Délmagyarország, 1910. június (1. évfolyam, 8-33. szám)

1910-06-04 / 11. szám

DÉLMAGYARORSZÁG 1910 június 4 Nagy misszió volt ez is és igazán hiányos lett volna a koalíciós csó'dtömeg likvidálása, ha erről a választás sorsának intézője megfeledkezik. Ha nem tudott volna rendet tartani a tolongó ambíciók között és udvariasan, de energikusan le nem szorítja a fórumról azokat az akarnokokat, akik tolakodó fellépésükkel meg akarták fertőzni az uj érát. Nem akarjuk kicsinyelni az eszmét, amely varázsos erejével ezekben az izgalmas szép napokban meghódította a nemzet szivét. Hiszen ép a mi vallásunk a nemzeti munka, a békés fejlődés követése, kiépítése mindannak a korszerű reformnak, amiből a nemzet gazdagsága és kultúrája kisugárzik. De jól tudiuk, hogy a legszebb, a legtermékenyitőbb eszméket is csak héroszok vihetik diadalra, csak héroszok tudnak győzelmet aratni a legrajougóbb csapattal is. Kivált olyan nagy és fölényes győzelmet, amilyet a mostani választáson Jeszenszky Sándor, a zseniális taktikus, a kiváló hadvezér szerzett a nemzeti munkapártnak. A krétai helyzet. Athénből táviratozzák: A helyzet súlyosbodott, mert mint Kaneán át érkezett hiteles jelentésekből kitűnik, a krétaiak titokban megesküdtek egymásnak, hogy a legközelebbi görög választásokkal egyidejűleg Krétán is választásokat tartanak és képviselőket küldenek a görög nemzetgyűlésbe. A görög kormány álláspontja ebben a kérdésben még ingadozó és csak a király hazaérkezte után fog a krétaiak ama szándékát illetőleg, hogy képviseltetik magukat a nemzetgyűlésen, véglegesen határozni. Athénben ezidő szerint teljesen bizonyosra veszik, hogy az esetben, ha a királynak semmitsem sikerülne a hatalmaknál Krétának Görögországhoz való csatolása érdekében elérnie, az egész görög dinasztia lemond a trónról és elhagyja az országot. György király mielőtt visszatér Athénbe, rövid ideig Korfuban fog tartózkodni, hogy az ott időző Theodorisszal a helyzetről tanácskozzék. Irta : Firbás Nándor, az országos ipari- és kereskedelmi szakoktatási tanács tagja. A különböző tanügyi intézmények között, fájdalom, a tanoncoktatás az, melyet legkevésbé becsülnek, sőt nem ritkán lenéznek. Pedig óriási tévedés ez. Nagy hiba, hogy az egyes iskolafajok között szinte önkénytelenül bizonyos rangkórságbeli versenygés fejlődött ki, ugy hogy a gimnázium lenézi a reáliskolát, ez lenézi a polgáriskolát, melyet szívesen kloakának neveznek, mert mint a gimnázium és reáliskola levezető csatornája szerepel. Sajnálatraméltó dolog ez mindenképen s mondanom sem kell, hogy ezen disztingválás igen helytelen. Minden iskolafajnak megvan a maga létjogosultsága és célja, Az iparostanonciskolának is megvan a maga feladata, melyet azonban, fájdalom, csakis azért nem képes teljes erővel és eredménynyel szolgálni, mert egyrészt rendeltetésének ellenére kénytelen a népoktatás hiányait pótolni, másrészt meg igen hiányos a szervezete. Ez utóbbi az 1884. évi XVII. t.-c. alapján áll s a vallás- és közoktatásügyi minisztérium által első izben 1884-ben, másodízben megjavítva 1893-ban adatott ki. A szervezet megfelel az idézett törvény szellemének, a baj azonban az, hogy a törvény szelleme nem felel meg a tanoncoktatás igényeinek s a tanítási eredmény biztosításának. Belátják azt az illetékes hatóságok már régóta, meg is indultak az ipartörvény revíziójára vonatkozó munkálatok, melyek tervezetben teljesen el is készültek, — sajnos azonban, a hatalmas elaboratum lekerült a napirendről. Ki tudja, meddig marad minden a régiben. Pedig az 1893. évi, immár réginek mondható szervezet egyáltalán nem felel meg a modern kor igényeinek, nem felel meg annak különösen azért, mert igen szük keretei között lehetetlen jól iskolázott és kellő intelligenciával bíró iparosnemzedéket nevelni. Non szensz állapot az, hogy az iparostanonciskolában analfabétákkal foglalkozzunk,—pedig