Délmagyarország, 1910. június (1. évfolyam, 8-33. szám)

1910-06-05 / 12. szám

1910 junius 7 DELMAGYARORSZAG 263 A fehér hálók tájékáról. tán Öt órakor megjelenik az első vörös U fö mögötte egy csikós, fehér ruha, a ^ J alól kimosolyog egy fitos, kipirult japerD'. a fehér ruhából egy cigarettázó férfieáDya tán lassankint benépesül a tenniszpálya aZj.e Beérkeznek a fehér és sárga napc5rD"l is a bavannaszivaros bácsik, a mamák, ?r2zibarátok . . . Fiu! Gyorsan elő a rakettel, apdákkal, két óra múlva úgyis vége a mulatságnak ! Az aszfaltba lassankint egészen beleragadnak teherkocsik, a szegedi városház elé délnyu'ati hegyes-dombos vidéket varázsol az utca"endezés és van valami gyönyörködtető, üditő abban, hogy itt Újszegeden, Szegedtől néhány percnyire, fehérruhás, vidám emberkék röpitik ^yniásnak a lapdát. Egy kis liget közepén székről a fehér, négyszögű mezőkről egészen fásnak látjuk a messzefüstölgő, poros Szegedet, erősebbnek, megifjitóbbnak érezzük a nyarat,' hűvösebbnek, lágyabb sugarunak a fák mögött alábukó rozsdavörös Napot és iiyenkor olyan jó egy szabad, könnyű, nagy lélekzettel végigvágni a gummilabdán ... — Aut! Nem számit! Kedves Pista, ha maga ilyen rosszul üti a lapdát, kénytelen leszek partneremnek beállítani a lapdaBzedő gyereket. Az jobban tud! És ebben a két-három órai, gondatlanságra szánt időben előtör minden vidámság, a froufrouk alá beleszokik egy pici, felkavart szél, kipirult, szép asszonyok táncolnak a fehér kavicson és az asszonyoknak ez a gyors futkározása belevisz'a férfiszemekbe valami melegséget. Ma nem is ismerjük egymáét, holnap megismerkedünk, holnapután már flörtölünk... Bizonyisten — mondja egy kis asszonyka a húgának — ha ez a Pista jobban tudna tenniszszezni, nem foglalkoznék vele annyit'. De csak kell tanítani a szegény fiút! Ezen a pár behálózott tenniszpájyán nagyon 6ok ártatlan szemvillanás esik meg, nagyon sok kacér mosolygás, sok ingerlő mozdulat, néha pihenés közben egy-egy odasúgott szó, aztán elmúlik a nyár, el kell feledni az asszonyokat, ez is csak olyan játék volt, mint a tennisz. ( • . . r Most egy uj pályával bővül az ujszegedi tennisz-telep. Tizenkét aranyifjú építteti a maga mulatságára. Legalább több lesz a legény, mert ezekben nagyon hijján vannak a szegedi aszszonyok és leányok. Ezen a könnyen pótolható hiányon is lehetne segiteni. A tavaly tartott aradi tenniszverseny — amelyen különben egy kiváló szegedi tenniszezö vitte el az első dijat ~ olyan nagysikerű volt, hogy meg lehetne Próbálkozni ezzel Szegeden is. Gyönyörűségére, egészségére válnék ez sok ambiciózus fiatalembernek, pajkos kis lánynak, unatkozó aszszonynak és mindenkinek egyaránt, aki megkedvelte és szereti a sportnak ezt a legkellemesebb, legelegánsabb és legkedvesebb ágát. %yelőre azonban csak egymásközt, barátok, ismerősök között folyik a játék. Sok egymásmelletti tenniszpályáról felhangzó vidám lárma, acagás, kötekedés, gúnyolódás egy kellemes Muzsikává csendül össze, éleseket süvít a lapda izzadnák a szegény lapdaszedő-gyerekek. Aztán este lesz, a fehér cipőkről lekefélik a °m P°rt és megindulnak a kis fasoron ke^ sztül egy kicsit fáradtan, egy kicsit éhesen ?fv°kS2Ínü naPernyők és at élesre vasalti er nadrágok. A kis ligeten keresztül az „J-tó még lehet beszélgetni is a nyári .1, mekrŐl, a holnapi randevúkról, a ma, bekről, aztán pedig: Kezeit csókolom, nagyságos asszonyom! ..