Délmagyarország, 1910. június (1. évfolyam, 8-33. szám)

1910-06-29 / 32. szám

1910 junius 29 DÉLMAGYARORSZAQ 5 tett a vármegyét ért katasztrófáról, melyhez hasonló csak a mult évtizedek filokszera-pusztitása volt. Körülbelül tizennégy millió l;oror,a Jcárt lehet már most megállapítani a szőlőkben, gyümölcsösökben és szántóföldeken. Ennél azonban a teljes kár sokkal tetemesebb. Elmondotta a főispán, hogy mikoö a mult évben peronoszpora pusztította végig a Hegyalját, a törvényhatóság a koalíciós kormányhoz fordult, kérve az agrárkölcsönök 25 évre való kitolását. A hegyaljai szőlőket ugyanis mind agrárkölcsönökből ültették és művelték és az évi törlesztési összegek csökkentése miatt kérték a kölcsön idejének meghosszabbítását. A koalicíós kormány megígérte a kérés teljesítését, de az Ígéretet nem váltotta be. A törvényhatóság ezért ma kimondotta, hogy kéri a kölcsön határidejének most már ujabbi ötven évre való kitolását és egyben kéri a kormányt, hogy katasztrális holdanként négyszáz korona kamatmentes kölcsönt engedélyezzen a szőlőbirtokosoknak. Ugyancsak fölirattal fordul a törvényhatóság Lukács László pénzügyminiszterhez, kérve őt, hogy azonnal utasítsa a pénzügyigazgatóságot az adók leírására és a végrehajtási eljárások felfüggesztésére. A közgyűlésen felszólalt Majláth György gróf is, hangsúlyozva, hogy a Hegyalját ért katasztrófáról tájékoztatni kell egész Magyarországot és tudtára kell adni a kormánynak, hogyha azonnal nem részesiti a Hegyalja lakosságát a leghathatósabb támogatásban, menthetetlenül elpusztul az egész világhírű Tokajhegyalja. Majláth szavait és a főispánnak-ez akcióra vonatkozó indítványait egyhangú helyesléssel vették tudomásul. Segítség a károsultaknak. Lónyay Ferenc dr miniszteri tanácsos, a földmivelésügyi minisztérium nyolcadik osztályának vezetője, Serényi gróf miniszter meg. bízásából így nyilatkozott a tokaji jégverésről: — A Sátoraljaújhelyről, Sárospatakról és Tolcsváról érkezett táviratok rettenetes képet adnak a katasztrófáról. Némely községben fél" óráig tartó jégvihar volt. A jégdarabok súlya 3 és 7 dekagramm között változott. A kár Sátoraljaújhely határában búzában 55 százalék, rozsban 60 százalék, árpában 50 százalék, szőlőben 85 százalék. Pontos kárbecslést most még nem lehet adni. Lehet, hogy tizenöt, de lehet, hogy huszonöt millió korona a kár. A szőlőtermés erre az évre teljesen elpusztult. A kormány mindent meg fog tenni, amit a katasztrófával sújtott vidék fölsegitésére tehet. Haláltánc a Pftagara fölött. — Egy artista mutatványa. — (Saját tudósítónktól.) A Niagara-zuhatagon tegnap egy artista vakmerő módon akart átkelni. A produkció azonban nem sikerült és csak a véletlen segítségével tudott megmenekülni. A mutatványt óriási közönség nézte végig, amely rettenetes félelemmel szemlélte a bátor artista vergődését. Az artistát végül lelkesen ünnepelték. Netvyorkból táviratozzák: A Niagara híres vízeséseinél tegnap százezer ember volt szem- f tanuja egy igen izgató jelenetnek. Egy Willam nevű ember Torontóból hajmeresztő módon akart átjutni a másik partra. A vízesések felett drótkötél volt kifeszítve, a drótkötélen csíga; melyhez bőrdarab volt erősítve. Willam ezt a bördarabot tartotta a fogaival, két kezében pedig egy amerikai és egy kanadai zászlót tar" tott. Ilyen módon testének lódításával már körülbelül a kötél közepéig jutott el, ahol a kötél öblösödése miatt nem tudott tovább menni. Kétségbeesetten integetett a zászlókkal belekapaszkodottakötéibe. A Niagara hídjáról megafon segélyével bátorító szavakat kiáltottak feléje. Nagynehezen egy másik kötelet hurkoltak a drótkötélre és ezt odacsusztatták ahoz a helyhez, ahol a bajba jutott artista életéért