Délmagyarország, 1910. június (1. évfolyam, 8-33. szám)

1910-06-03 / 10. szám

1910 junius_4 DÉL MAGYAR ORSZÁG 13 Buza Tiszavidéki TŐZSDE. A budapesti gabonatőzsde. tr^gdruiialet. Változatlan áron elkelt 3000 mm. buza. R "2ab: nem változtak. Tengeri 10 fillérrel drágább, ima: üzlettelen. Eladatott: Buza: Tiszavidéki 100 mm. 76 kg. 21 K. Fehérmegyei: 170 mm. 77 kg. 21.50 K. Baranvai: 2000 mm. 74 kg. 19.70 K. releSmacvar: 600 mm. 78.5 kg. '21.75 K, 200 mm. 76 kg. 21.10 K Mind három hónapra. Rozs: 500 mm, 14.80 K. Trna-eri: 100 mm. 10.80 Ií ab Budapest. '¿ah: 100 mm. 15.10 K, 100 mm. 14.50 K. Mind készpénzfizetés mellett. Kilós Ara 100kg. Kilós Ára 100 kpr76 —.— —,— 79 24.90 25.20 77 24.60 24.80 80 25.25 25.45 78 24.80 25,— 81 —.— —.— Fehírmegvei 76 24.10 24.40 70 24.70 25.— 77 24.45 24.70 80 25.10 25.30 78 24.60 24.80 81 —.— — .— Pestvidéki 76 79 24.70 25.10 r 77 23.45 24.70 80 25.10 25.30 78 24.60 24.90 81 —.— — .— Bánsági 76 —.— —.— 79 24.80 25.10 B" ° 77 24.50 24.75 80 78 24.70 24.95 81 —.— — .— Bácskai 76 24.10 24.45 79 24.90 25.20 77 24.55 24.80 80 —.— —.— 78 24.75 25,— 81 —.— —.— üzerbia 77 —.— —.— 79 —.— — .— A határidőüzlet irányzata eleinte szilárd, később lanyha. Októberi buza 19.02—18.76—19.10. Októberi rozs 14.52—14.28—14.52. Októberi zab 13.00—13.56—13.68. Májusi tengeri 11.36—11.36—11.44. Jullusi tengeri 10.80—10,78—10.02. Augusztusi tengeri 11.08—11.08— 11.22. Délután fél kettőkor zárulnak: Októberi buza 18 78—18.80. Októberi rozs 14.30—14.32. Októberi zab 13 62—13.04. Májusi tengeri 11.38—11.40. Juliusi tengeri 10.92—10.-96. Budapesti gabonatőzsde. Elötözsde. A tegnapi választások eredménye a tőzsdére igen kedvező hatással volt. A vezető értékek közül Magyar hitelrészvény 6 koronával emelkedett. A helyi piacon szintén élénk és szilárd irányzat uralkodott. Később a spekulációs papírok ára gyengült. Köttetett: Osztrák hitelrészvény 663.75—666,—. Magyar hitelrészvény 836.75—842.—. Magyar leszámítoló- és pénzváltóbank 567.-569.—. Magyar jelzálogbank II. kib. 487.75—490.—. Osztrák-magyar államvasút 754.25—755.25 Agrár 485.—.—486.—. Rimamurányi vasmű 683,—£ 686.^. Magyar koronajáradék 92.40,— 92.60. Iíözuti vasút 716. 718.—. Városi villamos vasút 383.50—387.—. Hazai 298,—.298.50. Kereskedelmi részvénv 758.50—753.—. Kereskedelmi bank 3811.—3815,—.Danubiusz 439.50—443.—. Vasúti forgalmi 469.50—471.50. Magvar villamossági 427.—. Adria 482.50-485.-. Atlantika 277.50—278.50. Dőli tőzsde. A déli tőzsdén az irányzat szilárd maradt, nagyobb üzlet azonban nem fejlődött ki. Zárlat felé az Osztrák hitel 2—3 koronával emelkedett. Az angol bank a kamatlábat egy fél százalékkal leszállította. A járadékpiac szilárd volt, Köttettek: Osztrák hitelrészvény 664—667.—. Magyar hitelrészvény 838,— 838.75. Magyar leszámítoló- és pénzváltóbank 567.— 568.—. Magyar jelzáloghitelbank II. kib. 487.—. Riniamurányi vasmű 686.—. Magyar aranyjáradék 92.42. Közúti vasút 716. 715.—. Városi villamos vasút 383.—. Hazai 297.-298.—. Kereskedelmi részvény 753.50—754.—. Adria 485. 490.—. Gummi 450.—. Magyar villamos 426. 428,— Danubius 440.—. A bécsi értéktőzsde. BÉCS. június 2. (II. Előtőzsde.) Osztr. hitelint, részv. 663.75. Angol osztr. bankréSzv. 312.40 Magyar hitelb. részv. 837.75. 20 frankos 19.11. Osztr.-magy. államvasút 755.75. Déli vasút 116.50. Union-Bank 603.—. 4 száz. magyar aranyjáradék 113.40. Osztrák koronalaradék 94.15. Magyar koronajáradék 92.40. Márkabankjegy 117.56. Alpesi bányarészvény 726.75 Rimamurányi 655,— Magy. leszámitolóbank 571.—. Irányzat: Szilárd a magyar választási eredményekre. 