Délmagyarország, 1910. június (1. évfolyam, 8-33. szám)

1910-06-05 / 12. szám

2 1910 iunius h nem lehet örökké miniszter. Szabad egy kicsit az ellenzékről is hirdetni, hogy . a pénz nagyhatalom és nem szabad fájlalni, hogy néha-néha ez az ige mások javára ölt testet. Egy szó annyi, mint száz : tegye le azt a tollat Kossuth Ferenc, amely annyi kétes dicsőséget szerzett már őneki és oly kevés igazit az országnak. Ne Írjon, ne vádaskodjon. Örüljön neki, hogy védekeznie nem kell, hogy minderi baj nélkül véget ért az a kis koaliciós uralom és őneki uri kiméletből megadatott az alkalom, hogy az „általam elnökölt* pártot — egészen csinos kis pártöt • - továbbra is „általam elnökölhesse." Mert utóvégre az általam •elnökölt pártnak esetleg Írmagja se maradt- volna, ha a kormány nem olyan nobilis és nem honorálja Kossuth Ferencnek immár legendás lojalitását. és császárhiiségét. ..Össze-vissza eredmények. — fi választási káoszból. — A miniszterelnök tegnap esté a'pártkörben, amikor a: választási eredményekhez gratuláltak, örömének adott kifejezést afölött, hogy a választások tartama alatt sehol katonai beavatkozásra nem volt szükség. Örvendetes ez annál is inkább, mondta Khuen-Héderváry gróf, mert a külföldön azt hiszik rólunk, hogy ilyenkor egész Magyarország egy csatamező. Van valami igazság ebben a hasonlatban. Nem-e hasonlított egy kisebb hadjárathoz a: mostani alkotmányos küzdelem. Az ország négyszáztizenhárom választókerületében több, mint ezer jelölt küzdött a mandátumért. Soha választási eredmény anynyira nem érdekelte még. az országot, mint a mostani, A koaliciós többség nagy arányszáma annakidején váratlan y.ölt és;csak á választásók után mérlegelték az eredmény esélyeit. A mostani választásnál a koalíció értéke volt mérlegre téve. Megméretett és könnyűnek találtatott. f :: Mennyi lázas érdeklődés, kíváncsi tudakozódás előzte meg, amig a közönség beletekinthetett a-választási tükörbe. De éz a tükör ittott foltos volt és nem tudta hiven visszaadni, a helyzet képét, sőt néha hízelgett és torzított. Szeszélyes volt, megbí zhatatlannak bizonyult, legalább egy-két napig. Gyönyörű statisztikát készítettek arról, hogy a választás első napján, amikor háromszázharminchét mandátum sorsa dőlt el, hány távirat érkezett Budapestre a vátávi rát számolt be a választási küzdelemről és a választási eredményekről. Tessék elképzelni, hogy ezt a nagy távirathalmazt a lapoknak egy éjszaka kell ellenőrizni .ós közlésre leadni. Egy.kerületből tizféle jelentés érkezik. Az első jelenti számadatokban a választás állását és a munkapárti jelölt megválasztásának biztos esélyeit. A másik teljesen ellenkező számadatokat közöl "és a Kossuth-párt jelöltjének biztos győzelmét helyezi kilátásba. A harmadik táviratba» valami előrelátó kortes mái- el is küldi a választás eredményét. A választás még folyik ugyan, de a főköri os már leadja Budapestnek; „Szabadkán Mukits Simon Justh-párti győzött Janiga János , munkapárti ellen." Természetesen nem marad el a másik párt vezetősége sem és megy a távirat ellenkező tartalommal: „Szabadkán Janiga János: munkapárti győzött Mukits Simon Justh-párti elten." Mire azután vége van a választásnak és. küldik a táviratot az igazi eredményről, képtelenség az ellentétes hírekből megállapítani? hogy mi az igaság. így történhetett meg, hogy egyes kerületekre nézvealegellentmondóbb válisitási eredményeket voltak kénytelenek közölni a lápok a kőnyomatos-tudósítók értesülései alapján. így fordulhatott elő, hogy egyes urak, akik visszaestek az ismeretlenség homályába, legalább huszonnégy óráig . még honatyai minőségben szerepeltek — a lapokban. A kőnyomatosok tudósításai alapján egyes választási eredmények például ugy festettek másnap a lapokban per mutálva, variálva, és kombinálva: I. Nagybányán Páp Béla mp. győzött- Földes Béla Jp.