Délmagyarország, 1910. július (1. évfolyam, 34-60. szám)

1910-07-13 / 44. szám

1910 julius 15 DÉL-MAGYARORSZÁG 9 a tanár urnák a lemondásra. Igaz ugyan, hogy az idén is nagy harcok voltak, mivel a Marcali-ügy nagy port vert föl, de őt már két év óta nem bántották. Jelenleg körutazáson van; azt hiszem, hogy most Bajorországban tartózkodik és igy meg sem cáfolhatja a kósza híreket, «_ Repülőverseny Makón. A repülőgépet a makói közönségnek is bemutatják néhány hét múlva. Két hírneves aviatikus, kiket a budapesti versenyekről ismer a közönség: prey André és Rovetti G. repülőversenyére a kolozsvári menetjegyiroda táviratilag kért a város hatóságától engedélyt, amit Rcíkossy Gyula rendőrkapitány szintén táviratilag meg js adott. Az aviatikusok ezidő szerint a rheimsi repülőversenyen vannak elfoglalva és Makóra jövetelük idejét közelebbről nem lehetett meghatározni, valószínű azonban, hogy julius vé"én, vagy augusztus elején lesz. A repülőversenyt vagy a vásártéren, vagy a Marosparton tartják meg. — Királyi biztos Sátoraljanjhelyen. Sátoraljaújhelyről jelentik: Zemplénmegye közigazgatási bizottsága tegnap Meczner Gyula főispán elnöklete alatt ülést tartott. Az ülésen Löherer Lőrinc, dr, a vármegye tiszti főorvosa jelentést tett arról, hogy Zemplénmegyét az északi határszél felől erősen fenyegeti a kolera. A vármegye egyik északi községéből, Szatyurból a vármegye főjegyzőjéhez az a jelentés érkezett, hogy ott egy ember kolerában megbetegedett. Az orvosi vizsgálat megállapította, hogy a betegség kolera nosztraA tiszti főorvos, tekintettel arra, hogy Galíciában és főleg Oroszországban a kolera járvány" szerűen lépett fel, kijelentette, hogy most már elhalaszthatatlan a városi csatornázás létesítése. Sátoraljaújhely képviselőtestülete a közigazgatási bizottság ismételt felszólítására sem akarja megcsinálni a városi csatornázást, pedig — mondotta a főorvos — a csatornázás hiányában a fenyegető veszedelem idején mérhetetlen bajok következhetnek be. Meczner Gyula főispán előadta ezután, hogy mivel a város képviselőtestülete valósággal fázik a csatornázás létesítésétől, aligha marad más hátra, minthogy a megye törvényhatósága a városi autonómia fólfüggesztését kérje a belügyi kormánytól és kormánybiztos kiküldését sürgesse. A főispán és a főorvos jelentéseit a bizottság egyhangúlag tudomásul vette. Az ülés ezután a tokajhegyaljai segélyakcióval is foglalkozott. — Szremácz László temetése. A tragikus véget ért szegedi főhivatalnok holttestét holnap éjfél után hozza a Fiúméból érkező gyorsított személyvonat Szegedre. A ravatalt a Szeged-Rókus állomáson állítják föl s csütörtökön a temetés is onnan fog megtörténni. — A bécsi párbaj. Ismeretesek annak a bécsi afférnek a részletei, amelynek Aczél István huszárfőhadnagy és Dumier párisi tőkepénzes a hősei. Az affér harmadik szereplője Dumier felesége. A főhadnagy ós a tőkepénzes párbajt vivtak pisztolylyal és karddal. A párbajban súlyosan sebesült meg Dumier, aki pedig félelmetes vivó hirében áll. Az elkeseredett küzdelem lefolyását szemtanuk igy irják le: Bécs mellett, egy ligetben álltak szembe a felek egymással. Először pisztolylyal lőttek egymásra, husz méternyi távolságból, öt méteres avancement-nal. Az első lövés Dumieré volt. Igénybe vette az öt lépést, azután kinyújtotta a jobbkarját, a pisztolyt az előretartott balkezére, mint valami állványra fektette, célzott, ameddig szabad volt és azután — miközben a segédek ereiben megdermedt a vér, minthogy elveszettnek tekintették Aczélt — revolveréből lövést tett. A golyó ott süvöltött el a főhadnagy feje mellett, a szele megcsapta, de nem találta, Az izgatottságtól remegő kézzel viszonozta Aczél a lövést, de golyója messze repült a levegőbe. Most ismét Dumier lőtt, ugyanolyan kegyetlen kimértséggel, de nem talált. Mikor pedig Aczél fegyvere csütörtököt mondott, egészen izgatott, ideges lett ő is és sürgette, hogy térjenek át & kardra. Ebben jobban bizakodott, mert egyidőben vitőrbajnoka volt Franciaországnak és karddal a kezében sokkal erősebbnek érezte magát. Az első pillanatban nem is