Délmagyarország, 1910. június (1. évfolyam, 8-33. szám)

1910-06-05 / 12. szám

¿0 j^i DÉLMAQYARORSZAQ Beszélő számok. érdebes: hol szavazott le a legtöbb f" és hol játszott néhány s egy pár szál v«lasZ °t döntő szerepet? A heves küzdelemből *zaVa?!ar választópolgárságnak körülbelül heta m wvenöt százaléka vette ki részét és igy , 'C statisztikai adatok nélkül is megállapitF°nt°k hogy ez a választás a legérdekesebbek hat^e'volt az alkotmányos éra óta. lestöbb szavazat Budapest VH-ik kerületértt 6067 választópolgár járult az urna ben ^ . .,,.„. , \ két Utolsó számjegy szimbolizálja az erede '.t iS) amennyiben a hatvanhetes-alap hive íT ült ki' győztesen a küzdelemből. A VH-ik ' ^ 'let mögött a leszavazottak száma tekinteten a következő kerületek állnak : Budapest (VlII-ik kerület) . . , 4194 Arad • • • • • • ••••>3117 Budapest (IX-ik kerület) . . . 3033 Káczkeve . ... . • • *V * • 4- 2879 Gödöllő - • . . .,v. . 2681 Mezőtúr . . . • • • • • • 2441 Dunaszerdahely . . . ... 2433 Budapest (IV-ik kerület) . . . 2358 Kassa . • ; • • •. • ••' - 2329 Budapest, (II-ik kerület) . ... 2221 Makó .:, i . v > • < w. • Balassagyarmat . . . * . . 2050 Köbölkút 2046 Az ország-többi kerületében -kétezernél keverobb szavazatot adtak le. • . A legküzdelmesebb választások, amelyeknél néhány szavazat döntötte el a harcot, ezek: Csorna: Rakovszky István húrom szavazattal. . .. ¿.'i., Vízakna: Hámory László dr, munkapárti hét szavazattal Kozma Aurél nemzetiségi ellen. ¡báésréym?'. UrmAoczy Nándor. Kp, győzött nyolc szavazkttal Malonnyai Dezső munkapárti Klen. •'• ;"* '"" Baja: Podmaniczky Endre báró munkapárti húsz szavazattál Rajk Aladár Jp. ellen. Zalabakstít Hajós Kálmán munkapárti Tamás Jenő függetlenségi ellen huszonhat'.szavazattal. Nagylak.- Szojka Kálmán munkapárti Nagy Sándor Jp. ellen huszonhét szavazattal. Sséketylceresztur: Ugrón Zoltán munkapárti huszonnyolc szavazattal ifj. Ugrón Gábor Kp. jllen. , Szászváros: Farkas Pál dr munkapárti ötvenöt szavazattal Vlád Aurél nemzetiségivel szemben. Ebből a kis statisztikából megállapítható, hogy Rakovszky István tartja a rekordot három szótöbbséggel. Bár ne tartaná. Ujak és kibukottak. • •A.-.t I. Most, hogy körülbelül túlestünk a választásokon — az a néhány kerület, ami még1 hátra van, nem számit, — ideje, hogy egy kis szemlét tartsunk azok fölött, akik a-gyilkos harcban elhullottak és akik mint uj emberek vonulnak be a márványnyal és ara.nynyal ékes dunaparti törvényhozó-palotába. Hiába, a képviselőség a magyar glóbuszon nagy állás és aki a Sors forgandó kegye folytán akár hozzájut, akár kicsöppen belőle, nevezetes és érdekes férfiú. És ha még hozzá némi egyéni súlya is van (ami olykor szintén előfordul), joggal tarthat reá számot, hogy a közérdeklődés fényes reflektorából néhány sugár reáhulljon. Vegyük előbb sorra az érdekes kibukottakat. Ők amúgy is letűnnek a közszereplés zajos színpadáról. Nyomukban a néma csönd és áz elparentáló -'¿ »sok az utolsó, hajh, milyen kevéssé vigasztaló hirdetői annak, hogy voltak ők is koronás urai a szépséges Beociának. A választási harctérről érkező gyászjelentések során a krónikás szeme legelébb a Zichy Aladár gróf nevén akad meg. Egy volt miniszter, az aranygyapjas Zichy Nándor grófnak a fia, a néppárt elnöke, aki alig néhány hónap előtt még korlátlan ur volt a bárósitások, nemességek, udvari tanáesosságok körül, immár nem is képviselő. A bársonyszék után elvesztette ülését az egyszerű képviselői padokon is; és igy még negyvenesztendős