly riasztó alakban lép majd azokból eléje, mint az ő kísérteties vendége, az a fejnélküli ember. választójognak, amit a függetlenségi párt nagy örömmel üdvözölt. De itt különös dolgok történtek ezután. Andrássy volt, aki rávette a koaliciót a kvóta megszavazására, hogy a bankkérdésben szabadkezük legyen. — Bravó! bravó I — kiáltják közbe a középről. Polónyi Dezső : Andrássy sok jóhiszeműséggel, naivan szemlélte eredményét és nem gondolt arra, hogy Tisza és társai nem vonultak vissza végleg és ki fognak törni egyszer. Ez meg is történt, Bécsből elindult az a fekete madár, amely beraktakakuktojásait Andrássyék fészkébe. Történelmi példákat idézget a korrupcióra, amire legutóbb nálunk is volt eset. Egy hang a középről: Dienes Márton! Polónyi Dezső: Követeljük, hogy számoljanak el azokról a kiadásokról, amelyek a választások érdekében történtek. A választási költségek a legtisztátlanabb eredetűek . . . Fölkiáltások jobbról : Ugyan ! Hogy mer igy beszélni? Polónyi Dezső: Az Egyesült-Államokban a szenátus épen legutóbb fogadott el egy törvényjavaslatot, amely szerint a kormány köteles a választási költségekről elszámolni. (Zaj, derültség.) Rátér arra a felszólalásra, melyet tegnap Tisza István gróf . .. Fölkiáltások a jobboldalon : Éljen! Éljen! Polónyi Dezső: Tisza István gróf . . . Fölkiáltások jobbról: Éljen ¡Éljen! Polónyi Dezső gúnyosan mosolyog, hallgat, egy pillanatig, azután harmadszor is mondja: — Tisza István gróf . . . A munkapárt, ismét éljenez. Polónyi az elnökre néz, aki zavarában csönget. Egy hcing a szélsőbalon a munkapárt felé: Lesz még kantár is a nyeritésre ! (Zaj.) Elnök csönget. Föikiáltások jobbról: Balkán! Balkán! Polónyi Dezső : Csodálatos, hogy egy olyan ember, mint Tisza, elmondhatta tegnapi beszédét, illetve megismételhette azt. Mert azt a beszédet Tisza már március 3-ikán Nagyváradon elmondotta. Polónyi vihart csináF. Közbeszólások balról: Á! Á! Polónyi Dezső: Amit Tisza tegnap elmondott, a koalíció nemzetiségi politikájának igazolása volt. Akkor, mikor Tisza egyenesen Mihályi beszédére válaszolt, kötelessége lett volna más hangon szólni. Idézi Mihályi beszédének egyes passzusait, amelyekre Tisza nem felelt, pedig ezekben kellett volna angazsálni magát. Nem akarta vállalni a feleiősséget ez irányban, hadd viselje a felelősséget az a Khuen, akit ő jelölt ki. Fölkiáltások jobbról: Talán mégsem ugy! Polónyi Dezső: Tisza részes az erkölcsi bűz passzivitásában. Ezeknél a szavaknál nagy vihar tör ki. Az elnök csönget és figyelmezteti a szónokot, hogy inparlamentáris kifejezést használt. Polónyi Dezső az elnökkel polemizál, majd folytatni kivánja beszédét, de megzavarják a közbeszólás k, melyek jobbról érkeznek: — Kávéházi rabulisztika. Polónyi Dezső: Vehemensül támadja tovább Tiszát, ujabb inparlamentáris kifejezéseket használ, mire az elnök másodszor is figyelmezteti. Polónyi Dezső: Folytonos közbeszólásoktól zavarva folytatja beszédét, majd érzékeny indulatossággal fordul a munkapárt felé: — Kérem, méltóztassék megengedni, hogy beszédemet befejezhessem. Fölkiáltások jobbról: — Csak tessék! Tessék! — Nem szükséges! Fölkiáltások balról: Halljuk I Halljuk ! Polónyi Dezső: Tisza beszédét birálja tovább^ közben a választási visszaéléseket ostorozza. A munkapárt padjai lassankint kiürülnek. Polónyi Dezső: A fölírat egyes pontjait birálja, különösen a jegybankra vonatkozó részt tárgyalja behatóan. Az Osztrák-Magyar Bankba befolyó jövedelmek elosztását tartja Magyarországra nézve hátrányosnak. (Közbeszólások.) Idézi Berzeviczy Albert egyik müvének passzusait, melyekben a korrupciónak a köz- es magánéletre való káros befolyásáról van szó, Egy hang jobbról: Ez áll az ellenzékre is! Polónyi Dezső : Tovább idéz Berzeviczy müveiből, majd Kantot citálja, a függetlenségi ellenzéki politika erejéről szólva. A függetlenségi politika csődjéről csak akkor lehet szó, ha az utolsó becsületes magyar ember is kihal. — Ugy van I Ugy van ! — balról. Polónyi Dezső : Befejezi beszédét egy Madáchból vett idézettel és azzal, hogy a Justhék fölirati javaslatát fogadja el. (Helyeslés balról )