sajnos, van belőlük bőven. Heiytelen dolog, hogy iparostanonccá minden előképzettség nélkül lehet bárki, aki a 12-ik életévét betöltötte. Bendezendő volna a viszony a tanonc és mester között és főkép rendezendő volna a viszony a tanonc és iskola között. Hogy áll a dolog ma? A tanonc és mester között való viszonyt a szerződés állapítja meg, amelyre semmiféle normativumok nincsenek megállapítva s amely körülmény a legképtelenebb szerződéseket szüli. Van féléves és van hatéves szerződés is, amely azonban a felszabadításnak sohasem prejudikál. Szabadítani lehet derüre-borura akármikor s így nem csoda, hogy Az asszony (keserűen): A büszkeségemen! Akkor is sirtam, amikor senki se látott. Az ur: Sírás helyett okosabban tetted volna, ha a nyakamba borulsz. Az asszony'- Inkább egy egész életre szóló boldogtalanság, semhogy a szerelmedet kikolduljam! Az ur : Semhogy egy gyöngéd szóval megalázd magad. Az asszony: Mit vártam, miben reménykedtem volna? A legkisebb hibámat, amit gyerekes naivitásomban elkövettem ellened, lovagiatlan haraggal fogadtad. Sohase jutott eszedbe, hogy a kezemnél fogva vezess, hogy a lelkedet megosszad velem, hogy a magad szerető asszonyává tégy. Rossz néven vetted, hogy az édesanyámhoz húzódom, mikor a te szived sohase nyilt meg előttem igazán! Durva, erőszakos és szigorú voltál, ahelyett, begy jó, elnéző és gyöngéd letttél volna! Az ur: Minden férfi olyanná lesz, amilyenné az asszonya teszi. Az asszony: Én, a kolostorból kikerült gyermek, neveltek volna téged, az erős férfit! Az ur : Ha azt láttam volna, hogy igazán szeretsz ... a ruhád szegélyét is megcsókoltam volna. Az asszony. Ha nyájas szóval, engedékeny jósággal magadhoz emelsz, alázatos szolgálód lettem volna. (Mindketten elhallgatnak és a sötét fák közé bámulnak. Édes, virágillatos, sejtelmektől bóditó tavaszi éjszaka. Valahonnan, nagyon messziről, halk zongoraszó hallatszik.) Az ur: Emlékszem arra az estére, mikor s kezedet megkértem. Mikor elváltunk, kijöttél az erkélyre. A fürdőhelyen mindenki aludt; csak fehér csipkeruhádat láttam, melv egy pillanatig még, utóljára, felém hajolt. A szivem ugy tele volt, hogy sirni szerettem volna. Ugy éreztem, hogy egészen az enyém vagy, s hogy az élet kimondhatatlan boldogság ... Az asszony (álmodozva): Én is épp ugy zokogtam a búcsúzás percében, mint szegény cicuskám, mikor tegnap délben elvált tőlem. De a kupéban, mikor a nyári est csöndjében egyedül maradtam véled, a szivem csupa könny, csupa édes sejtés volt s ugy éreztem, hogy az édesanyámnál is jobban szeretlek... Az ur (halkan): Azt mondod, hogy szerettél ... Az asszony (susogva): Mindenkinél jobban ... Az ur: És mégse értettük meg egymást huszonöt éven át! Az életünk gyanakvással, keserűséggel, szenvedéssel mult el, ahelyett... Az asszony (a fejét lehajtva):... hogy egy óráig igazán boldogok lettünk volna. (A fák között meghüvösödik a levegő. A szobalány halkan a terraszon jár, hogy az asztalt leszedje. Fehér bóbitája később eltűnik ez üvegajtó mögött.) Az ur: Éjfél van. Az asszony: Ideje, hogy lefeküdjünk. (Mindketten fölkelnek a helyükről s szó nélkül megindulnak a lakás felé. Az ajtóban még egy pillanatra megállanak.) Az ur (maga elé mormolja): Csak most, a sir küszöbén tudjuk meg, hogy az életünk csupa boldogság lehetett volna. Az asszony (megtörli a szemét a zsebkendőjével. A táviratra mutat): Talán ők. Az ur: Hátha ők. (Lehajtott fővel követi az asszonyt. A villára mély sötétség borul.) az ipari proletárok százai futkosnak az orszát> ban, sőt talán ezrei is. Lehetetlen így V' szakmájukat értő iparos-elemet nevelni, amel' nek feladata lenne jó és minden tekintetbJ megfelelő, versenyképes ipari terméket produ" kálni. A revizió alá vett ipartörvény-tervezU| jó auspiciumokkal indult meg e .tekintetben sajnos, mint emiitóm, az egész munkálat moJ akadt. g" Mit szóljak a