Délmagyarország, 1910. június (1. évfolyam, 8-33. szám)

1910-06-26 / 30. szám

1910 junlus 26 ^^ Az Erzsébeí-köruti gyilkosság. Liszkay István a bíróság előtt. A; mult év őszén meggyilkolva találták Szilasi Spiegel) Adolf szőnyegkereskedőt, az Erzsébetkörűt első számú háznak második emeletén evő lakásában. Este nyolc órakor fedezte föl a, gyilkosságot a ház viceházmesternéje, aki az 3reg agglegényre takarítani szokott. Ugyanaznap este a Newyork-kávéházba igyekeztem, a rendőri riporterek akkori tanyájára, amikor a ház előtt — ahol Küry Klára is lakik — észrevettem, hogy egymásután három kocsi áll meg. Az elsőből Tóth János rendőrKapitány, a bünügyi osztály vezetője, a másodikból Krecsányi Kálmán detektivfőnök, a harmadikból pedig Szlavek vizsgálóbíró szálltak ki. Utánuk siettem. A pesti nép, amely ugy ismeri i hatóság embereit, mint a színházi primadonoákat, csoportosulni kezdett a kapu előtt és a már száz lépésről is fölismerhető „kibererek" még izgalmasabbá tették a helyzetet. A közönség kíváncsiságát csak fokozta a piakettes újságírók megjelenése. A ház második udvarának egy zug följáróján mentünk föl a hatóság embereivel a meggyilkolt lakásába. A lépcsőn Szlavek vizsgálóbíró már vérnyomokat fedezett föl és ezért tolvajlámpa fénye mellett óvatosan mentünk föl, nehogy a vérnyomokat elmossuk. A daktiloszkópia segítségével esetleg így remélték a gyilkost kézrekeriteni. A lépcsőtől jobbra egy faajtón keresztül jutottunk be a lakásba, amely egy előszobából és egy szobából állott. Az előszobában a rémes tettet semmi sem árulta el. Bár rendetlenség volt, -de ezt arra kellett magyarázni, hogy még nem takarítottakMindössze egy rozoga, ócska asztal, néhány szék, egy szekrény, amelynek ajtaja tárvauyitva volt ós egy fogas volt a bútorzata az előszobának. Itt mindannyian megállottunk és a bünügyi osztály vezetőjét, Tóth Jánost, aki akkor központi ügyeletes volt, engedtük előre. Tóth kinyitotta az ajtót, amelyből rémes hullaszag áradt ki. Miután teljes sötétség uralkodott, egy detektív, kezében lámpával világította meg a szobát, ahol rémes látvány tárult szemeink elé. Az ágy előtt egy vértócsában hófehéren, megüvegesedett szemekkel feküdt a meggyilkolt Szilasi Adolf. A szobában, amely rendetlenül össze-vissza volt hányva, a dulakodás jelei voltak láthatók. Ugyanakkor megérkezett a hatósági orvos is, aki kilenc vágást és szúrást konstatált a meggyilkolt testén. Valamennyi vágás okvetlenül halálos, sőt a legsúlyosabb volt az első: a nyakon. A támadás, mely Szilasit érte, oly veszedelmes lehetett, hogy védekezésre nem is igen gondolhatott, pedig az első vágás után még volt annyi ereje, hogy nekitámadt ellenfelének. Erre vallott az a körülmény, hogy a mosdó előtt már vértócsák voltak, míg a meggyilkolt az ágy előtt, — amely körülbelül három méternyi távolságra volt — feküdt. Az áldozatnak az éjjeli szekrényén hevert a pénztárcája, amelyben öt korona és egy pár fillér volt. A nagytárcájában azonban ®gy darab papírpénzt sem találtak. Hiányzott azonkívül az órája és aranylánca is, ami azt a gyanút erősítette meg, hogy itt rablógyilkossággal állunk szemben. Mi azonban, akik az éjjeli életet meglehetős jól ismerjük és főképen azokat az embereket a^ik különcködésekről nevezetesek, azonnal tisztában voltunk a helyzettel: Itt nem rablógyilkosság történt, legalább is a gyilkos nem azzal a szándékkal jött föl Szilasi lakására, hogy őt meggyilkolja és kirabolja, hanem pederaszta vágyait akarta kielégíteni. A gyilkosság és pláne a rablás, csak a későbbi ügynek voltak a fejleményei. Ezt a gyanúnkat