Délmagyarország, 1910. június (1. évfolyam, 8-33. szám)

1910-06-01 / 8. szám

télO junius • -;лй_710 Hazai-bank 295.25. Kereskedelmi ti vfn"tir^aság 745-746. Agrár bank 480.59-481. Tior^lmi'ré részvény 43 ,t részvény 2i 420. rjlaki t DÉLMAGYARORSZÁG 1910 június 13 részvény 466—467.25. Danubius hajó.-asutl söre у 434—436. Salgótarjáni részvény 641. ;vír re> - , 206—208. Magvar villamossági rész4ízf8'íon íllaki téglagyár ,491-392.75. Adria tenger•L részrény 474' 276—276.60. -476. Atlantika tengerhajós rész'én^hen Berlinből szilárd jelenté? é: , t ;« szilárd volt a/, üzlet iránya, •r értékek csekély ingadozás után tartottan záieí! l K készárupiao változatlan, de élénk volt. A ^"jAtniflc szilárd. Köttetett: Osztrák hitel 663.50Magvw- hitel 833.50—832.50. Korona járadék érkezett, miállal A forgalomba ¡L3!L "osztrák és magyar államvasút 18 3S0.50-379.50. Közúti vas bank 295. Kereskedelmi részvénytársaság Atrár 481. Fővárosi takarékpénztár 92*4(1 Leszámítoló bank 566—567. Jelzálogbank ztrák és magyar államvasút 754.50. Városi • , n. 380.60—379.50. Közúti vasút 709.25—711. 'illenie. . ' -Iszai WKU Lipótvárosi takarékpénztár 197. Adria ^rÜ76Dftnubius 433-432. Újlaki 392.50-391. Salgó 119 Tfrria elf 314. Budapesti villamos 554—556. Vasí!?'forgalom 466.50. . , , \ diibiztositásért fizettek: A hitelrészvényért hol'' 9—3 korona, 8 naora 6—8 korona, junius hó'ap végére 14-16 korona. Kss tüzelőanyag legolcsóbb beszerzési forrása Jutkouics Géza '•-és s'ime'"" UJMSÍÜ 41. • lELEH: 188, ¡sociQsaBCSOEöQBGasaonoBsaag elíte női zenekar a g O ' I I 9, a 0 • 13 a -ti DAAOQQQOAOAQAQEICIQF3I3APAAADB • • izieses • • tartós fiu-nadrágok minden nagyságban АШ L I 1 р ruha-áruházában Szeged, Kárász-utca. Telefon-szám 595. FOGFÁJÁS Rossz fogak ellen 1! ellen kipróbált, biztos hatású szer a Frankl-féla szájvíz. A leheletnek kellemes ¡illatot ad, a fogak romlását megakadálvozza. Ára 70 fillér. FRANKL ANTAL gyógysiBríóro SZEGED, Felsőváros. erősítésére fogfájást megszüntet REGENY. A MILLIOMOS BŰNTÁRSA. 8 - BŰNÜGY1 PPtiÉNV. UFKA-EIOSKOP SLSH Wndsn előadáson katonazene. Műsor junius 1-én és 2-án: | ( A katonazenekar különleges hanprersenve«. \ 1,5', u?!PhI t* annak romiai . Színezett, felvitel. J- * bajosok gyermeke. h. \ ?ytArB .... Xaftv hollósat. M B.;'!0,?'liiíti - - - Természeti színezettfelvitel ' dízel?8' RcPfil«napok . . A leirna«yobb eddíj? rení. Kai/, rePülöverseny. Szenzációs újdonság. 17 részben. I. t „x n.em akar sétálni . . . Xaev bohózat. P*82tor barátja . . . Driimai jelenet. '.Bot.,:. Közkívánatra másodszor, műsoron kívül: ÁH. r"ir: F^fkótteknek. Számozott páholyölés £0 fill., 1. líd, 50 ®ek szí J1 -v. 40 flll-> helv 30 611. 10 éven aluli frvermeKekm. Sí°ií,he,r 50 mwr/l- hely 40 filk'r, II. hely 35 fillér, Hl. he í ,„ B}fr- Katonák őrmestertől lefelé II. hely 30 fillér, ''»kor v J r" ~ EI°5dások kezdete hétköznapokon este fél 9 • > asar- és ünnepnapokon délután 4. fél 6, "l S és . . 9 orakor. Mlndjnhlrjni <v*j Ui műsor. _ — En is ugy hiszem, nogy KezrekerűI,— monda Balderby, mialatt poharát megtöltötte. — Különben erről a Wilmotról sohasem hallottam valami jót s ugy lát szik, hogy miután ön, Dunbar ur, elhagyta Angliát, egészen nyoma veszett. — Igazán ? — Ugy van, — viszonzá amaz, kissé izgatottan tekintve főnökére. — Ugy hiszem, hogy valami váltóhamisításban vett részt és életfogytig tartó számkivetésre ítélték. Később ugy gyanítom, büntetését elengedték s Angliába tért vissza. — Erről sejtelmem sem volt, — mondá Dunbar. — Ő tehát erről semmit sem szólt önneK? — Nem. Aztán nem is tudom, miért