Délmagyarország, 1910. július (1. évfolyam, 34-60. szám)

1910-07-12 / 43. szám

1910 julius 12 DÉLM AGYARORSZAQ 7 ett minden cél nélkül nekivágott a ten­gernek. ' Később a lapok egész serege azt a hirt kür­tölte világgá, hogy Orth János szerencsésen Chilébe érkezett és az akkoriban kitört láza­dásban az insurgensek élére állva, azokat győ­zelemre segítette. Ez azonban szintén csak mese, pert a lázadásban nem fordult elő egy ilyen­fajta név sem, vagy pedig alak. Hogy meny­nyire mentek a kombinálásban, jellemzi az, hogy azt is állitották róla, hogy részt vett a japán-kinai háborúban és Jamagata japán ge­nerális személyében nagy hőstetteket vitt végbe. Mindezt a föltevések és találgatások azon­ban csak oda lyukadnak ki, hogy a „St. Mar­ffarete" teljes személyzetével eltűnt, valószínű­leg a tengerbe veszett és Örth János partra­szánva, egy ismeretlen hős szerepét vette fel. fi vitás kétszázharmincezer korona. A „St. Margarete"-t Orth János hétszáz­harmincezer koronára biztosította, amit a tár­saság nem akart kifizetni. Ezért a törvényszék elé került az ügy, amely akkép elöntött, hogy a pénzt bírósági letétbe kell helyezni. Ez meg is történt és igy a valódi tény kiderítéséig ott is marad a biztosítási összeg. Grth János egyénisége, Orth János egyenes jellem volt, aki előtt a legnagyobb értéket az önbecsülés képviselte. Mindig az önállóságot kereste -és az volt a célja;, hogy nagy tettek által tiszteletet és be­csiüést szerezzen magának. Nem tört ellent­mondást. Ennek tulajdonitható az, hogy a „St.. Margarete" kapitányával összekülönbözött. Ugyanis valószínű, hogy ő maga akarta vezetni a hajót, de mivel járatlansága ellentmondásra késztette a kapitányt, azt elbocsátotta. Ugyanez lesz az oka annak, hogy Montevideoban három tisatet elbocsátott. Sokat adott a becsületre és igy, ha tényleg élt volna, bizonyára teljesiti is azt a köteles­séget, amire egy kereskedővel kötött szerző­dés kötelezte. Ugyancsak halála mellett bizo­nyít az is, hogy anyjának eltűnése óta egy levelet sem küldött, dacára annak, hogy ez­előtt minden körülményről rögtön értesitette. És ezenkívül sok apró dolog vari, amik amel­lett bizonyítanak, hogy Orth János a „St.­Margarete"-vel együtt a tengerbe veszet* Uan-e végrendelet. Becs, julius 11. A főudvarnagyi hivatal József Ferdinánd főherceg jogi képviselőjének, Bach dr udvari tanácsosnak a kérelmére elrendelte a bizo­nyító eljárás megindítását Orth János halálának a megállapítása végett. A fő­udvarmesteri hivatal be fogja kérni az annakidején, amikor Orth János eltűnt, a hatóságok által beszerzett adatokat, amelyek Orth Jánosnak a halálát bizonyítják. Orth János hagyatéka legközelebbi rokonait, kik a toscanai és Szalvátor főhercegi ágból szár­maznak, illeti meg. Hogy Orth János ha­gyott-e hátra végrendeletet és mi van eb­ben a végrendeletben, nem tudják. A hagya­ték ládákban és szekrényekben elhelyezett, eddig teljesen rendezetlen iratokból áll. Eze­ket a ládákat az eljárás befejeztéig nem fog­iák fölnyitni. Segédjegyzők kongresszusa» Budapest­ről jelentik: A Segéd jegyzők és Községi Alkal­mazottak Országos Egyesülete ma délelőtt kongresszust tartott az újvárosháza közgyűlési termében, hogy megvitassák azt az emlékiratot, amelyet a kormány elé akarnak terjeszteni. Az emlékiratban helyzetük javítását és a községi közigazgatás reformját kérik. A közgyűlést a családi körülményei miatt távolmaradó elnök helyett Salapáthy Kálmán alelnök vezette. A közgyűlés a- Himnusz éneklésével kezdődött, Majd Salapáthy Kálmán tartotta meg elnöki megnyitó-beszédét. Üdvözölve a megjelenteket, röviden vázolta a jegyzői kar törekvéseit és Mozgalmát,. amely már nem mai keletű, hanem mintegy tiz évvel ezelőtt kezdődött. A mozga­lom azonban időközben ismeretlen okok miatt megakadt. Az egyesület ezévi alakuló-ülésén újból megmozdultak a község páriái és en­nek az újból életre kelt mozgalomnak az ered­ménye