Délmagyarország, 1910. június (1. évfolyam, 8-33. szám)

1910-06-07 / 13. szám

1910 junius 7 DELMAGYARORSZAG 9 — A Pluviôse ujból elsülyedt. Parisból táviratozzák: A Pluviôse roncsa százhét méter­nyire a calaisi kikötőtől még egyszer elsülyedt. A roncsot két szállítóhajó közt akarták bevon­tatni a kikötőbe. Amikor a hajó a kikötőtől már csak kis távolságra volt, erős vihar támadt. Az egyik lánc, amelylyel a Pluviôse meg volt erősítve, élszakadt, minek következtében az ggyik szállítóhajó kimozdult helyzetéből és feneke a Pluviôse felső fedélzetébe ütközött. \ szállítóhajó léket kapott, elsülyedt és a Pluvioset magával rántotta a tenger fenekére. A másik szállítóhajót csak ugy menthették meg, hogy a Pluvioset tartó köteleket hirtelen elmetszették, Párisból jelentik : A tengerészeti miniszter bejelentette a miniszterelnöknek, hogy az el­sülyedt vontatóhajót azonnal pótolni fogják és folytatják a mentési munkálatokat, hogy a Pluviosét még holnap estére a calaisi kikötőbe vontathassák. Fallieres elhatározta, hogy a Pluviosén szerencsétlenül járt tengerészek el­temettetése előtt nem utazik el. így az elnök a tizenegyedikére Cleimont-Ferendra való uta­zását julius másodikára halasztotta el. — Szökés a Csillagbörtönből. Egri János fegyenc, a Csillagbörtön lakója, aki különböző büntettek miatt több évre volt elitélve, az éjszaka ügyes módon szökött meg a cellájából. Néhány héttel ezelőtt a műhelyből, amelyben dolgozott, egy reszelőt lopott. Ezzel folyton reszelte a rostély vasrészeit. Végre ma elkészült a munkájával és a szalmazsák­ból, a lepedőből, meg a pokrócból kötelet csinált és ezzel leereszkedett a két emelet ma­gasságból az udvarra. A börtönőr csak akkor vette észre a szökést, amikor megvizsgálta a cellát. Föllármázta társait és a rókusi rendőrség segítségével átkutatták az egész épületet. Miután itt nem találták a szöke­vényt, a városban keresték, de Egri nyomát csak bottal üthették. A szökésről értesítet­ték a szomszéd falukat. A rendőrség meg­szállta az állomást is, mert nincs kizárva, hog-y Egri- még Szegeden bujdosik. — Telefon- és távirat-forgalom a válasz­tások alatt. Junius első napjaiban ország­szerte meleg napjai voltak a magyar posta- és távirdaszemélyzetnek. Habár a képviselővá­lasztások alkalmából minden nagyobb postahi­vatalnál jelentékenyen kibővítették a személy­ïëtét, az éjjel-nappal permanenciában levő pos­tai alkalmazottak igy is emberfölötti munkát végeztek. Különösen a telefon- és atávírdaosz­tálynál volt a rendesnél sokkal nagyobb for­galom. Alább egy érdekes kimutatást közlünk a szegedi postahivatal junius első napjai forgal­máról. Rendes körülmények között a szegedi táv­irda-hivatalnál naponként 2600 egységet intéz­nek el. (Minden tizszavas távirat egy egység.) Junius 1-én 36-14 egységet Junius 2-án 3644 „ intéztek el. Junius első napjaiban állandóan harmincegy tisztviselő teljesített a távirdánál szolgálatot, az egész személyzet este tiz óráig dolgozott, amikor a nagyobbított létszámú inspekciósok vették át a szolgálatot. A telefon-osztályon rendes körülmények kö­zött a vidékkel 260 beszélgetést közvetítenek. Junius 1-én 370 beszélgetést folytattak Junius 2-án 315 beszélgetést „ Helybéli beszélgetés rendes körülmények kö­rött 4000. Junius 1-én 6723 Junius 2-án 7000 volt. Husz tisztviselő működik a szegedi telefon­osztálynál, de ezek közül egyszerre csak kilenc teljesít szolgálatot. Junius első három napján nagyobbított létszámmal este tiz óráig dolgoz­tak a tisztviselők. A rendkívüli forgalom el­multával dicsérettel adózunk a szegedi posta­hivatali személyzetnek, amely Véclly Győző postafőnök körültekintő vezetésével fennakadás nélkül kifogástalanul teljesítette a nehéz szol­gálatot. •— A csizmás képviselő. A képviselőház­nak egy