Délmagyarország, 1910. június (1. évfolyam, 8-33. szám)

1910-06-01 / 8. szám

1910 junius_4 DÉL MAGYAR ORSZÁG 197 mas napok várnak rám. Sajnos, a magyar politikáról most nem mondhatok önnek semmitKhuen-Héderváry szerdán délben érkezik Budapestre. Bienerth báró nyomban tovább utazik Bécsbe. Tisza é*3 Barabás. — Arad Iáiban. — (Kiküldött- munkatársunktól.) A holnapi nap választási eredményéből már meg lehet állapítani a jövő parlamentjének a képét, több mint hároms?ártiarminc kerületben eldől a választás sorsa. Egyhangú választás talán soha olyan Kevés nem volt, mint most. Mindössze harmincnegyven kerületben van kilátás arra, hogy a jelölteket a szükséges formaságok után, ellenjelölt hiányában, „egyhangúlag megválasztottnak" jelentsék ki. Ma még az országban mindenütt legvehemensebb módon folyik a korteskedés, panaszkodnak a presszió, a terrorizmus miatt pro és kontra, amint ez mindig elmaradhatlan kelléke volt az alkotmányos küzdelemnek. Sehol, az országban olyan izgalomban nincs a választóközönség, mint Aradon. De nemcsak a választók hangulata izzó, hanem a harcias, forró levegő megcsapta az egész várost és egykét napra szinte mámorossá tette az embereket. Ennek a rendkívüli hangulatnak, amely néhány napra úgyszólván ostromállapotba helyezte Aradot, érthető az oka. Mindenképen a legérdekesebbnek ígérkezik az ottani választás, mert a „bálványdöntő" Barabás Béla és a nemzeti munkapárt legfőbb „közkatonája": Tisza István gróf állnak egymással szemben. Nagy, érős, tömör pártja van mindkettőnek és egyaránt sok személyes hivük és elvbarátjuk van. Épen az erőknek ez az egyenlő megoszlása teszi érdekessé és különösen izgalmassá az aradi választást. Egyébként, aki ismeri Tisza István temperamentumát, az tisztában van vele, hogy a gróf szinte szenvedélyesen keresi az ilyen küzdelmes csatákat. Ha könnyű győzelemre, vagy egyhangú választásra lett volna kilátás, Tisza talán el sem fogadja az aradi jelöltséget, de feltörni egy kemény diót, ez a feladat felkorbácsolta a geszti gróf szenvedélyét és teljes agresszivitásával ment bele a küzdelembe. A másik jelölt: Barabás Béla is kemény legény. Népszerű Arad minden társadalmában és demokrata egyéniségű. Tiszának sok a fanatikusan rajongó Ilivé, Barabásnak nem kevesebb a személyes barátja. Ilyen körülmények között teljesen irreális minden számítás, bár a választási próféták Tisza megválasztását bizonyosra veszik. Holn.ap járulnak Arad választói a szavazóurna elé, de már a mai nap mindkét ellenfél megkezdette az előcsatározásokat. Ez a harcijáték nem yaktöltéssel ment, sőt itt-ott mozsárágyudörejt is lehetett hallani. És mennyi puskapor ! Állandóan robbanástól lehet tartani. Az egész levegő puskaporos. A kávéházak, vendéglők,, mulatók, nyilvános helyiségek telve vannak izgatott választókkal, pirostoliu Tiszapárti ég zöldtollu Barabás-párti választókkal. A nagyobb vendéglőkben mindenütt pártvacsora, értekezés, gyűlés. A Tisza-párt bankettjén nagy * felháborodás. Híre futott, hogy a fíiggetleneégi pár.t röpcédulákat osztogat az utcán, kereskedőket, iparosokat, tisztviselőket stb. bojkottal 'enyeget az esetre, ha Tiszára adják szavazatikat. Viszont a függetlenségi párt a munka-. Páit féktelen terrorjáról, hivatalos presszióról, vesztegetésekről beszél. Mindkét pártban egyaránt harcias a hangulat és mindkét pártban naSy a bizakodás. A választási küzdelem érdekességét növeli az * ^rülmény, hogy Aradon, közvetlenül a vattások előtt, a betűszedők sztrájkba léptek J möst mindkét párt sajtó nélkül áll. A lapok ' arozták, hogy politika mellőzésével, közős oveggel jelennek meg és igy hiányzik a küz-l'/^'51 a betű ereje. Holnap eldől a nagy ' erdés= Tisza, vagy Barabás? Mikszáth Kálmán temetése. Ma délután megkondultak