Délmagyarország, 1910. június (1. évfolyam, 8-33. szám)
1910-06-05 / 12. szám
j9lO junius 5 DÉLMAQYARORSZAG tiszteletreméltó állás, amely ilyenkor A ^afl r0 váT) a körjegyzőség. A friss honatyák itSltes „ ,„UWl.t • ~Rn.rr.sau Andor (Justh- T legfiatalabbak: Barcsay Andor (Justh s3»*** Hant0s Elemér (munkapárti), Farkas Pál ,Art k árti) Huszár Károly (néppárti), Haller .^éppkrti). Ezek a korjegyző-tippek. BUDAPESTI MOZGÓKÉPEK. Pnlitiical napkura. - Szenzációk a leuegőben.Kö AZ udvari tánczenész. Véhány nap óta rég nem látott, különben • • mert arcok tűntek föl Budapesten. Mintha íahonnan Nápoly környékéről kerültek volna *r_za vagy legalább is Abbázia forró naptárai cirógatták volna néhány hónapon keresztül máskor sáppadt, városi szinü arcukat. Feketék, söt vörösek ők valamennyien. Egyikrrisikuk' elmehetne egyenesen a sziu-indiánok Uzé törzsfőnöknek. Aki nagyon ismerős a fizio^nomia cimü tudománnyal, az nyomban észreveszi a napsütötte arcon, hogy a gazdájuk nem pihenéssel töltötte az idejét. Gyönyörűen ,e lehet olvasni róluk a keserűség1, a reményvesztettség, az abszolút elszontyolódottság összes jeleit. Valamennyien volt képviselőjelöltek, akik hetekig, hónapokig „dolgozták" a kerületet. Utaztak naphosszat kocsin, szónokoltak órákszámra isten szabad ege alatt, járták a tanyák forró utait s mindazt az energiát, amelyet ez a rengeteg munka képvisel, a mandátum reményébe, az eshetőségekbe fektették be. A szeretett polgártársak azonban nem méltányolták a fáradságot és a jelölt ur, miután i vesztett csata színhelyéről fegyvereit, azaz t, választási költségeket elhányva, elmenekült, folytatja a pártklubokban az előszobázást, ott, ihol csecsemőkorában elkezdte. Az egész nagy hadjáratból, egy pozitív hasznuk van: a napkura s hozzá ez még pénzbe sem került. Vagy ha a bukott jelöltben sok az üzleti szellem és az ellenjelölt megválasztásáról mérleget isinál, akkor bizony nagyon drága volt az Ingyenesnek látszó napkura. Annyira drága, hogy már csak két ut van részükre hátra: a Semmering, vagy a hivatalos lap csödrovata, iszerint, hogy maradt-e valami hírmondó a tárcában, vagy pedig minden eltűnt a választás telhetetlen gyomrában. * A főváros különben már napirendre tért a választások fölött. Megálltunk egy pillanatig a meglepetéseknél, kicsudálkoztuk magunkat a váratlan bukásokon, elparentáltuk az áldozatokat, üdvözöltük a győzteseket, de már a következő gondolatunk a repülő-verseny volt. Vasárnap minden épkézláb ember a versenytérre igyekezik. Ki törődik már a politikával? Pesten most mindenki í-epülőgépszakértő. Hogy mi a különbség az Anzani- és Voizin-motor között, azt az utolsó rikkancs is tudja. Természetesen Lipótváros összes angoljait Lathamnak, vagy legalább is amerikai újságíróknak nézik. Már most meg lehet állapitaní, hogy a legnagyobb érdeklődéssel Lathamot keresik az emberek, a legvakmerőbb repülőgépest, aki szédítő sikereivel sokszor lázba ejtette már a világot. Tudják róla, hogy legnagyobb bravúrjait ötletszerűen vitte véghez s igy alapos a remény, hogy egy 8*ép napon, versenyen kivül átrepül a Gellérthegyre. Az utca várja is a szenzációkat; akárhány embert lehet látni, aki figyelmesen kémleli eget, mert nem lehet tudni, hátha kitűzi Latham a Bazilikára a francia trikolórt. Ha elgondoljuk, hogy egy századdal ezelőtt Napoleont atta Európa, ezzel a lobogóval a kezében! Akk°r Napoleon volt a hős, most Latham. Ebben * beállításban milyen szánalmas hely jut Napo'eonnak a történelemben! T ®íilien idők! Már a cigány is belekerült a hi. ^ os iapba, még pedig az első oldalra, oda, a „kereskedelem terén