Délmagyarország, 1910. június (1. évfolyam, 8-33. szám)

1910-06-28 / 31. szám

1910 junlus 28 Tisza Lajos-köruti nagy áruházában e héten a következő cikkek kerülnek mélyen leszállított áron eladásra 1 1 vég 23 méteres finomszálú Creas J5 1 vászon 9 frt helyett . . . . u frt 50 kr 1 1 vég 23 méteres vastagszálu Creas K | vászon 7 frt 50 kr helyett . . ^ frt 50 kr i 1 méter paplanlepedővászon varrás nélkül 1 1 forint helyett 68 kr 1 darab 2 méter hosszú varrásnélküli ágylepedö-vászon 1 frt 50 kr helyett . . 1 frt 1 darab egész nagy brüsszeli szőnyeg 18 frt helyett.. . . frt 50 kr 1 darab fali szőnyeg, remek minta, 2 forint 50 kr helyett .... 5 frí 75 kr 1 1 garnitur, 3 darab, remek Gobelin ágy1 teritő 13 forint helyett ..'... 8 frt | 1 garnitur, 3 darab, remek Rips fo 1 ágyterítő 7 forint helyett . . " írt 50 kr A fölösleges ördög. — Mai legenda. — Irta Kabos Ede. I. A pokol egyik pincéjében, ahol csak ezer eleven macska szeme világított, száz esztendő óta dolgozott nagy munkáján egy alárendelt ördög. Máskülönben nagyon szegény ördög. Száz esztendővel azelőtt véletlenül meghallotta, mikor az ördög felesége azt mondta egy társaságban, hogy a pokol forgalmát az fogja igazán fellendíteni, aki olyan cipőket talál fel, hogy amelyik lány a lábára húzza, félrelép. A máskülönben nagyon szegény ördögöt megszállotta az ambíció s másnap már bezárkózott abba a pincébe, ahol csak ezer eleven macska szeme világított. Harminc esztendeig törte a fejét, hogy milyen anyagokból kellene azokat a bűvös cipőket csinálni, másik harminc esztendeig az anyagot hordta össze s most már negyven esztendeje kísérletezett a cipőkkel. Végre nagyot bukfencezett örömében, mert készen volt egy pár kis női cipője, amelyik a legfényesebben állta ki a próbát. Volt ugyanis a pokolban egy hatszáz éves asszony, akit életében minden férfi megcsalt s azóta még az állatban is gyűlölte a hímet. Ennek a hatszáz esztendős asszonynak lábára csempészte találmányát az ördög és még aznap este rajtakapta az asszonyt a gépház egyik fűtőjével. Még a hatszáz éves asszony is félrelépett, mikor az ő cipőit a lábára húzta . .. II. Még egyszer jól megnézte az ördög a kész cipőket. Előtte feküdtek a pontos jegyzetek és sorra vette, hogy nem felejtett-e ki semmit. A disznó, melynek bőréből a cipőket csinálta, kétségtelenül fiatal volt s abban a pillanatban szúrta le, mikor a párjához akart futni. Abban R bőrben még benne volt a ki nem oltott vágynak bizsergése. A cipő felső bőre parázna verebek apró gyöngyszemeivel voltak kivarrva s * szemek fölött, mint nyughatatlan rózsaszínű pillangók, harminc éves asszonyok finom orrslmpái reszkettek. Azok a verébszemek izgaDÉ LM AGYAR ORSZÁGI tottan kerestek, azok a rózsaszínű cimpák szakadatlanul szimatoltak. Külön tanulmány volt a cipő orra és a cipő sarka. Az orrban egy félig lehunyt, a pillák mögött kéjesen kéklő női szem volt elrejtve. A sarokban az összes pokolra került asszonyok szivéből volt egy-egy parányi darabka. Gomboknak szüzlányszemeket varrt fel az ördög, a cipő talpát pedig százötven utcai leány bőréből préselte össze, csupa olyan leányéból, aki legalább tiz esztendeig megszokásból