országszerte a harangok és szálltak mély, bánatos csengésükkel egy koporsó felé. Ma délután szomorúan dobbant meg a magyar föld és elküldte utolsó, könnyes üdvözletét a nagy palóc sirjára. Ennek a földnek, ennek a népnek minden öröme, minden bánata ott rezgett Mikszáth Kálmán szívében, ott van az ő Írásaiban és az a nép ma sirva búcsúztatta az ő nagy halottját. Öreg, ráncosképű palócok, tekintetes urak, máramarosi menyecskék, verhovínai kis lányok, apró gentryk, vármegyei vitézek, Mikszáth csudaszép meséinek igaz hősei mind odaküldték sirató virágszálukat ragyogó-tollu krónikásuk sirjára. Ma délután egy ország zokogása mellett adták át az anyaföldnek azt, ami Mikszáth Kálmánból halandó.' És mindenki lerótta utolsó háláját a nagy mesemondónak, mindenki odaküldte egy virágszálát, egy bokrétáját, egy imádságát a magyar irók Jókai-leple alá, korunk legnagyobb magyar Írójának, a világirodalom büszkeségének holttestéhez. Egy ország bus harangzugásai között elment Mikszáth Kálmán az övéihez, akiket szeretett, akikről irt, akiket megörökített: a nagy magyarokhoz. A ravatal. Ma délelőtt tíz órakor tárult föl az Akadémia főbejáratának négy kapuja. Fekete pompában, rezgő gyertya- és fáklyafény közepette komor ünnepélyességben látszik a magas ravatal. Az oszlopok és a falak fekete posztóval vannak bevonva. Az előtérben magas katafalkon látszanak a koporsó körvonalai az Újságírók Egyesületének fehér Jókai-leplével leborítva. Rajta koszoruk, a katafalk lábánál koszorúk, körül a fal mentén tenger koszorú. A koporsó négy sarkánál négy hatalmas aranyozott, négy méter magas kandaláber áll. Hátul a falon, fekete alapon óriási ezüst kereszt. Körül pálmák és babérfák állanak. A közönség siirii sorokban, halotti csendben járja körül a koporsót. A főbejárat egyik kapuján mennek be, körülhaladnák a falnál és a másik kapun távoznak. A látogatók között iskolák növendékei is vonulnak föl, leányok és fiuk. A főbejáraton van kifüggesztve két példányban a család gyászjelentése. A kapu előtt egy ember képeslevelezőlapot árul Mikszáth arcképével. Koszorúk. Egész délelőtt féltizenegyig valóságos búcsújárás volt. Kettesével, hármasával hozták az emberek a koszorúkat ós lerakták a falak tövébe. A koporsón csak három koszorú volt: az özvegyé és a két fiúé. A katafalk tövében feküdtek a jó ismerősök és több testületek koszorúi. Ott voltak: Budapest főváros koszorúja, a Petőfi Társaságé, a Tudományos Akadémiáé, Herczeg Ferencé ezzel a fölirással: Herczög Feréftcék szeretett barátuknak, Nagyvárad közönségének óriási méretű koszorúja, a Pesti Hírlap koszorúja, Légrády Imréé, Löwenstein Arnold koszorúja a Pallas nevében, Az Újságé, Gajári Ödön és családjának koszorúja, a Hirdetési ügynökök országos egyesületéé, a Borsodmiskolci közművelődési egyesület koszorúja, a kormány koszorúja és az Újságíró-Egyesületé, a főrendiház, a Nemzeti Muzeum, a Kisfaludy Társaság, Dugonics Társaság, a Bethlen Gábor Kör, az Erdélyi Irodalmi Társaság, a Tudományegyetem rektora és tanácsa, a Kir. József Műegyetem, a Nemzeti Munkapárt, a Nemzeti Kaszinó, az Országos Kaszinó, a Lipótvárosi Kaszinó, Szeged város közönsége, Nógrád vármegye közönsége, Kolozsvár város közönsége, Nagyvárad közönsége, Máramaros vármegye közönsége, á ttiáfataafosőzigeti Nemzeti Munkapárt, az Egyetemi kör, a MÁV. gépgyári munkások önképző-köre, a Deák-téri polgári leányiskola önképző-köre, a Révai Testvérek, az összes napilapok szerkesztőségei, a Vasárnapi Újság szerkesztősége, Gárdonyi Géza, Wodianer Artúr, Pékár Gyula, FeSzty Árpád, a Belvárosi Takarékpénztár igazgatósága és tisztviselői kara, Ruszt József, a Franklin-Társulat és még igen sok egyesület és magánosok, mindmegannyi az elhunyt jóbarátja, tisztelője. A részuét. A nagy íré