Délmagyarország, 1910. július (1. évfolyam, 34-60. szám)

1910-07-10 / 42. szám

Xyx0 julius 10 DÉLMAGYARORSZÁG 3 . ejső volt e téren, mert az 1876-iki első ma­Ivar iparkiállitás és az 1899-iki első nagy mező­gazdasági szakkiállítás Szegeden volt, amely a'i,os különben szerencsés földrajzi fekvésénél f0o-va is alkalmas arra, hogy országos esemé­nyek központja legyen. __ Magáról a kiállításról, ennek kereteiről, helyéről stb., korai volna még beszélni, mert minden attól függ, mennyire sikerül megnyerni aZ illetékes tényezők érdeklődését és támoga­tását. Minden esetre az volna a cél, hogy az ipar és mezőgazdaság minden ágazatában tel­jesen kimerítő, gazdag és tanulságos tárlat lé­giién összehozható, amely igazán vonzani tudja az érdekelteket és az érdeklődőket egyaránt. Az tigy óriási áldozatot és fáradságot igé­nvei. A várost nemcsak a rendezés közüli költ­qpo-ekhez való hozzájárulás, illetőleg a rizikóban bizonyos határig való részvétel terheli, hanem ¡3 is hogy a kiállitás megnyitása előtt meg­valósítsa mindazokat a nagy terveket, amelyek ^zen-ed városiasságát emelik (a kövezési és csa­tornázási program keresztülvitele, a fogadalmi templom, a felsőipariskola, az uj közkórház, az aj polgári iskolák, a zenepalota, a második vá­rosháza, nyári szinkör stb. fölépítése, amelyek amusry is a megvalósulás stádiumában vannak, a villamosvasút hálózatának fejlesztése, a ta­nyai vasút kiépítése stb.) Áldozatát igényli az ügy a szegedi kereskedelmi és ipari érdekelt­ségnek is, mert a kiállitás elsősorban a keres­kedelmi és ipari forgalom fokozódásában idéz elő hasznot. Egyelőre fő az, hogy a város agi­lis polgármestere, akinek részvételével a ter­vezés előkészületi munkálatai folynak, kedvező hangulatát tudja kieszközölni az illetékes kö­röknek, amiben buzgón támogatni fogja a ka­mara is. , a — A képviselőház üiése. — (Saját tudósítónktól.) A mai ülésen folytatta a képviselőház a fölírat tárgyalását. A néppárt részéről Rakovszky Béla szólalt föl, de beszéde nem keltett nagyobb érdeklődést. A paraszt­párt nevében nagyatádi Szabó István terjesz­tett be külön föliratot. Őt már több figyelem­mel hallgatták. Valószinü különben, hogy a föl­irati vita nem fog sokáig elhúzódni, mert alig néhányan vannak szólásra föliratkozva. Az ülés végén Urmánczy Nándor terjesztett elő inter­pellációt a marostordai főispánság ügyében. Részletes tudósításunk itt következik: A néppárti fölírat Elnök féltizenegykor megnyitja az ülést. Be­jelenti, hogy Biharmegye átiratot intézett a képviselőházhoz s abban élitéli a parlamenti verekedést. Ezután Tisza István, Falcione Ri­chárd és Hegedűs Kálmán letették az összefér­hetetlenségi bizottsági esküt, majd Rakovszky Béla szólalt föl a néppárt nevében. A válasz­tások korrupciójáról szól. Mit tartsunk az olyan népről, amely áruba bocsátotta legszentebb jo­gát? De mit tartsunk az olyan képviselőről, aki ilyen módon szerzett mandátummal jön a képviselőházba? Nem kulturállamhoz méltó, hogy a miniszterelnök egyszerűen kiadja a fő­ispánoknak a rendeletet, hogy ennyi kormány­párti képviselőre van szükség. Az ellenzéki jelölteket a hatóság minden közege gyötörte és elnyomta. Lipcsey Ádám: Ez nem igaz! Bizonyítson! Rakovszky Béla: Hisz én nem vádolok senkit. Nem mondtam, melyik országban történtek ezek! (Derültség a baloldalon.) Eitner Zsigmond: Ez nagyon jó ! Igazi diplo­mata-visszavágás! A Borsszem Jankó megért­hette ezt a viccet! Rakovszky Béla: Az ilyen választásból létre­jött parlament az abszolutizmus burkolt for­mája. Ez rosszabb a nyilt abszolutizmusnál. Ugrón Zoltán : Hogy lehet ilyen közhelyeket beszélni? Rakovszky Béla: Ez nem parlamentárizmus. Ez olyan önkénynek, hatalomnak az uralma, amely nem támaszkodik a nép erejére, hanem a nép gyengeségére. Az ilyen hatalommal ren­delkező kormány uralma nem parlamentáris uralom. Az ilyen