Délmagyarország, 1910. június (1. évfolyam, 8-33. szám)

1910-06-26 / 30. szám

1910 június 28 DÉL MAGYAR ORSZÁG fi SZÍNHÁZMŰVÉSZET Az előadások kezdete. Egy ^városi hírlapíró megkérdezte az igazgatókat, nem tartanák-e hasznosnak, ha a színházi előadások nem a most dívó időpontban kezdődnének, hanem később: félkilenckor. A színigazgatók nyilatkoztakés egybehangzóan ellenzik e tervet. íme: Tóth Imre, a Nemzeti Színház igazgatója ezt félelte:' —. Még CBak mipt kísérletet se tudom elképzelni, hosy as előadásokat későbben kezdjük el. Komoly okok, az egész életberendezésünk, a szokásaink hozták magukkal ugJ". hogy az előadásokat fél nyolckor kezdtük* el, következésképpen változtatni is csak úgy lehetne. ba ezzel együtt, vagy ezt megelőzőleg az életberendezésünk megváltoznék. Ez pedig alig képzelhető, utyy-e? A mostani -körülmények között, ha későbbi kezdetre térnénk át, megsinylenok. mert a közönség nem igen jönne el és aligha egyeznék bele a reformba. Hevesi Sándor, a Nemzeti Színház tudós főrendezője ezeket mondta: — Meg vagyok győződve róla, hogy minden színházigazgató, sőt minden színész szívesen venné, ha az előadás kezdetét későbbi időpontra tennék át. Persze, boT ez hasznosabb volna és kényelmesebb is, sőt a közönségre nézve is üdvösebb lenne. De — nem lehet próbálkozni vele. Többek között azért sem, mert nálunk német minta szerint megy minden és amig a német minta meg nem változik, addig nálunk is feltétlenül marad minden a régiben. Aztán meg mit gondol, bol van az,.akiben minálunk meglenne a kezdeményezés bátorsága? Magánszínházak nem kockáztathatják meg, az állami szinházak, amelyek már a rendeltetésüknél fogva is konzervatívok, meg pláne nsm! Ne tessék elfeledni, hogy a mi közönségünk korán kelő, korán fekvő és a publikum sokkal jobban tudja a nézőtéren az éhséget türtőztetni és a vacsora után való vágyakozását, mint például az álmosságát és a fáradtságát. Az életkörülményeinknek és időbeosztásunknak kellene lényegesen megváltoznia előbb, mielőtt ennek a reformnak megvalósítására gondolhatnánk . . • Az igazgató-triász egybehangzó véleményét Faludi Miklós igy foglalta össze: — A magam részéről kívánatosnak tartanám, hogy a sziníelőadásokat későbben kezdjük. Mégis: gondolni se lehet rá, hogy kísérletezzünk a reformmal. Meg aztán, tudja isten, talán csak elméletben olyan szépek és megnyerők azok az érvek; a valóságban azonban hátha másképen festenének. Nem beszélek most róla, hogy a társadalmi életünk strukturája szerint is alig számithatnánk rá, hogy a közönség megbarátkozzék a későbbi kezdéssel, hanem más valami jut eszembe, egy picinyke anekdota, amely éppen ide vág: Â minap Sárcey-nek a „Quarante ans de Thértre jában lapozgattam és egy tárca-levelet találtam benne, amelyét áz ;,ÖnHe" Bécso'ől irt a ..Temps"-nak. amikor elkísérte turnéjára a „Théâtre Français" ensembleját. Nos, Sarcey, aki aki pedig a színházi dolgokban orákulum, Bécsből azt irta haza lapjának, hogy a császárvárosban a színielőadások nem ám félkilenckor kezdődnek, meg kilenckor, mint Párisban, hanem már félnyolckor és ajánlja ezt a nagyszerű szokást a párisi szmházdirektorok figyelmébe. Amig tehát mi sóváran fordítjuk tekintetünket Páris felé, viszont a párisiak a mi korai kezdésünket találják irigylésreméltónak. Mindenesetre azt hiszem, hogy mindenütt, ugy van jél, ahogyan van. Párisban is, Budapesten is, kár lenne a megszokástól eltávolodni. Beöthy László igy nyilatkozott : — Amit az előadások megkezdésének refórmálása körül tenni lehetett, én már megtettem. Ne feledje el, hogy én voltam az első, aki előbb a Nemzeti Színháznál, utóbb a Király színháznál meghonosítottam azt 1 szokást, hogy május elsejétől fogva az előadások Bem félnyolckor, hanem nyolc órakor kezdődnek. Későbbi kezdésről azonban szó se lehet, bármilyen hasznosnak tetszenék is abszolút szempontok szerint. Nem lehet pedig azért, mert nálunk a boltokat hétkor, félnyolckor nyitják, a bankok irodái is félkilenckor nyílnak, az iskolák nyolckor kezdődnek, a törvényszéki tárgyalások kilenckor stb. Szóval mindazok, akikből 12. igazi színházi közönség rekrutálódik. korán kelő emberek és következésképen nem is