szerzett érdemek" ^ tak ^virágozni, oda, ahol a kiválasztottak 1 udvari tanácsosok, esetleg mint bárók ' tak valamelyik szép reggelen fölébredni, jóllehet, a nevezetes eseményt megelőző este a mit sem sejtő egyszerű polgár érzésével tértek nyugovóra. Ma a cigánynak is jutott hely az ősz Budapesti Közlönyben. Berkes Béla, a legkedveltebb cigányprímás, udvari tánczenész lett. Már évek óta ő az udvari bálák cigánya, de csak most vonult be az udvari méltóságok közé. Ugyancsak irigylik most cigánysoron a diszcigáriyt, akinek ilyen nagy lett a módja. Ezzel a kinevezéssel talán véget is ér már az az elkeseredett harc, amelyet Kóczó Antal és Rácz Laci évek óta folytatnak a cigánykirály címéért. Mindketten jogot formáltak az első helyre, a háború sorsát azonban sem hegedűvel, sem hírlapi nyilatkozatokkal nem tudták eldönteni. Egész Budapest mulatott a két cigányprímás erőlködésén, mígnem most megszólalt a hivatalos és borzasztó komoly hangon megoldotta kérdést: a kettő közül megtette cigánykirálynak a harmadikat. . fiéderváry és Székely nyilatkozata. — Miniszterek a helyzetről. — A munkapárt körhelyiségében Khuen-Héderváry Károly gróf miniszterelnök tegnap este érdekes nyilatkozatot tett hivei előtt a helyzetről és elmondta, hogy a kormány milyen reményekkel indult a választási küzdelembe. Székely Ferenc igazságügyminiszter is érdekesen nyilatkozott, egyben programot is adott. Az igazságügyminiszter a munkaképes parlament elé elsősorban a polgári perrendtartásról szóló módosított szöveget fogja előterjeszteni. Az érdekes nyilatkozatokat itt adjuk: — Azon a napon, — kezdte a miniszterelnök — amikor Boszniába utaztam, odajött hozzám Jeszenszky államtitkár, kire a választási ügyek vezetését biztam és igy szólott hozzám: — Nehéz felelősség háramlik most rám. Ha legalább tudnám, hogy milyen várakozásokat fűzöl te a választásokhoz, akkor esetleg nem csalódnék olyan nagyot, ha rosszul ütne ki az eredmény. Megnyugtattam .Jeszenszkvt: — Számitok a nemzet higgadt bölcseségére. Ha minden rosszul megy, kapunk talán 190 mandátumot, de ha nem jön közbe semmi, felvisszük 220 mandátumra is. Ha pedig minden jól megy, kapunk 240-et is. — Ezzel vigasztaltam .Jeszenszkyt — folytatta a miniszterelnök — és elutaztam Szerajevóba. És bebizonyosodutt, hogy jól számítottam. Nem, nem rosszul, nem jött semmi közbe, sőt minden a lehető legjobban ment. Isten velünk volt. Kezdettől fogva súlyt fektettünk arra, hogy a választások a legnagyobb csendben és rendben történjenek. Az ország presztízse lebegett szemem előtt. A külföld úgyis mindig azt gondolja, hogy a magyarországi választások valósággal öldöklő csaták. Na, most igazán csalódott a külföld ! Hogy katonaságot küldtünk az öldöklő vidékre, az csak kötelező elővigyázat volt. Hál' istennek, nem volt sehol ok arra, hogy a katonaság fegyverét használja. Megóvtuk míndon választó személyi biztonságát, de a terrorizmusnak nyoma sem volt. Csoportról-csoportra megy ezután a miniszterelnök, beszélget néhány újságíróval, főispánokkal, majd mikor szóvá teszik a parlamentre váró munkát és az esetleges obstrukcíót, ezeket mondja : — A megalakulás után a legsürgősebb lesz a függő ügyek elintézése. Az indemnitás és a rendes ujoncjavaslatok volnának az elsők, azután a külföldi szerződések. Remélem, hogy a Ház hamarosan fog végezni ezekkel. Valaki megemlítette azt a hirt, hogy a kor. mány esetleg tárgyal a Kossuth-párttal és egy alelnöki állást is ad neki. A miniszterelnök kategorikusan válaszolt : — Senkivel sem alkuszunk! Az alelnöki állásra, vagy a tárgyalásokra értette ezt, nem mondta . .. — És az