kora előtt járta be a politikai karriér minden fokát, a miniszterségen keresztül a bukott képviselő kétes sarzsijáig. De őt szerencsére nem kell féltenünk. Elég jó összeköttetései vannak; — még juthat a számára mandátum. Ha pedig mégis végleg kibuknék a t. Házból, akkor se elveszett ember. Egy Zichy megél Magyarországon mandátum nélkül is — még ha kisebb tehetség is, mint Aladár gróf. Ugyanez áll egy másik érdekes bukottra: Szemere Miklósra, de genere Huba. A nagy sport sman. aki Oly sokszor dolgozott meglepetésekre, most szerezte nekünk a legnagyobb meglepetést. Ki álmodta volna, hogy ő is megbukhatik, a nábob, a legendás hirü gavallér, akinek az alkotmányos költségeiből bizonyára kitelt volna egy féltucat közönséges jelölt mandátumának az ára. Ugy hisszük, nem tévedünk, ha az ő bukását taksáljuk a legdrágábbra a lezajlott kampány minden győzelme között. És noha a köbölkuti választók kétségkívül hetek óta tejbenvajban fürödtek, pántlikás szivart szívtak és pukkanos bort ittak, az aranysárga-ezüst dressz tulajdonosának grand-seigneuri alakja mégis hiányozni fog a parlamentből. Szemere vagy három cikluson keresztül volt képviselő, de azalatt a jó néhány esztendő alatt, amit a Házban töltött, alig szólalt föl kétszer-háromszor. Első beszédét még a régi, Sándor-utcai Házban mondotta s ő, aki hozzá volt szokva, hogy világéletében semmit se fogadjon el ingyen, a beszéd után Farkas Jancsit, az atlétatermetü hires terembiztost küldötte óda egy csomó pompás, üvegburokba foglalt havannával az újságíróknak. Az ujságiró-karzat doyenje akkor Kabos Ede volt. Fölcsattanó haraggal fogadta a nagyúr követét: — Mondja meg Szemere urnák — szólt — hogy itt ezen a karzaton uri emberek ülnek, akik nem szoktak borravalókat elfogadni. És a nagyszerű dohányrudak visszavándoroltak gazdájukhoz. Később azután Szemere felkereste Kabost, lekötelező szavakkal magyarázván ki a félreértést és szent volt a béke az Árpád-ivadék és a sajtó képviselői között. A kibukottak közé számit Szapáry Pál gról is, noha még sohasem volt tagja a. képviselőháznak. A népszerű Pali grófot • valóságos fátum üldözi a politikában. Ő ttlán ebben az országban az egyetlen nagyvagyonú, népszerű mágnás, az „igazi" gróf, aki hiába ambicionálja a honatyaságot. Bátyja, Laci gróf, képviselő, miniszter, fiumei kormányzó volt, míg ő immár vagy harmadszor bukott képviselőjelölt. Pedig a rózsásareu fiatal gróf, azonkívül, hogy egyike Budapest legismertebb, legnépszerűbb embereinek, hogy minden társadalmi mozgalom vezetője, legutóbb pártvezér is lett: a keresztényszocialista párt elnöke. A fiatal gróf számára tehát nem marad egyéb hátra, minthogy visszatérjen automobiljához, vagy cimbalmához, vagy elmenjen feleségének, a dúsgazdag orosz grófnőnek végtelen livádiai birtokaira, vadászni. Ha már a mágnásoknál tartunk, ne felejt»ácsinak szólította a gubás embereket. Ő, aki i'Sacré-Coeuröknél nevelkedett. Hálát éreztem iránta, de még sem tetszett. Volt valami visszataszító benne, mikor pukedlit csinált, mikor a lorgnettjét föltette, mikor arisztokratikus orrhangon mondta valamire: Fi donc! Szinte szerettem volna végigrágni ilyenkor egy korbácscsal azon a vézna testén. , De ő erről az én ellenszenvemről természetesen semmit sem tudótt s mézes-má^os szavakkal és ígéretekkel egyengette utamat a mandátumhoz. El sem képzelhetni, milyen Jgyes volt. A választás előtt két nappal nem tudni, milyen fortélylyal, megszerezte rémemre a vidék legnagyobb kortesét, Butykó Martönt. Nagy