elhunyta alkalmából ma is igen sok ember kereste fel részvétet kifejező soraival a gyászoló családot. Zichy János gróf kultuszminiszter tegnap este megjelent a gyászházban, hogy részvétét személyesen is tolmácsolja a családnak. Mikszáth Kálmán anyósa, özv. Mauks Mihályné levele ma érkezett meg a családhoz. A közel nyolcvan esztendős matróna a következő sorokban próbálta vigasztalni családját: Kedves édes gyermekeim! Én ugy meg vagyok rendülve, hogy írni sem tudok, csak kérlek, ha eltemetik szegény Kálmánt, szedjétek össze magatokat mindnyájan és jöjjetek ide hozzám, egy időre majd talán vigasztaljuk egymást, mert most már én is nagyon árvának fogom magam érezni. Isten áldjon meg, szerető anyátok özv. Mauksz Mihályué. ' A mai nap folyamán a következők kondoleáltak írásban: Szögyény Marich László gróf berlini nagykövetünk, Josipovich Géza, Kristóffy József, Sélley Sándor, Zsilinszky Mihály, Blaha Lujza, Kürthy Emil, a Debreceni Csokonai Kör, a clewelandi magyarok nevében Kokányi/hamar ottani szerkesztő, Rimaszombat város nevében Kovács polgármester. Mikszáth szülőfalujának lelkésze, Laczkó Lajos esperesplébános megható hangú levelet irt az özvegynek, egy zacskóban pedig földet küldött a nagy költő hantjára. A Nemzeti Szalon művészeti egyesület igazgatósága Mikszáth Kálmán özvegyéhez részvétiratot intézett, a nagy író ravatalára koszorút helyezett. A temetésen Béry Béla igazgató-titkár és Rubovics Márk mütáros képviselte a Szalont. A főváros átírt a gázgyár igazgatóságához és arra kérte "hogy azokon az utvonalakon, amerre a temetési menet elhalad, a kandalábereket gyújtassa meg és vonassa be azokat gyászfátyollal. A főváros a ravatalra koszorút helyezett, a temetésen pedig Fülepp Kálmán főpolgármesterrel, Rózsavölgyi Gyula alpolgármesterrel és Rényi Dezső tanácsossal képviseltette magát. Szegediek a temetésen. Lázár György dr polgármester rendelkezéséből kedden délután, a temetés idején, félóra hosszat harangoztak a városháza tornyában s ugyanott még most is leng a gyászlobogó. A temetésen a várost a polgármester képviselte, aki ma reggel utazott fel Budapestre. Vele ment a Dugonics Társaság küldöttsége Balassa Ármin dr vezetése alatt. A polgármester és a többi szegediek az éjjel gyorsvonattal utaztak vissza Szegedre. A temetés. Délután félnégy órakor temették el Mikszáth Kálmánt az Akadémia feketébe vont, nagy előcsarnokából. Három órakor már ezrekre menő tömeg sereglett egybe a temetés utvonalán. A rendőrség kétszáz gyalogos és ötven lovasrendőrrel tartotta fenn a rendet. A koporsót vivő hatlovas díszkocsi az Akadémia Rudolf-rakparti' oldalán állott. A koszorút vivő kocsik az Akadémia-utcában helyezkedtek el. Az országos szimfóniái zenekar Kun László vezetésével az Akadémia főhomlokzatának kiszögellésénél, a főbejárat előtt foglalt helyet a járdán. Az operai zenekar benn az első emeleti folyosón, nyitott ablakok mellett helyezkedett el. Harmadfél órakor az Arany János-utcán és a Ferenc József-téren kordont vont a rendőrség. Megkezdődött a temetési szertartás, amelynél jelen volt a kiterjedt rokonságon kivül a főváros irodalmi, politikai én társadalmi életének minden kitűnősége. A király képviseletében Pálffy Miklós herceg, magyarországi udvarnagy jelent mög. A kabinet tagjai közül ott voltak Lukács László, Hazai Samu. és Hieronymi Károly, továbbá megjelentek Fülepp Kálmán főpolgármester, Bárczy István polgármester, Boda Dezső rendőrfőkapitány, a budapesti Tudományegyetem és Műegyetem rektorai, dékánai és tanári kara, a Magyar Tudományos Akadémia összes tagjai, a budapesti irodalmi társaságok tagjai, az Újságírók Egyesületének kiküldöttei, számos vidéki törvényhatóság és irodalmi társaság küldöttsége és még számosan közéletünk előkelőségei közül. i i