csalatkozott. Ugy vívott, mintha kard helyett vitőr lett volna a kezében ós a szokatlan fegyverforgatás megtévesztette Aczélt. Az első összecsapásnál könnyebb szúrást kapott a vállába, A második összecsapásnál most már végleg elkeseredve mentek egymásnak a felek. Dumier egy brávó vakmerőségével kezdett szurkálni, ellenben Aczél egy hatalmas csapást mórt Dumier mellére, melyet egy mély vágással egészen fölhasított. A francia összerezzent, megtántorodott, azután segédei karjai közé rogyott véresen, eszméletlenül. A párbajnak vége volt, Dumiert kórházba vitték, ahol összevarrták sebeit, Aczél pedig hazautazott szolgálati helyére Budapestre. Az ellenfelek nem békültek ki, Dumier félájultan is elfordult Aczéltól. Most életveszélyes az állapota. — Kivégzés. Párisból jelentik: Graby közlegényt ma reggel hót órakor golyóval kivégezték a műszaki zászlóalj kaszárnyájának elkerített térségén. Két hónap előtt történt, hogy Graby egy helyiérdekű vonaton ment haza Parisba, A kupéban kivüle egy éltes asszony ült. A katona rávetette magát, megfojtotta és átkutatta zsebeit. Mindössze négy frankot talált nála. Ez annyira felbőszítette, hogy a meggyilkolt öregasszonyt a földre dobta, csízmájának szöges sarkával széttaposta koponyáját és aztán a holttestet a kupé ablakán kihajította a sínekre, hogy ugy lássék, mintha a vonat gázolta volna el. A gyilkos katona töredelmesen bevallotta bűnét. — Kereskedőifjak mulatsága. Élénk érdeklődéssel várják kereskedői körökben a szombat esti kereskedelmi mulatságot, melyen Szegednek úgyszólván összes kereskedője résztvesz. Ekkor kerülnek kiosztásra a kírakatverseny dijai is, melyek már napok óta láthatók a „Kék Csillag" divatáruház kirakatában. A kirakatverseny rendező-bizottságának Kelemen Béla dr, Lázár György dr és Szarvacly Lajossal mint védnökökkel az élükön, valamint a bíráló-bizottságnak megjelenése előre is emeli az estély fényét. A Kereskedőifjak Egyesülete különben körlevélben is fölkérte a kereskedőket, hogy az estélyen minél nagyobb számban jelenjenek meg családjaikkal, amit a kereskedők remélhetőleg készséggel teljesítenek is. Az egyesület külön is fölkéri azokat, kik meghívóra reflektálnak, tekintve, hogy a mulatságon csak meghívottak vehetnek részt, forduljanak ez ügyben az egylet bármelyik tagjához. — Párbaj kaszával. Csabáról jelentik: Az itteni közkórházba hozták Puskás János medgyesbodzási születésű aratót, akit Haraszty Sándor szentmiklósi uradalmában mint dohánykertészt alkalmaztak, de résztvett az aratási munkálatokban is. A virtus embere volt mindig. Munkában, mulatságban mindig kész volt virtusból bármilyen versenybe belemenni. Pár nappal ezelőtt az aratókhoz szegődött Koszna György békési legény, aki a gyulai törvényszék börtönéből szabadult és azért ment ki Szentmiklósra, hogy apjának, akit mint aratót fölfogadtak, segítsen. Puskás összekerült Kosznával, mindkettő testi erejével dicsekedett, a vita vége az lett, hogy Puskás versenykaszálásra hivta Kosznát. A verseny nagy erővel kezdődött, de Koszna alaposan hátramaradt Puskás mögött. A verekedéseiről híres Koszna ebbe a szégyenbe sehogyse tudott belenyugodni, az aratók heccelték, gúnyolták. Amikor a verseny eredményét kihirdették és az aratómunkások Puskást megéljenezték, Kosznát annyira elfogta a düh, hogy fölkapta kaszáját és rárohant Puskásra, hogy a rajta esett csúfságot megboszulja. Puskás a támadó elől meghátrált és ő is fölkapott egy kaszát és a két ellenfél igy rohant egymásra. Itt már aztán Puskásnak nem kedvezett a szerencse, mert Koszna a kaszát ügyesen forgatta s az első összecsapásnál már nyakán súlyosabb sérüléseket szenvedett. A küzdelem tovább folyt. Az erős vérveszteség Puskást teljesen elgyöngitette, mivel még több sérülést szenvedett a nyakán, amelyet Koszna vad dühében el akart vágni. Ez meg is törtónt volna, ha Puskás véres torokkal össze nem esik. Amikor Koszna meglátta, hogy ellenfele összeesett, eldobta a kaszát és elmenekült. A csendőrök keresik. — A szegedi Árpád-Otthon. Az Országos Gyermekvédő Liga igazgatósága azzal a kéréssel fordul Szeged város közigazgatási