a mái kongresszus és az emlékirat.Beszéde végén higgadt tárgyalásra kérte fel a megjelen­teket. Utána Sándor János jegyző terjesztette elő az emlékiratot, amely főbb pontjaiban a fizetésrendezéssel, a szolgálati pragmatikával, a nyugdijügygyel és a féláru vasúti jegygyei foglalkozik. Az emlékirattal kapcsolatban hosz­szabb vita indult meg, amelynek folyamán Lévőit Mihály külön emlékiratot terjesztett be, amelyet azonban nem tárgyaltak az előállható technikai nehézségek miatt. Kókay Károly (Bajmok), Boros Ignác (Szilágymegye), Falu Kor­nél (Jásznagykunszolnokmegye) és Papp Jenő (Apatin) hozzászólásai után a közgyűlés egy­hangúlag elfogadta az elnökség által elő­terjesztett emlékiratot. Az emlékiratot a kon­gresszus végeztével adták át Khuen-Héderváry Károly gróf miniszterelnöknek, Hieronymi Ká­roly kereskedelemügyi miniszternek, Jakabffy Imre belügyi államtitkárnak és Tisza István grófnak. Tragédia Abázzlában. — Elhunyt szegedi főtisztviselő. — (Saját tudósítónktól.) Egy kiváló, kö zbecsü" lésben állott szegedi hivatalnok halálának híre érkezett ma Fiúméból Szegedre. Szremácz László üzletvezetőségi titkár, a szegedi szerb hitközség gondnoka, törvényszéki tolmács, ma reggel a fiumei közkórházban vérmérgezésben meghalt. Ezelőtt nyolc nappal utazott el Szre­mácz Szegedről Abbáziába üdülés céljából. Szorgalmas, munkás ember volt és sokirányú tevékenysége annyira megviselte az idegeit, hogy két heti szabadságot kellett kérnie. A Vida Augustában vett ki szobát. Alig időzött egy napig Abbáziában, végzetes szerencsétlen­ség érte. Fürdés közben ugyanis erős szél tá­madt, mire Szremácz ki akart menni a víz­ből. Menés közben egy kiálló hegyes vas­darabba, valószínűleg szögbe lépett, amely mélyen a talpába hatolt. Másnap már hatalmas daganat volt a talpán, ugy, hogy az orvos azt ajánlotta, szállítsák el Szremáczot a fiumei kórházba. Az elszállítás tényleg megtörtént. Fiúméban aztán konstatálták, hogy erős láza van, amely napról-nápra jobban fokozódik. Az orvosok már előre látták, hogy vérmérgezés esete áll fenn, de még bizakodtak a beteg megmentésében. Tegnap azonban váratlan for­dulat következett be. Magas hőfokú láz ütött ki Szremáczon és a vérmérgezés tünetei roha­mosan jelentkezni kezdtek. Az orvosok ezután már lemondtak minden kísérletről, mert meg­akadályozhatatlannak látták a halál bekövet­kezését. Reggelre Szremácz tényleg kiszenvedett. Halála különösen Szegedet érinti. Negyvenöt esztendős volt. Szegeden született. Ősrégi sze­gedi családnak utolsó férfisarja hunyt el benne, mivel nőtlen és gyermektelen volt. Az édesapja, Szremácz György, régebben Szeged főkapitánya, majd városi tanácsnok volt. A család különben Romániából vándorolt be hozzánk. Bevándorlása a szegedi szerb templom fölépítésével volt ösz­szefüggésben. Szremácz László dédapja II. Jó­zsef császár idejében jött Magyarországba, hogy Szegeden, a harmincöt év előtt villámcsapás által szétrombolt és újra fölépítendő szerb tem­plom javára adományokat gyűjtsön. A dédapa igy aztán végleg Szegeden maradt és családot alapított., A szerb templom pedig fölépült akkor. Ép most bontogatják le, hogy ismét ujat építsenek. A napokban törték föl a tem­plom tornyáról levett hatalmas bronzgolyót, amelyben érdekes és az esettel összefüggő iratra bukkantak. Pergamenpapiroson van meg­írva, amit előbb elmondottunk, hogy tudniillik Szremácz László dédapja a szegedi szerb tem­plom megalapítója volt. A II. József császár korabeli okirat jelenleg Pafkovits Rezsőnek, a szei'b hitközség elnökének birtokában van. Szremácz Lászlónak Öreg édesanyja még él, Újvidéken, sógoránál, Sztratimirovics nyugal­mazott polgármesternél tartózkodik. Ugyan­akkor, amidőn Pafkovicsot táviratilag értesí­tették a halálról, tudatták erről az öreg köz­hivatalnok édesanyját is. Szremácz még vasárnap levelet irt Fiuméből Pafkovitsnak, amelyben arról értesiti, hogy néhány nap múlva talán