Délmagyarország, 1910. június (1. évfolyam, 8-33. szám)

1910-06-05 / 12. szám

j9lO junius 5 DÉLMAQYARORSZAG tiszteletreméltó állás, amely ilyenkor A ^afl r0 váT) a körjegyzőség. A friss honatyák itSltes „ ,„UWl.t • ~Rn.rr.sau Andor (Justh­- T legfiatalabbak: Barcsay Andor (Justh s3»*** Hant0s Elemér (munkapárti), Farkas Pál ,Art k árti) Huszár Károly (néppárti), Haller .^éppkrti). Ezek a korjegyző-tippek. BUDAPESTI MOZGÓKÉPEK. Pnlitiical napkura. - Szenzációk a leuegőben.­Kö AZ udvari tánczenész. Véhány nap óta rég nem látott, különben • • mert arcok tűntek föl Budapesten. Mintha íahonnan Nápoly környékéről kerültek volna *r_za vagy legalább is Abbázia forró nap­tárai cirógatták volna néhány hónapon keresztül máskor sáppadt, városi szinü arcukat. Feketék, söt vörösek ők valamennyien. Egyik­rrisikuk' elmehetne egyenesen a sziu-indiánok Uzé törzsfőnöknek. Aki nagyon ismerős a fizio^nomia cimü tudománnyal, az nyomban észreveszi a napsütötte arcon, hogy a gazdájuk nem pihenéssel töltötte az idejét. Gyönyörűen ,e lehet olvasni róluk a keserűség1, a remény­vesztettség, az abszolút elszontyolódottság összes jeleit. Valamennyien volt képviselőjelöl­tek, akik hetekig, hónapokig „dolgozták" a kerületet. Utaztak naphosszat kocsin, szóno­koltak órákszámra isten szabad ege alatt, jár­ták a tanyák forró utait s mindazt az energiát, amelyet ez a rengeteg munka képvisel, a man­dátum reményébe, az eshetőségekbe fektették be. A szeretett polgártársak azonban nem mél­tányolták a fáradságot és a jelölt ur, miután i vesztett csata színhelyéről fegyvereit, azaz t, választási költségeket elhányva, elmenekült, folytatja a pártklubokban az előszobázást, ott, ihol csecsemőkorában elkezdte. Az egész nagy hadjáratból, egy pozitív hasznuk van: a napkura s hozzá ez még pénzbe sem került. Vagy ha a bukott jelöltben sok az üzleti szel­lem és az ellenjelölt megválasztásáról mérleget isinál, akkor bizony nagyon drága volt az Ingyenesnek látszó napkura. Annyira drága, hogy már csak két ut van részükre hátra: a Semmering, vagy a hivatalos lap csödrovata, iszerint, hogy maradt-e valami hírmondó a tárcában, vagy pedig minden eltűnt a választás telhetetlen gyomrában. * A főváros különben már napirendre tért a választások fölött. Megálltunk egy pillanatig a meglepetéseknél, kicsudálkoztuk magunkat a váratlan bukásokon, elparentáltuk az áldozato­kat, üdvözöltük a győzteseket, de már a követ­kező gondolatunk a repülő-verseny volt. Vasár­nap minden épkézláb ember a versenytérre igyekezik. Ki törődik már a politikával? Pesten most mindenki í-epülőgépszakértő. Hogy mi a különbség az Anzani- és Voizin-motor között, azt az utolsó rikkancs is tudja. Természetesen Lipótváros összes angoljait Lathamnak, vagy legalább is amerikai újságíróknak nézik. Már most meg lehet állapitaní, hogy a legnagyobb érdeklődéssel Lathamot keresik az emberek, a legvakmerőbb repülőgépest, aki szédítő sikereivel sokszor lázba ejtette már a világot. Tudják róla, hogy legnagyobb bravúrjait ötletszerűen vitte véghez s igy alapos a remény, hogy egy 8*ép napon, versenyen kivül átrepül a Gellért­hegyre. Az utca várja is a szenzációkat; akár­hány embert lehet látni, aki figyelmesen kémleli eget, mert nem lehet tudni, hátha kitűzi Latham a Bazilikára a francia trikolórt. Ha el­gondoljuk, hogy egy századdal ezelőtt Napoleont atta Európa, ezzel a lobogóval a kezében! Ak­k°r Napoleon volt a hős, most Latham. Ebben * beállításban milyen szánalmas hely jut Napo­'eonnak a történelemben! T ®íilien idők! Már a cigány is belekerült a hi­. ^ os iapba, még pedig az első oldalra, oda, a „kereskedelem terén szerzett