bizottságához. hogy a Liga Szegedi Árpád-Otthon szigorúbb nevelésre berendezett fiúnevelő intézetének nyilvánossági jelleggel való felruházását eszközölje ki a vallás- és közoktatásügyi minisztertől. A Liga ugyanis 7—15 éves korú gyermekeket nevel s mivel pártfogoltjait nem küldheti nyilvános népiskolákba, kénytelen a maga intézeteit nyilvánossági jelleggel felruháztatni. — Agyonlőtt csendőr. Bánlakról irják : A bánlaki csendőrörs legénységi konyhájában Pfaff Mihály 28 éves csendőr nadrágját vasalta. Eközben bejött Szeri József csendőr, aki az éjjel szolgálatban volt és a fegyvertisztitó hely felé tartott. Pfaff előtt tréfásan „vigyázz állásban", lábhoz eresztett fegyverrel megállt, mire Pfaff incselkedve mondotta: „Ide lőjj!" Szeri a tréfás felhívásra célba vette társát, elfeledkezve arról, hogy szolgálat után a golyókat még nem vette ki a fegyverből. Abban a pillanatban, amikor Pfaff megjegyezte, hogy: „Ügyelj, valahogy agyon ne lőjj", a fegyver eldördült ós a szerencsétlen Pfaff holtan terült el a konyha kövezetén. Pfaffnak mindkét tüdejét átjárta a gyilkos golyó. A csendőrök az aratósztrájk folytán kerültek össze Bánlakon, ahová Gerebencről és Palánkáról nagyobbszámu csendőrt vontak össze. A szerencsétlen véget ért csendőr édesanyja, aki a szebenmegyei Nagytalmácsról odaérkezett, a kiállott izgalmak következtében beteg lett. — Álhir egy szegedi tanárról. Hat nappal ezelőtt egy szegedi tanár Budapestre utazott el azzal a céllal, hogy onnan Amerikába menjen. A tanár amerikai útjáról ma kétes hírek terjedtek el a városban, sőt egyesek az amerikai utazásban egyenesen szökési szándékot akartak fölfedezni. A valódi tényállás megállapítása végett fölvilágosítást kértünk annak az iskolának az igazgatójától, ahol a hirbehozott tanár tanit. Az igazgató ebben az ügyben a következőket mondotta: — Az illető tanár ur még márciusban foglalkozott azzal a tervvel, hogy a nyári vakációra Amerikába utazik. Az volt ugyanis a célja, hogy az amerikai magyarság gazdasági viszonyait tanulmányozza és a Széchenyi-kultuszt propagálja a tengerentúli magyarok körében. Tőlem kért igazolványt arra, hogy ő ott a Széchenyi-kultuszt terjeszthesse. Hat nappal ezelőtt utazott el Budapestre, azzal a szándékkal, hogy a minisztériumban ingyen hajójegyet eszközöljön ki a Cunard-gőzösre. Hogy eddig kieszközölte-e vagy sem, arról nem tudok. Pénteken még Budapestről küldött nekem levelet és alig hiszem, hogy azóta már az AtlantíOceánon vitorlázna. Somogyi Szilveszter dr főkapitány is ugy nyilatkozott a Délmagyarország egyik munkatársa előtt, hogy az illető tanár ellen hozzá semmiféle feljelentés nem érkezett s a dologról egyáltalában nem tud semmit. Tanárok körében sem hiszik, hogy lényegtelen ügyek miatt egy tanár eldobná magától az ekszisztenciáját és Amerikába szökne. — Egy kis leány szerencsétlensége. Vérfagyasztó jelenetnek voltak tanúi tegnap a Szabadkáról Bajára menő vonat utasai. Égy második osztályú kupéba szállt be Száríts Jánosnak, a szabadkai aviatikusnak felesége két kis leánykájával. A kocsi zsúfolva volt utasokkal. Száritsnó a két kis leánynyal a folyosón állt. A vonat megindult és alig haladt ötven métert, az egyik kis leányka a kifelé nyiló folyosó ajtaján kiesett a robogó vonat kocsijából. A kétségbeesett anya sikoltására az utasok a vészféket keresték, de a kocsiban nem volt vészfék. Kocsiról-kocsira ordítottak az utasok, míg egy kilométer távolságra végre megállott a vonat. Eisler Izsó szabadkai kereskedő ugrott ki elsőnek a vonatról és rohant vissza a gyermekért. A bájos kis leányt a fűtőház munkásai ezalatt felvették a sinek mellől és átadták Eislernek, aki édesanyjához vitte, aki sírva jött gyermekéért. A kis leánykának szerencsére kis zuzódáson kívül más baja nem történt. — Papp Henrik holtteste. Budapesti tudósítónk jelenti : Ma délelőtt Csepelen, a Mellerféle homokbánya mellett, egy férfi holttestét fogták ki a Dunából. Mindenki azt hitte, hogy Papp Henriknek, az eltűnt és öngyilkossá lett festőművésznek hulláját találták meg és azonnal értesítették a Papp-családot. Az elhunyt fivére,