Délmagyarország, 1910. július (1. évfolyam, 34-60. szám)

1910-07-01 / 34. szám

2 DÉLMAGYARORSZAQ 1910 juiiua'l tökéletességeig, mint különben meg­tették volna. A. , Azért ismételhetjük, hogy valósággal szédítő az a perspektíva, amit a frank­furti fölíödözés nyit az előre fürkésző tekinteteknek. Azért kell az . elragad­tatás, tisztelet és az öröm tömjénével megszentelni Ehrlich tanár nevét. Bemutatkozott a Ház elnöksége. — A képuiseiőház ülése. — (Saját tudósítónktól.) A Ház elnökségének és tisztikarának megválasztása volt ma napirenden s a .többségnek és kisebbségnek ez az erőpró­bája mégis tudott egy kis élénkséget hozni a házba. Neuszidler Károly korelnök tiz órakor nyitotta meg az ülést. A jegyzőkönyv hitelesí­tése után elnök jelentette, hogy a mult ülésen meg nem jelent képviselők benyújtották man­cátumaikat. A mandátumokat kiadták az osz­tályoknak. Ezután rátértek a napirend első pontjára: az igazoló-osztályok előadói referál­tak a keddi munkáról. Az előadók jelentését a Ház tudomásul vette. (Az elnökválasztás.) Az elnökválasztás előtt Bethlen Pál gróf fölolvasta a házszabályoknak az elnökválasz­tásra vonatkozó szakaszait s a korelnök el­rendelte a szavazást. A képviselők névsorát E&ztéi'házy Mihály gróf olvasta föl. A szavazó­cédaiákat a munkapárton Nyegre László osz­totta ki. A fiatalok közül sokan nem tudták, hogy az . elnökre is, az alelnökökre is külön kell szavazni. Ezeket külön is kioktatták. Az ellenzéki ideiglenes blok a munkapárt jelöltjé­vel, Berzeviczy Alberttel szemben Apponyi Al­bert grófot jelölte. Ugylátszik, nemcsak de­monstráció céljából, mert a blok egyes tagjai a pártonkívüli hatvanhéteseket többször is megkörnyékezték, hogy nem-e szavaznának ök is a munkapárt ellen. A tapogatózásnak nem lett eredménye. Névsorolvasás közben konstatálták, hogy á munkapárt igen nagy többségben jelent meg. Bethlen Pál gróf fölolvasta a távollevők név­sorát, mire a szavazás véget ért. Beadatott összesen 289 érvényes szavazat. Ebből kaptak Berzeviczy Albert 211 Apponyi Albert gróf 78 szavazatot s igy Berzeviczy Albertet 133 szó­többséggel a Ház elnökévé választották. (Alelnökválasztás.) Félegyre végeztek az alelnökválasztással is. Miután a Ház szine előtt ismét összeolvasták a szavazatokat, Neuszlider Károly korelnök ki­hirdette a szavazás eredményét, amely szerint beadtak 270 szavazatot. Ebbői Kabos Ferenc 196 Návay Lajos 195 szavazatot kapott . Meskó Lászlóra 71, Rakovszky Istvánra 70 szavazat esett. Egy-egy szavazatot kapott Kelemen Samu és Nyegre László. A Ház alelnökei tehát Kabos Ferenc és Návay Lajos lettek. (Az uj háznagy.) Szünet ntán a háznagy és jegyzők megvá­lasztása következett. Megválasztották a kép­viselőház háznagyává: Angyal Józsefet. (Felvonul az uj elnökség.) A választások végeztével a korelnök a követ­kezőket mondta: — Megbízatásunknak eleget tettünk. Elvé­geztük a ránk bizott munkát. Adja az isten, hogy a felelősségteljes munkát, amely előtt a Ház áll, teljesíthesse. Isten áldását kérem a most megválasztott elnökségre és tisztikarra. Isten áldja meg hazánkat! Zugó éljenzés követte az ősz korelnök sza­vait. A tüntetés után a korelnök a korjegy­zőkkel elhagyta az emelvényt és felvonult az u'i elnökség a jegyzők karával, élén Berzeviczy Albert elnökkel, aki megypiros diszmagyarban foglalta el az elnöki széket. Jobbról-balról a két alelnök, mögötte a jegyzők állottak fel. Hosszas élienzéssel és tapssal fogadta a munkapárt az uj elnököt, Berzeviczy Albertet, aki most elfoglalta az elnöki széket, disz­magyarban, cseresznyepiros atillában és meggy­szinpiros mentében. Az elnök a következő be­széddel foglalta el elnöki székét: — Tisztelt képviselőház! Midőn a képviselőház többségének megtisztelő és lekötelező bizalmából e helyet elfoglalom s megválasztatásunkért