és azt, hogy Szilasi Adolf mint perverz ember ismeretes, azonnal tudomására hoztuk Krecsányinak, ami a nyomozást mindíárt más mederbe terelte DELMAGYARORSZÁG Eközben lezárt ajtó mögött kihallgatták a házbelieket, különösen a szomszédokat, a vice. házmesternét, aki fölfedezte a gyilkosságot és a házmesternét, aki beengedte az elmúlt éjszaka Szilasit és a gyilkost. Ezekből a vallomásokból aztán kisült, hogy Szilasi igen gyakran hozott haza magával fiatalembereket. A házmesterné le is tudta írni, hogy nézett ki az a fiatalember, akit a gyilkossággal gyanusitottak_ — Középtermetű, szőke, sápadt, görnyedthátu volt — mondotta a házmesterné. És mint ilyenkor szokás, mindenki emlékezett valamire, mindenki tudott valamit mondani, ami a vizsgálatot vagy elősegítette, vagy pedig félrevezette. Legérdekesebb volt azonban két cselédnek a vallomása, akik igen sok gondot okoztak a nyomozás vezetőinek. Ugyanis ők délfelé láttak Szilasi lakásából eltávozni egy embert és nemsokára rá egy másikat viszszajönni, akin sárga öszikabát volt. Elmenni azonban nem látták. Ekkor hágott az izgalom a tetőpontra, A detektívek, a rendőrtisztek, az újságírók különkülön összegezték a vallomásokat és vonták le az értéküket. Mindenkinek más volt a véleménye, mindenki mást sejtett gyilkosnak. Közben nekem eszembe jutott, hogy az öreg Szilasit igen gyakran láttam a Rákóczi-uti Mátyás Király-kávéházban. Azonnal odasiettem ós kivallattam a főpincért. — Igen, ide járt hozzánk. Tudtuk azt, hogy pederaszta és nem egyszer láttuk billiárdozni fiatalemberekkel, akiknek ö fizette a kávéjukat» sőt nem egyszer láttam, hogy pénzt is adott nekik. Többet nem tudott mondani. Visszamentem hát a gyilkosság színhelyére, ahol megállapították azt, hogy a vérnyomok, amelyeket a lépcsőkön fedezett föl Szlavek, nem bírnak sulylyal, mert azok a viceházmesterné papucsaitói eredtek. Egyszerre lelkendezve rohant föl a lépcsőn Fröhlich János, az „As Újság" rendőri tudósítója, akit ríporterkirálynak szoktak nevezni és örvendezve ¿¿mondotta el, hogy megtalálta a helyes nyomot. Természetesen rögtön közrefogtuk és Fröhlich ekkor elmondotta a következőket: — Szilasinak volt egy barátja, egy fiatal jogász, aki most mint katona szolgál. Miután a sebek hosszúak és ugy néznek ki, hogy bajonettöl erednek, én erre gyanakodtam. De közben oda voltam nyomozni és megtudtam azt hogy az önkéntes most betegen fekszik a Szent István-kórházban. Vagy ő a gyilkos, vagy pedig fölvilágosítást tud adni a személyéről, mert ő az egyedüli ember, aki tudja, hogy a meggyilkolt kivel érintkezett az utolsó időkben. Krecsányi az ő finom szimatjával rögtön megérezte azt, hogy Fröhlichnek, aki már nem egyszer vezette a rendőrséget helyes nyomra igaza van. Rögtön kiküldött két detektívet a kórházba és miután a hullát már elszállították és a helyszíni szemlét befejezték, mi is elszéledtünk, ki a redakcióba, ki pedig a kávéházba, hogy a riportot megírja. Kíváncsian vártuk a fejleményeket. Éjszaka három órakor még mindig nem tudtunk a gyilkosról semmit. Az Erdélyi-borozóban ültünk és egyszerre az egyik asztalhoz, amelynél Krecsányi ült, aki Spiegel vendéglőst hallgatta ki, — mert bátyja volt Szilasinak — odalépett egy pincér és jelentette a tanácsosnak, hogy telefonon keresik. Mi is érdeklődni kezdtünk és Krecsányit rögtön megrohantuk. A detektivfőnök izgatottan jelentette: — Fröhlichnek igaza volt, megvan a gyilkos. Nosza lett erre lótás-futás. Telefonálás jobbrabalra; „utánöntések" a lapoknál és egyebek. Berohantunk a rendőrségi sajtóirodába és néhány perc múlva egy