már felgyógyul, mert aznap reggel a láza csökkent. Egyben érdek­lődik a most épülő uj szerb templom iránt, hogy mennyire haladtak előre már a munkála­tokkal, mert mire hazajön, csaknem befejezve szeretné látni az építkezéseket. Ez volt az utolsó levele. Holnap vagy holnapután szállítják a szeren­csétlenül járt hivatalnok holttestét Szegedre, ahol a vasúti állomásról fogják eltemetni. A derek tisztviselő halálának hírét az egész vá­ros hivatalnoktársadalma nagy megdöbbenéssel és mély részvéttel fogadta. Letartóztatott fővárosi ügyuétí. (Saját tudósítónktól.) Igen előkelő fővárosi ügyvéd ellen érkezett följelentés a rendőrségre. Zboray Miklós képviselő adta be a följelentést az esztergomi főkáptalan nevében Világossy Gyula dr ügyvéd ellen, aki a főkáptalan ügyésze volt. Az elszámolás körül akadtak nézeteltéré­sek és a káptalan ma egy éve tartó alkudozá­sok után az utolsó fegyverhez nyúlt: hűtlen pénzkezelés címén megtette a bűnvádi följe­lentést ügyésze ellen, aki a legtöbb káptalan­nak és püspöknek még ma is jogtanácsosa. A káptalan sok esztergomi és vidéki háztu­lajdonosnak adott kisebb-nagyobb kölcsönt há­zakra és követelését első helyre való betáblá­zással biztosította. A bekebelezési illetéket Világossy nem vette föl előre az adósoktól, ha­nem a kölcsönösszeget teljes értékben fizette ki. A befolyt pénzek egy részével pedig a mai napig el nem számolt, mert vallomása szerint neki is vannak követelései a káptalanon. A káptalan követelése több mint kétszázezer ko­ronára rug. A följelentés szerdán reggel érke­zett a főkapitányságra; az ügyet Marinovics rendőrtanácsosnak osztották ki. Ma reggel megidézték Világossyt, akit Stef­kovics kapitány hallgatott ki. Világossy dús­gazdag ember volt, de az utóbbi években egy birtokparcellázási terve nem sikerült és ezen sokat vesztett. Az éj folyamán jelenti budapesti tudósí­tónk, hogy a megindított nyomozás során Világossyról tényleg kiderült a sikkasztás, mire a rendőrség azonnal letartóztatta. A szeged! dispensaire. (Saját tudósítónktól.) Ötezer koronás állami segélylyel s ugyanilyen mérvű városi hozzá­járulással ingyenes tüdővészellenes rendelő­állomást létesítettek a szegedvárosi közkór­házban. Majdnem kétesztendős már ez a humá­nus intézmény, melynek alapját Hollós József dr, az európai hirü szegedi orvos vetette meg kísérletezéseivel és rendeléseivel. Mikor aztán a dispensaire-t a valóságban is létesíteni lehe­tett, akkor Hollós doktort mellőzték. Ennek a mellőzésnek nem érdektelen az előzménye. Hollós József dr ingyenesen vállalkozott volna a dispensaire vezetésére, mindössze egy Írnokot kért, aki vezette volna azokat a könyveket, melyeket Hollós dr minden beteg kezeléséről felvesz. Szóval, az Írásbeli munkák végzésére kért Hollós dr anyagi támogatást, ezt azonban a város annakidején egyszerűen megtagadta, a polgármester pedig a dispensaire vezető­orvosává Bernáth József dr szegedi orvost ne­vezte ki. Azóta ő vezeti a rendelő-állomást, általános megelégedésre. Hollós József dr nem látott mellőzést abban, hogy nem ő a vezetője a dispensairenek s folytatta tudományos mun­kálkodását, kerülve a feltűnést, de azért európai feltűnést keltve nem is egy esetben. Hollós József dr annakidején két izben járt Dávoszban, Spengler professzornál, akinek elő­adásait hallgatta. Egyszer városi segélyt kapott tanulmányutjára, a másik esetben saját költ­ségén ment ki Dávoszba. Bernáth József dr, amikor a rendelőállomás vezetőjévé kinevezték, városi költségen ment föl Budapestre, az ottani dispensaire tanulmányozására. Tapasztalatait Szegeden közmegelégedésre érvényesítette s a szegedi dispensaire-nek egészen jó hirneve van. A mai napon a város tanácsának ülésében szó esett az ingyenes tüdővészellenes rendelő­állomásról. Még pedig hivatalosan és komolyan esett szó. Bernáth József dr rendelőorvoa ugyanis hatszáz korona honoráriumért íolya

Next

/
Thumbnails
Contents