lehet kívánni tőlük, hógy éjjel egy órakor vagy kettőkor térjenek pihenőre. Az egész életrendünknek meg kellene változnia előbb, mielőtt a későbbi kezdésre a szinházak áttérhetnének. Ha az iskola kilenckor nyitná kapuját, ha a hivatalok és minden későbben kezdődne, akkor a színházak is megpróbálkozhatnának a reformmal. De előbb nem. Hogy nyálon nyólc órakor kezdetem az előadásokat, annak oka nem az volt, mintha eszel a külsőséggel akarnék a „müveit" nyugathoz közelíteni, hanem egyszerűen az, hogy amig az utcán künn világos van, addig kötéllel se lehet nézőt fogni a színházba. Várni kell, amíg besötétedik, akkor aztán bejön a publikum magától is! Mivel pedig máiustól kezdve csak későn sötétedik, tehát... * A Bembe kiállítása Szabadkán. A Deœke á mult évben egy művészeti tanfolyamot rendezett Szabadkán, amelynek vezetője Acsél Henrik festő és iparművész volt. A tanítás sikereiben kivették részüket Luiba Kornél rajztanár, Gombos Lajos épitész és Török Béla dr is. A tanfolyamot vasárnap kiállítás alakjában fejezték be, amelyen megjelent Perjéssy László iparkamarai titkár, aki szép beszéd kíséretében nyitotta meg a kiállítást. A kiállított tárgyak közül föltűnést keltett Szalánszky Lonti, Aczél Henrikné, Foss A. Kálmán báró, Callas Krisztina, Hubert Lajosné, Pakász Margit Kovács Imre munkái. * A városi zeneiskola évzáró vizsgái. A szombati nappal befejezést nyertek a zeneiskola évzáró vizsgái. Ha az eredményt összehasonlítjuk az előző évek eredményeivel, örömmel konstatálhatjuk a lényeges javulást. Ez a legfényesebb bizonysága annak, hogy a szegedi közönség nem érzéketlen a zeneművészet iránt és hogy az intézet vezetése olyan emberek kezében van, akik megértik ezt az igyekezetet és dicséretreméltóan töltik be hivatásukat. A divatos zongora és hegedű mellett szép számú növendékek kultiválták a kürt, klarinét, fuvola, tárogató, gordonka és gordon hangszereket. Az idei tanévben több mint 275 növendék vett részt. Első helyen említhetjük Se. Ladányi Mariska énektanárnő tanítványait, akik a rendes közepes iskoláztatáson jóval fölül állanak, különösen Miksa Hona, Maczkó Ilona és Fodor Ida tűntek ki szép iskolázott hangjukkal; említésre méltó még Kövess Dezső, akinek jó- tenor hangja van. A zongora-tanszak növendékei mind kitűnő tudásról tettek tanúságot. Menner János tanítványai közül Kulisich Margit szép, mélyérzésü játékával, Bihari Teréz, Weisz Frída és Betek Erzsi kiváló technikai tudásukkal tűntek ki. Schrvartz Erzsébet növendékei közül említésre méltó Sevity Katica és Scholler Erna szines játéka, Szommer Adél, Wittig Hilda és Sebesztha Erzsi. Zucker Simon tanár növendékei is mind dicséretet érdemelnek. Ki kell emelnünk Ivánkovich Jenő játékát, aki egyébként jövőre a zeneakadémia növendéke lesz. A hegedűsök közül Daiibrowszky Viktor tanítványai közül Klimkó Dezső tünt ki tiszta és biztos játékával. Szommer Endre növendékei közül Helvey Henrik művészi játékát és Vidovich Endrét kell kiemelnünk. A gordonka-tanszak növendékei közül Baranyai Gyula, Bells Géza és Hubert Károly érdemelnek említést. Kürtöt Hajabács Dezső, fuvolát Abelshauser József játszottak igen szépen. Köiiig Péter igazgató összhangzattani vizsgáján az összes növendékek brillíroztak a tudásukkal. A zeneiskola jövő fejlődése elé örömmel nézünk és bátran állithatjuk, hogy a szegedi zeneiskola tanári kara a vidék legjobb erőiből van összeállítva. TUDOMÁNY, IRODALOM Alphonse Daudet uj színmüve, - Az arlesi leány. Fordította Fái J. Béla. Falun vagyunk. Franciaország délvidékén, virágdiszes széles mezőkön, melyen édesen suttogva folydogál a Rhône. Egy egyszerű casteleti major udvarából indul ki a tiszta népies történet és ehhez illő keretben is folyik le. Hol a szabad természet ölén, sürü nádas szélén, hol pedig barátságos falusi szobában találjuk magunkat. Mindég érezzük a szeplőtlen természet bűvös leheletét, a páratlan széna-illatot. Mint legtöbbször, most is a szerelem a vezető motívum, még pedig ebben az esetben a gyötrő, illetőleg a halálos szerelem. Frèdèri, egy fiatal jóravaló legény őrülten megszeret egy arlesi leányt. Már-már ott tartanak, hogy megkérik számára a kezét, sőt áldomást is