5 korona Telefon 596. m Telefon 595. Biztos hatású szer a Kitünöszeplöstbellena Franki-féle HAJSZESZ Franki-féle 3ERA1L-CRÉHE HAJHULLÁS ellen. A hajkorpát eltávolítja. Kis üveg 1 kor., nagy üveg 2 kor. [fiRCZSZÉPITÖj Ártalmatlan ! 1 tégely ára 1K. Hozzávaló szappan 70 fill. Pouder 1 kor. Kapható egyedül: FRANRL MTAL gyógyszertárában. Felső vár os, SZEGEDEN, Szt. György-tér. REGENY. A MILLIOMOS BŰNTÁRSA. 10 BŰNÜGYI RE6ÉNY. Margitot a folyosón találta. Behívta őt egy szobába s maga után zárta az ajtót, A pincér csalódva távozott. Azt hitte, ö előtte fog vele beszélni az ügyvéd. — Dunbar úrral kíván ön beszélni ? — kérdezte barátságosan a leányt. — Igen, uram. — Mi okból kívánja ön ezt oly sürgősen ? — Azt magának Dunbar urnák fogom elmondani. — Ön csakugyan leánya Wilmotuak? Dunbar ur ezt kétségbevonja, hogy Wilmotnak egyáltalában volt-e valaha leánya. — Meglehet, hogy e pércig semmit sem tudott létezésemről. Csak tognap este tudtam meg a történteket. És ezzel, könnyekkel a szemében, átnyújtotta neki a meggyilkolt ládájában talált norfolki leveleket. Artúr átfutotta azokat és sötét komolyság árnya szállt arcára. A hamísitási dologról ő is hallott valamit fülhegygyei, de részleteit nem ismeré. De most tisztán állott előtte a valóság. Egy székre hanyatlott s némán meredt az elfakult levelekre, amelyeket Sampson irt öcscsének a norfolki szigetekre. Bármilyen ellenszenves alak volt is előtte Dunbar, hosszas gondolkozás után mégsem hihette, hogy ő követte el a gyilkosságot. Ha az a körülmény ellene vallott is, hogy együtt látták őket a ligetben, a ruhadarabok elrablása Dunbar mellett szólt. Tűnődve nézte az elsárgult leveleket, melyek védencét nem éppen a legszebb színben tüntették föl. De érezte, hogy neki kötelessége védence érdekében cselekedni, bármily súlyos |vádak is keltek benne Dunbar ellen. — Dunbar ur vonakodik önt elfogadni, — mondá hosszabb szünet után. — És én igazán nem látom át, mire való volna kettőjük között a találkozás. Dunbar ur azonban késznek nyilatkozott arra az esetre, ha netalán szükséget szenvedne ön, némi gyámolitással járulni helyzetének javításához. A leány fagyós megvetéssel válaszolt: — Inkább ajtótól-ajtóhoz sompolyognék alamizsnáért, semmint Dunbartól fogadnék el segítséget. Nincs hatalom e földön, mely kényszerithetne, hogy ettől az embertől csak egy fillért is elfogadjak. — Miért nem? — Ön tudja ezt legjobban. Látom arcából, hogy ön is tudja, legalább sejti. Mondja meg Dunbar urnák, hogy e ház küszöbén fogok várakozni, míg kijő. Várok, ha addig is kellene várnom, míg holtan összeroskadok. Artúr visszatért a milliomoshoz és elmondá neki Margit szavait. Dunbar dühöngve hallotta az üzenetet és el akart a rendőrségre küldeni, hogy fogják el a vakmerő leányt. Lövell tanácsára azonban elhatározta, hogy nem okoz botrányt és inkább elfogadja a meggyilkolt állítólagos árváját. — Ha nem lehet másképp, ám elfogadom. De nem ma. Ma pihennem kell, pihenni akarok. Jöjjön holnap reggel tíz órakor. Lövell megvitte Margitnak az üzenetet. A leány komolyan és kérdőleg tekintett reá. — Nem ámít ön ? — Nem, kisasszony. —• Ugy hát megyek. De hogy aztán eszébe ne jusson megcsalni engem, mert én a világ végéig üldözném öt. Ezzel eltávozott és egy külvárosi vendéglőben vett föl magának éjjeli szállást. Dunbarnak azonban eszében sem volt, hogy ígéretét beváltsa. Dacára Lövell erős ellenkezéseinek, még azon az éjjelen az ügyvéddel Londonba utazott. Mikor a fiatal leány a megjelölt időben odaért, már csak hült helyüket találta XV. Azon az éjjelen, midőn a két utas Londonba érkezett, egyik előkelő szállodában vettek lakást. Dunbar nem akarta ily késő órában leányát zavarni. Másnap közös szobában reggeliztek. Dunbar az ablaknál állt s a West-End uj utcáinak egyikére pillantott alá, mielőtt a reggelit