küzködött. Ezen a kötélen Willam lecsúsztatta magát egy gó'zcsóncikra, mely a zugó habok közt a kritikus helyhez közeledett. A zugó, örvénylő hullámok folyton visszakergették a bátor gőzcsolnakot, mely azonban végre mégis elérte cellát, megmentette Willam-t és visszavitte a kanadai partra. Az óriási nézőtömeg a sikerült mentést olyan hangos tetszéssel kisérte, mely még a Niagara zúgását is túlharsogta. * Blondin híres kötéltáncos volt az első, aki a Niagara-zuhatagon átkelt. Őkivüle többen próbálkoztak meg a kirándulással, de nem sikerült senkinek. Úszással csak Wébbt kapitány próbálkozott meg, akinek kétszer is sikerült vakmerő vállalkozása, de a harmadszori kisérlete balul ütött ki. Odaveszett az örvénybe és ném került elő soha. Szegedi hivatalnokok országos mozgalma. — Nagy akció az államsegélyért. — „Szeged szabad királyi város hivatalnokainak egyesülete" cimen és néven létezik itt Szegeden egy társaskör, melynek épen tíz esztendeje elnöke az országos nevü író : Tömörkény István. Ez az egyesület a mostani vezetőséggel élén régóta áll már őrt tagjai igazának megvédésében s íme, most ís országos akciót kezdeményez, hogy az állam által a városoknak nyújtott ideiglenes segély — állanclósittassék s mint ilyen, az állami háztartásba évről-évre felvétessék és ez az intézkedés törvényhozásilag biztosíttassák. Ebben az ügyben az egyesület vezetősége az alábbi felhívást intézte az ország összes városainak hivatalnoki karához : Tisztelt Kartársak ! Mindnyájunk i^őtt tudva van, hogy a 62,000/1910. számú belügyminiszteri rendelettel kiutalványozott két millió korona városi közigazgatási kiadási hozzájárulási államsegély ideiglenes jellegű s így az csak az 1909. évre adatott meg. Mivel azonban ezen államsegélynek törvényhozásilag leendő állandóvá tétele, valamint a városi tisztviselők illetményeinek, szolgálatiés jogviszonyainak törvény utjáni rendezése legfőbb óhajunkat képezi, azon kérelemmel fordulunk t. kartársainkhoz, hogy hazánk összes városainak hivatalnokai országos mozgalom keretében nyilatkozzanak meg s kérjék a kormányt, az országgyűlés mindkét házát ós az összes politikai pártokat a városok részére nyújtandó segély s az ebből folyó illetmény szolgálati- és jogviszony rendezésére vonatkozó törvény sürgős, soronkivöli meghozására. Ezen megindítandó országos mozgalmunkat megvalósíthatjuk, ha minden város akár hivatalos uton, akár mint városi tisztikar fölirattal járulna a föntebb megnevezett intéző faktorok elé s azon kérelemben előadná azokat a megdönthetlen indokokat, amelyek ezen törvény életbeléptetését annyira szükségessé teszik. Mert, ha ezen létünket és megélhetésünket oly közelről érintő ügyben Magyarország százharminchat városa egyértelműen kérni fogja ezen meglevő javaslatnak törvénynyé emelését, ugy a kedvező eredmény elmaradhatatlan. Az összes városok kérelmezésének sikerétől lehetne azután függővé tenni esetleg az összes városok küldötteiből és az illető városok országgyűlési képviselőiből álló küldöttség szervezését, amelynek hivatása lenne a kormány illetékes tagjainál és a többi faktoroknál ügyünkben eljárni. Felkérjük t. kartársainkat, hogy felhívásunkat sürgősen tárgyalják le, mozgalmunkhoz való csatlakozásukról értesítsenek és kérelmüket lehetőleg rövid időn belül terjeszszék fel a belügyminiszter ur ő nagyméltóságához. A csatlakozásról szóló értesítés Pillich Gyula Szeged, Városi Bérház címre küldendő. Szíves válaszukat várjuk! Szeged szabad királyi város hivatalnokainak egyesülete nevében Szeged, 1910 junius hó. Hazafias üdvözlettel: Tömörkény István elnök, Pillich Gyula ügyvezető alelnök. Köztudomásu, hogy a községi közigazgatás szolgálatában álló közhivatalnokok anyagi