isznak a leendő boldog pár egészségére, mikor beállit Mitifio, aki csikós a pharamansi pusztán és elmondja Francét Mamaïnak, Frèdèri nagyapjának, hogy neki viszonya volt a leánnyal. Ennek bizonyságára felmutatja annak két levelét, amelyek izzó szerelemről tesznek tanúságot. Francét elismeri a sziv jogait és megígéri a csikósnak, hogy Frèdèri nem fogja az ő boldogtalanságára felépíteni a saját boldogságát, de elkéri a leveeket, hogy Frèdèrinek bebizonyíthassa a leány csalfaságát. A csikós nagynehezen oda is adja és elmegy. Frèdèri a kezéhez kapja a leveleket és ettől a perctől kezdve örökös gyötrődés az élete. Még mindég szereti a leányt, ott lebeg örökösen a szeme előtt az o alakja és ő űzi, üldözi anélkül, hogy utóiérhetné. Megfogamzik az agyában a halál gondolata. Birkózik a csontemberrel, mig végre az legyűri őt és ezzel vége szakad a történetnek. E vezérfonálnak statisztálnak a többi alakok. Vegyük elsősorban Rózsát, Frédéri édes anyját szemügyre. Egy önzetlenül szerető, aggódó anyát fest benne Daudet, aki ösztönszerűleg kitalálja a fia legtitkosabbb gondolatát is és remeg az ő életéért, amelyet veszélyben lát. Minden eszközt felhasznál, hogy mégmenthesse. A szerelmi csalódást uj szerelem ébresztésével akarja gyógyítani és erre használja föl Vivette-e,t, aki a darab legszimpatikusabb alakja. Vivette már ifjú gyermekkora óta szereti Frédérit, de nem meri ezt az érzelmét kinyilvánítani és inkább magában szenved. Rózsa sejti ezt és egy szép jelenetben színvallásra készteti. Ekkor beszéli rá a leányt arra, hogy mentse meg Frédérit. Vivette gyámoltalannak, csúnyának mondja magát, de az öreg asszony biztatja : „Dehogy, édes lelkem, nem vagy te csúnya, csak szomorú vagy s ezt a férfinép nem szereti. Aki nekik tetszeni akar, az nevessen, mutogassa a fogát. A tied pedig olyan szép!" később pedig: „Az én gyermekem veszedelemben van, csak te lehetsz a megmentője. Te szereted, szép is vagy, eredj!" És a leány megy. Bevallja Fr&déri-nek a szerelmét, de az hidegen visszautasítja. Vivette térdre ereszkedik és ugy kérleli : ,,. . . kérlek, ne epeszd magad halálra amiatt a leány miatt. Hiszen van több is. Nem mind olyan csúnya ám mint Vivette. Magam is ismerek nagyon szépeket és ha akarod, meg is mondom kicsodák." Kész a saját szerelmét feláldozni, csakhogy Frédéri boldog legyen. Frédéri elrohan és magára hagyja őt. Később azonban, amikor az anyja és. a nagyapja kérlelni kezdik, hogy felejtse már el a leányt, mert már úgyszólván önmagának az árnyéka lett, a hirtelen megjelent Vivette-et megkéri és el is jegyzi magának. Vivette boldog, de folyton bántja az a két levél, amelyet ott érez Frédéri ingujja alatt és ez meg-megzavarja az örömét és nem hisz az ő szavainak, ami végre igaznak is bizonyul, mert az eljegyzéskor megjelent csikós feléleszti Frédériben az izzó parazsat és miután azzal összeverekszik, egy őrizetlen pillanatban megöli magát. Sikerült alak Boldizsár, az öreg juhász, akj józan, természetes filozófiájával kíséri az eseményeket. Szereti Ártatlant, Frédéri öcscsét, aki hülye és szerinte éppen ebből kifolyólag szerencse-„planétája" a családnak. Vakon hisz abban, hogy rögtön nagy csapás éri a házat, amint Ártatlan visszanyeri az eszét. És tényleg Ártatlan mindinkább mindég józanabb és józanabb lesz, ugy, hogy mikor a bátyja Öngyilkos lett, már teljesen az eszénél van. Humoros alak csak kettő van a darabban: Márkus hajósmester, illetőleg, amint ő maga, n©v©zi magát, „parti kapitány" és a „ legénység", egy vén, kiszolgált matróz. Ők ketten már inkább a mellékszemélyek közé számithatók. A darab cselekvénye simán gördül tova. Nem tombolnak benne erős szenvedélyek, még magának Frédérinek a szenvedését és kifakadásait is gyengéd kézzel festi az író. Egymást érik a szebbnél szebb jelenetek, amelynek összessége idilikus szép falusi képet ad, egy darabkát a néptragédiából. Felesleges volna Daudet kiválóságát méltatni, hisz akik ismerik őt. tudják, hogy mily mesteriesen kezeli a tollat és tudják, hogy még egy darabjának az előadásán sem unatkoztak. Most sem fognak. —bd. Elsőrendű művészies kivitelű fényképek i ii|i TaharéHlár-ütcfl 3. » Tanuló felvétetik.