Délmagyarország, 1910. június (1. évfolyam, 8-33. szám)

1910-06-26 / 30. szám

!9T0, 1, évfolyam, 30, szám Vasárnap, Junius 26 Kízponti szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, m Rorona-utca 15. szám (=3 Fudapestl szerkesztőséi és kiadóhivatal IV., E-3 Városház-utca 3. szám e=s ELŐFIZETÉSI AR SZEGEDEN t egész évre . R 24'— félévre . . . K 12'negyedévre. K 6-— egy hónapra K VEgyes szám ára 10 fillér ELŐFIZETÉS! AR VIDEREN: egész évre. R 28-— félévre . . , R 14-— negyedévre. R 7'— egy hónapra R 2'40 Egyes szám ára 10 fillér TELEFON-SZÁM! Szerkesztőség 835 c=a Riadóhivatal 835 interurbán 835 Budapesti szerkesztőség telefon-száma 128—12 A írónbeszéd. Elhangzott ma a trónbeszéd a királyi palota fényes termében. Mindenekelőtt megállapíthatjuk, hogy a király szavai, amikkel az országgyűlés uj ciklusát megnyitotta, egyszerűségüket és férfias voltukat tekintve is, megfelelnek belső tartalmuknak. A trónbeszéd csalódást semmi tekintetben sem hozott. Amint előrelátható volt: az állami és társadalmi élet minden ágára kiterjeszkedik és amig egyrészt részletesen fölemlíti a jövő feladatait, egyetlen szóval sem emlékezik meg a letűnt korszak politikai bűneiről. Talán ez az oka annak, hogy a trónbeszédet teljes számban nemcsak a kormány meg a nemzeti munkapárt hallgatta végig, hanem megjelent azon a Kossufch-párt is, sőt a Justh-frakció szintén képviseltette magát. A trónbeszédnek mindjárt a bevezetése rendkívül megkapó. A korszerű haladásról szól a konzervativnek ismert uralkodó és ama újításokról, amelyek múlhatatlanul szükségesek az ország érdekében. Aztán minden frázis és cikornyázás nélkül áttér a sürgős feladatok fölsorolására. A trónbeszéd külsőségeiről külön tudósításunkban számolunk be, itt magát a beszédet közöljük egész terjedelmében: Tisztelt urak, főrendek ós képviselők, ked. veit hiveink! Benső örömmel üdvözlöm önöket, akikre az a föladat hárul, hogy az országgyűlés munkáját megkezdjék. Népeink sorsa fölött őrködő atyai szivünk teljes megnyugvásával szemléljük a lefolyt választás eredményét és ebben az eredményben biztositékát látjuk szeretett Magyarországunk fejlődésének és megerősödésének. Számítunk arra, hogy ez az országgyűlés a korszerű haladás útjába háruló akadályokat elhárítja a a múlhatatlanul szükséges reformokat végrehajtja. Első föladata lesz kormányunknak, hogy az államháztartást rendbehozza. Evégből az államháztartási költségvetést előterjeszti és gondja lesz arra, hogy az államháztartást egyrészt okszerű takarékossággal, másrészt a jövedelmek fokozatos fejlesztésével rendezze s a pénztári készleteket kiegészítse, hogy ily módon állami hitelünket megszilárdítsuk. Az egyenesadók reformjának a viszonyok által megengedett időben leendő végrehajtása gondját fogják képezni kormányunknak, amely egyúttal gondoskodni fog mindazon intézményekről, amelyek alkalmasak az ország gazdaságának fejlesztésére. A nyugdíjügy rendezése, az özvegyek és árvák ellátása szintén egyik föladata lesz kormányunknak. A jegybank szabadalmának lejártával sürgős szükség a bankágy rendezése, amelynek kapcsán kormányunknak gondja lesz arra, hogy a készpénzfizetések fölvételének ügye rendeztessék. Az érme- és pénzrendszerre vonatkozó szerződés megszűnése folytán szükségessé válik ennek megújítása. Gazdasági érdekeink szükségessé teszik, hogy a Romániával való kereskedelmi szerződés törvénybe iktattassék s hogy a többi Balkánállamokkal való szerződések is elintéztessenek. Horvát-Szlavonországot illetőleg szükséges, hogy a magyar birodalom érdekeinek teljes megóvásával a függőkérdések a jog és méltányosság elvei alapján megoldást nyerjenek. Társadalmi viszonyaink gyökeres átalakulá sánál fogva belügyi igazgatásunkban jelentékeny reformokra lesz szükség. A legfontosabb és el nem odázható ezek között a választói jog uj szabályozása. Kormányunk ennélfogva az általánosság ós egyenlőség elvének alapján javaslatot fog készíteni, amely az egységes nemzeti jelleg teljes megőrzése mellett a demokratikus fejlődés követelményét fogja szemelőtt tartani. Közigazgatási rendszerünknek az ország változott igényei szerinti reformja, a közigazgatási biróság hatáskörének kiterjesztése és a székesfővárosi törvény revíziója lesznek még belügyi kormányunk legközelebbi föladatai. Igazságügyi törvényhozásunk föladata lesz a szóbeliség és közvetlenség elveire alapított polgári törvénykezés és az ezzel összefüggő törvények megalkotása. A mezőgazdaság terén