minden férfi előtt megállt. Mindezeken felül ki volt a cipő bélelve egy hisztérikus aszszony bőrével, aki valamikor azzal az imádsággal halt meg az oltár előtt, hogy éjszaka a muzeumban, a megelevenedett Herkules karjai között szeretne meghalni. Olthatatlan tüzek és képtelen bujaságok tomboltak a cipő minden részecskéjében s a máskülönben nagyon szegény ördög meg volt győződve, hogy a pokol forgalmának emelésére többet sikerült tennie, mint a pokol egész táborkarának együttvéve .... III. Egy szombat este aztán fölment a földre. Már régebben kiszemelt magának egy kis leányt, tizenhét esztendőst, tündért, liliomost, fehérbőrűt, aki soha nem olvasott, színházat nem ismert, fiatal embereken a szemét uem felejtette és jókedvű tudatlanságban élt az öreg apjával. Egy esztendő óta figyelte a máskülönben nagyon szegény ördög és ugy találta, hogy ez a leány, aki nappal nyugodtan dolgozik, éjjel nyugodtan alszik, méltó tárgya lesz a nagy próbának. Ha az ő cipői ezt a kislányt férfi után viszik, akkor nincs a világnak az a lilioma, aki csúffá tehetné a nagy találmányt. A máskülönben nagyon szegény ördög akkor szombat este még egyszer gyönyörködve figyelte a tizenhét esztendős leányt, aki megöntözte a virágait, jókedvűen játszott a kanári madarával és kilenc órakor már bebujt a tarka párnái közé. Az ördög csettintett a nyelvével: — Huszonnégy órán belül mindent tudok ... IV. A liliomos leány vasárnap reggel az ágya előtt találta a bűvös pár cipőt. Este fölvette és éjjel félrelépett. Persze, a máskülönben nagyon szegény ördög láthatatlanul mindig figyelte. Hajnalban az "igen nagy öröm volt, mikor a leány a gyönyörű pár cipőt meglátta. Tapsolt a kislány örömében s azt mondta: — Ilyen gyönyörű cipőről nem is álmodtam. Még egy szál ingben felpróbálta. Illett neki, de hogy is ne illett volna, mikor a máskülönben nagyon szegény ördög ugy csinálta, hogy kisebb lábon, nagyobb lábon egyformán simuljon. A leány egy szál ingben táncolni kezdett s a cipőkön a verébszemek ragyogtak, a harminc éves asszonyok rózsaszínű orrcimpái kéjesen reszkettek. — Egy pár kis lakkcipő is boldoggá tett volna s most ilyen csodacipőket találok az ágyam előtt! Óvatosan simogatta a cipőket. — Azt hiszem, nem viselhet szebbet egy főhercegnő sem. Ilyen fejedelmi cipőhöz talán szegényes is az én egyszerű, fehér ruhám, — mondotta egy kis szomorúsággal a leány. A máskülönben nagyon szegény ördög röhögött befelé: — Majd szerez neked az én cipőm fejedelmi ruhát is az egyszerű, fehér ruha helyébe. A leány ezen a vasárnapon nem volt olyan nyugodt, mint rendesen. Egész nap izgett-mozgott s mikor déltájban az udvari ablak vászonfüggönye mögül sokáig nézte a szomszéd diákot, 13 * a máskülönben nagyon szegény ördög husz kilót hízott. — Már viszik a cipőim. Az első férfi, akit meglátott, nyugtalanítja. Egész vasárnap délután öltözködött a leány. Egyszerű fehér ruháját hol fölvette, hol levette, mindig talált rajta még valami igazítani valót. Csak a gyönyörű cipők miatt. Egyszer egy pár rózsaszínű szalagot varrt még a derékra, a ruhaaljra, mert a cipőkön is ott reszkettek azs asszonycimpák, a szép rózsaszínű pillangók. Majd egy