érdemek" ^ tak ^virágozni, oda, ahol a kiválasztottak 1 udvari tanácsosok, esetleg mint bárók ' tak valamelyik szép reggelen fölébredni, jóllehet, a nevezetes eseményt megelőző este a mit sem sejtő egyszerű polgár érzésével tértek nyugovóra. Ma a cigánynak is jutott hely az ősz Budapesti Közlönyben. Berkes Béla, a leg­kedveltebb cigányprímás, udvari tánczenész lett. Már évek óta ő az udvari bálák cigánya, de csak most vonult be az udvari méltóságok közé. Ugyancsak irigylik most cigánysoron a diszcigáriyt, akinek ilyen nagy lett a módja. Ezzel a kinevezéssel talán véget is ér már az az elkeseredett harc, amelyet Kóczó Antal és Rácz Laci évek óta folytatnak a cigánykirály címéért. Mindketten jogot formáltak az első helyre, a háború sorsát azonban sem hegedű­vel, sem hírlapi nyilatkozatokkal nem tudták eldönteni. Egész Budapest mulatott a két ci­gányprímás erőlködésén, mígnem most meg­szólalt a hivatalos és borzasztó komoly han­gon megoldotta kérdést: a kettő közül meg­tette cigánykirálynak a harmadikat. . fiéderváry és Székely nyilatkozata. — Miniszterek a helyzetről. — A munkapárt körhelyiségében Khuen-Héder­váry Károly gróf miniszterelnök tegnap este érdekes nyilatkozatot tett hivei előtt a hely­zetről és elmondta, hogy a kormány milyen reményekkel indult a választási küzdelembe. Székely Ferenc igazságügyminiszter is érdekesen nyilatkozott, egyben programot is adott. Az igazságügyminiszter a munkaképes parlament elé elsősorban a polgári perrendtartásról szóló módosított szöveget fogja előterjeszteni. Az érdekes nyilatkozatokat itt adjuk: — Azon a napon, — kezdte a miniszter­elnök — amikor Boszniába utaztam, odajött hozzám Jeszenszky államtitkár, kire a válasz­tási ügyek vezetését biztam és igy szólott hozzám: — Nehéz felelősség háramlik most rám. Ha legalább tudnám, hogy milyen várakozásokat fűzöl te a választásokhoz, akkor esetleg nem csalódnék olyan nagyot, ha rosszul ütne ki az eredmény. Megnyugtattam .Jeszenszkvt: — Számitok a nemzet higgadt bölcsesé­gére. Ha minden rosszul megy, kapunk talán 190 mandátumot, de ha nem jön közbe semmi, felvisszük 220 mandátumra is. Ha pedig min­den jól megy, kapunk 240-et is. — Ezzel vigasztaltam .Jeszenszkyt — foly­tatta a miniszterelnök — és elutaztam Sze­rajevóba. És bebizonyosodutt, hogy jól számí­tottam. Nem, nem rosszul, nem jött semmi közbe, sőt minden a lehető legjobban ment. Isten velünk volt. Kezdettől fogva súlyt fek­tettünk arra, hogy a választások a legnagyobb csendben és rendben történjenek. Az ország presztízse lebegett szemem előtt. A külföld úgyis mindig azt gondolja, hogy a magyar­országi választások valósággal öldöklő csaták. Na, most igazán csalódott a külföld ! Hogy katonaságot küldtünk az öldöklő vidékre, az csak kötelező elővigyázat volt. Hál' istennek, nem volt sehol ok arra, hogy a katonaság fegyverét használja. Megóvtuk míndon vá­lasztó személyi biztonságát, de a terrorizmus­nak nyoma sem volt. Csoportról-csoportra megy ezután a minisz­terelnök, beszélget néhány újságíróval, főispá­nokkal, majd mikor szóvá teszik a parlamentre váró munkát és az esetleges obstrukcíót, eze­ket mondja : — A megalakulás után a legsürgősebb lesz a függő ügyek elintézése. Az indemnitás és a rendes ujoncjavaslatok volnának az elsők, azután a külföldi szerződések. Remélem, hogy a Ház hamarosan fog végezni ezekkel. Valaki megemlítette azt a hirt, hogy a kor. mány esetleg tárgyal a Kossuth-párttal és egy alelnöki állást is ad neki. A miniszterelnök kategorikusan válaszolt : — Senkivel sem alkuszunk! Az alelnöki állásra, vagy a tárgyalásokra értette ezt, nem mondta . .. — És az uralkodó? ... — kérdezték. — Nos, én