szólt volna épen nekem arról. Ezt a tárgyat csakhamar elejtették. Kilenc óra után Dunbar elhagyta a szobát, hogy málhája után nézzen s néhány perccel tíz előtt a három ur a szállodából a vasúthoz hajtatott. Epen a beszállásra csendült meg a pályaudvar harangja, midőn egy fürkészőleg körültekintő ember lépett hozzájuk. Megismeré a bankárt s tiszteletteljesen emelinté meg kalapját. — Sajnálom uram, hogy önt feltartóztatni vagyok kénytelen. Elfogatása van elrendelve ... — Kinek részéről? —> Westhorpe Arden, törvényszéki einöK ur részéről. — Minek alapján? — A Wilmot József meggyilkolása gyanújának alapján. A milliomos büszke mosolylyal tekintett a rendőrre. — De ez már igazán izetlenség! Különben kész vagyok önt elkísérni. A beszélgetők körül eközben nagyobb tömeg csoportosult, akik méltatlankodva beszéltek az intézkedésről, amely egy milliomost gyanúsít a gyilkosság elkövetésével. Balderby kezességet akart vállalni főnökeért, de ez büszkón visszautasította az ajánlatot. — Köszönöm, Balderby ur, de szabadságomat nem akarom kezességnek köszönni! Ezzel Lövell ügyvédhez fordult, akit arra kért, hogy táviratozzon leányának, hogy elhárithatlan akadályok még egy hétig visszatartják őt Winchesterben. A törvényszéki elnök nyombaii fogadta a milliomost. — Hiszem, hogy ön ez iszonyú gyilkosságban oly ártatlan, mint én, — mondá jóságosan, — de az elém terjesztett tanúvallomás szerint nekem kötelességem önt addig visszatartóztatni, mig ujabb nyomozások történnek. — De hát miért? — kérclezé Dunbar felindulva. — A megholtnak társaságában önt látták utoljára. — És ebből az következik, hogy régi szolgámat megöltem a ruhája miatt1 — Nem, de . . . — Különben, ha ilyen a törvény, ellenvetés nélkül engedek és alávetem magam minden kihallgatásnak, melyet az igazság földerítésére nézve célirányosnak tart a törvényszék. És Dunbar, a nagy Dunbar-ház főnöke, a második éjét, melyet Angolországban ért, a winchesteri börtönben töltötte. XI. Másnap délelőtt t.iz óra tájban Dunbart a törvényszéki elnök elé vezették. A vizsgálatnál kihallgatott tanukat újból megidézték és ők az elnök e'őit is ugyanezt vallották mint a coronernél; kivéve az egyházfi, aki ma részletesebben visszaemlékezett a történtekre. Az üres tárcát és a kötelet, ameiyiyel a gyilkosságotelkövették, újból előmutatták. Ez utóbbi végén hurok volt, melyet szorosan összehúzva látták az áldozat nyakán. Erős férfi talán visszaverhette volna a támadást, de az orvos véleménye szerint az elhalt, noha nagy és s :éle,s termetű volt, még sem birt, erős izmokkal. Ezen a napon az egyházfi volt, a ffítanu, mert éppen az ö vigyázatlanul odavetetett megjegyzései folytán tartóztatták le a milliomost. A kihallgatás estéjén ez öreg nagy és fontos személynek kezdte magát tartani, mert a kíváncsiak egész tömege vette őt körül, hogy a gyilkosságról valami részletet megtudjon. A hallgatóság közt volt egy titkos rendőr is, aki lázas buzgalommal figyelt az egyházfi minden szavára és gondosan jegyezgetett; különösei) arról, mikor az egyházfi arról a tényről is beszélt, amelyet, a coroner előtt emiitetlen hagyott, hogy t. i. Dunbar a templomban hirtelen elájult. — Szegény jó ur! — mondá. — Soha ilyen hirtelen rosszulétet nem láttam ! Oly egyenesen, katonásan ment végig a folyosón, hogy öröm volt nézni. De egyszerre csak tántorogni kezdett, mint az ittas s elbukott volna, ha hamarjában a padba nem kapaszkodik. Erre ugy ráesett, mint a kő s homlokáról vastag csöppekben hullott, alá a veritek. Soha, amig élek, ezt az arcot el nem felejtem ; olyan volt, mint a kísértét. De