föladata lesz kormányunknak a belterjesebb és jövedelmezőbb gazdálkodásnak és ez alapon népünk jólétének előmozdítása. E célból a gazdasági ismeretek kiterjesztésétől egészen a termények értékesítéséig törvényhozási, kormányzati és társadalmi uton biztosítani kell, hogy termelésünk fokoztassék. Ugyancsak gazdasági téren szociális érdekből kiváló fontosságú, hogy a már megkezdett telepítési és parcellázási akció helyes irányban, törvényhozási uton folytattassék. Föladata lesz kormányunknak a közlekedési eszközök fejlesztése és szaporítása és az eziránt való javaslatok megalkotása. Az ipari politika terén s az ezzel összefüggő Két élet. Irta Vértesy Gyula. — Ennek mi a mániája? — kérdeztem az élohalottak szomorú házának orvosától, rámutatva egy negyven-ötven év körüli, felpuífadt képű, üveges tekintetű elmebetegre, aki karjait mellén keresztbefonva, összeráncolt homlokkal bámult maga elé, többi társátától távolabb ülve, magánosan egy kerti padon. — Annak? A második életét várja. Majd elmondja ő maga. Nézd, már fel is állt, jön felénk. — Van szerencsém, doktor ur, — kiáltotta az orvosnak, jól megrázva a kezét — hát még mindig azt hiszi, hogy bolonddal van dolga ? — Dehogy hiszem ! Idegbaja van, könnyű természetű idegbaja, ennyi az egész, de még gyógykezelni kell tovább, hogy teljesen meggyógyuljon. — Szóval én nem vagyok bolond és ez nem bolondok háza? Jól van, én elhiszem, ha akarja — holott tudom, hogy bolondnak tart és ez a bolondok háza. De nekem ez teljesen mindegy ; aminthogy ebben az életben minden mindegy. Ez az itteni életünk olyan semmi, hogy beszélni sem érdemes róla. — Az itteni élet — ez a szanatóriumbeli ? — Dehogy ez ! Ez az egész rongyos földi létezés, amit életnek hivnak, megfelelőbb szó bijján. Ali»- várom, ho£-y vége legyen. Unom már halálosan s alig várom, hogy meghaljak és kezdhessem a másik életemet. — Aha, igen, a másik életét. — Ugyan mit adja, mintha tudná, hogy én miről beszélek. Maguknak, úgynevezett okosoknak, akiket nem csuknak a bolondok házába, fogalmuk sincs róla, hogy van második élet is. Nem is lehet ezt tudni, ezt csak hinni lehet. — Én is hiszem a másvilágot. — Ostobaság ! Maga azt hiszi, hogy a lelke feltámad, ugy-e azt ? Fütyülök a lelki feltámadásra. Én testileg akarok újra élni és fogok is. Én föl fogok támadni, de nem ugy, mint maga, meg a többi boldog állat, aki itt jól élt, akinek itt minden sikerült. Csak mi támadunk föl boldog második életre, akik az első életünket végignyomorogtuk; akik itt nem lehettünk azok, akik akartunk volna lenni; mi, akik itt nem értük el céljainkat. Csak nekünk ad majd kárpótlást a második élet. Maguk, akik itt elérték a céljaikat, maguk majd a második életben fognak kínlódni, meg nem felelő helyzetekben. Mert valahol és valaha csak kell igazságnak lenni. Ebben az igazságszolgáltatásban bízom én. A doktor kimentette magát, hogy a többi betegeit kell menni látogatni s ott hagyott minket. Távozása előtt odasúgta: — Csak nyugodtan hallgasd végig — szelíd bolond — — Tudom, mit mondott ez az ember — mondta a doktor távozása után az én emberem. — Mit? — Azt, hogy ne féljen tőlem, nem harapok. Nem is harapok. Még őt sem harapnám meg. Csak sajnálom. Mert a másik életben őt fogják bolondnak tartani. És ez az igazságszolgáltatás. Ebben kell bízni azoknak, akik most itt nyomorultak. Eljő az igazság napja, a második élet hajnala. Csakhogy nem szabad siettetni. Aki sietteti, az maga alá vágja a fát. Az öngyilkosok a második életben is csak azok lesznek, amik itt voltak büntetésből. Nem lehet akkor meghalni, amikor akarunk; a ránk mért szomorú életet ki kell tölteni, csak ugy lesz részünk más, szebb életben. — Hát ön mit vár a második életben? — Hogy az lehessek, ami itt nem lehettem. — Mi nem lehetett itt? — író nem lehettem. De a második életben az leszek. — Csak ezért kívánja másik életét ? — Sajnálom önt, ha ezt igy kérdezi. A „csak" itt „minden"-t jelent. Az élet legnagyobb boldogsága híres, nagy írónak lenni: és én nekem ehelyett postatisztnek kellett lennem. Hát nem szatíra ez? — Irt ön valamit? valami nagy dolgot? — Nem írtam, csak rongyos kis holmikat, mert az isten ugy határozta, hogy ebben az első életemben elnyomódjék bennem a tehetség. Megvolt bennem, de a gyávaságom megölte. Kéltem a bizonytalan jövőtől, nem mertem rábízni magam a hullámokra, parton maradtam. Egy füstös, büdös hivatalnokszobában, amelynek egy előnye volt télen, hogy meleg volt; és volt kenyerem is,