Délmagyarország, 1910. július (1. évfolyam, 34-60. szám)

1910-07-10 / 42. szám

18 DÉLMAGYARORSZÁGi 1910 július 10 S ennél a kesernyés apercu-nél is kevesebb hu­mort látok a kártyazsurokban. Sőt a rendőri emlékeim közt motoszkálván, nem kell a konkrét példáért messzire nyúlni. Tiz napja sincs, hogy egy budapesti, nagyon ismertnevü orvos járt a főkapitányságon s kétségbeesetten panaszkodott az inspekciós Geguss kapitánynak: — Eltűnt a feleségem! Az istenért, gyors intézkedést kérek, mert valami katasztrófa ér­hette . . . Hajnali öt óra volt. És egy jószimatu detek­tív, Schön Jeremiás, félórán belül kinyomozta az asszonyt — lakásán. Néhány perccel előbb tért haza, de a világért se akarta elmondani) hol járt. Délfele, amikor a férj már dühöngve emlegette a válópört, kinyögte végre a me­nyecske, hogy hajnalig kártyázott. Nem volt rá energiája, hogy abbahagyja, mert százhúsz ko­ronával úszott. Az időt — de csakis az időt — tekintve, ki­sebb szenvedélylyel folyik a kártyázás az Or­szágos Kaszinó-ban, ahol elegáns külön helyisége van a nőknek. Rövidebb ideig, de annál nagyobb összegekben csatáznak a zöldposztós asztalnál. Bizonyos körökben köztudomásu, hogy nagy éj­szakai bakk (baccarat) és smen (chemin de fer) járja a .Fésgefc-klubban, ahol pár hete csinos botrány is történt, mivel az asszonyok nem engedtek maguk közé egy „egyedülálló mű­vésznőt". Eddig az előkelőség . . . Külföldön, főképp Pa­risban nagyszabású kártyabarlangok virágzanak, amelyeknek hölgyek a vezetői, vagy legalább slepper-ei (fölhajtói, akik a pénzes áldozatokat keritik). Minálunk ilyen még nincs, de alkalmi slepper bőven akad s a főkapitányságon két női sipista is szerepel már a bünügyi nyilvántar­tásban. Hogy különben a hölgyek szeretnek csalni, azt minden férfi tapasztalhatta, valahányszor kártyázott velük. De egymás közt borzasztóan korrektek s csak a ferbliben — amelynél min­denféle ravaszkodásnak tág tér jut — szoktak hajbakapni. Nők okozzák a legtöbb affért Monte­karlóban és Osztendében is, ahol szokszor hi­degvérrel elcsenik a tétet is egy-egy poentőr elől. Az is igaz, hogy néha egy-egy bájos mosolylyal lefegyverzik a rekrimináló férfit . . . Meg kellett érnünk néhány éve, hogy kizáró­lag nők számára létesített kártyabarlangot is lelepleztek a fővárosban. A Váci-köruton egy cukrászda-helyiség mögött volt a titkos helyi­ség, amint annak idején megírtam. Amikor a rendőrség behatolt, tizennyolc hölgyet lepett meg. Részben előkelő családok tagjai voltak s ezért az eset legtöbb részletét eltitkolták a szenzációra éhes nyilvánosság elöl. A vendégek közt nagy pánik keletkezett, amikor a detektívek berontottak. Két hölgy menten elájult, mások szinte sóbáiványnyá me­redve álltak a szoba közepén. Voltak olyanok, akik pamlagra-székre dűltek s ugy takarták el az arcukat. Három is igy szólta el magát: — Jaj, ha a férjem tudná! Amikor Dömjén felügyelő vallatni kezdte őket, furcsa jelenetek játszódtak le. — Mi a neve V — kérdezte például egy csinos hölgytől, aki akkor tehetséges kezdő volt, ma pedig a Nemzeti Szinház jónevü tagja. — Horváth Emma. — Hol lakik V — Dohány-utca 2. szám, — hangzott a gyors válasz. — Noné ! Hisz ott a zsidó templom áll. — Két hölgy se akadt, aki az igazi nevét mondta be volna. A lakásukat szintén eltit­kolták és csak a „hazaigazolás" segített . . . A rendőrség nem is firtatta soká, mert csak rájuk akart ijeszteni, hogy elmenjen a kedvük a játékbarlang látogatásától. Csak azt a két nőt büntették meg, akik a biintanyát alapí­tották. A Fészek-be, vagy ép az Országos Kaszinó-ba persze nem jut be a detektív. S törvényhozási reform nélkül hasztalanul is keresné a módját, így aztán Krecsányi detektivfőnök nem tehet róla, mikor egy-egy férj nemcsak Bárczyva! hanem vele és Bodával kapcsolatban is emle' geti a — szenteket. Keserves rehabilitációra is adott már alkal­mat Teli Vilmos. A mult év novemberében ön­gyilkossá lett egy fiatal úrinő (Nádor-utcai ügyvéd felesége) s a pletyka fölkapta akkor véle együtt valami házíbarát nevét is. De ki­derült, hogy nem afféle szerelmi bánat, hanem súlyos kártyavesztesóg érlelte meg a Tizián­haju asszonyban halálos tervét . . . Hasonló ha nem is éppily drámai végű — affért tucat­jával lehetne fölsorolni. Egyrésziik épp fordí­tottja a Nádor-utcai esetnek: nem egy asszony a kártya-asztal' mellől, a vesztesége miatt lép félre. Szanáló-módszert pedig itt csak nagyképű ember javasolhat. Szerencsés véletlen az olyan, ami egy jótékony-egyesületben történt két esz­tendeje, Ott „lefraklizták" egy volt államtitkár feleségét, aki csaknem háromezer koronát vesz­tett. A férje alaposan intézkedett : nemcsak a kártyázás sziint meg, hanem az egylet is, — illetve beolvadt egy másik hasonló egyesületbe, amelyben már hire-liamva sincs a kártyának. T. K. mmmmmmmmm^mmmmmm^ állandóan raktáron tart a Szeged, Kölcsey-utcza 10. sz. Fischer Izsó. nagy katonazene-hangverseny az ujszegedi mozgófényképszinházban Remek 10 számból álló I Mozgófénykép-Mű sor ! = VILLAMOS = KÖZLEKEDÉS = ÉJFÉLIG! = ß • es

Next

/
Thumbnails
Contents