konflison hozták be a gyilkost. Egy sápadt arcú, vékony, sovány fiu, aki idegesen kapkodta fejét, szállott ki a kocsiból* & Nyugodtan ment föl az ügyeletes-szobába, ahol azonnal be is vallott mindent. — Liszkay Istvánnak hívnak, szinésznövendék vagyok és én öltem meg Szilasi Adolfot. A Mátyás Király-kávéházban ismerkedtem meg vele és többször voltam a lakásán is, ahol perverz vágyaira akart rábirni. Tegnap is elmentem hozzá és újra erőszakot akart elkövetni rajtam. Én védekeztem, az asztaláról felkaptam egy kést és nyakonszurtam. Nem akartam megölni. Amikor az első vérsugárt megláttam, elvesztettem a fejemet, szúrtam összevissza. Csak később ébredtem annak tudatára, hogy mit csináltam. De már késő volt. Menekülésre gondoltam. Véres tettemet senki sem vehette észre, mert hisz az ajtó, be volt zárva, az ablak pedig egy kis udvarra nyílott, ahol nem járt senki. — Levetettem véres ingemet, megmosakodtam, felvettem az áldozatom ingét, felöltözködtem. Magamhoz vettem még Szilasi óráját és láncát és a tárcájából egy százkoronást, becsomagoltam a véres ruhákat és elmentem. Kívülről bezártam a lakást, kocsiba ültem és kihajtattam az Atlós-utra. Ott egy farakás mögé elrejtettem a ruhákat, magam elmentem egy zálogházba és becsaptam az órát. — A pénzen kifizettem a lakásom, vettem egy őszi kabátot. Délután elmentem a sziniiskolába és onnan haza mentem Mária-utca tizenegyedik számú lakásomra, ahol a detektívek elfogtak. Az egyik detektív aztán elmondta, hogy mint fogták el Liszkayt. Kimentek a Szent Istvánkórházba, ahol a beteg önkéntestől megtudták a Liszkay címét. Azonnal odahajtattak és ott Krúdy Gyulánó fürdőszobájában, a fürdőkádban alva találták meg a gyilkost. Nyugodtan kelt föl és amikor tudtára adták, hogy letartóztatják, nyugodtan ezt mondta : — Ha már az urak mindent tudnak, hát bevallom, én öltem meg Szilasit. Majd felöltözködött és kérte a detektiveket, hogy ne kötözzék meg, hisz nem akar elszökni. Ezt a kérését teljesítették is. Másnap reggel Pauzi Emil rendőrfelügyelővel és Liszkayval kimentem az Átlós-utra, ahol meg is találtuk a véres holmikat. Liszkay egykedvűen nézte. Szinte a hülye benyomását tette ránk. A kocsiban, amikor mellette ültünk, nem beszélt, csak a levegőbe bámult. Csak egyszer tört ki: — Nem akartam gyilkolni. Csak védtem magam. Amikor látta, hogy szavainak nem adunk hitelt, sirva fakadt. Liszkay jó családból származik. Apja jegyző. Ő maga orvosnövendék volt. Ezt a pályát megunta és színésznek ment. Itt ismerkedett meg a pederaszta-társasággal, mely aztán magával rántotta a mocsárba, egész a gyilkosságig. Érdekes, hogy a különben ideges és beteges fiu milyen nyugodtan viselkedett a gyilkosság után. Elment a sziniiskolába, ott még sohasem látták olyan vígnak. Cukorkákat és virágokat vett a leányoknak. Sőt a sors különös szeszélye is beleszólt ebbe a csúnya játékba. Egy darabból próbáltak, ahol Liszkaynak ezt kellett kiabálnia: — Itt a gyilkos, fogjátok meg! E pár szót Liszkay oly jól mondta elő, hogy a különben tehetségtelen fiút tanára meg is dicsérte. Nem sejtették, hogy egy igazi gyilkos mondja e szavakat. Megható jelenet volt az ügyészség fogházában, ahol a kétségbeesett apa találkozott szerencsétlen fiával. A fiu térdrevetette magát és ugy könyörgött bocsánatért. A gyilkost elitélik, de ítz apa megbocsát. Ügyvédet fogadott számára, Vázsonyi Vilmos dr-t, aki el is vállalta a védelmet. A vádtanács gyilkosság és rablás miatt helyezte vád alá és kedden, junius hó 28-ikán fogják tárgyalni az ügyet. Milyen büntetést fog kapni, azt előre nem lehet tudni. Nincs