sor tarka gyöngyöt varrt a keble fölé, mert a cipőkön is tarkán csillogtak a verébszemek. Este lett, mire valahogyan meg volt elégedve az öltözködésével. Akkor megint kinézett az udvari ablakon. Két fiatal leány, rosszul öltözködött, munkában meggörnyedt leány kopogott az ajtón, a barátnői. Be akartak hozzá jönni, mint máskor este. A leány meglapult a sötétben, ugy tett, mintha senki sem volna otthon és nem nyitott ajtót. Az ördög megint röhögött befelé: — Ma nem akar tudni a barátnőiről. A cipők ... A cipők . . . Tiz óra tájban a leány óvatosan leszökött az emeletről, kisurrant a kapun s egyszerre ott volt az utcán. Nyugtalanul sietett s az első sarkon szó nélkül befűzte karját a várakozó diák karjába ós már együtt indultak a külváros felé. Egy villanyosan világított helyiségbe tértek, ahol megvacsoráztak s aztán átmentek a tánchelyiségbe. Éjfélig jóformán szakadatlanul táncoltak, akkor a diák valamit súgott a leány fülébe s azt a tizenhétesztendős, liliomos arcocskát elfutotta a láng. Künn voltak az utcán. A máskülönben nagyon szegény ördög boldogan röhögött. — Viszik a cipőim. Viszik. A kis cipők lassan kopogtak a kövezeten, aztán egyszerre elhalt a kopogás. A diák eltűnt a leánynyal. Az ördög a levegőbe vágta magát, táncolni kezdett a házak fölött kifeszített telegráfdrótokon és szakadatlanul röhögött. A leány félrelépett . . . V. Két hónap múlva a leány szerecsikát ivott és megindult a pokolba. Az ut végén elébe került a máskülönben nagyon szegény ördög ós megszólította a szegény gyermeket, aki most nagyon fehér volt s azzal bajlódott, hogy elkergessen a balmelléről egy kis piros egeret, mely folyton a szivét ütögette a nedves orrocskájával. — Hát megérkeztél, leányom? — vigyorgott az ördög. — Megérkeztem s most égni fogok a poklok tüzén. — No, nem olyan forró az, ahogy ráfogják, — nevetett az ördög és lehúzta a leány lábairól a nevezetes cipőket. Még egészen ujak voltak. Az utcai leányok bőréből préselt talpat a pokol országútja sem tudta elkoptatni. — Látod ezeket a cipőket, — mondta büszkén az ördög, — ezek hoztak a pokolba. A leány csöndesen válaszolt: — Szegény jámbor cipők, mit tehetnek ők róla? A máskülönben nagyon szegény ördög nem engedte lesajnálni az ő remekét. — De már bizony ezek a cipők vittek a diák után. Nem tudod te, mi van ezekben a cipőkben! — Elmentem volna én a diák után meztéláb is, — zokogott csöndesen a leány. — Szép cipők voltak, örültem is nekik, kivált addig, mig azt hittem, hogy a diák csempészte az ágyam elé, de a pokolba nem ők vittek. Ha csak az "Dfa4Lr*nii I^lorra" Garancia mellett vállaljuk patkányok ratKany-KOiera gyökeres kiirtását. — Patkány-kolera vegyi szerünkkel, amely bacillust termel és ha egy is evett belőle, akkor a többi is elhullik tőle. Megrendelhető 5 kilogrammos csomagokban 12 kor.-ért, utánvét mellett. Használati utasítás ingyen. VEGYÉSZETI LABORATÓRIUM BUDAPEST, KOSSUTH LAJOS-UTCA 14-16. SZ. • - Kériiik ezen hirdetésre hivatkozni, mely esetben öt százalék enaedménjrt adunk, • • • — poloska-, moly-, sváb- és ruszni - irtó gázfejlesztő anyag. A legbiztosabb féregirtási módszer. Postacsomag utánvéttel 5 kor. • • • • • •