néppel, az ilyen tömegekkel lehet hadsereget föntartani, de nem lelkes hadsereget; az ilyen tömeget lehet háborúba vinni, de hazafias érzés nélkül. És majd ha eljön az a nagy világháború, amely tavaly már küszöbön állt, lelkesedés és hazafias érzés nél­kül való hadsereg áll rendelkezésünkre, amely­lyel ezt a háborút nem lehet megvívni. Az ilyen tömeggel, birt hatalomnak kifelé nincs súlya, mert nem a nemzet erején, hanem a nemzet gyengeségén alapul. Van az országnak •még egy nagy baja . . . Ábrahám Dezső: Van annak sok! Rakovszky Béla: Van és erről hetekig lehetne beszélni. De én itt csak egyet említek. Ausz­triának csak adhatunk, mihelyt valamit kérünk is cserébe, ránkzudul egész Ausztria, a sajtó­val az élén és elnyomja jogos kívánságunkat. Ausztriával szemben csak ugy lehetünk erősek, ha olyan választási rendszerünk lesz, amely nem meghamisítása a népakaratnak. Ha a nép — Nyugodjék békével! — Ez az egész ? — kérdeztem csodál­kozva. Ilyen nyugodt tud maradni az, aki har­minc éve várja az örökséget? Dörmögött, csóválta a fejét és öregesen mímelni akarta a sajnálkozást. Közelebb húztam a széket hozzá s a fülébe súgtam: — Bácsi! — No mi az? — Tudom én ám, hogy Biri néni nem lé­tezik. Azt maga találta, ki. Frici bácsi magánkivüli állapotban ordí­tott, szidott. Mindenről beszélt, csak a do­logról nem. Nem mondott se igent, se nem-et. — Nem szép ám az, hogy maga évtizedek óta bolondítja a famíliát. Nem felelt rá semmit, félre fordította fejét, — Megírtam ám mindegyiküknek, hogy Riri néni nem volt, nem is lesz. Ne számít­sanak se örökségre, se egyébre s ne ejtsék tévedésbe egymást és a fiatalabb generációt. Erre elhagyta az öreget a béketűrés: — Akkor gazember vagy! Tönkre teszed 1 családodat. Oh, milyen szerencsétlenség lesz -bből. Széthull a család, ve'ge az egyetértés­iek. Nos hát igen. A Biri néni meséjét én Piáltam ki. S tudod-e miért ? Végig néztem haladok pusztulását, szétomlását, harcát és sajnáltam a miénket. Morfondíroztam, mit kellene tennem, hogy összetartsam őket. hogy becsületes emberek, hü asszonyok nevelődje­lek belőlük. S Biri néni lett az ideál. Neki tetszeni, az ő szeretetére méltónak lenni, uSy-e ea volt mindnyájatok igyekezete ? Volt-e, akadt-e gazember vagy becstelen ember a mi családunkban ? Ugy-e nem ! S mindezt az én Biri nénémnek köszönhetitek. Az apád is a Biri nénibe vetett bizalomban nőtt fel. Te is jól tanultál az iskolában, mert Biri néni­nek beküldték a bizonyítványodat. Az unoka­hugaid férjhez mentek, mert a vőlegény megelégedett kevesebb hozománynyal, hiszen egyszer ugy is örökölt vulna Biri nénitől. S te most véget vetettél mindennek, aláástad nagykiterjedésű családunk boldogságát és békéjét. Te, te rossz fiu ... Az öreget kimerítette a szidalom. Köhé­cselt, krákogott. Nem akart rólam tudni sem­mit sem. Mikor aztán felvilágosítottam róla, hogy nem szóltam én senkinek se Biri néni legendájáról, az egész csak fogás volt a való kinyonxozására, nevetve vágott hátba: — Bizom a becsületedben, hogy nem is teszed. Megígértem, de egy feltétel alatt, hogy ki­vezettet Ottó bácsi családi könyvéből, mint örökségre méltatlant. Ezt megígérte. Tudatta is az annáleszek vezetőjével, hogy engem méltatlannak talált az osztozkodásra s család­fői jogánál fogva engem töröltetni kíván. Az eset nagy riadalmat okozott a család­ban. Megindultak a kérdezősködések : mit tehettem én, mi bűnt követhettem én, hogy töröltek Biri néni jogutódlásából. Szegény édes anyám is siralmas levelet irt. Fiam, fiam, mit tettél. S én nem válaszolhattam rá, Mert kötött a becsületszó. erkölcsös lesz és törődni fog a közügyekkel. (Zajos helyeslés a baloldalon.) Amikor a kor­mány többséget kapott, ezzel az országot nagy csapás érte. Mi nem azt fájlaljuk, hogy cse­kély számban jöhettünk be . . . (Derültség a kormánypárton. Fölkiáltások: Hát mit fájlal?) Tessék