fölhordták. — Önre nézve London nagyon megváltozhatott s megszépülhetett. Ez az utca például hat év előtt keletkezett, — mondá Lövell. — Csakugyan'; itt azelőtt fák zöldeltek és mező terült el. Leültek. Dunbar szórakozott volt s keveset evett. Miután egy csésze teát ivott, Laura miniatűr arcképét vonta elő és némán nézte. Aztán Artúrnak nyujtá át. — Leányom nagyon megszépülhetett, ha ez az arckép hasonló. Jónak találja önV — Tökéletesnek. Nagyon hasonló, csakhogy. — Nos? — A kép nem eléggé bájoló — mondá a fiatalember rajongással. — Valóban ? Pedig ez az arc nagyon szép. Szakasztott anyja. — Boldogult atyjától haliám, hogy Laura kisasszony arcának alsó része, a száj és az áll, önre emlékeztetnek. Megvallom azonban, hogy ezt a hasonlatosságot nem birom fölfedezni. — Meghiszem, — mondá a bankár hanyagul. — Legyen szives számba venni az időt s a kalkuttai vesződéssel teljes életet, Én ugy hiszem, hogy az én szám s az állam keményebb jelleggel birnak mint Lauráé. Csakhamar elejtették ezt a tárgyat s Dunbar lassankint készülődve az ajtó felé ment. — Csak velem tart ön, Lövell? — kérdezte. — Oh nem, Dunbar ur. Ily órában nem szeretnék terhére lenni. Az atya és gyermeke közti viszontlátás ily hosszú távollét után, oly szent valami, hogy . . . — Ejh, Lövell ur! Nem hittem volna, hogy ily érzelgő természetű. Nagyon örülök, hogy leányomat viszont láthatom, leveleiből ugyanezt következtetem az önrészéről is — s ez mind eddig rendben van. Ön jobban ismeri Laurát mint én s el fog hozzá kisérni. Dunbar arca meghazudtolta közönyös szavait. Halálsápadtság boritotta arcát és szája vooaglott. A reggeli után megindultak a milliomos palotája felé. Laurát értesítették atyja megérkeztéről. A nagy lépcsőházban Dunbar hirtelen megállt s kezével megkapaszkodott az aranyozott rostélyban. Egy pillanatig ugy látszott, mintha össze akarna roskadni, de teste egész súlyával neki támaszkodott a karzatnak s látható küzdelemmel tartotta fenn magát. Lövell Artúrnak tetszett ez az izgatottság. Mert Dunbar hanyag modora, melylyel leányáról beszélt, sértette az ifjút, aki rokonszenvezett a leánynyal. Most azonban világos, hogy mindez csak azért volt, hogy forró érzelmeit lehetőleg leplezze. Néhány percig időztek a lépcsőzeten, mely idő alatt Dunbar maga körül pillantott s izgalmát leküzdeni igyekezett. Itt minden uj volt előtte, mert ezt a házat s Maudesleyt csak busz év óta bírta a család. A milliomos végigjártatta szemét tulajdonán. Még ebben a csarnokban is minden gazdagságra mutatott. A talajt perzsa szőnyeg födte, melynek rojtjain tul márványmozaik tarkállott és amely a festett ablakon átszűrődött világosságban gyönyörű színezetet nyert. Arany és malachit-állványokon hatalmas vázák magaslottak, melyekből'exotikus növények nyúltak föl vagy hullámzottak alá s a kissé félrevont vastag vörös bársonyfüggöny mögül fényes szobák és termek hosszú sora tárult a néző elé. Dunbar Henry leánya szobájának küszöbén állott most. A leány fölszökött helyéről. — Atyám, édes jó atyám ! — kiáltá, — sejtettem, hogy ma jössz 1 S kacagva, zokogva borult atyjára, Az ujfundlandi, mely ott hevert Laura lábalnál egy pompás szőnyegen, lesütött fővel sompolygott az újonnan érkező elé. Megszagolta lábait s aztán lassan, sötéten és gyülöiettel nézett föl hozzá és elkezdett morogni. — Odább ezzel a döggel! — kiáltá boszusan Dunbar és feléje rúgott, A leány visszarettent atyjától s aggódva nézett arcára, mely halvány, szigorú s merev volt. A hideg borzongatá Laurát. Elkényeztetett gyermek volt, aki sohasem hallott mást, mint a szeretet és elnézés szavait, Ajka remegett és szép szemeibe könnyek gyűltek, midőn mondá : — Jöjj Plútó; papa nem akar bennünket látni.