csakhamar enyelgett és nevetett ismét. — Ez a nagy forróságtól van! — mondá. — Furcsa, hogy olyan ember, aki éppen India- ' hói jön, olyan napon, mint a tegnapi, forróságról panaszkodik ! — jegyezte meg a hallgatóság ' egyik tagja. Ez volt az a vallomás, melyet az egyházfi a törvényszéki elnök előtt tett. Ez a nyilatkozat s egy fiúnak bizonysága, ki Dunbart a megholtnak társaságában közel ahhoz a helyhez látta, ahol a gyilkosság történt, voltak azok a pontok, melyekre a milliomos elleni vád támaszkodott Westhorpe elnök szemében az a megrázkódás, mely Dunbart a templomban elfogta, nyomós körülmény volt, pedig mi valószínűbb, mint az, hogy az anglo-indián, aki már nem volt fiatal, hirtelen elszédült. Ujabb tanukat hallgattak ki. Dologtalan sétálókat, akik közöl azonban senkisem hallotta Wilmot segélykiáltásait. Ez alatt Lövell ügyvéd azzal a szándékkal hagyta el Winchestert, hogy felkeresi a beteg Sampson Wilmotot, aki bizonyára abban a helyzetben lesz, hogy a halottnak összeköttetései és viszonyai felöl bővebb felvilágosítást adhat. Utazásának azonban semmi eredménye sem lett, mert Besingstokeban megtudta, hogy a betegen visszamaradt öreg irnok meghalt s igy a haiál örökre lezárta ajkait annak a tanúnak, aki különben sem adhatott volna felvilágosítást a gyilkosságról. Az egyetlen, ami Dunbar ellen szólt, az a körülmény volt, hogy Őt látták utoljára a meggyilkolttal, továbbá az egyházfiéval ellenkező vallomása, az elmaradási időt illetőleg. Ezek az okok azonban olyanok voltak, hogy a törvényszéki elnök is kénytelen volt a gyilkosság gyanújával vádolt milliomost szabadlábra helyezni. XII. Mig ezek történtek Winchesterben, Margit atyja hazatértét várta. Szorongó szívvel várakozott, de nem esett kétségbe a fölött, hogy vissza nem tér. Megígérte, hogy aznap esti tiz órakor hazajön. De hisz atyja nem volt szoros szavatartó. Már több Ízben is megtörtént, hogy napokig, sőt hetekig maradt oda. Ha a leánykának szive fájt, ugy ezt inkább azon aggodalom okozta, hogy atyját valami vétkes vállalat tartja távol. Eközben elmúlt egy hét is és atyja még mindig nem került elő, s ezen idő alatt a szegény leány gyötrő szorongások közt járt el zongoraleckéket adni. Egy volt mégis, ki lehangoltságát észrevette s ez egy Clement Austin nevű fiatalember, tanítványa volt. De ez is hasztalanul igyekezett a lányt bánatának oka felől kikérdezni. Egy napon különféle tárgyakról folyt közöttük a beszéd s eközben Austin és anyja rátértek a winchesteri gyilkosságra is. — Talán hallotta ön Wentwortli kisasszony, mily borzasztó gyilkosság történt Winchesterben? — kérdezte az asszony. — Gyilkosság? Erről nem tudok,_ mert az ilyesmi csak ritkán esik értésemre. Én magam pedig hírlapot nem olvasok. — Igazán bámulom önt! Már csak azért is hittem, hogy tud ön a borzasztó esetről, mert a dologba a dúsgazdag Dunbar van belebonyolitva. — Dunbar! — kiáltá Margit, szemeit kimeresztve. — Ugy van édesem, Dunbar, a dúsgazdag bankár. Engem kétszeresen érdekel, mert Clement fiam az ő bankházában van alkalmaza. Igazán nevetséges, hogy egy milliomost gyanúsítsanak egy gyilkosság elkövetésével! — És ... és . . . kit gyilkolt volna meg? — Wilmot Józsefet 1 — Wilmot, József! — ismétlő lassan. Atyját mindig csak James Wentwortli név alatt ismerte. De mi volt annál valószínűbb, mint az. hogy e név csak álnév volt. (Folytatása következik.) Felelős szerkesztő: Róna Lajos. Lapkiadó-tulajdonos: Délmagyarország hírlap- és nyomdavállalat részvénytársaság. Nyomatott Szegeden a Délmagyarország hírlapéi? nyomdavállalat részvénitirsaság körforgógépsn-