^éjszakára meg{nt elcsöndesül a kifeszített baíö k környéke. ÉS az alkonyatban elő* a 4 iapdaszedő gyerekek, kis fiuk, kis lányok, kiosztják a raketteket, a labdákat és játszanak komolyan, csöndesen, titokban, néha sokkal jobban és ügyesebben, mint az öregek. — lassa. BÜZG6MYIMÉ ROHAMAI. A kabaré. * (Bikitóan berendezett lakás. Jómód, parfümillat. Négy szoba A párbeszéd ritmusait tessék hozzáképzelni.) Buzogány iné: Nézd, milyen beborult az ég. Nem megyek a kabaréba. Buizagányi: De már megvettem a jegyeket. Buzogányiné: Persze, siettél az ablakon kidobni a pénztBuzogányi: De hisz te mondtad ... Buzogányiné: Én mondtam? És ha mondtam? Buzogányi: Kérlek, nyomban visszaviszem a jegyeket. Buzogányiné: Ugy ?! Na jó ! Persze örülsz, hogy megspórolhatsz néhány garast. A huszonegyeshez. A makaó-asztalhoz. Hát ezt nem fogod megélni. Azért is elmegyek a kabaréba. Buzogányi: Ahogy parancsolod. Elmegyünk a kabaréba, / Buzogányiné: Elmegyünk ? ! Na jó! És neked van szived ilyen zivatarban kivinni az utcára egy tisztességes nőt ? Buzogányi: Igazad van. Tönkre menne a Chantecler-kalap. Buzogányiné: Tönkre megy a Chantecler-kalap ? ! És miért mondod ezt? ! Mert egy fukar gazember vagy. Mert azt akarod, hogy egy szezonban egy kalappal jöjjek ki. Mert irigyelsz tőlem még egy rongyos toalett-darabot is. Zu trotz elmegyek a kabaréba, hogy tönkre tegyem a kalapot. Buzogányi: Kérlek, kedvesem, én szívesen megyek. Buzogányiné: Szívesen mész?! Mért mész szívesen?! Talán a Hevessy Mariskát akarod látni?! Azt nem fogod megélni. Azért se megyek. Buzogányi: Hát ne menjünk. Bánom én . . , Buzogányiné: Te persze nem bánod. Te nem bánod, hogy a feleséged egész héten négy lukba van zárva a kanári madarakkal! Te nem akarsz elvinni a kabaréba egy agyongyötört migrénes asszonyt: Buzogányi • Hát jól van. Menjünk el. Én igazán nem bánom. Buzogányiné: Te nem bánod ?! Persze, hogy nem bánod. Mert neked az egy -élvezet. Mert te látni akarod a Hevessy Gusztit, a Révész Ilonkát, a Földest . . . Buzogányi: A Földes, kérlek, az egy férfi. Buzógányiné: Persze, te már a férfiakra is kíváncsi vagy. És ezért el akarsz engem hurcolni az én budoáramból. Mert te élvezni akarsz és én szenvedjek ott, mint egy bukott..', mint egy bukott képviselő :'. . Ezt igazán nem fogod megélni. Buzogányi: Zuhog már az eső. Buzogányiné: Mit akarsz ezzel mondani? Hogy nem megyünk a kabaréba? Hogy sajnálod a kalapomat? Hogy sajnálod a zsebedet?! . . . Te egy közönséges fukar gazember vagy... Buzogányi: Kérlek, öltözz és menjünk. Buzogányiné: Hát talán nem öltözők ? ! Azt hiszed, nem öltözök?! Ezt nem éled meg. (Őnagysága felöltözik és csakhamar ernyő alatt haladnak a Széchenyi-téren.) Buzogányi: Gyere jobban az ernyő alá! Megázik a kalapod! Buzogányiné: És te ezt csak most veszed észre?! Mondtam ugye, hogy nagyon esik. Buzogányi: Bocsánat, én mondtam. Buzogányiné: Te mondtad ? Te azt mondtad, hogy szép idő van. Persze, mert tönkre akar tad tenni a kalapomat, a ruhámat, a cipőmet, a keztyümet, a fülbevalómat, a karperecemét. Hogy