tanoncnak az iskolához var viszonyáról? A lehető legképtelenebb ez, meJ! az iskola a tanonc felszabadítását egyáltalán nem befolyásolja, vagyis a mai viszonyok kö zött teljesen lehetséges az, hogy egy tanonr akár mint abszolút analfabéta is felszabaduljon. Fájdalom, van is reá eset akárhány. Mik volnának tehát a teendők? Mindenek, előtt törvény utján meg kellene szabni a tanoncszerződés minimumát és maximumát. A mini. mumot azért, hogy mielőtt a tanonc mesterségét kellően el nem sajátította, ne lehessen segéddé; a maximumot azért, hogy egyes ipa. rosok no élhessenek vissza a tanoncokkal Mert utóbbi tekintetben tényleg sok a visszaélés oly irányban, hogy a tulhosszu szerződések első két-három évében a tanoncot nem fogják mesterségre, hanem háziszolgai teendőket végeztetnek vele s ily módon törvény ellenére cseléd gyanánt használják. Az iskoláztatást biztosítani kellene oly irányban, hogy a felszabadulás az iparostanonciskola három osztályának elvégzéséhez volna kötendő Mellőzve ezúttal a részletek kifejtését, ezer legfőbb teendőknek törvénybo iktatása által feltétlenül tanultabb és intelligensebb iparosnemzedéket nevelhetnénk. Szükségesnek vélem továbbá iparostanoncotthonoknak lehetőleg minden nagyobb városban való felállítását, mert ezidő szerint csak négy ilyen otthon működik az országban, nevezetesen a szegedi, kolozsvári, nagyváradi és orosházai. Rendkívül áldásos ezen otthonok működése, mert az egyéni nevelésre különös súlyt helyezvén, olyan ifjakat bocsát ki 12 életbe, akiknek erkölcsi crzék9 és önérzete megóvja őket az elzülléstől. Nem lehet célom egy rövid cikk keretébei: részletekbe bocsátkozni, nagy vonásokban csak a főbb tennivalókat jeleztem. Szaklapokban ismételten kifejtettem nézeteimet a részletekre is s rámutattam arra, hogy csakis intenzív ét törvény által biztosított nevelés, illetve iskoláztatás mellett fog liazánk iparállammá kifejlődhetni, amire annál is inkább van szükségünk mert hiszen nem egy fajta nyersterményünk vándorol ki a külföldre feldolgozás végett, hogj azután mint kész iparcikk annál drágább áror ismét hazánkba visszakerüljön. A csanádmegyei választások. — Battonya és Nagylak képviselői. — Csanádmegye két választókerületében Nagylakon és Battonyán ma elkeseredett küzdelem folyt a mandátumért. Nagylakoti a kerület eddigi képviselője: Nagy Sándor dr Justh-párti állott szemben Szojka Kalmár nemzeti munkapárti jelölttel. Battonyán amelynek képviselője eddig Návay Lajot volt, négy jelölt vívott erős csatát: Bak Zoltán Kossuth-párti, Vertán Etele Justhpárti, Elek Mór gazuapárti és Kormány01 Benő nemzeti szociálista. Battonyai tudósítónk jelenti: Regge: 9 órakor kezdték meg Dózsa Ferenc dr elnöklésével a választást. Vertán Etele és Babó Zoltán egész délelőtt győzték a turnusokat és délig egyformán állottak. Elek Mól gazdapárti már délelőtt tiz órakor visszalépett, A Kormány os-párt csak nagy ügygyei; bajjal bírt néhány választót összetoborozni A Kormányos Benő-párt röpiratokat osztogatott. a nép között. A röpirat a következőket tartalmazza: A Justh- és Kossuth-párt a tegnap megejted választások alkalmával, amikor 332 mandátu» sorsa dőlt el, teljes vereséget szenvedett. Justh' pártit megválasztottak huszonkettőt, Kossuthpártit harmincat, a többit mind a mungé-P®1 vitte el. A választási elnök a mai napra h'rűe' tett fáklyás körmenetünket betiltotta. dődött a jogtíprások korszaka. Patakokban t"' lyik a bor és sör, amelyet a választók H?.c£.e vesztésére használnak fel a szociáldemokrácia nyugvó örök igazságok legyűrésére. Mogyoro^Elek dr a mai napon, amidőn a pártok c. lyezkedéséről volt szó, Dózsa Ferenc dr va'a tási elnök előtt a választókat csőcselék15^ nevezte. Polgártársak ! Itt az utolsó óra,.® J nem késő! Ébredjetek, mert a megbánás * lesz ! Holnap a Baross-téren sorakozzatok ^ lónk alá és Mjítok arra a jelöltre szavi?a