tromf volt ez akkor. Butykó lett most a főintézőm, néhány ezer forintodat ő rá bíztam, ő intézkedett, sürgött-for&ott, csinálta a stratégiát — de nem sokáig, !enüí"St nap mulva >állitott nagy kedvet— Mi a baj, Butykó? Nem elég a pénz, nagyságos uram. — Elégnek kell lenni, punktum!". ~ em lehet elég kérem alássan, mert az éberek ingadoznak. "7 Lehetetlen! Tegnap utaztam béakerült | mindenütt lelkesedéssel fogadtak. Es mégis ingadoznak! — felelte maisul Butykó. Z £fyan ki ingadoznék? t a én is ingadozom ! — bökte már olyan argumentum volt, hogy Aurét,r°^ menni és pénzt szerezni, "an i te^sz&t, ne menjek, rossz előérzete •^ üa elmegyek ; inkább az apja ad kölcsön néhány ezer forintot. Valóban még aznap maga az öreg Pereszlei kínált meg pénzzel. Könnyen ment az, csak egy kicsit meg kellett Aüréliának simogatnia a borostás képét, állát s mindjárt hullottak az aranyak. Jó volt, igazán jó volt hozzám a szegény Aurélia kisasszony, de én még se ösmertem be a nagy jóságát, mert olyan ízetlen, olyan nevetséges volt, mikor mondta: „Maradjon itt, várja be a választás határnapját, mert az ön távolléte kétségkívül megnevelendi a közönyt a szavazó egyének keblében". Ah, igazán olyan volt, mint egy parfümbe mártott kajszinbarack. Az ember nem képes beléharapni. A kajszinbarack illata is jó, a parfümé is, de csak külön-külön, együtt émelyítő. De természetesen szót fogadtam, megvárva náluk a választás napját. Milyen izgatott nap volt, Istenem ! Még most is a fejemben zsong minden zaja, minden igézete, keserve. Pereszlei kiment a szavazáshoz, én egyedül maradtam Auréliával, folytonosan tűkön ülve. Hír hír után jött, hol kellemes, hol kellemetlen. A házikisasszony körülöttem járt, vigasztalt, mulattatott, verseket szavalt Bérangertől, egyszóval kiállhatatlan volt. Szerettem volna elkergetni, hogy hagyjon magamra. Délfelé szörnyű hírrel jött egy galopin: — Tóth Vince leszavazott nagyságodra, minek következtében pártunk széledezni kezd. Délben, épen harangszókor, haza futott maga Pereszlei uram. — Rosszul állunk. Az ellenfél előnyben van ötVennel! Egy óra mulva azt jelentették — Még van remény. Butykó elindult két ezer forinttal uj lelkeket venni. Egész Birkenye e község^mienk. Ha behozza, mi győzünk. Pedig Butykó behozza, mert olyan ember Butykó. Pereszlei visszaszaladt és uzsonna táján azt üzente: — Butykó még nem jön. Várjuk és tartjuk magunkat! Este szürkületkor haza rohant Pereszlei Mihály sötét arccal. — Vége van! — kiáltá elkeseredetten. — Megbuktunk. Butykó megcsalt, nem jött vissza; felöntött a garatra valahol. — Megcsalt! . . . nyögtem szomorúan, tompán és elborult előttem a világ. — Megcsalt? — kiáltá Aurélia hirtelen fölugorva s kezét csípőjére vágva parasztosan. — No, hogy az egész nyavalya jöjjön arra a gazemberre" ! Arca kipirult, ajka reszketett a dühtől. Ránéztem, szivem megdobbant. Olyan szép, olyan természetes volt, hogy szerettem volna leborulni előtte. Lehámlott róla mind az a léha máz, amit magára erőszakolt s kitündöklött igazi alakjában. Kirohant a konyhába, földhöz vágott egy csomó bögrét és fölpofozott egy pár szolgálót. Utána sompolyogtam . . . Oh, de ellenállhatatlan szép volt igy. Megfogtam gyöngéden a kezét és átakartam ölelni. — Aurélia, szeretlek! — súgtam. Megfordult, kezemre ütött és rámförmedt: — Ugyan menjen, ne izéljen .... Hirtelen észrevette magát, verőfényes mosoly tört keresztül a haragján és szemérmesen lesütve a szemeit, hozzátette a szavaihoz: — Legalább most, amikor látják.