meghallgatni a beszédem végét! Darvas Fülöp: Bár már látnám! Rakovszky Béla: Azt fájlaljuk, hogy Európa közepén így a magyar alkotmányt guny tár­gyává tették. Kifogásolja a trónbeszéd ama részét, amely a választások eredménye fölött való megelégedését fejezi ki. Ez lerántja a ko­ronát a magaslatáról, kortescélok szolgálatába szegődteti és sérti a többi pártot. (Ugy van! a baloldalon.) Ha a király tudta volna, hogy készültek ezek a választások, nem engedte volna ezt a részt a trónbeszédbe venni. Fölol­vassa a néppárt fölirati javaslatát. A fölirat kijelenti, hogy a párt a pragmatika szankció alapján állva, maga is keresi a korona és a nemzet közötti összhangot és kívánja a nemzeti haladást. A közállapotok javulását a::onban a jelenlegi kormánytól nem várhatja, mert a kormányzatot nem hatja át az a ke­resztényi szellem, amely minden egészséges fejlődés és kultura alapja. Egyházpolitikai programját fentartva, a párt orvoslandónak tartja azokat a sérelmeket, melyek az egyház­politikai törvények révén érték az egyházat és az állampolgárok lelkiismeretét. Tiltakozik a fölirat az iskolák államosítása ellen és követeli, hogy mind az alsó-, mind a felsőiskolák hagyassanak meg alapitóik kezében. Örömmel veszi tudomá­sul a fölirat az autonómia megvalósítására vo­natkozó ígéretet és azt a reményét fejezi ki, hogy a hazai katolikusoknak ez iránti jogos kívánsága végre teljesülni fog. Elítélő szavak­kal emlékezik meg a fölirat arról, hogy sehol sem gyakorol a kormány oly illetéktelen be­folyást a választásokra, mint Magyarországon. Maga a kúriai bíráskodás is — főkép túlhajtott formalizmusával — nem tudta biztosítani a vá­lasztások tisztaságát, A nemzeti képviselet az ilyen választási rendszer mellett nem a nemzeti érzület kifejezője. Szükségesnek tartja a fölirat, hogy a választói jog azokra a nép­rétegekre is kiterjesztessék, melyek az állam fentartásában részt vévén, ezt joggal követe­lik. Legyen ez a választói jog arányos az ál­talános kötelezettségekkei és a választókerü­letek helyes beosztásával küszöböltessenek ki azok a visszaélések, melyek megakadályozzák a népakarat őszinte megnyilvánulását. A közsó­genkénti szavazással a fölirat sok illetéktelen befolyás megszűnését reméli. A fölirat ezután a közigazgatási és igazságügyi reformokat kö­veteli. Szükségesnek tartja a női becsület fo­kozottabb védelmét és a sajtóreformot. Szük­ségesnek tartja a kisbirtok adómentesitósót, az állami fölügyelet alatt való parcellázást, a határidöüzlet eltörlését, a börze megrendsza­bályozását, az ipartörvény revízióját, az ipar­kamaráknak a kereskedelmi kamaráktól való elválasztását és a munkáskérdés rendezését. A föliratot Rakovszky félhangon, magába mormogva olvassa. Végtelen unalom terül el a Házon. A képviselők egymásután szökdösnek. Amikor egy csoport kormánypárti Hieron mi­vel az élén eltávozik, Szmreesányi György harsányan közbekiált: — Csend legyen, egy szót sem hallani! De aztán maga is nevet a mondásán, majd megfenyegeti a képviselőket. — Mindjárt elölről kezdjük! (Derültség.) Elnök: Hangosabban tessék olvasni! Mikor a fölirat azt kívánja a királytól, hogy a sajtótörvényben védje meg a női becsületet, hangos a derültség. Olvasás közben Rakovszky leteszi a papirost és a cvikkerét törli. — Na vége van! Hála isten! — kiáltják. De a szónok megint fölveszi az ivet és kenetteljes hangon tovább olvas, mig végre befejezi. A parasztpárt fölirata. Elnök: Következik Szabó István (nagyatádi). Szabó István: A parasztpárt nevében Szólal föl. Elítélendőnek tartja a közjogi vitákat; a magyar kisbirtokosok és kisiparosok gazdasági érdekei azok, amiért pártja küzd. A társadalmi viszonyok tették szükségessé, „tisztelt polgártársaim", hogy pártunk helyet keressen ott, ahol a nemzet sorsát intézik. A magyar parasztság szenvedése ezer éven át.

Next

/
Thumbnails
Contents