ugy magam, mint e kitüntetésben részes tiszttársaim nevében mélyen érzett köszönetet mondok, e percben ennek az állásnak, melyet nem keres­tem, sokkal inkább felelőssége és terhe, mint­sem disze lebeg szemeim előtt. Föladatom terheivel és felelősségével szemben bizalmat elsősorban azoknak jóakaratából meritek, akik rám esett választásuk által biztosítottak arról, hogy engem működésemben támo­gatni el vannak határozva. De bizalmat me­ritek abból a hitből is, hogy némi tapasz­talattal párosuló becsületes jó szándék, me­lyet e helyre magammal hozok, talán képes lesz idővel minden elfogulatlanul gondolkozó­nak bizalmát kivivni és hogy ennek a gyüle­kezetnek nincs oly tagja, ki a leghevesebb küzdelemben is egészen megfeledkezni tudna — Menjetek, gyermekek feküdni, míg én hazaszaladok egy pillanatra. Ha a nagynéni távollétem alatt csönget, bizonyosan orvos­ságot akar bevenni; keljetek fel s adjatok be neki. El ne felejtsétek! Az asszony velünk hagyta a nagy kutyát, kétszer ránk fordította a kulcsot és lám­pással a kezében tova sietett. Egy ideig alá b fel jártunk a szobákban, sorra néztük az összes arcképeket. Egyszer csak éjfélt ütött a folyosón a nagy fali óra; nem mertünk lefeküdni. — Lásd, — mondta a kis Klári — Zsófi néni nem tér vissza reggelnél előbb; feküd­jünk le, nékem majd leragad a szemem. Csakhogy, a nagynéni mindjárt elkezd ha­rangozni, minden éjszaka felébreszt. És ha­rangoz hatszor, hétszer, még reggelig. Én fel nem kelek, nagyon hideg van. Zsófinak itt kellett volna maradnia; azért fizetik. — Persze ! — Halld csak, hátha elvennők a nagy­néni csengettyűjét ? Ugy békén alhatnánk és Zsófi megitatja vele holnap az egész or­vosságot. Mert most már, a sötét folyosón félni lehet; vannak kisértetek, melyek el­fújják a gyertyát. —' Ab ! — Én tudom. Menjünk hát, nézzük meg, alszik-e a nagynéni. Vedd a csengőt és tedd le a szőnyegre. Azt fogják hinni, a néni ütötte le álmában és mert nem bir felkelni, megvárja a reggelt és a társalkodónőt. Lopva az ágy elé mentem, gyors, rövid lélekzés ütötte meg a fülemet. Elvettem a csengőt az éjjeli lámpa mellől, elnémítottam a kezemben és óvatosan tettem a szőnyegre. Aztán hátrálva távoztam, kissé reszketve attól való félelmemben, hogy szemrehányó szóval fölemelkedni látom a nagynéni arcát. — Ez talán rossz cselekedet, — gondol­tam magamban; hátha rosszabbul lesz a néni az éjszaka. De aztán elgondoltam, minő ke­gyetlen volt az öreg az enyémekkel szem­ben s ugy kell neki — gondoltam hozzá. Klári csintalankodva vetett véget magánbe­szélgetésemnek. A gyermekek, mint az em­berek, nevetéssel védik magukat a félelem és a lelkifurdalás ellen; mindketten nevetve menekültünk az ágyunkba. De van még biz­tosabb védelem is: ez az álom ! A kutya a Klári ágya elé feküdt. Cseveg­tünk még egy ideig, aztán a leányka elhall­gatott s engemet is elnyomott az álom. Nos, ismerik ezt a gyermekálmot; a mesevizi­tündére ez, mely magával ragad a vizek fenekére... Másnap, amint Zsófi megjött, sápadtan az éjszakázástól és aggodalomtól, a szegény nagynénit félig az ágyon kívül találta, hide­gen, holtan, merev karokkal, melyek kérőn nyúltak ki. A családom kapta az egész örök­séget. Megint mosolyogni láttam az édes­anyámat. De csakhamar lelkifurdalás kezdett gyötörni a korral egyre növekedve. Meg hagytam halni, megöltem a nagynénémet! A bűntársam, kit tizenhat évvel később nőül vettem, a feledés fátyolát vetette erre a „gyerekségre" s azt tettem volna én is, ha az ügyvédi pályát nem választom, hol minden bűntényben, amelyet védek, némileg saját magamat találom föl, a tulajdon mul­tamat védem. a parlament, mint nemzetünk alkotmánvo­képviselete iránti közös kötelességeinkről' melyeknek szemmeltartása mindnyájunk részé­ről könnyítheti csak meg. az én elnöki teendőimet. Az