-vál szemben. . . : II. Nagybányán F§ldéW-Béla Jp. győzött Pap Béla' rop.-val- szembeni '"." ;.'•;;:. v •; : III. Nagybányán Pap Béla mp. és Földes Béla Jp. között pótválasztásra kerül a sor." Azután Pap Béla "munkapárti,.Földes Béla Justhrpárti, Pap Béla Justh-párti, Földes. Béla munkapárti, Pap Béla ;Eassuth-párti, Földes Béla pártonkívüli, Pap Béla pártonkívüli, Földes Béla Kossuth-párti^ Pap Béla néppárti, Földes j>., demokrata, Pap Béla demokrata, Földes TV!1 néppárti, Pap Béla gazdapárti, Földes keresztényszociálista, Pap Béla szász mn i párti, Földes Béla román nemzetiségi sth Teljesen ellentétes hírek jelentek m'eo- ^ gyei Zoltán választásáról, a szávárosí válag5* tásról, ahol Farkas Pál és Vlád Aurél küzdj*' tek. A debrecehi választásokról az első tá\" iratok Bakonyi Samut és Tüdős Jánost Po." szerűen kibuktatták a parlamentből és utóbb derült ki, hogy mindkettőt újból m választották. Ilyen körülmények között a tápok kénytele nek voltak egyes eredményeket később „vissz5 szívni". Emiatt panaszkodik egyik tekintélyes fővárosi lap, mikor ezeket írja : Sehol a világon el nem képzelhető, hogy lasztási korteskedés közben és kérteskedé« miatt a lapoktól oly drágán fizetett, kőnyoma! tos tudósítók így visszaéljenek azzal a közön! séggel, amelyből tulajdonképen élnek és amelyet, lia valaha, ugy most, a választások idején kell pontosan kiszolgálni. Személyes rokon! szenv, vagy ellenszenv talán mégsém játszhatik szerepet a konyomatu laptudósitónál, amelynek egyedüli kötelessége gyorsan és megbizhstó&n jelenteni. Osmeretes az anekdotikus neveie. tességü francia lapocska példája, amely, mert III. Napóleonra haragudott, elhallgatta u egész porosz-francia háborút. Ezt teszik most a kőnyomatosok is, amelyek a saját gusztusuk szerint.'választanak és buktatnak még jelölteket, igy megteremtvén a választói jog reformjának égy egészen uj, eddig senki se pedzett módját. A szegedi mandátumok. Szeged város központi választmánya ma délelőtt Láeér György dr polgármester elnöklete alatt ülést tartott '"'és a junius másodikán mind a két szegedi választókerületben megejtett országgyűlési képviselőválasztási eljárást megvissgálta. A-választmány meghallgatta mind a két választási elnök jelentését s a maga részéről ugy Bánffy Dezső báró első, mint Kelemen-JBéia dr .második kerületivmandátumát igazolta. A központi választmány a két mandátum jegyzőkönyvének így-egy példányát:, megküldi az országgyűlés ; képvisoiöházának, a: belügyminiszternek és az országos levéltárnak. -'-"•••-• Nemsokára egy ekhós szekér jött vélünk szembe. Öreg, ráncosképü parasztasszony ült rajta bekötött fejjel, mezítelen lábait lelógatva a hordóról, amelyen ült. Mosolyogva intett'kezével Pereszlei uramnak. Ki volt ez? — Az anyjukom. Egy kis pálinkát visz a cselédségnek a tanyákra. A felesége ? Tehát ilyen pocsék felesége van élinek a nábobnak. No már ez mégis szörnyűség. Kevés vártatva behajtatott egy nagy-kőház udvarára. — Itt volnánk! — monda-a fogai között. Ez volt a portája. Csodálatos összevisszaságban keveredett a jólét és a paraszt-marádiság. Cserepes granárium, míg a lakóház zsupfe.deles; vas-sorompós kert beültetve, márvány vályú a baromfinak,'de az ajtók az épületben madzagra járnak kilincs, helyett. Pereszlei uram elől eresztett a pitvaron át, hol két kotlóstyuk ült tojásokon. Amint