olyan kopott legyek neked, mint a Blauné. Ezért akarsz a kabaréba cipelni. Ezért erőszakoltál mindenáron ... De ezt nem éled meg , (Kiragadja Buzogányi kezéből az ernyőt és fut hazafelé . . . Buzogányi kétségbeesetten marad a vizben.) hov. NAPIJflREK Szeged — Mikszáth özvegyéhez. Szeged városának junius harmadikán folytatólag tartott májusi rendes közgyűlésén Lázár György dr polgármester, mint megírtuk, kegyeletes szavakkal parentálta el második hazája nevében Mikszáth Kálmánt, Szeged nagy barátját. A közgyűlés rendelkezéséből folyólag a polgármester ma a kővetkező részvétiratot intézte özvegy Mikszáth Kálmánnéhoz, Budapestre: Nagyságos Asszony! A legmélyebb fájdalom lesújtó érzésével fogadta a hirt városunk közönsége a nagy csapásról, amely Mikszáth Kálmán váratlan elhunytával Nagyságodat és gyászbaborult családját, de nem kisebb mérvben az egész hazát s a világ irodalmát érte. A megboldogultat legnagyobb magyar irónak ismerte el ellenvélemény nélkül egész nemzete, de a világirodalomban is a legelsők közé jutott, müvei ismertté tették nevét az egész világon, tiszteletet szerzett annak s vele egész nemzetének is, melyhez tartozott. Életének küzdelmes része közöttünk folyt, rövid néhány év, de feledni azt nem volt képes negyven év után sem a Megdicsőült, sem bennünket, akik végigkísértük dicsőségének utján a sirig s minket tisztelt meg csak azzal, hogy megjelent közöttünk. A fény, a pompa, a jelentőség súlya nagyobb lehetett a fővárosban, de a tisztelet, a nagyrabecsülés, a szeretet, a melegség bizonyára Szegeden volt nagyobb, amelyet büszkeségünkre annyiszor mondott második hazájának, tettekkel tanúsítva mondása igazságát. Amikor mindazt elérte, ami halandónak életében juthat, amikor „boldog embernek mondotta magát", hullott ki a kezéből a toll, melylyel oly sok szépet alkotott, ércnél szilárdabb emléket nevének, akkor hagyott itt, amikor a legszebbet vártuk tőle, amikor legfájóbb volt a távozása, legvérzőbb a sziveknek afölött való keserve. Halála pótolhatatlan veszteségaz irodalomra, hazánkra, nemzetünkre és mireánk; a mi fájdalmunknál sötétebb csak gyermekeié és Nagyságodé lehet, akinek fejére egy élet ezernyi gondja, öröme, munkája után a legmagasabb fényből hullott alá martirkoszorunak az özvegyi fátyol. Szeged szabad királyi város törvényhatósági bizottsága a nagy elhunyt emlékét ma jegyzőkönyvileg megörökítette, mély részvéttel osztozik a gyászban és kegyelettel adózik a halhatatlan emlékének. Szeged szabad királyi város törvényhatósági bizottságának 1910. évi junius harmadikán tartott rendes közgyűléséből. Lásár György dr s. k., elnök. Az ifjúsági löuőverseny. A szegedi tankerületbe tartozó szegedvárosi, szegedi állami főgimnázium, szegedi főreáliskola, makói és nagykikindai állami főgimnáziumok ifjúsági lövőversenye junius tizenkettedikén lesz a szegedi katonai lövőtéren. A versenyben az öt intézet kebelében szervezett ifjúsági lövőtanfolyamok résztvevői szerepelnek a Mannlicherrel. A versenyek védője Kiss Zsigmond altábornagy, szegedi honvédkerületi parancsnok, főrendezője pedig Székely Kázmér szegedi ötödik honvédgyalogezredbeli százados. A verseny elnökei: Nikics János, Nagy Géza vezérőrnagyok, Kornháber Adolf, Szent-