én hitem a rendszernek,'amelyet alkotmá­nyunkba iktattunk, szükségességében és jósá­gában meg nem ingott s meggyőződésem szerint nekünk annál szilárdabban kell sértetlen meg­őrzéséhez ragaszkodnunk, mert adott helyze­tünkben nemcsak kczszaba,dságaink, hanem köz­jogi önállóságunk és államunk' nemzeti jellegs is csak o rendszer védőpajzsa alatt biztosítha­tók. Nálunk a parlamentarizmus egyértelmű nemzeti létünkkel. Annál inkább keíl maguk­nak a parlamenti szerveknek e rendszer alapjait tiszteletben s az azok iránti bizalmat és hitet a nemzetben ébren tartamok. A világverseny­nyel minden téren csak nehezen tarthatva lépést, fajilag elszigetve, belső egységünkért is küzdve, künn megfogyatkozott rokonérzéssel találkozva, sok ellenségtől környezve, csak a magunk erejére s a nemzet és a korona köl­csönös bizalmára támaszkodhatunk. Ajánlom magamat és tiszttársaimat szives jóindulatukba. A jobboldal zajos éljenzéssel és percekig tartó tapssal honorálta az elnök beszédét; Az elnök ezután végleg megalakultnak nyil­vánította a képviselőházat és indítványozta hogy a Ház szavazzon köszönetet a korelnö­köknek és a körjegyzőknek, valamint a volt háznagynak, Zlíaszky Istvánnak. Az elnök indítványát elfogadták. Héderváry Károly gróf miniszterelnök indít­ványozza, hogy még hat jegyzőt válasszon a Ház. A miniszterelnök a bizottsági tagok szá­mának szaporítását is indítványozza. A miniszterelnök indítványait a Ház egy­hangúan elfogadja. A bizottsági választásokat a holnapi ülés napirendjére tűzték ki, úgy­szintén az uj jegyzők választását is. Holló Lajos mandátuma, — Tömeges petíciók. — (Saját tudó silónktól.) Ma nyújtotta be a ki­rályi Kúriához Tetétleni Ármin dr a kiskun­félegyházai választás elleni petíciót. Kiskun­félegyházán junius elsején folyt le a választás, ameiyen Holló Lajos Justh-párti és Kazy Jó­zsef államtitkár, munkapárti küzdöttek a man­dátumért, amelyet Holló Lajos 190 szótöbbség­gel nyert el. A petíció hat érvénytelenítési okot sorol föl, megemlíti, hogy Holló Lajos személyesen vesztegetett meg egy egész város­részt és hatvanhárom választónak fejenkint tiz-tiz koronát adott, azonkívül Holló Lajos nagyszabású etetést és itatást vitt véghez, amelyen ő is résztvett. Fölhasználta a tem­plomot és a vallási áhítatot is korteseszközo­kül. Egy választója leányának lakodalmakor fölmerült költségeket ö fedezte, de. kikötötte, hogy ez nagyszámú választót köteles meghívni és a lakodalmi menet az ö kortestollaival és zászlóival vonuljon a templomba. Pünkösdkor a jelölt sógornőjénél, özv. Horváth Józsefné­nál, nagy etetés és itatás folyt, amelyen a választóknak száz libát, százharminc ka­csát, ötven sonkát és tiz hektoliter bort szolgáltattak föl. A petició izgatással is vá­dolja Holló Lajost, aki állítólag azzal izgatta a magyar és katolikus választóközönséget, hogy a Kazy-párt győzelme esetén az iskolákból a kereszteket eltávolíttatja, csupa zsidó tanítót fog hozni. Német lesz a tanítás és a törvény­kezés, ugy, hogy a lakosság csak tolmács utján érintkezhetik a hatóságokkal. Az egész válasz­tási apparátus őneki szolgált a petició szerint Tóth Imre ácsmester, választási elnök, aki Hollónak 40.000 korona kölcsönt adott a vá­lasztás céljaira, hogy megmentse a mandátumot Hollónak, nem engedte meg a Kazy-párt bizalmi­féríiainak a választási helyiségben való tartóz­kodást. A petició szerint a szavazatok egyötöd­része fértőzött, ép ezért nem elégszenek meg annak kimondásával a peticionálók, hogy Holló Lajos az érvényes szavazatok általános több­ségét el nem nyerte, sőt kétszázzal azon alul maradt, hanem a szolgáltatott bizonyítékok alapján annak a megállapítását is kérik a ki­rályi Kúriától, hogy e választáson az etetés­itatás és vesztegetés legnagyobb mértékben

Next

/
Thumbnails
Contents