uj, érdekes alakja van. Nóvák János, a csurgói kerület gazdapárti képviselője, aki ruház­kodás tekintetében hasonlít Makkay Zsigához, de sokkal értelmesebb ember. Egy újságíró máris beszélgetést folytatott vele. — Hat elemi oskolát végeztem — mondta Nóvák — a hetedik iskolám az élet volt. Nem én gondoltam rá, hogy képviselő legyek, mások akarták. És igazuk van azoknak, akik akarták. Ez a parlament osztályparlament. Mi azt akar­juk, hogy népparlament legyen, azoknak a nép­jogoknak a védelmére, melyeket az 1848-as törvények lefektettek. Minden osztálynak külön­böző érdekei vannak s minden osztály a maga1 érdekeihez fűződő sérelmeket akarja orvosolni. Ha mi távol maradunk, ki képviseli a mi sérel­meinket? A választói jog dolgában Tisza István állás­pontjához áll közel. Az önálló bankot csak meg­felelő előkészületek után és garanciák mellett kivánja. Programjának I.egsarkalatosabb tétele az [adózásban a legeszményibb progresszivitás. A kivándorlás megakadályozására eredeti elmé­lete van, mely valóban megfontolást érdemel. Aztán elmondta a választás történetét. A mandátum kétezer koronájába került. Csak a kisgazdák voltak mellette, de ezek tűrhetetle­nül. *Most képviselő. „Nem nagyságos ur — mondta — csak a sandi Nóvák. Az akarok maradni. Az ország házában én megmondom a véleményemet. Én zsíros hivatalokat nem kap­hatok — mitől, kitől féljek tehát?® — Hát a felesége, a nagyságos asszony mit szól mindehez? — kérdezte az újságíró. Az asszony belepirult és igen kedves mosoly­lyal mondta: — Örülök, már hogyne örülnék ! Most elmegy az uram, a nyakamon hagyja a nágy gazdasá­got, hová lesz ez a gazda nélkül? Nem is tu­dom, mire való ez az egész. De azért látszott, hogy büszke a képviselő urára. — Csanádmegye a képviselőházi bot­rány ellen. Makóról jelentik: Csanádmegye törvényhatósági bizottsága ma tartotta Ja­kabffy István főispán elnöklésével rendes közgyűlését. Horváth István alispán előter­jesztett évi jelentését a közgyűlés egyhangúan tudomásul vette. Ezután Szolnok vármegye átiratát tárgyalták, amely a képviselőházban történt botrányok feletti rosszalását fejezi ki és kéri ehez Csanádinegye törvényhatósá­gának hozzájárulását. A közgyűlés az átirat­hoz hozzájárult. Návay Lajos és Justh Gyula indítványára elhatározták az itacsi és király­hegyesi utaknak a köztörvényhatósági utak közé való fölvételét s ilyen értelemben át­iratot intéznek a belügyminiszterhez. Végül hozzájárult a közgyűlés Makó város rendőr­legénységének szaporításához. — Zichy gróf a választóihoz. Pécsről táv­iratozzák : Ma délben adta át Pécs város kül­döttsége Visy László ügyvéd vezetése mellett Zichy János gróf vallás- és közoktatásügyi mi­niszternek a város mandátumát. A miniszter meleg szavakkal köszönte meg választói bizal­mát és a többi közt ezt mondta : A választá­sok országos eredményei megerősítik azt a re­ményemet, hogy képesek leszünk a haza javára működni. Erre a munkára segítségül hivom önöket is, akik a választások alkalmával poli­tikai éleslátásuknak tanújelét adták. Én nem felejtem el soha, hogy mivel tartozom Pécs vá­rosának. Támogassanak engem, ki mint kép­viselő nem jogokat kér, hanem kötelességeket akar teljesíteni. — A miniszter a küldöttséget este megvendégelte. — Az Akadémia hatszázezer koro­nája. Néhány hónappal ezelőtt nagy feltű­nést keltett a lapokban megjelent az a hír, hogy egy névtelen adakozó hatszáz­ezer koronát szándékozik az Akadémiára bizni, azzal a rendeltetéssel, hogy az összeg kamataiból nevesebb külföldi egyetemeken tanszékeket állíttasson a magyar történe­lem, közjog és irodalom számára. Később kiderült, hogy a nagylelkű adakozó: Széchenyi László gróf neje, Wanderbylt Gla­dis. Ez évben ünnepelte az ország Széchenyi Istvánnak, az Akadémia megalapítójának százéves