beléptem a szobába, ott is műidén olyan felémás volt, mint ott künn: .de szemkáprázat ez, vagy valóság, a piros selyempanilagról, mély mellett egy tulipános láda virágzott, vézna,.' keskeny arcú kisasszony emelkedik föl s egy pár lépést tesz félém, — Aurélia leányom! — szólt Pereszlei uram. Májd az én nevemet rriondá : — Kovách Féreíic ur, jelöltünk! A leány előkelő hidegséggel bólintott a fejével, aztán bágyadtan, fáradtan nyújtotta a patyolatfehér keskeny kezét. Elég csinos, rokonszenves arcú volt, imíttaiflött néhány szeplő rútította, de ez még talán illett volna neki, ha nem lett volna az egész arc olyan unalmas, élettelen. Vél^oriv. karcsú termetéről fekete, csipkés, legújabb divatú selyemruha folyt le,; nyakán gummizsinóron egy - lorgnette kacérkodott. — Nagyon örülök! — monda, nyeglén racscsolva. (Tehát még racscsolt is.) — — Egyetlen leányom! — szólt az öl*eg. — Mindenem nekem ez a kis fittyfiritty. — És megcsipkedte állát. — - •' '• "..— Ugyan papa! "T ' v vl — A Sacre-Coeuröknél nevelkedett ! — folytatá gőggel, dé milyen gőggel, ő, aki olyan szerényen Szólott a tanyáiról. — De papa, nem illik mindig fölemlegetni •r— és elpirult egész a füle'hegyéig. — No, no, — mentegetőzik az öreg — nem szégyen az, fiacskám, ha az ember tanul és tud valamit. Te pedig mindent tudsz, szivécském. Beszélj csak egy kicsit franciául a Kovách úrral. NOj az én kedvemért, hiszen csak egy kicsit. • Okos volt, előkelő volt, finom, játszotta zongoráján Beethovent, Wagnert, tudott csevegni az irodalomról, az asztalnál olyan grandezzával tudott ülni, mozogni, beszélgetni, mint egy született:kömtesz; hanglejtésében, orrfintorgatásában, grimászaiban is volt-valami arisztokratikus. Mondtam is nékFegy izben : - — Kegyed az udvar parkettjén is megállna. i '- • '-" — Ments Isten, - édes Kovách ! — felelte. — Tudja-e, mit mondott IV. Henrik? — Ugyan mit, kedves nagysámV — Boldog az az alattvalóm, aki engem sohase látott. •• "'• Esze, szelleme kétségtelenül magamnak is imponált, kivált miután bővebben mégismertem Auréliát (mert napokig kellett náluk lebzselnem.-mis a-választás eldőlt). Ezerszer elgondoltam: az egész származási elmélet ostobaság! íme egy leány, aki épen -csak olyan, mint egy grófkisasszony-! \ És mégis... Éreztem néha, hógy van benne valami természetellenes, valami idegenszerű, ami útját állotta vonzalmaimnak, mintha'-egy árnyék húzódnék kettőnk közé s ezt az árnyékot lehetetlenség volna átlépni. Talán a nyafka, nyegle hangja az, talán az affektált közöny,"-vágy meglehet, hogy a- választékos szavai disgustálnak. Mert ilyenformán beszélt: — Hallja ön künn a kertben"? — Mit!.""'. "' ' - ' —- A bájdalu zenér zengedezik a bokorban. Dh, mi szép. Máskör . egy „keresztes másznok" ijeszté meg a .falon, ki pajkosan, ereszkedő le pókhálója, himbálózó szálain. Elájult, migrént kapott. Egyszóval kiállhatatlan volt Az ő aetheri lényével'-és á negyvenes évek szépifodaii" munkáin ^táplálkozó finomságaival j de n"n amellett udvaroltam neki. Hiszen azt cse' kedte volna minden más jelölt- is helyei»1^ Az egész reményem a -Pereszlei' támoga^ volt. Aurélia kisasszony jó 'szívvel ^ bókjaimat k csak ha valami vastagabb . got mondtam, vette elő llaconját; '•• elpiruláSa,'kézének remegése, ha -az en)^^ mel összeért, mind azt jelezték r.éháti} múlva, hogy-szivében megindulta niÜZ£3" Ezalatt azonban a választási mozgaloi^ megindult. Közelgett a döntő fl-|'k.0zet,-'Ai'1.^ teljesen fölkarolta-ügyemet, még.'szírit® ban, mint az apja; levelezett, láteg&ta^ tett, elvegyült- korteskedni a paraszti Ő a parasztok közé! János bácsinak.