helyzete súlyos. Az is köztudomásu, hogy az államsegély épen e közismert súlyos anyagi helyzetben sínylődő társadalmi osztály talpraállítása okából engedélyeztetett. Annak ideiglenes volta azonban épen egy csepp víz a tengerben s azok, akik ezt legközelebbről érzik: a tisztviselők, sietnek most egymáshoz, hogy egyesülve, közös erővel biztosítsák ennek az államsegélynek évről-évre való folyóvá tételét. A mostani kormány és az országgyűlés zöme nyilván rokonszenvez a köz szolgálatában álló nagy társadalmi osztálylyal s hisszük, hogy a Szegedről kiinduló akció abszolút eredményhez vezet. Horánszky és az utolsó kenet. — Intimitások Tomcsányi atyáról. — Tomcsányi Lajos jezsuita atyát szegedi környezete valósággal becézgetve vette körül. Az öreg ur viszont hálából érdekes, még sohasem hallott intimitásokat mesélt. Különösen sokat beszólt Apponyiról, akihez bensőbb barátság fűzi és aki nem egyszer kereste fel Tomcsányit még miniszter korában is, ügyes-bajos dolgokban tanácsért. A jezsuita atya, aki most hatvannégyévés, még fiatalos járású. Beteg sohasem volt ós különösen meglepi az embert szellemi rugékonysága. Ugy emlékszik mindenre, hogy amit egyszer lát vagy hall, azt sohasem felejti el. Az első délután a rókusi plébánia egy fiatal káplánja kísérte el Tomcsányit a gimnáziumba, ahol az érettségi vizsgálatokat tartották. A káplán másnap megint el akarta kísérni. — Ha nincs más dolga uram, én szívesen látom, de felesleges, hogy fárassza magát, — mondta Tomcsányi. — Nem azért — felelte a káplán — de hisz eltéved, ha egyedül megy. — Dehogy tévedek el. Be is bizonyítom, hogy nem tévedek el. Es sorba elmondotta azoknak az üzleteknek a neveit, amelyek útjába estek. Eles megfigyelésének ez csak apró mozzanata, mert számtalan esetben tesz tanúságot kiváló szeméről és memóriájáról. Nyájassága szinte meglepő. Szombat este például elment a vizsga után a tanárokkal sétálni. Mikor megjött, szinte könyörgött, hogy ne haragudjanak rá, mert megkésett a vacsoráról, de olyan jó levegő volt és Szegednek olyan kellemes sétányai vannak. Tomcsányi évek hosszú sora óta az étkezésben is megszokott diétát tart. Keveset eszik és ugy az ebédhez, mint a vacsorához két-két pohár jó bort. iszik. — Ennyi elég nekem és ezt én már réges-régen megszoktam. Vacsora után pedig mesél ós érdekes emlékezésének se vége, se hossza nincs. Kedves témája Apponyi. Annyit tud róla mesélni és annyi jót, amennyit a nagyszakállú grófról még nem igen mondtak. * — Apponyi egyike a legvallásosabb embereknek. A gyónást sohasem mulasztja el és mindenkit vallásos életre akar terelni. íme egy Apponyi vallásosságát jellemző eset: Horánszky Nándor volt kereskedelemügyi miniszter haldoklott. Megjelent a pap, hogy feladja az utolsó kenetet, de Horánszky megtagadta a vallási szertartást. A pap ekkor Apponyihoz fordult, aki jó barátságban élt Horánszkyval. Apponyi gróf meg ís jelent a haldoklónál és kérte, hogy ne tagadja meg az utolsó kenet fölvételét. Á haldokló azonban Apponyi kérésére sem engedett ós ekkor a gróf, hogy célját elérje, sürgönyzött Marschal püspöknek, jöjjön azonnal. — Marschal Apponyi hívására meg is érkezett, akit maga a gróf fogadott az állomásnál. Tudtára adta, miért hivatta és nem is engedte a püspököt enni sem, csak aniiyi időt engedett neki, hogy átöltözzön és azonnal vitte magával Horánszkyhoz. Ott Marschal nem sokat teketóriázott, . hanem reáparancsolt a volt kereskedelemügyi miniszterre, hogy vegye fel az utolsó kenetet. Horánszky ekkor megtört és engedett. Tud még számtalan ilyen esetet Tomcsányi atya Apponyiról, akiről csak a szeretet hangjával beszél. Elmondotta még azt is, hogy a gróf minden nap áldoz ós a családját is igy neveli. *