gondolom, hogy a felség sem elé­gedetlen. Erről nem mondok többet... Vagy egy óráig volt hivei között a minisz­terelnök és már féltiz felé járt az idő, mikor csönd lett a klub falai között. * Székely Ferenc igazságügyminiszter egy hir­lapiró előtt ezeket mondotta: — A választások eredményéről csak öröm­mel es megelégedéssel szólhatok. Mindenki, aki a békés kormányzást óhajtja, csak örül­het ennek az eredménynek. Most már végre alapos remény van arra, hogy a parlament munkaképes lesz és komolyan dolgozni fog. — Es ha a Justh-párt mégis obstruálni pró­bálna, milyen eszközökhöz fordul a kormány ? Igaz-e, hogy mindenekelőtt újból életbelépteti a szigorított házszabályokat? — Erről most nem nyilatkozhatom. Ezt csak a miniszterelnök ur mondhatná meg. — Akkor talán a saját szándékairól szólhatna Kegyelmes Uram. Mi az igazságügymíniszterium legközelebbi munkaprogramja? — Először a polgári perrendtartásról szóló törvényjavaslat módosított szövegét akarom a képviselőház elé terjeszteni. Plósz Sándor készítette el még igazságügyminisztersége alatt a törvényjavaslatot, melyen azóta töb­ben dolgoztak. Most remélem, hogy őszre én a Ház elé terjeszthetem a törvénytervezet némileg módosított szövegét. Ezzel egyidejű­leg az életbeléptetési törvényjavaslatot is előterjesztem. Egyidejűleg elkészül a birói szervezetről és az ügymenet egyszerűsítéséről szóló törvényjavaslat. S remélem, hogy mindezeket őszszel már tárgyalhatja a kép­viselőház. Székely Ferencet ekkor már várta a maros­vásárhelyi küldöttség, mely a mandátumot hozta neki. A házasság reformja—a hadseregben A hadügyminiszter megtiltotta a katonatiszteknek, hogy apróhirdeté­sek utján nősüljenek. A hadseregben egymást érik a bölcs katonai reformok. A katonai büntetőtörvénykönyvet nem módosították ugyan még, a kétéves szolgálati idö sincs még megszavazva, de fölemelték a házassági kauciót háromszorosra, a huszároktól elveszik a hosszú kardot, a katonatiszteket el­tiltották a pazarlástól s még sok ilyen üdvös reform röpül ki a közös hadügyminisztériumból. Folyton erősitik, kalapálják annak a hajónak hézagos bordázatát, amelyen a tisztikar, az aranykardbojt viselője utazik az élet küzdelmei által háborgatott vizeken. Sok fájó sebet, bajt, lélekharcot észlelhetnek a hadügyminisztérium mikroszkópjain át, hogy újból és újból preventív intézkedéseket tesznek a portopé becsületének megvédésére. Hiszen mindig féltékenyen vigyáz­tak arra, hogy ne essék ezen folt, de az ujabbi intézkedések egyenesen fölkeltik az érdeklődést, — miért ez a túlságos szigor, ez a nagy körül­tekintés? Szegedre néhány nappal ezelőtt érdekes had­ügyminiszteri rendelet érkezett, amelyet meg­kűldtek a monarchiában minden katonai állomás­helyre. Véletlen, hogy ez a miniszteri rendelet összeesik azzal a társadalmi razziával, amely a Délmagyarország első számában jelent meg. Arról volt itt szó, hogy a P. H-ban egy apró­hirdetést tettünk közzé, ezzel a tartalommal: Férjhez adom huszonhárom éves uno­kahugomat, akinek egy gyermeke van. Hozomá­nya Délmagyarország egy nagyvárosában egy emeletes bérház és 320(1 korona évjáradék. Csak legalább középiskolai érettségit tett urak pá­lyázhatnak. Levelek „Nagybácsi" jeliigére a kiadóba. Az volt a célunk az apróhirdetés közzététe­lével, hogy megfigyeljük, a társadalom melyik rétegéből pályáznak legjobban a gazdag leányra, akinek hozományán kivűl egy gyermeke van. Közöltünk néhányat a rengeteg ajánlkozó leve­léből és statisztikailag kimutattuk, hogy a katonatisztek voltak azok, akik különösen buktak a kitűnő házasságra. Tábornoki, ezredesi familia

Next

/
Thumbnails
Contents