uralkodó? ... — kérdezték. — Nos, én gondolom, hogy a felség sem elégedetlen. Erről nem mondok többet... Vagy egy óráig volt hivei között a miniszterelnök és már féltiz felé járt az idő, mikor csönd lett a klub falai között. * Székely Ferenc igazságügyminiszter egy hirlapiró előtt ezeket mondotta: — A választások eredményéről csak örömmel es megelégedéssel szólhatok. Mindenki, aki a békés kormányzást óhajtja, csak örülhet ennek az eredménynek. Most már végre alapos remény van arra, hogy a parlament munkaképes lesz és komolyan dolgozni fog. — Es ha a Justh-párt mégis obstruálni próbálna, milyen eszközökhöz fordul a kormány ? Igaz-e, hogy mindenekelőtt újból életbelépteti a szigorított házszabályokat? — Erről most nem nyilatkozhatom. Ezt csak a miniszterelnök ur mondhatná meg. — Akkor talán a saját szándékairól szólhatna Kegyelmes Uram. Mi az igazságügymíniszterium legközelebbi munkaprogramja? — Először a polgári perrendtartásról szóló törvényjavaslat módosított szövegét akarom a képviselőház elé terjeszteni. Plósz Sándor készítette el még igazságügyminisztersége alatt a törvényjavaslatot, melyen azóta többen dolgoztak. Most remélem, hogy őszre én a Ház elé terjeszthetem a törvénytervezet némileg módosított szövegét. Ezzel egyidejűleg az életbeléptetési törvényjavaslatot is előterjesztem. Egyidejűleg elkészül a birói szervezetről és az ügymenet egyszerűsítéséről szóló törvényjavaslat. S remélem, hogy mindezeket őszszel már tárgyalhatja a képviselőház. Székely Ferencet ekkor már várta a marosvásárhelyi küldöttség, mely a mandátumot hozta neki. A házasság reformja—a hadseregben A hadügyminiszter megtiltotta a katonatiszteknek, hogy apróhirdetések utján nősüljenek. A hadseregben egymást érik a bölcs katonai reformok. A katonai büntetőtörvénykönyvet nem módosították ugyan még, a kétéves szolgálati idö sincs még megszavazva, de fölemelték a házassági kauciót háromszorosra, a huszároktól elveszik a hosszú kardot, a katonatiszteket eltiltották a pazarlástól s még sok ilyen üdvös reform röpül ki a közös hadügyminisztériumból. Folyton erősitik, kalapálják annak a hajónak hézagos bordázatát, amelyen a tisztikar, az aranykardbojt viselője utazik az élet küzdelmei által háborgatott vizeken. Sok fájó sebet, bajt, lélekharcot észlelhetnek a hadügyminisztérium mikroszkópjain át, hogy újból és újból preventív intézkedéseket tesznek a portopé becsületének megvédésére. Hiszen mindig féltékenyen vigyáztak arra, hogy ne essék ezen folt, de az ujabbi intézkedések egyenesen fölkeltik az érdeklődést, — miért ez a túlságos szigor, ez a nagy körültekintés? Szegedre néhány nappal ezelőtt érdekes hadügyminiszteri rendelet érkezett, amelyet megkűldtek a monarchiában minden katonai állomáshelyre. Véletlen, hogy ez a miniszteri rendelet összeesik azzal a társadalmi razziával, amely a Délmagyarország első számában jelent meg. Arról volt itt szó, hogy a P. H-ban egy apróhirdetést tettünk közzé, ezzel a tartalommal: Férjhez adom huszonhárom éves unokahugomat, akinek egy gyermeke van. Hozománya Délmagyarország egy nagyvárosában egy emeletes bérház és 320(1 korona évjáradék. Csak legalább középiskolai érettségit tett urak pályázhatnak. Levelek „Nagybácsi" jeliigére a kiadóba. Az volt a célunk az apróhirdetés közzétételével, hogy megfigyeljük, a társadalom melyik rétegéből pályáznak legjobban a gazdag leányra, akinek hozományán kivűl egy gyermeke van. Közöltünk néhányat a rengeteg ajánlkozó leveléből és statisztikailag kimutattuk, hogy a katonatisztek voltak azok, akik különösen buktak a kitűnő házasságra. Tábornoki, ezredesi familia