születési évfordulóját s a legna­gyobb magyar unokájának a felesége ezt az alkalmat használta fel arra, hogy uj hazája ós önmaga között még szorosabbra fűzze a kapcsolatot. Az Akadémia tudósainak azon­ban nem tetszett az alapítvány intenciója és kísérletet tettek arra, hogy az alapító az eredeti rendeltetéstől eltérően, bízza az ala­pitvány kezelését az Akadémiára. Ez a szé­pen kigondolt terv nem sikerült, A grófi pár elhatározta, hogy az alapítványi össze­get nem bízza az Akadémiára, hanem a ha­talmas összeget más uton fogja az ország kultúrájának javára fordítani. — A Szegediek Köre Mikszáth özvegyé­hez. A budapesti Szegediek Köre Mikszáth Kálmán özvegyéhez meleghangú részvétlevelet intézett. A levelet Nagy Sándor dr elnök és Mcikciy Aladár főtitkár irták alá. — Veszélyben az európaiak. A lon­doni Morning Post-irdk jelentik Pekingből: A kínaiaknak, az idegenek ellen forduló moz­galma mind fenyegetőbb jelleget ölt. A kí­nai hatóságok az európai konzulok közben­járására kénytelenek voltak Sanghaiban és Nankingban ostromállapotot hirdetni. Sang­haiban a rendes kínai hadseregnek huszonöt zászlóalja van összpontosítva. — Pezsgő, kártya, szerelem. Trager Gyula zilahi gyógyszertárában több évig dolgozott szorgalmasan Reiner Gyula 22 éves gyógy­szerészsegéd. Az utóbbi időben már pénzbesze­déssel is megbízták, de a belé helyezett bi­zalommal csúnyán visszaélt és sikkasztott. A Sikkasztásra csak egy félév múlva jöttek rá. Ebben az időben Reiner Gyula egy szép zilahi kasszirosleánynak udvarolt és rengeteg pénzt költött ideáljára. Néha hetekig mulatott vele. Eleinte kártyázással akarta előteremteni a költ­séges passziói fedezésére szükséges pénzt, de ilyen módon nem tudott elegendő pénzt sze­rezni, — bűnös útra tért tehát. Félév leforgása alatt 1200 koronát sikkasztott, amikor pedig érezte, hogy rájöttek a sikkasztásra, — meg­szökött. Hetekig bujdosott mindenfelé a kör­nyéken, anélkül, hogy tudták volna, merre rej­tőzik. Körözvényt bocsájtottak ki ellene és ezt megkapta a nagyváradi rendőrség is, amely tegnap éjjel megneszelte, hogy egy korcsmában egy urikülsejü fiatalember — valószínűleg Reiner — feltűnően szórja a pénzt. Az ismeret­len ifjú éjjel félkettőig körülbelül negyven üveg pezsgőt ivott meg több társával. A detektívek rövidesen megállapították, hogy a pénzét szóró fiatalember tényleg Reiner Gyula, a megszökött zilahi gyógyszerészsegéd. Letartóztatták és el­vitték a rendőrségre, ahol nem is tagadta, hogy ő a régóta keresett és üldözött sikkasztó. Könyezve mesélte elzüllésének okait. A kártya meg a szerelem kergették a költekezésbe, az adósságcsinálásba, végül a sikkasztásba. Reiner Gyulát Zilahra szállították. — Aszfaltoznak. Szegeden aszfaltoznak, ami annyit jelent, hogy a város kellős közé­pén főzik az aszfaltot akkor is, ha véletle­nül felsővároson van rá szükség, fölturnak huszonöt utcát egyszerre és elzárják minden valamirevaló utcán a közlekedést. Az aszfalt­főző kazánok a Rudolf-téren ontják a füs­töt és jó illatot, jut belőle hát mindenkinek, aki a Stefániára merészkedik sétálni, vagy a közművelődési palotában dolga akad. Pa­nasz van azonkívül az aszfalt ellen is. Mi lesz, ha a város duplán lesz kénytelen fizetni a félmilliós munka árát? — Az áltitkár. Magyarországon rendkívül népszerű foglalkozás az álhirlapiró és álszinész mestersége. Ebből igen sok ember megél. Most hozzájuk csatlakozik az áltitkári állás is Eleinte ez is elég jövedelmezőnek látszott, de végül néhány hónapi fogházzal fogják jutal­mazni. Az áltitkárt Kertész Józsefnek hívják, azt mondta, hogy dr és ügyvédjelölt; igy lett a mentők titkára. Nem is áltitkár, de valódi titkár. Azonban Weinmann dr közjegyzői iro­dájában. mint áltitkár jelent meg és a mentők

Next

/
Thumbnails
Contents